Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-16 / 73. szám

4. oldal BÁCSMEGYE1 NAPLÓ 1927. március 16 Áprilisban kicserélik Jugoszlávia és Magyarország a telekkönyveket és levél­tárakat Dr. Péics Dusán igazságügymlnlSKteri osztályfőnök nyilatkozata Noviszadról jelentik: Dr. Péics igazság­­ügyminiszteri osztályfőnök, a BBB. igazságügyi osztói jvának vezetője szer­dán és csütörtökön Növiszadon időzött és hosszasan tanácskozott Dlmsics Alek­­szander, semmitőszéki elnökkel, dr. Po­­povics Milivój, .felebbviteli bírósági ügy­vezető alelnökkel és dr. Belajdzsics Vla­dimir törvényszéki elnökkel és ezalka­­lommal főleg a kicserélésre váró ma­­gyar-jugoszláv telekkönyvi és levéltári anyag előkészítési munkálatai iránt ér­deklődött. Dr. Péics Dusán nioviszadi tartózko­dása alatt nyilatkozott a Vajdaság, kö­zönségét érdeklő aktuális bírósági kér­désekről. Elmondta, hogy a vajdasági bíróságok működése örvendetes módon mindjobban közeledik a békebeli tökéletes színvonalra. A legtöbb bíróságnál erősen megcsappantak a hátralékok. A novisza­­di semmitőszék területén működő tör­vényszékeknél az összes megszervezett bírói állásokat betöltötték, a járásbíró­ságoknál három bírói állás van betöltet­len, amelyek rövidesen betöltésié kerül­nek. A takarékossági intézkedések során azonban az eddigi 88 törvényszéki bírói állást 84-re és a 73 járásbirói állást 69-ré mérsékelték. Elmondta az osztályfőnök, hogy novi­­szadi tartózkodása alatt személyes tár­gyalásai során akart meggyőződni a szükségletekről és a kívánságokról és az­iránt érdeklődött, hogy mennyire halad­tak azok a munkálatok, amelyek Jugo­szlávia és Magyarország között a határ­­menti és az átcsatölt területek telekköny­veinek és irattári iratainak kölcsönös ki­cserélését készítik elő. Mint már többször megírtuk, a két ország között 1924 de­cember 14-ikón konvenció jött létre az ezekre vonatkozó telekkönyvi és irattári iratok kölcsönös kicserélésére nézve. Megállapította dr. Péics Dusán, hogy az illetékes bíróságok elkészültek a mun­kával és a kicserélés áprilisban, de leg­későbben májusban végrehajtható lesz. Végül a novlszadi törvényszéknél ta­pasztaltakról nyilatkozott az igazságügy­miniszteri osztályfőnök, aki errevonat­­kozólag a következőket mondotta: — Örömmel kell megállapítanom, hogy Noviszadon dr. Belajdzsics Vladimir tör­vényszéki elnök mintaszerű állapotokat teremtett. Dr. Belajdzsics kiváló értékes elnök, aki minden elismerést és dicsére­tet megérdemel. A minisztérium vezető állásban levő osztályfőnökének ez az elismerő nyilat­kozata csak megerősítése annak az ál­talános dicséretnek, amellyel a noviszadi törvényszék területén élő jogkereső kö­zönség viseltetik a törvényszéki elnök ki­váló tudása, erélye és ügybuzgal­ma iránt. a tengerészeti leszerelés mellett ir, amire a konzervatív párt vezető or­gánuma, a Morning Post a következő feltűnő cikkben válaszol: — A locarnói szellem, amint jött. ugv el is múlhat. A Nép­­szövetség ezerszámra gyárthat­ja a jó és rossz jegyzőkönyve­ket, a világbéke ügyét ezek a jegyzőkönyvek egy lépéssel sem fogják előbbre vinni. A mai zűrzavaros helyzetben az an­gol haditengerészet az egyetlen fix pont, az angol hadiflotta a béke egyetlen komoly biztositéka. Beszélhetnek leszerelési konfe­renciákról és tehetnek Angliá­nak bármilyen javaslatokat, az angol közvéleménynek tudnia kell, hogy az angol hadiflottát holmi kétes értékű jelszavakért nem