Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-16 / 104. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 927. április 16 A bécsi kisebbségi iroda némát és francia folyóiratot ad ki Amende Ewald nyilatkozata a kisebbsé­gek legközelebbi genfi Kongresszusáról Becsből jelentik: A nemzeti kisebbsé­gek állandó kongresszusának titkársága, mint ismeretes, Genfbő! Becsbe költözött át. A titkárság vezetője, Amende Ewald is átköltözött már az osztrák fővárosba, nogy a szervezés fontos munkáját elő­készítse. Amender aki Észtország legna­gyobb német kisebbségi lapjának, a »Re­­valer Boíe«-nek volt a főszerkesztője, a kisebbségi iroda jövő terveiről és az európai kisebbségi mozgalom kilátásairól »gy nyilatkozott: — A kisebbségi iroda — mondotta Amende — a legutóbbi genfi kongresz­­*zus határozata folytán költözött most Bécsbe, még pedig egyelőre ideiglenesen. A legközelebbi kongresszus fog dönteni arról, hogy vájjon az iroda végleg Bécs­­ben marad-e? A következő kongresszus Újra Genfben lesz és ezen az az indít­vány is tárgyalásra kerül, hogy a kon­gresszusokat is Bécsben tartsuk-e meg? Az iroda Bécsbe való költözésének geo­gráfiai okai vannak, azt a különböző kö­zép- és keleteurópai kisebbségek szerve­zetei kívánták, mivel számukra Bécs könnyebben megközelíthető, mint a távo­labb fekvő Genf. Ha az átköltözés elő­nyei a következő kongresszusig, kitűnnek, amit magam is hiszek, akkor a kisebb­ségi iroda székhelye véglegesen Bécs lesz. — A kővetkező kongresszust a nyár végén tartjuk meg, mint említettem, Genfben, az előkészítő munkálatokat azonban már Becsből folytatjuk le. Az iroda most ankétet rendez a különböző kisebbségi csoportokkal a kongresszus programjának pontos megállapítása és esetleg kiegészítése céljából. A nyárvégi kongresszuson a résztvevők száma még nagyobb lesz, mint eddig, úgy hogy alig akad már kisebbség Európában, amely ne csatlakozott volna mozgalmunkhoz. Bécsben immár rendszeresen, havonta egyszer vagy kétszer francia és német nyelven megjelentetjük a kisebbségi iro­da »Bulletin«-jét, amely eddig csupán rendszertelenül, hosszabb időközökben: jelent meg. A nemzett kisebbségi moz- * gaiom iránt való érdeklődés úgy magá­ban a közvetlenül érintett Európában, mint a többi kontinenseken állandóan növekedik. Igen sok nemzetközi testület létesített már kapcsolatokat velünk. Az osztrák népszövetségi liga a napokban kért fel, hogy tartsak előadást az euró­pai kisebbségi mozgalom lényegéről és céljairól. Bécsben az iroda munkáját megkönnyíti a bécsi csehek erős szerve­zeteinek értékes támogatása, amelyet a cseh kisebbségek vezetői biztosítottak ré-Miloszavljevics Dusán tábornok, közlekedési miniszter csütörtökön délután a beogradi gyorsvonattal Szuboticára érkezett Qyurisics Milán államvasuti vezérigazgató társaságá­ban. A miniszter megérkezése után nyomban a vasutigazgatóságra haj­tatott, ahol Bnrkfi Ljudevit vasut­­igazgatót kereste fel. A közlekedési miniszter nem jelentette be előre ér­kezését és ezért senki sem fogadta a pályaudvaron. Borko vasutigazga­­tó megmutatta a közlekedésügyi mi­niszternek a vasutigazgatóság épüle­tét, majd a Eemim-gyárba mentek, ahol ManÖjlovics Dusán igazgató fogadta a minisztert. Miloszavljevics tábornok megte­kintette a gyár összes műhelyeit és hosszas tárgyalásokat folytatott a Ferrum-gyár igazgatójával az 1927— 1928. évi vagonjavitási szerződés megkötése céljából. A miniszter kí­séretével az esti órákban visszatért a vasutigazgatóságra és hosszú ideig tanácskozott Borko szuboticai vas­­utigazgatóval. A tárgyalások során állítólag szóba került a budapesti vo­nat ellen elkövetett merénylet ügye is és a közlekedésügyi miniszter uta­sításokat adott a vasú tigazgatónak a szükséges