Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-13 / 101. szám
1927. április 13. BÁCSMEGYH NAPLÓ 3. oldali HHPRÚL HRPRFi Mozitlan várói Van egy város, melynek 47.000 lakója van, de ennek ellenére egyetlen mozija sincs. Vájjon hol van ez a város? Itt Európában, vagy a legsötétebb Afrikában, vagy valami elhagyott szigeten, ahová még nem ért el az uj műveltség hulláma, a filmszalagok celluloid-áradata? Nem. Bármily hihetetlenül is hangzik, ez a város az amerikai Egyesült-Államokban van, abban a világrészben, melyet joggal a mozi világrészének nevezhetünk. Brooklin-nek hívják ezt a nevezetes várost, mely nem törődik Holywooddal, a mozicsillagokka! s a film viharos óceánjában valóban szigetként áll, hátat foiditva a jelennek. Azok az amerikai irók, akik a mozi ellen hadakoznak — mert ilyenek is vannak — azok, akik azt hiszik, hogy a látványosság, a szem színháza megöli az igazi drámát, melyet színészek beszélnek, ebbe a kis oázisba menekülnek, melynek esti egén nem ragyognak a mozi-reklámok, itt írják a világtól csöndesen elvonulva drámáikat és regényeiket régi királyok hőstetteiről, hallhatatlan szerelmekről. A legkülönösebb az, hogy Brooklin az Amerikai Egyesült-Államoknak leggazdagabb városa. A Manchester Guardian, mely közli a hirt, megkérdezi: vájjon azért olyan gazdag-e Brooklin, mert nem tűri a mozit, vagy azért nem tűri a mozit, mert olyan gazdag? Bécsi házasságok és válások A bécsi főpapok mind gyakrabban kiprédikálják az uj táncokat, a charleston-1, a black bottom-1, melyek csak az érzékeket csiklandozzák s az ifjúságot az erkölcstelenség posványába taszítják. Az anyákhoz, a nagyanyákhoz fordulnak, hogy a fiatalságot tartsák távol ettől !a bűnös szenvedelemtől. Ez a tanács aligha talál meghallgatásra a bécsi anyáknál és nagyanyáknál, mert ők legszenvedélyesebben ropják a charlestont s a black bottom-t. Kétségtelen, hogy Bécsben erősen mutatkozik a házasság válsága. Hajdan az osztrák fővárosban farsang táján kötötték a legtöbb házasságot: az uj párok 99 százaléka ekkor járult az oltárhoz. Most ez a szokás eltűnt, sőt évközben is egyre gyérül a házasságok száma. Beszéljen helyettünk a statisztika. 1920-ban több mint 30.000 pár kelt egybe. Két évre rá csak 26.000. 1923-ban már csak 18.000, tavaly pedig már csak 4000 pár. Legtöbben az anyakönyvvezető előtt kötnek házasságot mert igy a válás egyszerűbb. Mi ennek az oka? A nehéz gazdasági viszonyok, a jövő bizonytalansága stb. Ugyanez okpk folytán egyre gyakoribbak a válások is. Mig 1915-ben Bécsben csak 617 válást mondtak ki hivatalosan, addig 1926-ban 3500 párt választottak cl egymástól s 300' esetben a házasfelek néhány hónapi házasság után kérték az elválasztatásukat. Az újságok most sokat Írnak két hetvenesztendős házasfélről, kik szintén a törvény előtt követelték a válást, miután a férj beleszeretett egy leányba, aki nálánál egy félszázaddal fiatalabb ... Aki 90 évsi korában doktorált Mikor Clemenceau, (aki bizonyos tekintetben egész életében ellenzékieskedett) először került hatalomra, már a letvenes éveket taposta. Joggal nevezned tehát magát »öreg kezdőnek«. Most Clemenceauval versenyre kél egy kortársa, aki — pár hónappal előtte — szintén 1840-ben született s fejébe vette, hogy ő is »öreg kezdő« lesz, majdnem 90 esztendős korában. Andrieux-nak nevezik a vállalkozó szellemű aggastyánt, valaha prefektus volt s a napokban tette le fényes sikerrel az irodalmi doktorátust a Sorbonne-on. Andrieux a doktorátusa előtt elmesélte az újságíróknak, hogy az irodalmi doktorátust már a második császárság Idején le akarta tenni, de az akkori diáknegyed megannyi szórakozást nyújtott, elvonta a tanulmányaitól. Ebben az időben a diákok folyton tüntettek, ö is közöttük volt s nem egy uccai pörpatvarba keveredett, sőt egy alkalommal le is csukták. Lyon-ban, a szülővárosában a császárság bukása után a kommunisták elfogták s mert a békét hirdette, halálra Ítélték, csodák-csodaja, hogy valahogy megmenekülhetett a börtöntől. Később képviselőnek választották meg, a Házban hires volt csipős közbeszólásairól. Egyetlen megjegyzésével buktatta