Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-14 / 102. szám
A BÁCSMEGYEI NAPLÓ ÁLLANDÓ MET! MELLÉKLETE Gazdasági problémák Az egész világ tele van megoldatlan, sürgős megoldásra váró és megoldhatatlan problémákkal, amelyekből a mostani nagy világnyugtalanságok következnek. A zűrzavaros világpolitikai helyzet mindaddig ki nem kistályosodik, le nem csöndesedik, amíg az államok együttesen vagy külön külön meg nem oldják a legfőbb, legégetőbb és a legmesszebbre kiható problémákat, ezek között is legelsősorban az egyes államok és az egész világ közgazdasági konszolidációjának mindennél fontosabb problémáját. Kétségtelen, hogy a közgazdasági viszonyok ziláltsága szoros összefüggésben van a legtöbb más bajjal, gonddal és nyugtalansággal, tehát a közgazdasági problémák rendezésével egyidejűleg szinte önmagától rendeződne a Illőbb más fontos és fájdalmasan rendezetlen probléma is. Az összes közgazdasági kérdések helyes és tökéletes megoldása anyit jelentene. hogy az egész ország — vagy egész világ — népei jólétbe kerüljenek. a népek jóléte, anyagi gondatlansága és ezzel járó meglegcdettsége: ez a végcélja és az eredménye egy helyes, egészséges és racionális gazdasági politikának. És nem világos-e, hogy abban az országban, ahol elégedett gondtalan, rendezett gazdasági helyzetben élő nép lakik, ott a jelenkor legkínosabb és legégetőbb problémái szinte önmaguktól megoldódnak. Ha például mondjuk Jugoszláviában, bőséges termés, nagy kereskedelmi forgalom, fellendült gyáripar, mérsékelt adózás, jól fizetett tisztviselőkar volna stb., akkor mivé lenne itt a nacionalizmus, hogy szűnne meg a nemzetiségi gyűlölködés és milyen hatalmas kulturfejlödés indulna meg. kinek volna Htjában a magyar színház, hogy eltörpülnének a ma oly hangos szociálpolitikai problémák: a munkanélküliség, az aggkori biztosítás, a munkásvédelem kérdései, milyen könnyű szerrel oldhatnánk meg az egészségügyi problémákat és hogy megenyhülne, megtisztulna, rendbe .jönne a politikai szituáció Világos tehát, hogy elsősorban a gazdasági problémák megoldására kellene fordítani minden energiát és minden erőfeszítést. Jugoszlávia agrárállam, ezt sűrűn hangoztatják, de talán sehol sem annyira rendezetlenek az agrárviszonyok. mint épen Jugoszláviában, finnek illusztrálására elég egyetlen példát felemlíteni. Egy szerbitebeji gazdálkodó mi'tatta ki a tin*-r>Hv’r - • nr. >'r 'U'[ előtt, hogy 130 hold földjére kedvező termes esetén évente 3<i.U0> d.íuiii Umz.t, mert mindent fölemészt az adó. Csak azolyan gazda tud nálunk megélni a földjéből, akinek harminc hold földje és négy-öt gyereke van, akik maguk művelik meg a földet és így meg marad licit k a napszámjuk. Mert a föld egész hozadéka nálunk adóba megy el és még azon felül is jó néhány ezer dinár. Az a 130 hold föld, a hozzátartozó épületekkel és berendezésekkel a mai árak mellett körülbelül kétmillió dinár értéket képvisel és a kétmillió dinár vagyonnal rendelkező gazdálkodó nem tudja az adótát kitermelni. Ez a mai agrárviszonyok leghübb illusztrációja. Ezeken az állapotokon kétféleképen lehetne segíteni: vagy az adókérdés méltányos rendezésével, vagy az termelés fokozásával. Mindakettő fontos és keresztülvihető megoldás volna, de a mai viszonyok mellett mindakcUö kivihetetlen. Ami az adózás problémáját illeti, tudjuk, hogy a mi adórendszerünk nemcsak a mezőgazdaságot, de az ipart, a kereskedelmet és a közgazdasági élet minden ágazatát válságos helyzetbe juttatta. Ez a megállapitás már a köztudatba gyökeredzett és ennek a belátása teremtette meg a hangulatot, amelyből az úgynevezett adóegységesítési törvénytervezet megszületett. Csakhogy ez a tervezet sehogyan sem tud valóságos törvénnyé terebélyesedni. A másik megoldás: a többtermelés, megint csak kivihetetlen a mai viszonyok között, mert c téren is minden csak a magániniciativára vau bízva. Az a gazdálkodó vagy földbirtokos, aki