óvintézkedések megtételé­re, hogy hasonló esetek a jövőben ne forduljanak elő. Valamennyi osztály­szünkre. — A következő kongresszus adott kö­rülmények között nagy jelentőséggel bír­hat az európai kisebbségek ügyére, mi­vel a kisebbségi probléma aktualitása Európaszerte egyre növekedik és egyre szélesebb körök ismerik fel azt a kardi­nális igazságot, hogy a megnyugvás és az európai béke érdekében feltétlenül szükséges a kisebbségi sérelmek repará­lása és a kisebbségi probléma kontinen­tális, alapvető, igazságos rendezése. főnök fél tízig hivatalában tartózko­dott és referált a közlekedésügyi mi­niszternek. Borko vasutigazgató előadta, hogy szolgálati okokból nagyobb áthelye­zéseket eszközölt a szuboticai vasut­igazgatóság területén. Jelentése sze­rint százhnsz vasutast helyezett át a vasutigazgatóság területén szolgá­lati okokból. Az áthelyezett vasuta­sok legnagyobb része magyar nem­zetiségű. Miloszavljevics tábornok, közleke­dési miniszter még az éjszaka folya­mán elutazott Bródba, az ottani va­­gonjavitó gyár megtekintésére. El­utazása előtt csütörtökön éjjel a pá­lyaudvaron fogadta a miniszter a Bácsmegyei Napló munkatársát, aki­nek kijelentette, hogy hivatalos ügy­ben járt Szuboticán. A miniszter, aki nemrég került a közlekedésügyi mi­nisztérium élére, nemrégen Szerbiát, Boszniát és Horvátországot járta be. most pedig a Vajdaságba jött, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen a vasúti szervezetről-A közlekedésügyi miniszter kije­lentette, hogy ezerkétszáz mozdony és többezer teherkocsi vár javításra és azért jött Szuboticára, hogy meg­győződjék a Ferrum-gyár teljesítő­képességéről. A javításra kerülő ko­csiparkot a gyárak teljesítőképessé­ge szerint fogja a minisztérium fel­osztani, hogy az őszi kiviteli szezon beállta előtt az összes vagonokat kijavítsák és ne álljon be kocsihiány a szállításban. A közlekedésügyi miniszter reméli, hogy az idén minden zökkenő nélkül fogják lebonyolítani a kiviteli kam­pányt. A konferanszié búcsúja Békefy László adósságainak hátra­hagyásával és szerződésének fel­bontásával eltávozott Budapestről Budapestről jelentik: Békefy László, az ismert magyar konferenszié, az And­­rássy-uti színház tagja két nap előtt vá­ratlanul elhagyta Budapestet. Kedd este Békefy még pontosan megjelent az And­­rássy-uti színházban, ahol jókedvűen el­mondotta szellemes konferanszát, majd az előadás végén komoly, elfogódoti hangon megköszönte a budapesti közön­ség szerétét és a meghatottságtól el­­csukló hangon jelentette ki, hogy ezen a színpadon nem konferál többé, mert kül­földre utazik. Az Andrássy-uti színház igazgatóságai amely ebből a furcsa bucsuzkodásból ér­tesült csak meglepődve Békey szándé­káról, megkérdezte a művészt, hogy mit jelent ez a komédia, mire Békefy ki­jelentette, hogy nincs szó komédiáról, hanem komolyan elutazik Budapestről annak ellenére, hogy a színháznál má­jus végéigszóló szerződése van. Elha­tározását Békefy azzal indokolta, hogy teljesen eladósodott és ezért el kell hagyma Budapestet. Bécsben szeptember elsejétől kezdve a Pffvz'Kon-kabarénál szerződése van, amire harmincmillió elő­leget kapott és ebből az összegből tár­sulatot szervezett és szeptemberig er­délyi turnéra indul, Békefy be is váltot­ta szándékát és szerdán elutazott Bécsbe. A konferanszié által faképnél hagyott színház most választott biróság elé viszi az ügyet, amely valószínűleg Békefy el­len fog dönteni és az Ítélet valószínűleg ki fogia zárni annak a lehetőségét, hogy Békefy Budapesten fellépjen addig, amig ezt a szerződésszegési ügyét nem!. ren­dezi. Ezerkétszáz mozdonyt és több ezer teherkocsit > avíttat ki a közlekedés! minisztérium Miloszavljevics tábornok, közlekedési miniszter Szuboticán