Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)
1927-04-13 / 101. szám
4. oldal 1927. április 13 * BÁCSMEGYEI NAPLÓ Takarékpénztárt áiiit fői a bácskai tartomány Felemelték a vidéki képviselők napidiját Szomborból jelentik: A tartományi közgyűlés kedden folytatta munkáját. A hétfő esti ülésen szótöbbséggel elfogadták az építésügyi szabályrendeletet, majd Matkovics Torna Radics-párti indítványára a vidéki közgyűlési tagok napidiját százötven dinárról kétszáz dinárra emelték fel. A tartományi tisztviselők napidijait a következőképpen állapították meg: az első kategóriába tartozó tisztviselők napidija 150, a második kategóriába tartozóké 120, a többié 100, illetve 80 dinár. Dr. Sztakics demokrata indítványára megengedték, hogy a tisztviselők autókat használhassanak vidéki utakra. A kedden délelőtti ülést negyedtizenesj'kor nyitotta meg Munojiovics Vladislav elnök. A pénzügyi bizottság indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy tartományi takarékpénztárt dilit lel. Novakovics Iszó és KJicin Mita felszólalása után elhátározták, hogy megbízzák a pénzügyi bizottságot, hogy szakértők bevonásával részletesen dolgozza ki a takarékpénztár felállításának tervét. A tartománygyülés általánosságban elfogadta a tartományi nyomda felállítására vonatkozó szabályrendeletet azzal, hogy a tartomány a megye nyomdáját veszi át. Az elnök ezután szünétet rendelt el, amely után dr. Palásthy Ödön interpellációt intézett a választmányhoz.-— A Bácsmegyei Napló keddi száma azt a bírt közli — mondotta — hogy a novivrbászi cukorgyár répamunkálatok elvégzésére Muraközből ötszáz munkást akar hozatni. Minthogy nálunk Bácskában is rendkívül nagy a munkanélküliség, a tartomány-gyűlésnek oda kellene hatni, hogy a novivrbászi cukorgyár elsősorban bácskai munkásokat alkalmazzon. Jojkics Dusán felszólalásában támogatta Palásthy álláspontját, követelvén, hogy az állandó választmány eln> ke bejelentette, hogy ebben az ügyben eljárnak a vrbászi cukorgyárnál. A tartománygyülés ezután a választmányi tagok fizetésére vonatkozó javaslat tárgyalását kezdte meg. A javaslat szerint a választmány elnöke havi hatezer dinár, képviselőtagja havi ötezer, a többi tagok négyezer-négvezerötszáz dinár fizetést kapnak. A javaslat ellen Matics demokrata, és dr. Rades szólaltak fel, kifogásolván egyrészt azt, hogy a választmány tagjai közt különbséget tesznek, másrészt rámutattak arra, hogy a választmány nem szakértő tagjai mellé a tartománygyiilésnek szakértőket is kell akalmazni, akiknek fizetésével a kiadások is növekednek. A felszólalások után az elnök megszakította a közgyűlést, hogy a pártok közt a javaslatot illetőleg egyezséget hozzon létre, A pártkonferencia, amely délután négy órakor kezdődött, hosszú vita után megállapodott a javaslat módosításában. A délután öt órakor megnyitott tartománygyülésen kompromisszumos javaslatot, amely szerint a fizetéseket, mint pausálékat, csak az idei költségvetési évre állapítják meg, egyhangúlag 'elfogadták. A közgyűlés ezután a megyei tisztviselők fizetésének kiutalásáról tanácskozott, majd megkezdték a tisztviselők pragmatikájáról szóló javaslat tárgyalását. Megszűnik a kórházakban az ingyenes ellátás Az egészségügyi miniszter legújabb rendelkezései Az 1927. évi pénzügyi törvény most megjelent végrehajtási utasítása külön rendelkezéseket tartalmaz a kórházak fenntartásáról és a kórházi adminisztráció ellenőrzéséről. A rendelet szerint ezek az intézkedések az összes nyilvános, állami, önkormányban