a földjéből nem tudja az adóját kitermelni, : nem csinálhatja meg azokat a nagy bcj ruházasokat amelyeket a föld megjavítása és a termelés fokozása érdekében szükséges volna. Ahhoz uj gépek, a föld átdolgozása, műtrágya, faimag és sok egyéb kellene, ami mind rengeteg pénzbe kerülne, de épen a pénz az, ami a gazdának nincsen. Különben is a mezőgazdasági termelési rendszer modern átszervezéséi egyes emberek, a mai ötszáz holdas b'rtokmaximum mellett meg sem csinálhatják. Ahhoz országos akció, állami kezdeményezés és nagy állami beruházások kellenének. Amíg mindez he nem következik, addig mezőgazdasági többtermelésről nem lehet beszélni. * 1 Hiszen ott vannak az ország nagy hegységei, amelyekről senki még nem próbálta megállapítani, hogy miféle kincseket rejtenek magukban. Egy tökéletes gazdasági politika esetén napról-napra uj bányák nyílnának meg ebben az országban. Ma pedig az a helyzet, hogy az mák építéséhez szükséges köveket külföldről szállítják Jugoszláviába, holott annyi kőbánya sehol sincs, mint amennyi nálunk lehetne. Ott vannak a vizek, amelyek hatalmas energiát kínálnak kihasználásra, de senki sincs, aki azt elfogadná. Jugoszlávia természeti kincsekben gazdag ország — tanítják az iskolákban, — de ezek 3 kincsek a föld mélyében feküsznek elrejtőzve, mert nincs aki kihozza azokat a napvilágra. Ki tudja, mennyi érc, mennyi fém és mennyi szén fekszik a mi hegyeink fenekén, milyen gazdag állam lehetnénk, ha azokat kiásnák, de nincs állami iniciativa és áldozatkészség erre a célra. * Ha a mezőgazdaság és a bányászat olyan lendületet verme, amilyenre képes volna az állam erőteljes beavatkozásával, mindjárt fellendülne az export kereskedelem is Jugoszláviában. A gyáriparnak is könnyebb helyzete volna, inert pénz volna az országban, olcsóbb lenne .a kamatláb es, a gyárak könnyebben jutnának kölcsönhöz A jelenlegi viszonyok mellett külföldre kellene menni kölcsönért és a külföldi kölcsön drágább és nehezebben hozzáférhető. A külföldi kölcsönt is szivesen igénybe vennék gyárüzemeink, de annak épen a kormánygarancia hiánya az akadálya. Mennyit lehetne még csinálni a kereskedelem év ipar fellendítésére megfelelő váró- és tarifapolitikával, ha a fiskális szempontok kissé háttérbe szorittatnának. Mindezekhez azonban szükség volna az állam gazdasági politikájának alapos revíziójára »nagy beruházásodra . óriást áldozatokra, amelyek csak későbben hoznák meg gyümölcsüket. Ha Csehszlovákiában teremhet a föld 18 métermázsa búzát holdanként, akkor a Vajdaságban és a Macsvában is teremhetne. A mezőgazdaság minden reformját csak !o kellene másolni Dániában és Hollandiában. A gyáripart csak egy kicsit támogatni kellene, nem csak kihasználni. A gazdasági élet minden ágában forradalmat lehetne csinálni némi állami iniciativával. Akkor pedig.kijönne a népek jólétének korszaka', amelyben nincs többé gond, nyomor, munkanélküliség, gyűlölködés és bűnözés, hanem béke, megértés, fejlődés és elégedettség. Csak többet kellene törődni mindenkinek a gazdasági problémák megoldásával. Di. Hesslein József Elégedetlenséget keltett a Blair-kölesön a keogradl pénzpiacon Szakkörök véleménye sierlnta pénzitgyminiszter kölesönpoiltittáj 1 su v«s kamatterheket ró az államháztartásra BcogradbÖf jelentik: A beogrudi pénzügyi köröket rendkívüli módon meglepték azok a kölcsöntárgyalásók, amelyeket az utóbbi időben Markovién Bogdán dr. pénzügyminiszter, valamint az Upróva toiidova igazgatósága folytatott. A már megkötött harminc millió dolláros Blair - köt c síi nt. valamint a tizenkét j millió dolláros Seligmann-kóicsöiu igen sok beogradi-pénzügyi előkelőség'rendj kiviil nagy skepszisse! fogadta. A Bácsj megyei Napló munkatársának a napolt* I ban alkalma volt egy előkelő beegradi I pénzintézet vezetőjével beszélgetni, aki ! a kormány pénzügyi és kölcsön politi- 1 Icájáról a következőket mondotta: i — A