Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-16 / 104. szám
1927. április 16.__________BÁCSMEGYH NAPÚ) 3. ’oldal. 4 rendőrség készítette elő a Mussolini elleni merényletet Zaniboni és az agent pr ovokátor izgalmas szembesítése a merényié t-pör tárgyalásán — Zaniboni rábizonyította Quagliára, bogy a rendőrség szolgálatában állt és hogy ő beszélte rá a tervezett merénylet reggelén a céllövésre Három másodperccel később hatolt be a rendőrség a szobámba, úgy, hogy a fegyvert az ablak párkányán lövésre készen találta. Quaglia tanú itt ismét indulatosan Zaniboni felé kiáltott: — Hazudsz! Hazudsz! Huszonnégy óráig ne éllek, ha nem mondtam az igazat! Zaniboni az izgalomtól remegő hangon válaszolta Quagliának: „Az én helyzetemen már úgy sem változtat semmi“ mondja Zaniboni Rómából jelentik: A Mussolini, ellen megkísérelt merénylet bünpörének jelentős napja volt pénteken, amikor a Zaniboni-ügy főtanuját, Caro Quaglidt, az II Popolo volt szerkesztőjét hallgatták ki. A tanúkihallgatást nagy érdeklődés előz, te meg, mert köztudomású, hogy Mussolininek reszt kellett vennie és amelyen nekem Mussolinit meg kellett volna ölnöm. Quaglia volt az. aki a tervezett merénylet napján reggel iélkilenckor kevéssel az ünnepség megkezdése előtt azt ajánlotta nekem, hogy tartsak előzetesen céllövőgyakorlatot. Én engedtem a felhívásnak és a fegyver I csövét az ablak párkányára fektettem. — Ha volna Isten, agy neked holtan kellene most felfordulnod! Nekem nincs több mondanivalóm. Zaniboni szavaira a teremben óriási mozgolódás támadt, úgyhogy az elnök csak a legerélyesebb rendszabályok kilátásbahelyezésével tudta a rendet helyreállítani. Quaglia tanúkihallgatása ezzel befejezést nyert és az elnök a tár« I gyalást berekesztette. Quaglia az egyetlen tanú, aki Zaniboni merénylettervének minden részletét ismerte, mert a vádlottal a merénylet megkísérlésének napjáig szoros barátságban volt. Freri, a bíróság elnöke hangosan olvas« ta fel az esküformát, amit Quaglia emelt hangon ismételt. Mielőtt az elnök kérdezni kezdhette volna a vádlottat, felemelkedett helyéről Zaniboni ügyvédje, aki a következőket jelentette ki: — Védencem nevében kijelentem, hogy Földjüket féltő dobrovoljácok félholtra verték a petrovoszelói jegyzőt és a bírót Véres uccai harc a csendőrlaktanya közelében — A dobrovoljácok rálőttek a saját szervezetük elnökére Is A csendőrség húsz telepest letartóztatott védencem eleve lemond arról, hogy Quaglia vallomására komoly észrevételeket tegyen, mert az a meggyőződése, hogy ez az ember, akit ő hosszú éveken át barátjának tartott, nem volt más, mint agent provokatőr. Az elnök ezeknél a szavaknál megvonta a védőtől a szót és megkezdte Quaglia kihallgatását. A tanú hosszasan elmondotta Zanibonihoz való viszonyát és úgy igyekezett feltüntetni, mintha ő mint nemes barát igyekezett volna Zanibonit őrült tervétől visszatartani. Zaniboni — mondotta a tanú — rohant feltartózhat a ti anul az örvénybe és hiábavolt minden intelmem, Zaniboni a szabadkőművesek javíthatatlan eszköze volt és az is maradt. Quaglia vallomásában óvatosan került minden szót, amiről arra lehetne következtetni, hogy milyen viszonyban áll a rendőrséggel, de a különböző keresztkérdések súlya alatt kénytelen beismerni, hogy ő választotta azt a szobát, amelyből Zaniboni a merényletet el akarta követni és ő mérte le a szoba erkélyének távolságát attól a helytől, ahol Mussolininek beszélnie kellett. Quaglia hosszasan ismertette a szabadkőművesek szerepét és súlyosan terhelő vallomást tett Capello tábornok ellen is, Az elnök felszólította ezután Zanibonit, hogy tegye meg ■ észrevételeit a vallomásra. Zaniboni felállt a rács mögött és kezeit magasra emelve hangosan a következőket mondotta: — Egyetlen leányom életére esküszöm, életem egyetlen kincsére esküszöm, hogy Quaglia november 4-ikén a merénylet reggelén