Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-06 / 63. szám
1927. március 6, 24. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ Lukács bácsi a cucilista Irta: Tóth Ferenc fazekasmester (VelikibeSkerek) Két évvel ezelőtt történt. Kortes körúton voltam s mint aféle magyar párti jelölt csak úgy a magam módja szerint, ahogy lehetett, gyalogosan és inkognitó Mindenkinek nézhettek, csak éppen képviselőjelöltnek nem. Pedig az voltam s egyszerre két kerületben is. Fejemen a jó báránybőrös sapkával, kurta bekecsben, lábaimon a jó nagy borjubör jószágokkal — melyeket még a frontról hoztam haza magammal drága emlékül a szép időkre — s azután a jó testes görbe bot Ezzel azután neki vágtam a falunak torony iránt... Természetesen a nagykorcsma volt a pont, ahol azután megállapodtam. Tudtam, hogy itt mindig lehet pár embert találni együtt, akikkel azután pohár borocska mellett közölni bírom jövetelem célját. Nagy céljaim tuljadonképpen nem voltak, mint képviselőjelöltnek sem. MeTt hiszen távol állt tőlem még a gondolata is annak, hogy magam képviselővé választassam, sőt egyenesen irtóztam a gondolatától is, hogy azzá legyek. Pusztán a kötelesség állított arra a frontra ahova mások vonakodtak állni s ez a kötelesség vitt a kényszerű kortesutra is A korcsma szobába csakugyan együtt találtam pár magyart, akik beléptemkor mindjárt megismertek bennem a vidéki mészárost, aki bizonyosan azért jött, hogy vásároljon. Azt semmi esetre se hitték rólam, hogy lélekvásárlásra jöttem. Külön asztalhoz ültem, nem akartam magam mindjárt elárulni. Előbb a korcstnárossal akartam értekezni s csak azután, amikor megnyugtató választ kaptam, ültem át a közös hosszú asztalhoz hogy tnagam bemutassam és eláruljam jövetelem célját. Bort hozattam, hogy némi jó emlékét elevenítsem fel a múlt időknek, amikor választáskor folyt a bor, meg a helyehulya. Azután megkezdődött a beszélgetés. Vegyes érzelmekkel elfogadták a bemutatkozást s toltak, akik a boromat se akarták elfogadni —- ez pedig már nem jó jel. — Egyedül Lukács bátyám mutatott némi rokonszenvet irányomban s ö hajlandó volt velem igen gyakran kocintani. Neki nem voltam megvetendő képviselőjelölt — a többieknek ugylátszott igen. Azért a társaság együtt maradt, sőt lassanként szaporodott is. Lukács bácsi vitte a szót. Kikérdezett mindenről alaposan. Élénken érdeklődött minden pártnak a programmja iránt, csak a magyar pártéra r.em volt kiváncsi. Azt ö röviden elintézte. Urak! Próbáltam Lukács bácsit meggyőzni hogy nézze Lukács bácsi, hiszen minden párt azokat küldi be az ország tar nácsházába, aki valamit konyit a törvényekhez, meg a politikához, mert hiszen például Lukács bátyámat bármenynyire kívánatos volna is az mégsem lehetne beküldeni, mert hát meg lehet okos ember és jó földmives, de a törvény csináláshoz nem ért pedig, azt is csinálni kell valakinek. Nem lehetett meggyőzni. A kemény magyar koponyába, ha valamit belevernek, nehéz azt onnan kiverni. — Hát éppen az a baj mondja, hogy a földet se azok osztik, akik ahhoz értenek, igy osztán azok kapják, akik nem tudják mögdógózni. Nincs itt igazság hallja én mondom magának! Láttam, hogy Lukács bácsival nem igen boldogulok s miután már elmondottam jövetelein célját, kifepettem a magyar párt, sőt Lukács bácsi kedvéért a radikális, demokrata, földmivespárt programját is, menni készültem, de most már nem lehetett, mert Lukács bácsi nem engedett, még valamit tudni akart. Bizalmas közelségbe húzódott hozzám és súgva kérdezte tőlem: — Ugyan kérőm, ha mög nem sértőm látom, hogy kónyit a pulitkáhon. Mi a véleménye a cucilista pártrul? Egy ki'sit kényes természetű volt a kérdés s nehéz rá válaszolni Lukács bácsinak, mert ő bizonyosan más szemüvegen nézi a olgokat mint én, de azért válaszoltam — Hát nézze Lukács bácsi s ekkor már minden fej közelebb hajolt — ez egy kicsit fogas kérdés, először is erről a kérdésről nem igen tanácsos csevegni és nem a korcsmaasztalnál ital mellett, a mikor az ember ne n bir helyesen mérlegelni. Én azonban megmondom röviden ml a szocializmus. Nézze mondom a szocializmus se egyfajta, mint például a búza se az. Van tiszta