Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-16 / 73. szám
4. oldal BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1927. március 16 Áprilisban kicserélik Jugoszlávia és Magyarország a telekkönyveket és levéltárakat Dr. Péics Dusán igazságügymlnlSKteri osztályfőnök nyilatkozata Noviszadról jelentik: Dr. Péics igazságügyminiszteri osztályfőnök, a BBB. igazságügyi osztói jvának vezetője szerdán és csütörtökön Növiszadon időzött és hosszasan tanácskozott Dlmsics Alekszander, semmitőszéki elnökkel, dr. Popovics Milivój, .felebbviteli bírósági ügyvezető alelnökkel és dr. Belajdzsics Vladimir törvényszéki elnökkel és ezalkalommal főleg a kicserélésre váró magyar-jugoszláv telekkönyvi és levéltári anyag előkészítési munkálatai iránt érdeklődött. Dr. Péics Dusán nioviszadi tartózkodása alatt nyilatkozott a Vajdaság, közönségét érdeklő aktuális bírósági kérdésekről. Elmondta, hogy a vajdasági bíróságok működése örvendetes módon mindjobban közeledik a békebeli tökéletes színvonalra. A legtöbb bíróságnál erősen megcsappantak a hátralékok. A noviszadi semmitőszék területén működő törvényszékeknél az összes megszervezett bírói állásokat betöltötték, a járásbíróságoknál három bírói állás van betöltetlen, amelyek rövidesen betöltésié kerülnek. A takarékossági intézkedések során azonban az eddigi 88 törvényszéki bírói állást 84-re és a 73 járásbirói állást 69-ré mérsékelték. Elmondta az osztályfőnök, hogy noviszadi tartózkodása alatt személyes tárgyalásai során akart meggyőződni a szükségletekről és a kívánságokról és aziránt érdeklődött, hogy mennyire haladtak azok a munkálatok, amelyek Jugoszlávia és Magyarország között a határmenti és az átcsatölt területek telekkönyveinek és irattári iratainak kölcsönös kicserélését készítik elő. Mint már többször megírtuk, a két ország között 1924 december 14-ikón konvenció jött létre az ezekre vonatkozó telekkönyvi és irattári iratok kölcsönös kicserélésére nézve. Megállapította dr. Péics Dusán, hogy az illetékes bíróságok elkészültek a munkával és a kicserélés áprilisban, de legkésőbben májusban végrehajtható lesz. Végül a novlszadi törvényszéknél tapasztaltakról nyilatkozott az igazságügyminiszteri osztályfőnök, aki errevonatkozólag a következőket mondotta: — Örömmel kell megállapítanom, hogy Noviszadon dr. Belajdzsics Vladimir törvényszéki elnök mintaszerű állapotokat teremtett. Dr. Belajdzsics kiváló értékes elnök, aki minden elismerést és dicséretet megérdemel. A minisztérium vezető állásban levő osztályfőnökének ez az elismerő nyilatkozata csak megerősítése annak az általános dicséretnek, amellyel a noviszadi törvényszék területén élő jogkereső közönség viseltetik a törvényszéki elnök kiváló tudása, erélye és ügybuzgalma iránt. a tengerészeti leszerelés mellett ir, amire a konzervatív párt vezető orgánuma, a Morning Post a következő feltűnő cikkben válaszol: — A locarnói szellem, amint jött. ugv el is múlhat. A Népszövetség ezerszámra gyárthatja a jó és rossz jegyzőkönyveket, a világbéke ügyét ezek a jegyzőkönyvek egy lépéssel sem fogják előbbre vinni. A mai zűrzavaros helyzetben az angol haditengerészet az egyetlen fix pont, az angol hadiflotta a béke egyetlen komoly biztositéka. Beszélhetnek leszerelési konferenciákról és tehetnek Angliának bármilyen javaslatokat, az angol közvéleménynek tudnia kell, hogy az angol hadiflottát holmi kétes értékű