nyilatkozott a* ’őszi kiviteli kampány előkészítéséről Barkaurprortavandója Irta i Fa.' a Antit Barka tanár ur gyomorbajt kapott és a doktorok eltiltották a szeszes italok fogyasztásától. ügy is mondhatnám, hogy az élvezetétől mert Barka tanár ur a szeszes italok fogyasztásában nem csekély élvezetet talált, sokkal nagyob­bat. mint például a kedves feleségében, vagy a diákokban. Ezekkel ugyanis örökösen hadilábon állott. A koccintga­­tó. a jókedvű társaságokat ellenben igen szerette egészen addig, amíg az a gya­lázatos nyavalya kiütötte kezéből a poharat. A pohár, természetesen akkor is üres volt. Nos ott áll Barka tanár ur vörösre kiszívott arcával, hárpia feleségével és a komisz diákokkal örökös józanságra kárhoztatottan. Csoda-e, hogy busko­­mor lett? Elsősorban is lemondott a Kaszinó^ vi­galmi bizottságában elfoglalt tisztségé­ről azzal az indokolással, hogy a Ka­szinó céljával és komolyságával nem tartja összeegyeztethetőnek azt. hogy holmi dáridókat rendezzen, hanem ma­radjon meg a kulturális föladatok telje­sítésének a terén. (Bolond beszéd! Mi a kö ütött ehhez a Barkához? Rá kell hagyni.) Másodsorban erőnek erejével azon volt, hogy ha már a vigalmi bizottság nem oszlik föl hát a műveltebb közön­ség és a diákok szórakoztatására mu­tasson be görög drámákat, mert nem volna szép, ha a bácskaberényi Kaszinó a görög drámairodalmat teljesen elha­nyagolná. (Hát persze ... Súlyos nya­valya az a gyomorbaj.) Aztán fölolvasásra készült, majd so­rozatos előadásokra, amiknek az első része arról szól maid, hogy micsoda szerepe van az alkoholnak a növények életében? — Ez a Barka megbolondult. A növé­nyeken kezdi és majd a Kaszinónkon végzi. Utoljára majd azt a kérdést veti föl. hogy micsoda szerepe van az alko­holnak a Kaszinók életében? Akkoriban történt ugyanis, hogy egyik fcedéives járásbiróűk a Kaszinónak pin­céiét berugatta és az asztal tetejére* a tükörbe ugratta. A kórházban kellett összefércelgetni. No, már most illik egy kulturális egyesület kebelében éppen ilyenkor hasonló kérdést feszegetni? Meg is mondtuk a főorvosnak: — Ha ez a Barka annyira beteg, hát mért nem csukatjátok a bolondok há­zába? Vagy operáljátok meg a gyom­rát. hogy végképpen megszabaduljunk tőle. Ez még hagvián. Megtette azt. hogy éjféltájban, amikor legkedélyesebben dlskuráltunk a Kaszinó éttermében be­toppant közénk, leült az asztalunk vé­gére. kapucinert rendelt és lapokat ho­zatott be az olvasóteremből. Megder­medtünk. Senki sem mert a poharához nyúlni. A legbátrabb megkínálta: — Igyál egy pohárka vizes bort. Iga­zán nem árthat. Barka csak ezt várta. Felhördült: — Bort? Én?! Hát, mi vagyok én: részeges favágó, vagy alkoholista ke­fekötő. — Nono. hiszen azelőtt is csak tanár voltál. — Szamár voltam! Most már megjött az eszem és tisztán látom, tudom, hogy az alkohol az, ami lesülyeszti az em­bereket az állatok színvonalára. Ti akartok engem a tükörbe ugratni? Az én szinjózanságomat nem zavarja meg többé a szesz bolonditó ereje. — Jól van: hát ne igyál. — Nem is iszom. Különben is ez a helv nem kocsma. — De van étterme, ahol enni és inni szoktak a tagok. Van olvasó-terme is, kérlek. Tudom. Én a kapucinerem mellett olvashatok is. Bár ti is olvasnátok. '— E helyen csak a spriccerek szá­mát szoktuk olvasgatni. Valamikor ezen a téren és itt te is a felsőbb mennyi­ségtanig vitted. Barka fölugrott: —- Terrorizálni nem engedem magam. Ami volt. elmúlt. Igenis, ma én nyíltan hirdetem az antialkoholizmust. E'lég szégyen, hogy ebben a városban még egv rongyos antialkoholista páholy sincs. Igen mert éppen erről a helyről kéne kiindulni az antialkoholizmus pro­pagandájának. Különben majd olvassá­tok «1 a hpiow cikkemet, Meghökkentünk. Az ördög ebbe- a Barkába, hát