búza és van üszkös búza is. Az igazi szocializmus olyan mint a tiszta búza, táplálja az embereket, ha mással nem reménnyel, a nem igazi szocializmus hasonlít konkolyos búzához keserű lesz tőle kenyér s keserű lesz a szegény ember élere is az ilyen szocializmustól. Nem akartam belemerülni a kérdés mélyebb fejtegetésébe, azt hittem/ hogy ez a példás hasonlat kielégíti Lukács bácsi kíváncsiságát. Niem igy történt! Tovább kérdezett! —■ No mondja, hát ezt inögértöttem csak most szeretném tudni, hogy melyik a tiszta búza, mög melyik az üszkös mert ezök a cucilista prókátorok mind egy nyomon beszélnek, eget és földet ígérnek a szögénységnek, ma a félfalu cucilista s vén létömre még én is az löszök, úgy vöszöm észre. A gyűrű mind összébb és összébb szorul körülöttem most már láttam, hogy nincs szabadulás, sz’nte már óhajtottam, hogy megjelenjen az a bizonyos rendfemartó közeg s kiszabadítson szorult helyzetemből, ahol mint magyar párti jelöltnek szocialista programot kell adnom. De nem jött s beszélni kellett. És beszéltem. — A szocializmusnak az a nagy tömege mondom, amelyik nemzetközinek vallja magát, az egész világon egyenlő elvek alapján harcol a munkálkodó társadalmi osztály helyzetének a megjavításáért, de már ez is hárem részre szakadt. ezen kívül 'an nemzeti szr-- .a.izmus keresztény szocializmus, meg tudom:* én még miféle szocializmus, de ennek mindegyike ugyanazon jelszavakkal agitál a nép között a burzsuázia, a vagyonososztály letörése és népuralom megteremtése a végcélja mindeniknek. Ez a magyarázata ar.nak, hogy a nincsctlenek, a szegénység hajlik a szocializmus felé. Én jó lélekkel egyetlen embertársamnak se ajánlom, hogy játszék ezzel a tűzzel, amellyel nagyon könnyen megégeti magát, mert a szocializmus lehet . : a jóltcvö eső is, megáztatja, termővé teszi a talajt, de lehet vihar és jégeső, amely elsöpri a termést. Figyelmesen meghallgattak s újra Lukács bácsi felelt mondván: — Azért mégis szép dolog az a cucilizmus. mert a szegénység mellett pártol. Felkelek és búcsúzom, mondom Lukács bácsinak elmenőben. — No azért rcméllcm Lukács bácsi mégis a magyar pártra szavall? Nézze, szól én radikálispárti urnaőrző vagyok, én Oda szavallok, azért né haragudjon, hogy mögittam a borát, mert ssa nekünk a kormány az anyánk, azt kell pártolni. Igazat adtam Lukács bácsinak a jó öreg magyar cucilistának? mert mégis fő az elv. Beográdi feljegyzések Papok vil 'ija a tartom n rgy ülésen — A mulató képviselő u-ak — Néger társuat fah r kórista lányokkal—A parl iménti botrány és a nők A beográdi tartománygyülés összeülését még a főváros is igen nagy érdeklődéssel várta. A főváros talán azért is, mert tudta, hogy a tartománygyülés uj adókat fog jelenteni. Beograd eddig csak városi pótadókat fizetett, most tartományi pótadót is fog fizetni. A tartományi pénzügyi bizottság összeállításával kapcsolatban már hallhatók is voltak olyan hangok, hogy a beogradiak nem szivesen vesznek részt a pénzügyi bizottságban, mert a képviselők a választópolgárok előtt nem igen tudják megindokolni az újabb adóemeléseket. A tartományi képviselők igaza már a második ülésen kifejezésre jutott. Amikor a napidijak megállapításáról volt szó, az ellenzéki és a többségi pártok élesen összetűztek egymással. A napidijak kérdésében egy görög-keleti pap indította meg az/ellenzéki vitát, amelyet a többségi pártok elég türelmetlenül hallgattak végig. A vita alatt azután ezért a papok voltak a támadások célpontjai. — Minek jönnek ide a papok?! A pap menjen a templomba! — hallatszott minden pillanatban. A lelkész urak idegesen feszengtek a helyükön, maid idegességük még jobban fokozódott, amikor a radikális Zsivanovics az ellenzéki papfelszólalónak úgy válaszolt, hogy úgy tudja, hogy a papnak a mestersége az igazmondás <‘S ö még sem tud hinni az ellenzéki papfelszólaló öszitcségében. Végül aztán megszavazták a kétszázötven dináros napidijakat, amelyet azonban csak akkor kapnak meg a tartományi képviselő urak, ha dolgoznak. * Kétségtelen, hogy a tartománygyülési képviselők Beograd éjjeli életébe meglehetős élénk mozgást hoztak A bárokban, a mulatókban mindenütt