jelszavakért nem szabad feláldozni. Nem gyónhatnak és áldozhatnak nők Szarajevóban, kik divatos ruhát vizeinek Szarajevóból jelentik: A szarejevól katholikus templomban kedden kifüggesztették dr. Sztarics szarajevói érsek pásztorlevelét, melyben kikel az »erkölcstelen modern női divat« ellen. A pásztorlevél közli, hogy a katholikus lelkészek a jövőben csak azokat a nőket engedhetik szentgyónáshoz és áldozáshoz, akik nem viselnek dckoltáU, moderndivatu ruhákat. A mérték, ami szerint a papoknak el kell járni: legalább térdig érő szoknya, csukott blúz az egész kart befödő ujjal. A pászorlevél szerint, akik a követelményeknek nem felelnek meg, nem részesülhetnek a szentségekben. Az érsek pásztorlevele a szarajevói katholikusok közt nagy izgalmat keltett. Az észak-kinai csapatok fel akarják adni Sanghait A kantont csapatok főparancsnoka a bolsevista irányzat ellen Londonból jelentik: Sanghai-i jelentés szerint a kantoni és az északi szövetséges seregek közt folyó harcok hevessége egyre fokozódik. A kantornak óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy birtokbavegyek Nankingot, a Sanghaj—nankingi vasútvonal északi végpontját- A nankingi amerikai és angol konzul utasítására az európai lakosság már elhagyta Nankingot. Csang-Csung-Csang tábornagy hétfőn összehívta alvezéreit és ismertette előttük a kedvezőtlen hadihelyzetet. Hir szerint felmerült az az eszme, hogy az északi csapatok feladják Sanghait és észak ielé vonulnak vissza. A Csihg-Tauban állomásozó kinai hajóhad közölte Csang-Csung-Csang tábornaggyal, hogy csak akkor indul Sanghajba, ha előbb a legénységnek kifizetik bárom havi zsoldját és uj egyenruhát adnak. Úgy látszik, hogy a Csirtg-Tauban állomásozó hadihajók is követik azoknak a hajóknak a példáját, amelyek átpártoltak a kantonjukhoz. A kantoni nacionalista pártok végrehajtó bizottsága hétfőn Hankauban konferenciát tartott, amelyen San-Kai-Sek tábornok, a kantoni hadsereg jelenlegi főparancsnoka értésére adta a végrehajlóbizottságnak, hogy a hadsereg radikális átszervezéséhez semmi körülmények közt sem járul hozzá és államcsínnyel ragadja magához a hatalmat, ha Kantonban a bolsevista irányzat kerülne túlsúlyba. San-Kai-Sek tábornok erélyes állásfoglalásának a hatása alatt a végrehajtóbizottság úgy határozott, hogy a hadsereg irányítását továbbra Is a tábornok kezébe adja. A kantoni extremisták hétfőn este felvonulást rendeztek, de San-Kai- Sek katonái szétkergették őket. Mint Londonból jelentik, az angol alsóház hétfő esti ülésén végleg jóváhagyta a tengerészeti minisztérium költségvetését és nagy többséggel leszavazta a munkáspárt indítványát, hogy a túlzott fegyverkezés elleni tiltakozás jeléül a haditengerészet legénységi állományát száz fővel csökkentsék. A tengerészeti minisztérium költségvetésének alsóházi vitája szokatlanul élénk visszhangot váltott ki az angol sajtóban és rendkívül kiélezte az ellentéteket a konzervatív és liberális lapok között. A liberális sajtó már napok óta kEl&ő šzerelmem ó!... A Bácsmegyei Napló c/cr dináros novel' apályázatán közlésre érdemesített pályamű. logászkr.romban volt. Húszéves voltam. Az előjáték, amelyben item szerepeltem. ez volt: Bogdán Mátyás özvegy lett. Házassága gycrmekté’en volt é-s így egyedül maradt. Nagyon a szivére i vette a felesége halálát. Nem evett, nem j Ivott rendesen. 