mit akar ez velünk? Ösz­­szesugtunk és megszöktünk tőle a ká­véházba. Még meg se melegedtünk, a mikor Barka már ott ült egy sakkasz­talnál és egv jjüJiár tej mellől gyilkos pillantásokat szórt ránk és minden újabb rendelésünket látható megvetéssel fo­gadta. Nem lehetett kitartani. Muszáj volt hazamenni. A helybeli újság másnap már az anti­­alkoholizmusról hozott egy oktató cik­ket. amelynek a végén fölveti a kérdést, hogv nem volna-e helyes, ha a társa­dalmi egyesületek élén az Úri Kaszinó járna elől a jó példával és megtiltaná helyiségében a szeszes italok fogyasz­tását? Bizonyos, hogy példáját az Ipa­rosok Köre és a Népkör is követné. Az intelligencia kötelessége, hogy megmu­tassa a helyes utat. Lehetetlen, hogy a Kaszinó választmánya ennek az átkos szenvedélynek hódolna. Aki széfet vet, vihart arat. A Kaszi­nóban élesen megtámadtuk Barkát, hogv a társadalmi erők széthúzásával meg akarja bolygatni városunk belső békéjét. Ha fái a gyomra, igyék gyo­morkeserűt, de ne csináljon köztünk polgárháborút. Ha az iparosokhoz megy ilyen indítvánnyal, hát kinevetik, a Népkörben pedig megverik. Elvégre mindennek van határa. Nem engedjük, hogv a Kaszinónak évtizedes harmó­niáját egv gyomorbajos ember megza­varja. Együttérzésünk erején, a fni szoli­daritásunkon megtörik az ő bomlasztó munkája. Barka nem hagyta magát. Indítványt nyújtott be a Kaszinó választmányához, hegy a Kaszinóból, mint a kultúra me­legágyából. gyomláltassék ki az alko­hol. mint olyan, ami ellensége a kultú­rának. Nagyon természetes, hogy az indítványt egyhangúan leszavazták. — Nem vagyunk gyomorba jósak! — szólt az indokolás. A tanár ur dühében kilépett a Kaszi­nóból. Igazán sajnáltuk, hiszen közöt­tünk betegedett meg. de nem tehettünk róla. Persze, a kilépés után még na­gyobb ellenségünk lett. A felesége is sirva panaszkodott, hogy amióta gyo­morbajos. nagyon kiállhatatlan, zsém-Barka többé. Mintha kicserélték volna. A diákok elkeseredetten panaszolták, hogy egy nap kétszer is beszekundáz­­nak nála. Igaz. hogy nem tudnak sem­mit. de a tanár úrtól ennél többet nem tanulhatnak, miután nem tanit, hanem egész órán keresztül az alkoholizmust szidja. A helybeli újságban sorozatos cik­kekben, statisztikai adatok végtelen fölsorakoztatásával mennydörgőit azok ellen a társadalmi egyesületek ellen, amelyek kulturális föladatok megoldá­sa helyett az alkoholizmus karjaiba vetik magukat és haszontalan szórako­zásokkal lopják a napot. Sajnos, a mi Úri Kaszinónk is... És még itt sem állt meg. Befurako­dott az Iparos Körbe, ahol jóleső tap­sok közt szidta az Úri Kaszinót. El­ment a Népkörbe is, ahol hasonlóan vi­selkedett és megéljenezték. Aztán meg­kezdte a sorozatos előadásokat elle­nünk. Viharos tetszéssel fogadták. Az Ipa­ros Kör elnöke megölelte: — Drága Barka tekintetes uram, igyunk pertut! A tekintetes uram megfeledkezett és a dicsőség mámorában fenékig hajtotta a poharat. Aztán reggelig koccingatott a szabókkal és a csizmadiákkal. A Népkörben hasonló sors érte. Hajnal­ban az újvárosi kubikosok tolták haza talicskán. — Ezzel a Barkával valamit kell csinálni — mondta a főorvos — mert elzüllik. Most már igazán árt az egész­ségének ez a nagymérvű antialkoholista propaganda. Vegyétek rá, hogy szün­tesse be. — De hogyan? — Én megengedem neki a mértékle­tes iszogatást csak hagyjon föl már azzal az antialkoholista progagandával, mert nem bírja ki a szervezete. A fődoktor vizitelt Barkáéknál és a tanár ur szépen visszatelepedett kö­zénk a régi helyére. Barkáné is boldog, a diákok is. mink is. No, meg a tanár ur is. akinek megint módjában van a Kaszinó éttermének az asztalánál ol­vasgatni. befödő természetű letfcf. Ea nem.•„fég; $Q§g^^k^má^oiídk

Next

/
Oldalképek
Tartalom