csak tartománygyülési képviselőt lehetett látni. Frissek, fiatalosak voltak az öreg urak, örültek a szabadságnak és különösen annak. hogy a falu rosszmájúságától távol ez egyszer szabadon szórakozhatnak. A régi urámbátyámos idők korszakát tükrözték vissza a beográdi mulatók és az egész farsang alatt nem fogyott annyi pezsgő, mint most. a bárom napos beográdi tartományi vendégjárások alatl A napidij, no meg a képviselő urak szabadsága bizonyára a tartrrhánygyülések állandó látogatottságát fogja eredményezni. Sör a Jövőheti tartománygyülésre való tekintettel a beogradi mulatók a nöállományokat kénytelenek voltak sürgős újabb szállítmányokkal kiegészíteni. * Beograd ezen a héten tele volt szenzációkkal. A tartománygyülés. a parlamenti botrányt, no a Black People vendégszereplése nagy érdeklődést váltottak ki. A Black People öt napig szórakoztatta a közönséget, bebizonyítva azt, hogy milyen nagy tömegeket tud vonzani a világreklám. A négerek reklámja Beogradban is győzött, bár maga A legideálisabb mnitiiiiMiHnMHHHMiMimimiimMmmmitimmH bőrápoló-arckrém „CREME ELEKTRA“ Egyszeri használat után nélkülőihelet* lennek találja. Illatosítva ROSA CENT1FOLIA parfümmel, amely a vérvöröa rózsa nagyszerű illatát adja vissza a legcsodálatraméltóbb természetességben. Kapható tubusban és tégelyben minden illatszer* távban. — Kérjen levelezőlapon in fjen mintákat. J. F. Schxvarzlose Söhne, Berlin Vezérképviselet: H.ier i Vaionji, Velika Kikinda a produkció nem volt elsőrendű. Scenirozott dalok, voke-waike-. charlestonmutatványaik Beogradnak sem jelentettek újat és talán a kitűnő kísérő néger zenekar volt az, ami mindenkinél csodálkozást váltott ki. — Hiszen a fele fehér — mondta a közönség és rezignáltan távozott a mulató helyiségéből. Még a négerprimadonna erotikus táncprodukciójától sem volt a közönség elragadtatva. Ilyet — mondták — a Három dohánylevélhez címzett vendéglőben, a szkopljei töröklányok sokkal megcsinálják. * A parlemcnti botrány azonban minden ezidci szenzációt íe'ülmu’t. Ilyen még nem volt Beogradban. Volt már lövöldözés a parlamentben, verekedtek is már a képviselő urak, de meztelen embert még sohasem mutattak be a parlament üléstermében. Huszonöt véres hurka volt Risztics testén, a szeméből, a szájából folyt a vér és kétségtelen, hogy az ellenzéknek ezzel a mutatványnyal rendkívül erős drámai effektusokat sikerült elérnie. A képviselőket az ájulás környékezte és aki szereti az izgalmakat. annak a parlamentnek ez az ülése épen eleget nyújtott. A fenségestől azonban csak egy lépés választja el a nevetségeset, a tragikumhoz egész közel van a komikum és a Risztics-eset is nagyon közel járt a komikum határaihoz. Amikor Riszticset a képviselők felemelték a levegőbe, senki se tudta, hogy mi fog ezután következni. Egy fiatal képviselő hirtelen mozdulattal letépte Risztics nadrágját és a városházi szolga ott lógott a levegőben a természet legszebb meztelenségében. A karzatokon azonban nők is voltak és az újságíró karzaton ült egy világlap vénkisasszony tudósitója. Az újságírók egyszerre cgv éles sikolyra figyelnek fel, a tudósilónő félig á.iultan, zsebkendővel takarta el a .szemeit. Tényleg ebből a helyzetből csak ájulással tudott szegény megmenekülni. I. ö. Som!yó Zoltán: Versek Halállesen . . . Néha csak naphosszant otthon heverészek. Kalendáriumot, biz méz azt se nézek. Még ki se tekintek az ablak függönyén. Hogv a csönd vastagon rakódhasson kóréin. Ilyenkor hiába, hogyha hozzám szólnak. Semmit se látok én se rossznak, se iának... Csak lesem az élet halvány sugarán át - készülődve csendben a halál magányát . . . Hóvirág Második hó: február van. Hócsillagok a határban. Fényes puska csöve: durr! Szedd a lábad, róka ur! Tiszta kék az égi pálya, fiislöls a házak pipája. Talpas szán a hóba vág — Csüng a fán a száraz ág. I Odalenn a rőt berekben jég páncélja rengve rebben. Prímet furulyái a szél. peng a korcsolya-acél . . . Havas bundán hosszú öltés: szürke sávba fut a töltés. Hej. de messzire szalad. Most robog rajt a vonat. Bakterháznak ablakába hóvirág, egész nyalábba. Hóvirág . . . hóvirág . . . Hei. de hideg e világ! . .«