és nyilvánossági joggal felruházott kórházakra vonatkoznak. Valamennyi kórház köteles előirt költségvetéséhez alkalmazkodni és ha a megállapított hitelek nem volnának elegendők, kötelesek újabb hitel engedélyezése végett az egészségügyi miniszterhez fordulni. A kórházi személyzet létszámát a költségvetés állapítja meg és ha a beteglétszám nagysága a személyzet szaporítását tenné szükségessé, akkor a minisztertől kell azt kérni.. Minden kórházban három'osztály létesítendő. Az I. osztály napi ellátása száz, a II. osztály 75 dinárba kerül, míg a 111. osztályú ellátásért,az a legkisebb összeg fizetendő, amelyet a pénzügyi törvény megállapít. Az orvosi kezelésért, műtétekért az I. és II. osztályon a minisztérium által jóváhagyott dijak szedhetők. Az 1. és II. osztályon a kórház összes ágyainak legfeljebb tizenöt százalékát kitevő ágyak helyezhetők el és ezeknek jövedelmei a kórházi szükségletek fedezésére szolgálnak. A munkásbiztositó pénztár tagjai, a hadügyminisztérium szervei és a vasúti jótékonysági intézmények, amennyiben egyes kórházak fenntartásához hozzájárulnak, a legkisebb ellátási dijat fizetik. Ahol eddig h és II. osztályok nem voltak, ilyeneket haladéktalanul, de legkésőbben április 15-ig be kell rendezni Az I. osztályban egy ágyas, a II osztályon 4—6 ágyas szobák rendezendok be. Až I. és II. osztály betegeinek élelmezésére legfeljebb harminc dinár fordítható. Az 1., II. osztályokon csak olyan betegek Vehetők fel, akik ezt kérelmezik. A III. osztályon anyagilag tehetős betegek nem vehetők fel. Állami hivatalnokok csak akkor helyezhetők el. ha a III. és az I., illetve II. osztály közti ellátás külömbözetét előre megfizetik Azoknál a kórházaknál, ahol Röntgen, kvarc, vagy ambulatorikus megvizsgálásra alkalmas gépek vannak, a miniszter által külön megállapítandó dijakat szedhetnek. A kórházigazgatók csak akkor lakhat-i nak a kórházban, ha e célra az építkezésnél kijelölt lakásaik voltak, ellenben, ha utóbb vettek igénybe lakáscélra kórházi helyiséget, az igazgató tartozik három hónapon belül a lakást kiüríteni Bentlakó igazgató nem űzhet magángyakorlatot. Azok az orvosok, akik egyetemi tanulmányaik elvégzése után kórházakban akarják egy éves gyakorlatukat megszerezni fizetést nem, csak ellátást kapnak, de azért az önköltségi árakat meg kell fizetni. 120 betegnél egy ügyeleté* orvos van. Több mint 400 ágyas kórházakban a felvételi irodákban is kell ügyeletes orvost tartani. A kórház pénztárában* csak Ötezer dinárt szabad tartani, ezen felüli összegeket a postatakarékpénztárba kell beutalni, ahol városi takarékpénztárak vannak ott a városi kórházi pénezek a városi takarókban helyezhetők el. Minden kórházban a szegények díjtalan kezelésére ingyenes ambulatóriumot keli berendezni és a rendeletben felsorolt gyógyszereket azoknak ingyen kell kiszolgáltatni. Az ainbulatóriumot a munkásbiztosító pénztárak és hasonló intézmények tagjai nem vehetik igénybe A legfőbb felügyeletet -a miniszter gyakorolja, de a noviszadi, zagrebi, szkopjei és szarajevói egészségügyi felügyelők évente legalább egyszer kötelesek megvizsgálni a kórházakat és ellenőrizni a rendelkezések betartását. A kórházi osztályfőnökök napi négy, az alorvosok és asszisztensek napi* hat órán tartoznak a kórházban tartózkodni Az igazgatók hivatalos órája napi héf órában van megállapítva. Megverték a végrehajtó helyett Egy szuboticai kereskedő véres kalandja Kiszácsoh Noviszadról jelentik: Izgalmas kalandja volt Kiszácson egy