a Dragon! szállodában levő szobámban azt a tisztességet kérte tőlem hogy velem egyidejűleg ö is lövést adhasson le Mussolinire. Ezekre a szavakra Quaglia felugrott helyéről és öklét Zaniboni felé rázva kiáltotta: — Hazudsz! Hazudsz! Zaniboni emelt hangon nyugodtan a következőkép folytatta kijelentéseit. — Nekem semmi okom nincs arra, hogy hazudjak, az én helyzetemen már semmi sem változtathat. De nem hagyhatom szó nélkül azokat a vakmerő hazugságokat, amiket ez az ember a bíróság előtt mondani merészelt. Hiszen éppen Quaglia volt az, aki a legkisebb részletekig közölte velem annak az ünnepségnek a programját, amelyen Sztaribecséről jelentik: Az egész Tiszamentét nagy izgalomban tartja az a véres esemény, amelynek Pctrovoszeló község jegyzője és bírája majdnem áldozatul estek. A község két vezető emberét dobrovoljácok megtámadták és féihoitra verték. Úgy a jegyző, mint a községi biró életveszélyes sérüléseikkel lakásukon fekszenek és az orvosok véleménye szerint életbenmaradásukhoz alig van remény. A véres esemény a községi földek felosztása miatt történt. Petrovoszeló község földjét már régebben lefoglalták az aárárreform céljára és parcellánként felosztották a községbe telepitett dobrovoljácok között. A község elöljárósága azonban akciót indított a lefoglalj föld egy részének feloldása iránt, főkép azért, mert a képviselőtestület földhöz akarta juttatni a petrovoszelói vagyontalan főldmivelő népet is. Az akció eredménnyel is járt, az agrárreformminisztérium helyt adptt a petrovoszelóiak kérésének és a lefoglalt községi földből 429 holdat felszabadított. Az erre vonatkozó végzés már napokkal ezelőtt megérkezett a petrovoszelói községházára, mire Iskruljev Tosó községi jegyző nyomban intézkedett a dobrovoljácok kitelepítése iránt, hogy a földet szétoszthassák a községbeli szegények között. A földosztás negyvenhárom dobvoljácot érdekelt, miután ezekről kiderült, hogy Illetéktelenül jutottak földparcellához. A földosztást csütörtökön akarták keresztül vinni és Rogulaczhi Milivoj mérnök meg is jelent a helyszínen, a parcellák kijelölése iránt. A föld felparcellázása azonban nem történhetett meg, mert mintegy százfőnyi dobrovoljác felvonult ér. a mérnököt életveszélyes fenyegetésekkel elűzte a földekről. A mérnök, a kinek mérőeszközeit széttörték és szerteszét dobálták, csak úgy menekült meg az ütlegektql, högy Szvircsevics Milán, a dobrovöijác-szervezet elnöke vette védelmébe. A történtekről értesült a csendőrség is, amely nagy. készenlétben vonult fel és felszólította a telepesekét, hogy hagyják el a községi földeket. A dobrovoljácok azonban nem tágítottak, hanem a Csendőrök felszólítására azt válaszolták: — Csak a testünkön keresztül! Iskruljev Tosó jegyző erre utasította a csendörséget, hogy az ellenátló dobrovo- Ijácokkal szemben a legszigorúbban járjon el, a mozgalom vezetőit pedig tartóztassa le. A csendőrök az utasítás értelmében Vojnovlcs Mllos. Mámfics Nikola, Bugarszki Nova é^ Rakusevics Nikola dobrovoljácokat. mint a mozgalom vezetőit, letartóztatták. Ezzel egyidejűleg sikerült a többi dobrovoljácokat is eltávolitani a földekről és látszólag elsimult az egész incidens. Este hat óra tájban azonban oly esemény játszódott le a községben, amelynek súlyosabb következményei is lehetnek. r A dobrovoljácok a földekről bevonultak a községbe és Dóroszlovácski Milán korcsmájában gyűlést tartottak. A gyűlésen felszólalt Szvircsevics elnök is, aki arra kérte a jelenlevőket, hogy csakis törvényes alapon védjék érdekeiket, mert erőszaks eljárásuk árt a dobrovoljácszervezet tekintélyének. Szvircsevics beszéde csak olaj volt a tűzre. A dobrovoljácok ellene fordultak, egyikük revolvert rántott elő és kétszer rálött Szvircsevlcsre, azonban a golyók célt tévesztettek. Szvircsevics csak nagynehezen tudott elmenekülni a korcsmából, mig a dobrovoljácok továbbra