szabad feláldozni. Nem gyónhatnak és áldozhatnak nők Szarajevóban, kik divatos ruhát vizeinek Szarajevóból jelentik: A szarejevól katholikus templomban kedden kifüg­gesztették dr. Sztarics szarajevói ér­sek pásztorlevelét, melyben kikel az »erkölcstelen modern női divat« el­len. A pásztorlevél közli, hogy a katho­likus lelkészek a jövőben csak azokat a nőket engedhetik szentgyónáshoz és áldozáshoz, akik nem viselnek dc­­koltáU, moderndivatu ruhákat. A mérték, ami szerint a papoknak el kell járni: legalább térdig érő szok­nya, csukott blúz az egész kart be­födő ujjal. A pászorlevél szerint, akik a követelményeknek nem felelnek meg, nem részesülhetnek a szentsé­gekben. Az érsek pásztorlevele a szaraje­vói katholikusok közt nagy izgalmat keltett. Az észak-kinai csapatok fel akarják adni Sanghait A kantont csapatok főparancsnoka a bolsevista irányzat ellen Londonból jelentik: Sanghai-i je­lentés szerint a kantoni és az északi szövetséges seregek közt folyó har­cok hevessége egyre fokozódik. A kantornak óriási erőfeszíté­seket tesznek, hogy birtokbave­­gyek Nankingot, a Sanghaj—nankingi vasútvonal északi végpontját- A nankingi ameri­kai és angol konzul utasítására az európai lakosság már el­hagyta Nankingot. Csang-Csung-Csang tábornagy hétfőn összehívta alvezéreit és is­mertette előttük a kedvezőtlen hadi­­helyzetet. Hir szerint felmerült az az eszme, hogy az északi csapatok feladják Sang­hait és észak ielé vonulnak vissza. A Csihg-Tauban állomásozó kinai hajóhad közölte Csang-Csung-Csang tábornaggyal, hogy csak akkor indul Sanghajba, ha előbb a legénységnek kifizetik bárom havi zsoldját és uj egyenruhát adnak. Úgy látszik, hogy a Csirtg-Tauban állomásozó hadiha­jók is követik azoknak a hajóknak a példáját, amelyek átpártoltak a kan­tonjukhoz. A kantoni nacionalista pártok vég­rehajtó bizottsága hétfőn Hankauban konferenciát tartott, amelyen San-Kai-Sek tábornok, a kanto­ni hadsereg jelenlegi főparancs­noka értésére adta a végrehaj­­lóbizottságnak, hogy a hadse­reg radikális átszervezéséhez semmi körülmények közt sem járul hozzá és államcsínnyel ra­gadja magához a hatalmat, ha Kantonban a bolsevista irány­zat kerülne túlsúlyba. San-Kai-Sek tábornok erélyes állás­foglalásának a hatása alatt a végre­­hajtóbizottság úgy határozott, hogy a hadsereg irányítását továbbra Is a tábornok kezébe adja. A kantoni extremisták hétfőn este felvonulást rendeztek, de San-Kai- Sek katonái szétkergették őket. Mint Londonból jelentik, az angol alsóház hétfő esti ülésén végleg jó­váhagyta a tengerészeti minisztérium költségvetését és nagy többséggel leszavazta a munkáspárt indítványát, hogy a túlzott fegyverkezés elleni tiltakozás jeléül a haditengerészet legénységi állományát száz fővel csökkentsék. A tengerészeti minisztérium költ­ségvetésének alsóházi vitája szokat­lanul élénk visszhangot váltott ki az angol sajtóban és rendkívül kiélezte az ellentéteket a konzervatív és libe­rális lapok között. A liberális sajtó már napok óta kEl&ő šzerelmem ó!... A Bácsmegyei Napló c/cr dináros novel' apályázatán közlésre érdemesített pá­lyamű. logászkr.romban volt. Húszéves vol­tam. Az előjáték, amelyben item szere­peltem. ez volt: Bogdán Mátyás özvegy lett. Házassága gycrmekté’en volt é-s így egyedül maradt. Nagyon a szivére i vette a felesége halálát. Nem evett, nem j Ivott rendesen. 