szuboticai kereskedőnek. M. Mihály kereskedő hétfőn üzleti ügyben Kiszácsra utazott, ahol délben betért az egyik vendéglőbe ebédelni. Már az ebéd végén tartott, a mikor egy feldúlt arcú, tagbaszakadt férfi rontott be a vendéglőbe: — Ki az az ügyvéd és végrehajtó, aki lezáratta az üzletemet?! ■Az egyik vendég tréfából, ujjal M. Mihályra mutatott, mire az ismeretlen szó nélkül rávetette magát a meglepett kereskedőre, ütötte-vertc, majd széket ragadott és azzal sújtott le rá. A vendéglős és a személyzet a megtámadott kereskedő segítségére siettek és lefogták a dühöngőt, aki folyton azt kiabálta: — Megöllek! A történtekről értesült a rendőrség is, amely megjelent a helyszínen és a támadót előállította. A kihallgatás alkalmával kiderült, hogy Bukszav Milánnak hívják, kiszácsi kereskedő, akinek egyik noviszadi hitelezője aznap záratta le üzletét. A botrányos esetnek kémikus színezetet ad az a, körülmény, 'hogy —- mint kiderült —- Bukszav figyelmét a szuboticai kereskedőre maga a végrehajtó, Vojnovics Sztoján hívta fej aki igy megmenekült azoktól az ütésektől, amelyeket helyette M. Mihály kapott. M. Mihályt, miután sérülései súlyosak, beszállították a noviszadi kórházba, Bukszavot letartóztatták. A gyerek (Pályamű) Örzsi már négy hónap óta tudja, hogy ennek be kell következni, de most, hogy kenyérdagasztás közben megérezte a gyereket, amint egy pár erőteljesebb mozdulattal jelezte, hogy »van«, a lélegzet mégis megakadt benne és a szívverése is elállt. Forgott körülötte minden és ha nem kapaszkodik meg az ágy végébe, el is esett volna. Aztán felnézett a szoba mennyezetén túlra, fel az égig, összekulcsolta két tésztás kezét és —• várt valamit. Valami csodáért fohászkodott, ami meg is történtté tudta volna tenni az egészet, majd, mintha egy láthatatlan szigorú vádlónak felelt volna, felhördült: — Nem igaz! Már pedig igaz volt. Balog István egyetlen gyermekét, Örzsit, akit finom vonásu arca, apró keze és lába miatt »örzsi kisasszonynak« keresztelt el a falu, egy enyhe, bóditó illatú tavaszi éjjel elszéditett egy legény. Ez a legény, bár azelőtt sok mindent igért kérdezés nélkül is, azóta feléje sem nézett, pedig ő még most is nagyon-nagyon szereti. A legény a falu legmódosabb gazdájának a fia, akiknél az apja felesbe munkál földet. Hogy is gondolhatta, hogy is hihette, hogy el fogja venni feleségül, amikor tudta, látta, hogy mennyi gazdag lány versenyez érte, ő pedig csak egy szegény, becsületes ember lánya. De mit tegyen? Anyjának, ennek az áldott nehéz munkától korún megöregedett asszonynak már annyiszor akart szólni, de mindig torkára fulladt a szó. Meghalna jeleimében, szégyenében, ha el is tudná mondani. Igen, meghalni. Csak ez az egy ut I marad. Lám, a molnárék Katicája is, '.amikor »ugy« maradt, a patakba vetette I magát, pedig arról az egész falu beszélte, tudta, hogy rossz, de a »szégyent« ő sem tudta elviselni. »Lám« — villant át benne a megismerés — »a bűn csak akkor teher, ha tettenérik és nem már akkor, amikor elkövetik«. — Ráborult az asztalra és keservesen sirt. Jól esett neki, igy, könnyekben feloldani a bánatát. Rövid idő múlva eszébe jutott a tészta. Kidagasztotta, miközben a könynyei belehullottak a tésztába. (Sós lesz ez a kenyér nagyon.) Amikor kigyúrta, letakarta egy meleg takaróval, megmosakodott, fejére kendőt kapott és elindult. Észrevétlenül akart kisurranni, de a konyhában ott állt az anyja. Az anyák szive érzékeny lemez, megérzi az, ha gyermeke bajban van. Most is, hogy Balogné