meg a Gambetta-kormányt. Andrieux még 60 éves korában is képviselősködött, féltek is tőle á miniszterek, mint a tüztől. A 90 éves doktor-jelölt értekezését Gassendiről irta, aki bámulta Galileit s noha paplruhft viselt, a materializmus elöfutárjának tekinthető. Értekezését a* egyetem irodalmi kara elfogadta, az agg jelöltet nagy pompával avatták föl. \ közönség sorában ott ült Clemenceaa is, ő kezdte a tapsot, mikor régi, hű barátja belépett. Mindenesetre vigasztaló példa az örök diákoknak. Sohase késő. Még 90 éves korukban is lehet doktorálni. A statáriális bíróság a büntető törvényszékhez tette át a budapesti kommunisták bünpörét Miskolczy ügyész és Vámbéry Rusztem védő izgalmas vitája a rögtönitélő eljárásról — A bíróság késő este hozta meg döntését — Szántó Zoltán nem akarja megnevezni azokat, akikkel Budapesten érintkezett — Vági István tagadta, hogy kommunista A vádlottak szerint a rendőrség kínzásokkal erőszakolta ki vallomásukat Budapestről jelentik: A budapesti törvényszék fötárgyalási termében kedden kezdődött a statáriális bíróság tárgyalása Szántó Zoltán volt népbiztos-helyettes és társainak bűnügyében. A törvényszék épületét és környékét erős rendörosztagok szállták meg és csak szigorú igazoltatás után bocsájtották be a közönséget a tárgyalóterembe. Az újságírókon kívül alig jutott be néhány ember a terembe, ahol már helyet foglalt a harmincegy vádlott és mintegy ötven fegyőr. A védők padsorai is zsúfolva voltak és az első sorokban a fővádlottak védői: Vámbéry Rusztem, Lengyel Zoltán, liebelt Ede és mások foglaltak helyet. TÖreky Géza dr. a statáriális bíróság elnöke féltizkor nyitotta meg a tárgyalást és azt a kérdést intézte a vádat képviselő dr. Miskolczy Ágost főügyészhelyetteshez, hogy milyen tény alapján kivánja a rögtönitélő biróság összeü lését. Miskolczy ügyésszel egyidejűleg állt fel a védők padsoraiból Vámbéry Rusztem is, aki tiltakozni akart a rögtönitélő eljárás ellen és ketten egyszerre kezdtek beszélni. Az elnök azonban erélyesn leintette a védőt és Miskolczy ügyésznek adta meg a szót. Az ügyész és Vámbéry Rusztem vitája a statáriális eljárás törvényességéről Miskolczy Ágoston főügyész előterjesztette indítványát, amelyben ismertette, hogy a vádlottak kihallgatásuk alkalmával azzal védekeztek, hogy politikai párt megalakítása céljából szervezkedtek, tehát nem követtek el bűncselekményt. Megállapította az ügyész, hogy a kommunista párt politikai pártnak nem tekinthető. Ezek csak lázadó csoportok, amelyek politikai párt címére igényt nem tarthatnak. A politikai párt — mondotta az ügyész — nem lehet ellentétben a civilizáció szabályaival, a közfelfogással és a közerkölcsiséggel, mert aki ezekkel összeütközésbe kerül, az nem politikai párt, hanem összeesküvők, felforgatok és merénylők szövetsége. A vádlottak védekezésével egybehangzóan az ügyész Is elismerte azt a tényt, hogy formailag meg van ugyan engedve külföldön a kommunista pártszervezkedés, de a kommunista propaganda tilos, tehát lényegében a helyzet külföldön is ugyanolyan, mint Magyarországon. A budapesti kommunista agitáció részleteit ismertette ezután Miskolczy Ágoston ügyész. Felsorolta, hogy a vádlottak közül Szántó Zoltán, Glancz Imre, Szerényi Sándor, Kocsis János és Papp Gyula voltak az első agitátorok Budapesten. Legfőbb céljuk az volt, hogy megnyerjék a magyar munkásosztály fiatal tapasztalatlan tagjait. A Gömb-uocában agitátor iskolát állítottak fel és elhatározták, hogy titkos nyomdát létei sitenek, aho^ a propaganda iratokat állitják elő és a nyomda részére a gépeket már meg is rendelték. Kun Béla sűrűn járt Bécsbe és hozta magával az újabb moszkvai utasításokat és a vádlottak közvetlen Moszkvával állottak összeköttetésben. Bejelentette ezután az ügyész, hogy lázadás előidézésére irányuló szövetkezés büntette címén emel vádat és kór büntetést, mert a vádlottak tevékenysége olyan csoportok megszervezését célozta, amelyeknek az lett volna a feladatuk, hogy Magyarország ősi közjogi rendjét eltöröljék, a magyar kormányt helyéről eltávolítsák és fegyverrel támadják meg a polgári