'Tudniillik keveset evett j és sokat ivott. így ment ez hónapokén át. Teljesen lerom’ott az öreg. A lakása pusztulásnak indult és teljesen elzüllött volna, ha a házmesterek nem veszik | gondjaikba. Nem is annyira a házmes- j terék. mint inkább Milcsi, a házmeste-1 rék tizennyolc éves lánya. A család na* j gyón közönséges, de a lány nagyon szép volt,••Azt mesélték, hogy a ház-1 méstorlányok hagyományaihoz kivon a színi pályára akart lépni. De nem volt sem tehetsége, sem hajlama. Tehetsé*gű j a színpadhoz és hajlama a színpad m j kívül álló játékhoz. Amikor Bogdánná meghalt, Milcsi nagy részvétet mutatott. Először a lakást hozta rendbe és úgy j kicsinosította, hogy az öreg Bogdán i majd hanyatt esett, amikör belépett. J Aztán mindig jó' ebéd. finom vacsora várta. Ebéd után szieszta céljaira min-1 dig el volt készítve a díván mellé a ] szék, rajta újság és hamutálca. Milcsi úgy gondoskodott róla, mintha, a. testvé­re. a. lánya vagy... no igen ... a fele-j sége lett Volna. Es a gyász év leteltével az is lett. Az Ötvennyolc éves Bogdán | Mátyás elvette a tizenkilenc éves Ková­csét: Milcsi*. !i ldogan. nyugodtan, ] csendesen éltek. A régi házból persze kiköltöztek. Az asszonyka cimbalmoz- | ni tanult. (Akkoriban divatos hangszer volt.) Szép cimbalmot vett neki az öreg és egy fiatal cigány járt hozzá, az ta­nította. A cigányon nem az volt a fel­tűnő, hogy zeneiskolát Végzett,. hartem, hogy szőke vök. Ez volt az általános helyzet, amikor velük mégha rá tkoz-tiam. Egy házban lak­tunk. Bogdán meghívott. És én gyakran látogattam el hozzájuk, rendesen va­csora után. Kedélyesen elbeszélgettünk, vagy lórumot játszottunk. Szerelmes lettem a szép Milcsibc. A legjobban sze­rettem két ártatlan nézésű, gyermeke­sen tiszta kék szemét. Ez volt az első teljesen kifejlett szerelmem. Eleinte csak sóhajtoztam odahaza egyedül. A I mikor már szerelmem mélységét min- I der. irányban felmértem, merész lépés* I re határoztam e! magamat. Tudtára I adom Mllcslnek, hogy szeretem. De ; hogyan? Ha Bogdánékhóz mentem, min* ! dig kezet csókoltam Mikrsinek. Erre I alapítottam tervemét. Elhatároztam, i hegy legközelebb egymásután kétszer ' nyomom ajkamat az imádott nő keze­­j re. Egy asszony ezt meg fogja érteni. Már mos: nil fog történni? Vagy összeráncolja síma fehér hom­lokai és a megbántott női méltóság le­fojtó tekintetével fog engem, a vak írté* i rőt Ifiét ni... akkor le fogok mondani i róla. Elvégre Milcsi nem szabad és ne­­í kein nincs jogom, hogy családi békéjét í megzavarjam. Vagy tűrni fogja a ket- i tös kézcsókot, sőt — talán — meg Is i szorítja kezemet és a-kkor... akkor j lángba borult az agyvelőm ős nem tud­tam Végiggondolni az ügyet. De ... az I is lehet, hogy a megsértett nő férjének j sző!, Mi lesz akkor? Es már láttam ma­­j gp.ma-í, amint a felém meredő pisztoly ! fekete csövébe nézek egy erdő tisztá­­j sán. De én nem fogok célozni! Eűgyve­­í remet a levegőbe lövöm ki. Mindegy! I Aki szeret, az az életét is kockára tc­­l'Szi. Ezzel tartozik szerelmének és íér­­! ilasságának. A kettős kézcsók megtörtént. És mert I Bogdán a másik szobában volt ekkor, - a két kézcsők hosszú, nagyon hosszú í volt. Még arra Is vetemedtem, hogy a szép kék szemekbe nézzek. Milcsi de­rűsen mosolygott, mint mindig. A kék szemek olyan ártatlanul néztek rám. , Pedig észre kellett vennie! Már akkor tudtam, hogy rejtély -a nő. Az örök szfinksz. Ezen az estén Olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam sokáig ma­radni. Amikor búcsúztam, olyan