krumplit szedett az ebédhez a kertben, valami gyanú rohanta meg a szivét és {elsietett. Ahogy meglátta a lány feldúlt arcát és utrakészen, kiesett a szakajtó a kézéből. — Hová te lány? — szakadt ki belőle sikoltva. Örzsi ráemelte egy pillanatra nagy, vörösresirt szemeit és nem felelt. Arcát gyors egymásutánban szántották át a könnyek. Átkarolta a lányt, bevonszolta a szobába. Simogatta, csókolta, babusgatta, amíg kikönyörögte belőle a valót. A lány reszkető szivvel leste anyja szavát. Az asszony dermedten állt. — Az apád •— sikoltott fel — mit fog szólni? Agyonver! Megkapta Örzsi haját. cibálta. átkozódott és sirt most inár mind a kettő keservesen. A könny is elfogyott — egymásra néztek. Nem szóltak semmit, de mind a ketten arra gondoltak, mi lesz, ha az »apjuk« megjön, Megrakott buzásszekér állt meg a ház előtt. Szokás ellenére az asszony sietett ki kaput nyitni. — Hol van Örzsi? —- szólt le az ember. .'•-7- Bent — felelte az asszony tompán. — Mi baj? Egy bosszú sóhaj és könny volt a válasz. A kazal előtt megállt a kocsi. Balog leugrott. —• Mi baj, te? Az asszony elindult a ház felé. Balog rossz érzésekkel, értelmetlenül követte. — Mi baj, hé? — kérdezte Balog, de a hangja olyan fenyegető volt, mint a mennydörgés. Be fog ide azonnal csalni a villám, ha nem kap rögtön feleletet. — Bözsi ott ült az ágy szélén, összegörnyedve, se élve, se halva. De azért először sirás jött. És elmondta az asszony jajveszékelve az egészet. Balog ugy érezte, hogy taglóval vágták fejbe. A szeme vérben forgott. — Ki volt az a legény, te?! Ahogy kérdezte, az a halálos Ítélet kinyilatkozása volt. A lányban rémület tombolt, szerette, féltette a legényt, ránézett könyörögve az anyjára, hogy ne szóljon, tagadni próbált. — Nem tudom — dadogta bután. — Nem-e? — ordított az apja. — Tán ott sem voltál? — és nekirontott a lánynak. Az anya sikoltva vetette közbe magát. Meg kellett mondani:. — Nagy Jani. Mcgtántorodott... Jani... ö fiatal gazdája ... akit ő ugy szeret... Kirúgta az ajtót, kilendült az udvarra, lekapta a villát a kocsiról és elrohant. — Estvány! — kiáltotta eszelősen az — Apám! — sikoltotta Örzsi. A harag illő olaj, mire az első sarokig ért Balog, már nyugodtabban gondolkozott. Gyilkoljon, vagy verjék őt agyon? Ezzel rendbe lesz hozva minden? Megtorpant. Mit tegyen? Hát tényleg vér?... Lecsukják. Egy-, öt-, tizesztendőre. Mi lesz az övéivel, mi lesz az unokával... Ismét beborította a düh. Mi?! Fattyú! Nem az ő lánya, nem az ő unokája, nem akarja őket ismerni! De már akkor visszafelé haladt. És akárhogy nem akarta, minden megbántáson, dühön és önérzeten keresztül beletúrta magát valami jóleső édes melegség a szive köré. Mintha egy apró, meleg, bársonyos gyerekkéz nyúlt volna oda. A gyerek... az unoka... Az anya és a leány átölelve tartották egymást és reszketve néztek fel rá. — Hát most mi lesz? — mordult rájuk. Az asszony a kendője után nyúlt. — Talán még nincs későn. Zsuzsa még tudna segíteni rajta. Balog cifrán elkáromkodta magát. — Ide ne hivd, mert agyonváglak. Nehéz léptekkel mérte végig a szobát. — Ha isten ugy akarta, hát legyen — mondta ki a szentenciát. — De hallod-e — támadt a lányra fenyegető hangon — a kirclejzumát, fiú legyen, azt mondom. Kinézett az ablakon és rámutatott a nagy buzakazalra. — Jut ebből neki is — mondta ellágyult hangon. — Hála istennek, szépen termett az idén. És elfordult, nehogy lássa ez a két drága, beste fehérszemély az arcán végiggördülő, áruló, csúnya, boldog köny- Inyet.i,