osztályt. Vámbéry Rusztem dr. védő emelkedett ezután szólásra és előterjesztésében kifejtette, hogy a vád képviselőié nem állapította meg azt, hogy miért szükséges ebben az ügyben a statáriális bíráskodás. A statáriális eljárás ellentétes a magyar hagyományokkal, mert ennek az alapja az osztrák törvénykönyvben van lefektetve. A magyar büntetőjog hatályon kívül helyezte a rögtönitélő bíráskodást és azt csak a háború kényszer állította újból vissza. A vád lázadásra való szövetkezésről szól, a statáriális rendelet pedig csak a lázadást utalta a rögtönitélő bíróság elé. A Budapesten lejátszódott cselekmény, nem volt lázadás, hanem csak lázadásra való szövetkezés, tehát előkészítő cselekedet, amit a törvény szerint nem lehet büntetni. Ennek alapján kérte a védő az ügyészi indítvány elutasítását. Döntés — a tárgyalás anyagából Töreky Bálint azonnal kihirdette a biróság határozatát, amely szerint elutasítja a védő előterjesztését és egyelőre elrendeli a tárgyalást, megállapítván hogy törvényeken alapuló statáriális eljárás folyik és a törvényszék a tárgyalás anyagából fogja megállapítani, hogy mllyen bűncselekmény történt. Az elnök szavaira a védők három padsorából móhkasszerü zugás hallatszott. A védők közül egyszerre öten-hatan ugrottak fel és kezüket előrenyujtva szót kértek. Izgalmas szóváltás játszódott le a védők és az elnök között, aki csak a legszigorúbb eszközök kilátásba helyezésével tudta a rendet fenntartani, majd elrendelte a vádlottak kivezetését és megkezdte Szántó Zoltán kihallgatását. Szántó Zoltán vallomása Szántó Zoltán vallomásában elmondta, hogy csaknem húsz éve vesz részt a munkásmozgalomban és a kommunistapártnak megalakulása óta tagja. A diktatúra alatt a vörös hadsereg parancsnoka volt. A proletárdiktatúra bukása után három hónapig bujkált Budapesten, majd Bécsbe szökött. 1926-ban jött vissza Magyarországra, hogy a kommunista pártban tevékeny részt vegyen. Az elnök kérdésére, hogy kikkel érinti kezett, Szántó megtagadta a választ, azzal az indokolással, hogy nem akar senkit sem denunciálni. Amikor az elnök elébe tárta, hogy a rendőrségen elmondotta, hogy kikkel érintkezett, Szántó Zoltán azt mondotta, hogy a rendőrségen szembeállították emberekkel, akik vallottak és miután ő nem tudta, hogy miért vallottak, nem cáfolta meg őket és igy került a rendőrségi jegyzőkönyvbe, hogy ő bevallotta kikkel érintkezett ezt azonban visszavonja. Elmondotta ezután Szántó, hogy két irányú tevékenységet fejtett ki: szervezkedő és politikai tevékenységet. A cél az volt, hogy a kommunista pártot tovább építsék Magyarországon és leküzdjék a párt kiépítése elé tornyosuló akadályokat. A szervezkedésnek a sejtrendszer volt az alapja. Valamennyi vádlott visszavonta a rendőrségen tett vallomását A következő vádlott Vági István kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és ő is visszavonta a rendőrségen tett vallomását, amely szerint kommunista és tagja a kommunista-pártnak. Kijelentette, hogy ebből egy szó sem igaz. Szántóval tényleg találkozott néhányszor és vele megbeszéléseket folytatott, de nem egyeztek meg. Az elnök felolvasta a rendőrségi vallomását, amely szerint a cél a kommunista szervezés és a nevelés volt, hogy azután az uccára vigyék a tömegeket, ezzel szemben azonban Vági azt állította, hogy célja csak az volt, hogy a munkásságot szociálisan szervezze. Ezután sorban kihallgatták a többi vádlottakat is és a vádlottak kivétel nélkül azt hangoztatták. hogy a rendőrségen tett vallomásuk nem felel meg a valóságnak, mert kínzással és veréssel vették ki a rendőrségen a vallomásukat. A vádlottak azonban valamennyien meggyözödéses kommunistáknak vallották magukat. A délutáni tárgyalás egészen este nyolc óráig tartott, amikor a biróság tanácskozásra vonult vissza és rövid tanácskozás után határozatot hozott, a mely szerint az ügyet nem tartja a statáriális biróság elé tartozónak és az ügyésznek erre vonatkozó indítványát elutasítva, átteszi a pert a büntetőtörvényszékhez. A törvényszék döntéséig a vádlottak letartóztatásban maradnak. A statáriális tárgyalás ezzel véget ért.