csó­kot préseltem Milcsi kezére, hogy majd szétnyomtam, ö akkor is mosolygott, de a másik kezével — az öreg Bogdán éppen a pipájával bajlódott, amely nem akart szeleim — vógigsiinogatt-a a ha­jamat. Minden idegszálam megrömegett ettől az érintéstől. Futottam a szobám­ba és ruhástul belevetettem magamat az ágyba. Boldog voltam. Imádattal fontam körül a szeretett nőt. akinek élete — ezt tudtam — mártiromság. Lángoló verseket Írtam hozzá és titok­ban a kezébe csusztattam. Sokszor meg* borzadtam, amikor szerelmemre gon­doltam. És vádoltam magamat, hogy megbolygattam Milcsi lelkének nyugal­mát. De boldog voltam! Titkom volt. veszélyes nagy titkom, amiről senki sem tudhatott, csak ő, az édes, a drága. Arra is gondoltam, hogy egyszer — ta­lán — meg fogom csókolni. Milyen édes idők voltak azok! Milyen gyönyörű, má­moros órákat töltöttem ott náluk az ódon bútorzat!! szobában. (Az első fe* leség hagyatéka volt.) A politúros asz­talon. amelyen nem volt abrosz, csak keresztben egy aranVrojtös hímzett -futó«, nagy képes album ékeskedett lmodon. Pária. Berlin képeivel. Ezt szok­tuk nézegetni ketten, fis képzeletben utazgatunk és a valóságban a kezülik. a térdünk gyakran összeért, sokszor a ha­junk is, ha a képeket közelebbről meg­néztük. fis a Westminster Abbey komor épülete fölött ajkam a nyakához ért... Ha kártyáztunk, lábam az asztal alatt felfedező útra indult és addig nem nyugo­dott. műig a törökös mintájú pongyolán keresztül Milcsi lábának melegét meg nem éreztem. tdálg fejlődött szerelmem, amikor hé­­iitőtt a katasztrófa, amelyben szintén nem volt szerepem. Egyik esté későbben — kapuzárás után — jöttem haza. Csengettem. Amikor a házmester kaput nyitott, így S2ólt: — Na, mit szól a fiatalúr, a skanda­lumhoz? — Milyen skandalum? *— Hát nem tudja a fiatalúr? —• Nem én. Semmit sem -tudok. — Hát ami Bogdán uréknál történt. Elállt a sziwehésem. Talán Bogdán megtalálta a verseimet? Izgatottan sür-i gettem a házmestert. —*• Mi történt? Mi? Beszéljen hát! — Hát az igy volt kérem. A nagysá­gának ma délután cimbalomórája volt. Egyszerre Csak hazajött az öregur. Hát aztán megvolt. Rajtakapta őket. — Kiket? Hogy? Mi? — Hát az asszonyt. Meg a cigányt Azt mondják, az öregur névtelen levelet kapott. Azért jött haza. Nagy kraval! volt, A cigány az ablakon ugrott ki a gangra. Az asszony liazasz'aladt. A ma­májához. Az öreg teljesen megháboro­dott. Káromkodott, tört zúzott. Aztán meg sirt. Hát ez volt. Mit szól hozzá a fiatalúr? Nem feleltem. P elsiettem a szo­bámba és sokáig ültem az asztalom mellett. Amihez én reszkető kézzel, el­­fogódött szívvel hozzá se mertem nyúlni, azt más —■ nem az, hogy cigány — de más, röhögve elvette! Ahol én csak sóhajtoztam, vágyód­­tam, álmodoztam, ott más — nemcsak hogy más de egv cigány — durván tob­zódott, jóllakott! Düh, szégyen, utálat borított el. Ekkor tanultam meg először, hogy az élet színpadán a klasszikus drámai sza­bályok nem kötelezők. Othello gyanú alapján megölte nejét. Lukrécia »hideg vasat merített magába«. Melinda meg­örült. Ebben az esetben még a drámai vég is elmaradt. Három nap alatt az ügy rendbejött. Az asszonyka visszatért. Az öreg Bogdán egy hét tnulva újra mo­solygós. elégedett gömbölyű emberke volt. Csak éppen a cimbalmot adták el. Tehát mégis valami. Én azóta kerültem őket. El is költöz­tem abból a házból. De Milcsi sokáig nyilait a szivemben. Első szerelmem ó!,,„

Next

/
Oldalképek
Tartalom