'Tudniillik keveset evett j és sokat ivott. így ment ez hónapokén át. Teljesen lerom’ott az öreg. A lakása pusztulásnak indult és teljesen elzüllött volna, ha a házmesterek nem veszik | gondjaikba. Nem is annyira a házmes- j terék. mint inkább Milcsi, a házmeste-1 rék tizennyolc éves lánya. A család na* j gyón közönséges, de a lány nagyon szép volt,••Azt mesélték, hogy a ház-1 méstorlányok hagyományaihoz kivon a színi pályára akart lépni. De nem volt sem tehetsége, sem hajlama. Tehetsé*gű j a színpadhoz és hajlama a színpad m j kívül álló játékhoz. Amikor Bogdánná meghalt, Milcsi nagy részvétet mutatott. Először a lakást hozta rendbe és úgy j kicsinosította, hogy az öreg Bogdán i majd hanyatt esett, amikör belépett. J Aztán mindig jó' ebéd. finom vacsora várta. Ebéd után szieszta céljaira min-1 dig el volt készítve a díván mellé a ] szék, rajta újság és hamutálca. Milcsi úgy gondoskodott róla, mintha, a. testvére. a. lánya vagy... no igen ... a fele-j sége lett Volna. Es a gyász év leteltével az is lett. Az Ötvennyolc éves Bogdán | Mátyás elvette a tizenkilenc éves Kovácsét: Milcsi*. !i ldogan. nyugodtan, ] csendesen éltek. A régi házból persze kiköltöztek. Az asszonyka cimbalmoz- | ni tanult. (Akkoriban divatos hangszer volt.) Szép cimbalmot vett neki az öreg és egy fiatal cigány járt hozzá, az tanította. A cigányon nem az volt a feltűnő, hogy zeneiskolát Végzett,. hartem, hogy szőke vök. Ez volt az általános helyzet, amikor velük mégha rá tkoz-tiam. Egy házban laktunk. Bogdán meghívott. És én gyakran látogattam el hozzájuk, rendesen vacsora után. Kedélyesen elbeszélgettünk, vagy lórumot játszottunk. Szerelmes lettem a szép Milcsibc. A legjobban szerettem két ártatlan nézésű, gyermekesen tiszta kék szemét. Ez volt az első teljesen kifejlett szerelmem. Eleinte csak sóhajtoztam odahaza egyedül. A I mikor már szerelmem mélységét min- I der. irányban felmértem, merész lépés* I re határoztam e! magamat. Tudtára I adom Mllcslnek, hogy szeretem. De ; hogyan? Ha Bogdánékhóz mentem, min* ! dig kezet csókoltam Mikrsinek. Erre I alapítottam tervemét. Elhatároztam, i hegy legközelebb egymásután kétszer ' nyomom ajkamat az imádott nő kezej re. Egy asszony ezt meg fogja érteni. Már mos: nil fog történni? Vagy összeráncolja síma fehér homlokai és a megbántott női méltóság lefojtó tekintetével fog engem, a vak írté* i rőt Ifiét ni... akkor le fogok mondani i róla. Elvégre Milcsi nem szabad és neí kein nincs jogom, hogy családi békéjét í megzavarjam. Vagy tűrni fogja a ket- i tös kézcsókot, sőt — talán — meg Is i szorítja kezemet és a-kkor... akkor j lángba borult az agyvelőm ős nem tudtam Végiggondolni az ügyet. De ... az I is lehet, hogy a megsértett nő férjének j sző!, Mi lesz akkor? Es már láttam maj gp.ma-í, amint a felém meredő pisztoly ! fekete csövébe nézek egy erdő tisztáj sán. De én nem fogok célozni! Eűgyveí remet a levegőbe lövöm ki. Mindegy! I Aki szeret, az az életét is kockára tcl'Szi. Ezzel tartozik szerelmének és íér! ilasságának. A kettős kézcsók megtörtént. És mert I Bogdán a másik szobában volt ekkor, - a két kézcsők hosszú, nagyon hosszú í volt. Még arra Is vetemedtem, hogy a szép kék szemekbe nézzek. Milcsi derűsen mosolygott, mint mindig. A kék szemek olyan ártatlanul néztek rám. , Pedig észre kellett vennie! Már akkor tudtam, hogy rejtély -a nő. Az örök szfinksz. Ezen az estén Olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam sokáig