pénzügyminiszter ur a Bhtir- I kölcsön megkötése után két nappal nyi-1 latkozatot adóit a beogradi Politika : munkatársának, amelyben többek között azt mondia hogy a kormány kölcsön tárgyalásai a legjobb utón haladnak« és hegy a kormánynak olyan kölcsönt sikerüli szerezni, amellyel már számos épitömunkát lehet megindítani. Hozzátette még a miniszter azt is, hogy ennek az uj kölcsönnek a teltételei azonosak az 1922-ben kötött első há; borii utáni kölcsön teltételeivel. — A megkötött kölcsön feltételeiről j részletesen még nem tájékoztatták a j nyilvánosságot. Newyorki jelentések, szc- 1 rint a harni’nemiUió dolláros kölcsönt &ft.75-ön bocsátották ki, |7 százalék s kamat mellett és a kölcsön visszafizetési határideje harminc év. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor láthatjuk. hogy a Blair-esoport mennyire megkötötte az állam kezeit. Ami a vasutak építését illeti, ezektől a Blair-esoport tényleg visszalépőn, ennek fejében azonban egyéb kompenzá- j cickát követelnek és kapnak. A kölcsönt | a pénzügyminiszter a kormány tudta j nélkül kötötte le, az 1927/28-as pénzügyi J törvény felhatalmazása alapján. A miniszternek a kölcsönt nem kellett a j szkupstina elé vinnie, azért ez az egész kölcsöniigy misztérium maradt. Jugoszlávia polgárai a pénzügyminiszter egy tollvonásával két milliárd dinárral lettek adósok, ami évi százhuszntillió dinár kamatszolgyltatást jelent. A pénzügyminiszter ugyanazokkal a szokásokkal él, mint azt az Uprava íondovánál telte, hogy az igazgatóság tudta és megkérdezése nélkül teremtett fait* accompliket és kötött le uj kölcsönöket. — A pénzügyminiszter az angol függő adósságokat, valamint a volt monarchia területén• fennálló adósságokat is rendezni akarja. A Franciaországgal szemben fennálló szerbiai hétszáz millió frankos konszolidált adósságok utárt évi harmincöt millió papír frankot törlesztőnk. A pénzügyminiszter ezt most aranyban akarja fizetni, ami nyolcvan millió dinár helvett háromszáznyolcvan millió dinár évi törlesztésnek felelne meg Ha a pénzügyminiszter az összes kölcsönöket rendezni akarja akkor a következő összegeket kellene visszafizetnie: a háboruelőtti francia adósságokat. amely kétszáz millió frankot jelent, a függő állami adósságokat, ami u.abb másfél milliárd dinárt tesz ki, azután az Angliával szemben fennálló nyolc milliárdos háborús adósságot és ezt mind a szkiipstina megkérdezése nélkül ukaria• visszafizetni. Most kerül kibccsá.itásra az ötszáz millió dináros belső kölcsön, az Uprava Fondova is akar még hatszázötven millió dinár kölcsönt felvenni, az állam pedig most veszi fű a harminc millió dolláros Blairkölcsönt. — Az 1927/28-as költségvetést egy iriilliárddal csökkentették; az adóterheket pedig mindössze száz millió dinárral vették kisebbre. Az összes kiadásokat azonban nem vették figyelembe, igy nem vették fel a költségvetésbe a kölcsönök visszafizetésére szolgáló szükséges hiteleket sem. Az én véleményem szerint a kölcsönök visszafizetéséhez körülbelül évi háromszázhatvaninillió dinár kell és erről az összegről nem gondoskodott a költségvetésben a pénzügyminiszter. Ami pedig véleményem szerint delieket jelent — Ami a Seligmann-csoport által felajánlott tizenöt millió dolláros kölcsönt illeti, úgy látszik, hogy az a kölcsön egyáltalán nem jött létre. Az Uprava Fondova és a Seligmann-csoport között lé-trejött egy előzetes kölcsönmegállapodás, azonban a beogradi sajtó felzúdulása következtében úgy látszik mégis elmarad ennek a kölcsönnek perfektuálása. A Seligmann-csoport hatesztendős opciót akart kapni mindenféle Uprava Fondova kölcsönre, ez ellen pedig a beogradi pénzügyi körök a legerősebb vétóval éltek. A pénzügyminiszter azonban erről az ügyről egyáltalán nem volt hajlandó tájékoztatni az ország közvéleményét. Elég lesz, gondolják, ha a beogradi közönség látni fogja, hogy az idén is elmaradnak a ki>vezési munkálatok. v
