Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)

1927-03-09 / 66. szám

1927. március 9. EACSMEGYEI napló 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET Az erdélyi magyar párt kolozsvári központi irodájában Debau rendőr­igazgató vezetése alatt rendőri bizott­ság jelent meg, melynek tagjai Vertán koniiszár és egy detektív voltak és előmutatva a bukaresti belügyminiszté­rium rendeletét, a központi iroda ve­zetőségét és a párt kolozsvári tagoza­tának hivatalnokait felszólították a Kolozsváron és a megyében végzett összeírás adatainak kiszolgáltatására. A párt kolozsvári tagozata kénytelen volt a Kolozsváron eddig végzett és magya­rokra vonatkozó népszámlálási lapo­kat, összesen mintegy hatezer dara­bot, a hatósági közegeknek előmutatni, amiket a rendőri bizottság a kapott ren­deletre való hivatkozással lefoglalt és a lefoglalás aktusáról jegyzőkönyvet vett fel. A bizottság vezetője ezután azt az elnöki tanácsi jegyzőkönyvet kérte, amelyben a pártvezetőségnek az összeírásra vonatkozó utasítást kiad­ták. A bizottság a jegyzőkönyv meg­tekintése után ezt az okiratot is lefog­lalta, ami ellen a pártvezetőség tiltako­zást jelentett be. A párt szenátor és képviselő tagjainak utasítást adott, hogy a kormánynál lépéseket tegyenek a le­foglalások feloldására. A szlovenszkói magyar iskolák hely­zetéről érdekés vita indult meg a Prá­gai Magyar Hírlap hasábjain. A vitá­hoz fölsorakozott magyar tanárok és tanítók panaszai között a legjellemzőbb és legérdekesebb amit egy gálszécsi ta­nító hozott föl. »Én — irta — nem csu­pán olyan iskolákról tudok, amelyek­ben csak egynémely tárgyakat taníta­nak szinmagyar gyermekeknek cseh, vagy szlovák nyelven, hanem olyanok­ról is, ahol az összes tárgyakat szin­magyar gyermekeknek cseh nyelven ta' nitják. A felsőzemplémi református egyházmegyére hivatkozom, amelyet legközelebbről ismerek — csehül fo­lyik a tanítás a bistei, magyarizsépi, magyarsasi református iskolákban. Az egyházak hivei, amint az köztudomású, mind egy ’szálig magyarok, mindig is azok voltak, mint iskolaföntartó egy­házaknak a törvény értelmében joguk volt iskolájuk tanitási nyelvét megha­tározni. A magyar tanitási nyelvhez va­ló ragaszkodásuknak annak idején ki­fejezést is adtak, de mivel a tanfelügye­lő szépen megérttette velük, hogy az államsegélyt csak úgy kapják meg, ha a tanítás szlovákul fog folyni: a dolog­nak utoljára is az lett a vége, hogy a szinmagyar református egyházak isko­lájában szinmagyar gyermekek számá­ra a tanítás minden tantárgyból, még a hittan sem véve ki — évek óta ví­gan folyik csehszlovákul, dacára jog­nak, törvénynek, igazságnak. Arról nem is szólok, hogy ugyanezen egyházme­gyében már négy év óta folyik a harc a szinmagyar alsómihályi református egyház és a referátus között — a re­­ferátus szerint csak egy kicsike kis do­log miatt, amiatt, mert az egyház nem akarja, hogy a magyar gyermekeket el­­nemzetietlenitsék. De azt hiszem, hogy nemcsak itt mifelénk, de másutt is van­nak ilyenre esetek és pedig szép szám­mal a református és katholikus egyhá­zakban.« tankönyvekről, nyilatkozatot az intézet nyelvéről, fentartóiról, a tanulók meg­oszlásáról vallás szerint, aztán külön igazolását annak, hogy az intézetnek nyilvánossági joga van. Az intézet ve­zetősége nyugalommal fogadta a nyil­vánossági jog iránt való kérés feltéte­les visszautasítását, mert a hiányok pótlása most már nem ütközik nagyobb nehézségbe, az állítólagos szabálytalan­ságok nemlétezésének kimutatása szin­tén könnyű dolog, úgyhogy az intézet további zavartalan működését illetőleg nincs ok semmiféle aggodalomra. * A bukaresti lapok az utóbbi napokban állandóan felszínen tartják a kormány és a kisebbségek viszonyát. A sajtó élénken kommentálja a magyar lapok cikkeit, melyekből arra következtetnek, hegy a kisebbségi iskola-sérelmek ké­sedelme nyugtalanságot idézett elő. Averescu miniszterelnök hir szerint súlyt helyez arra, hogy a parlamentben a ma­gyar képviselőket a kormány oldalán tudja, másrészről a magyar parlamenti tagok szükségesnek látják, hogy a pak­tum ügyében minél előbb világosság le­gyen. A magyar pártban legutóbb