maradni. Amikor búcsúztam, olyan csókot préseltem Milcsi kezére, hogy majd szétnyomtam, ö akkor is mosolygott, de a másik kezével — az öreg Bogdán éppen a pipájával bajlódott, amely nem akart szeleim — vógigsiinogatt-a a hajamat. Minden idegszálam megrömegett ettől az érintéstől. Futottam a szobámba és ruhástul belevetettem magamat az ágyba. Boldog voltam. Imádattal fontam körül a szeretett nőt. akinek élete — ezt tudtam — mártiromság. Lángoló verseket Írtam hozzá és titokban a kezébe csusztattam. Sokszor meg* borzadtam, amikor szerelmemre gondoltam. És vádoltam magamat, hogy megbolygattam Milcsi lelkének nyugalmát. De boldog voltam! Titkom volt. veszélyes nagy titkom, amiről senki sem tudhatott, csak ő, az édes, a drága. Arra is gondoltam, hogy egyszer — talán — meg fogom csókolni. Milyen édes idők voltak azok! Milyen gyönyörű, mámoros órákat töltöttem ott náluk az ódon bútorzat!! szobában. (Az első fe* leség hagyatéka volt.) A politúros asztalon. amelyen nem volt abrosz, csak keresztben egy aranVrojtös hímzett -futó«, nagy képes album ékeskedett lmodon. Pária. Berlin képeivel. Ezt szoktuk nézegetni ketten, fis képzeletben utazgatunk és a valóságban a kezülik. a térdünk gyakran összeért, sokszor a hajunk is, ha a képeket közelebbről megnéztük. fis a Westminster Abbey komor épülete fölött ajkam a nyakához ért... Ha kártyáztunk, lábam az asztal alatt felfedező útra indult és addig nem nyugodott. műig a törökös mintájú pongyolán keresztül Milcsi lábának melegét meg nem éreztem. tdálg fejlődött szerelmem, amikor héiitőtt a katasztrófa, amelyben szintén nem volt szerepem. Egyik esté későbben — kapuzárás után — jöttem haza. Csengettem. Amikor a házmester kaput nyitott, így S2ólt: — Na, mit szól a fiatalúr, a skandalumhoz? — Milyen skandalum? *— Hát nem tudja a fiatalúr? —• Nem én. Semmit sem -tudok. — Hát ami Bogdán uréknál történt. Elállt a sziwehésem. Talán Bogdán megtalálta a verseimet? Izgatottan sür-i gettem a házmestert. —*• Mi történt? Mi? Beszéljen hát! — Hát az igy volt kérem. A nagyságának ma délután cimbalomórája volt. Egyszerre Csak hazajött az öregur. Hát aztán megvolt. Rajtakapta őket. — Kiket? Hogy? Mi? — Hát az asszonyt. Meg a cigányt Azt mondják, az öregur névtelen levelet kapott. Azért jött haza. Nagy kraval! volt, A cigány az ablakon ugrott ki a gangra. Az asszony liazasz'aladt. A mamájához. Az öreg teljesen megháborodott. Káromkodott, tört zúzott. Aztán meg sirt. Hát ez volt. Mit szól hozzá a fiatalúr? Nem feleltem. P elsiettem a szobámba és sokáig ültem az asztalom mellett. Amihez én reszkető kézzel, elfogódött szívvel hozzá se mertem nyúlni, azt más —■ nem az, hogy cigány — de más, röhögve elvette! Ahol én csak sóhajtoztam, vágyódtam, álmodoztam, ott más — nemcsak hogy más de egv cigány — durván tobzódott, jóllakott! Düh, szégyen, utálat borított el. Ekkor tanultam meg először, hogy az élet színpadán a klasszikus drámai szabályok nem kötelezők. Othello gyanú alapján megölte nejét. Lukrécia »hideg vasat merített magába«. Melinda megörült. Ebben az esetben még a drámai vég is elmaradt. Három nap alatt az ügy rendbejött. Az asszonyka visszatért. Az öreg Bogdán egy hét tnulva újra mosolygós. elégedett gömbölyű emberke volt. Csak éppen a cimbalmot adták el. Tehát mégis valami. Én azóta kerültem őket. El is költöztem abból a házból. De Milcsi sokáig nyilait a szivemben. Első szerelmem ó!,,„