is ott maradtak és elhatározták, hogy végeznek Iskruljev jegyzővel. Hat órakor Iskruljev Tósó jegyző és Bugarszki Péró községi biró a községházáról hazafelé igyekeztek. Amikor elhagyták a csendőrlaktanyát,, a laktanyához közeli korcsmából, mintegy nyolcvan főnyi dobrovoljác tört ki és a tömeg rávetette magát a védekezni sem tudó Iskruljevre. valamint Bugarszki községi bíróra. A feldühödött tömeg botokkal agybafőbe verte a két szerencsétlen ember. Iskruljev Tosó már az első ütések után összeesett és elvesztette eszméletét, azonban a dobrovoljácok ekkor sem hagyták abba a verést, hanem tovább ütötték. Néhány perc múlva, amikor a szerencsétlen ember már mozdulatlanul heveit, lehajoltak hozzá és megnézték, hogy van-e szívverése. Aztán az egyik dobrovoljác elkiáltotta magát. — Meghalt, most már itthagyhatjuk. Ezalatt egy másik csoport a községi bíróra vetette magát. Bugarszki, aki erős ember, védekezett a támadók ellen és a közeli csendőrlaktanya felé próbált menekülni. A támadók azonban bottal úgy fejbeütötték. hogy nyomban eszméletlenül esett össze. A támadók, mikor látták, hogy áldozataik mozdulatlanul hevernek az ut porában, elmenekültek. Mire a csendőrség megérkezett, már a dobrovoljácok nem voltak találhatók a közelben. Iskruljev Tosót és Bugarszki Pérót lakásukra szállították, ahol orvosi segélyben részesítették őket. Dr. Lambrinó Mirkó, dr. Kiss Jenő és dr. Stifelmayer Géza orvosok vették kezelés alá Iskruljev jegyzőt, valamint Bugarszki községi bírói Az órvosok megállapították, hogy 1 úgy Iskruljev jegyző, mint Bugarszki községi biró, különösen a felükön szenvedtek eletveszélyes sérüléseket. Iskruljevnek ősszeszurták a balveséjét, Bugarsíkinak pedig hatalmas repedés van a koponyacsontján. Azonkívül mindkettőnek a teste tele van kék-lila foltokkal. A dobrovoljácok oly hatalmas ütéseket mértek áldozataikra, hogy a vastag botok az ütések következtében szilánkokká törtek. Fökép Iskruljev jegyző állapota aggasztó és az orvosok szükségesnek találták, hogy a szerencsétlen embert haladéktalanul szállítsák be a noviszadi kórházba. A jegyzőt még a csütörtöki nap folyamán Noviszadra szállították. A csendőrség a támadás résztvevőinek a kézrekeritésére szigora nyomozást indított és csütörtökön az esti órákban tizenhat dobrovoljácot tartóztattak le, azzal a gyanúval, hogy ők szervezték meg és intézték a támadást a jegyző, valamint a községi biró ellen. Ezenkívül a csendőrség telefonon jelentést tett a sztaribccsei főszolgabiróságnak is, ahonnan erősítést kért. Katyánszki Sztevó főszolgabíró intézkedésére még az éj folyamán harminc csendőr és egy század katonaság szállt ki Petrovoszelóra, hogy a további zendülést elfojtsa és a rendet helyreállítsa. Pénteken délelőtt a csendőrök körülzárták a dobrovoliác-telepet és mintegy hatvan dobrovoljácot vittek be a községházára, kihallgatás végett. A pénteken előállított dobrovoljácok kihallgatásuk alkalmával azt vallották, hogy a támadásban valamennyiüknek egyforma szerepük volt. A támadást azzal indokolták meg, hogy a községi elöljáróság eljárása rendkívül elkeserítette őket. Kijelentették, hogy földjükhöz továbbra is ragaszkodni fognak, mert a dobrovolláctól inég a miniszter sem veheti, el a földet. A csendőrség a már előbb letartóztatott Vojnics Milost, Rakosevics Nikolát Mandics Nikolát és Bugarszki Novót beszállította a noviszadi ügyészség fogházába, de a vizsgálóbíró még a pénteki nap folyamán szabadlábrat.elyezte mind a négyüket azzal az indokolással, hogy nincs Ok fogvatartásukra. A csendőrök a nyomozás során több szemtanút is kihallgattak, akiknek egyöntetű vallomása alapján megállapították, hogy Iskruljev Tósót, valamint Bugarszki Pérót Martinovics Szávó és Martinovics Gyúró dobrovolácok ütötték le. A csendőrség a nyomozást tovább folytatja, a történtekről pedig jelentést küldött a belügyminiszternek.