szóba került az is, hogy dacára az ígéreteknek, az állásukból elbocsájtott magyar tiszt­viselők ügyében semmi sem történt és ezért elhatározták, hogy ebben az ügy' ben újabb mozgalmat indítanak. Oroszországtól kívánja Anglia a leszerelés megkezdését A szárazföldi hadseregek leszerelésének vitája az angol alsóházban Londonból jelentik: Az alsóház hétfőn este tárgyalta Greenwood munkáspárti képviselő indítványát, amelyben a képviselő felszólítja a kormányt, hogy tegyen lépéseket, hogy a népszövetségi tanács leszere­lési bizottságának legközelebbi ülésén tárgyalják a szárazföldi hadseregek nagyarányú lét­számcsökkentésének kérdését. Greenwood indokolásában kifejtette, hogy a világháború befejezése óta a szárazföldi hadseregekre fordított ki­adások óriási mértékben emelkedtek és ma már elviselhetetlen adóterhek­kel sújtják a polgárokat. A konzervatív szónokok azzal az indokolással utasították vissza a ja­vaslatot, hogy az angol szárazföldi hadsereg leszerelésére csak akkor kerül­het sor. ha a világ valamennyi nemzete megkezdi a leszerelést. A leszerelés gondolata a szónokok szerint csak azon államokban vert gyökeret, amelyek tagjai a Népszövet­ségnek és igen nagy azoknak az álla­moknak a száma, amelyek a Népszö­vetségen kiviil még mindig folytatják a fegyverkezési versenyt. A konzer­vatívok szerint ilyen körülmények közt a leszerelési problémát a Nép­­szövetség leszerelési konferen­ciája aligha fogja megoldani és a világ általános leszereléséről csak abban az esetben lehet szó, ha a leszerelést a Népszövetsé­gen kivül álló hatalmak kezdik meg. így elsősorban Szovjet­­oroszország. Az alsóház azután nagy többség gél elutasította az indítványt. Csang-Cso-Lin hadseregét a bekerítés veszélye fenyegeti Újabb angolellenes tüntetések Kínában Londonból jelentik: A Csikágó Tribune pekingi jelentése szerint San-Zi, a tartomány kormányzója, a ki eddig a legszigorúbb semlegessé­get követte, tárgyalásokat kezdett Feng keresztény tábornokkal, az északi bolsevista csávátok vezérével. akinek felajánlotta San-Zi tartomány csapatainak támogatását. Ha ezek a tárgyalások eredményre vezetnek, akkor San-Zi tartomány csapatai hátba támadják Csang-Cso-Lin tábor­nok hadosztályát. Ebben az eset­ben Csang-Cso-Lin minden ol­dalról körül lesz zárva és kény­telen lesz feladni a harcot. Honkongi jelentés szerint az icsangi kínai szakszervezetek veze­tői az Icsang kikötőjébe küldött an­gol ágyunaszádok haladéktalan visz­­szarendelését követelik. Ha szerda reggelik az angol ágyunaszádok nem hegvják el Icsang kikötőjét, akkor a szak­­szervezetek proklamálják a sztrájkot. Ning-Po városban hétfőn újabb angolellenes tüntetések voltak, ame­lyek annyira elfajultak, hogy az angolok rádió utján kértek segítséget Sanghajból, ahonnan az angol flotta parancsnok­sága azonnal egy torpedórombolót küldött a veszélyeztetett városba. Felvonulnak a brittaniások áldozatai Tanuk Kmetty Károly biinpörének főtárgyalásán * A kolozsvári református kollégium igazgatósága a minisztériumtól végzést kapott, mely szerint az intézet autori­­zációs kérvényének fölszerelése hiá­nyos és amíg az igazgatóság annak pótlásáról nem gondoskodik, az inté­zet nem működhet nyilvánossági joggal. Hogy a magánoktatási törvény milyen feladat elé állította az iskolákat, arra nézve elég tájékozást nyújt, ha a kívá­nalmak egynémelyikét felsoroljuk. A kérvényhez csatohiiok kellett az inté­zeteknek: az épület tervrajzát, pontos kimutatásokkal a termek és az udvar méreteiről, az összes leltárokat két pél­dányban, természetesen románra for­dítva az egyes leltári tárgyak megne­vezését, azután a tantestületre vonatko­zó adatokat; a tanárok diplomájának, állampolgársági igazolványának, büség-Budapestről jelentik: Kmetty Károly volt britanniás főhadnagy sorozatos bűn­ügyeinek ötödik tárgyalási napján, ked­den a tanuk kihallgatására került a sor. A legérdekesebb tanú Halm Nándor ma­gántisztviselő volt, akit a vádirat szerint Kmetty 1920 májusában elfogott, az Al­­brecht-laktanyába szállított és ott meg­­kinzott. Hahn megkinoztatásának törté­netét a következőkben adta elő a hon­védtörvényszék előtt: — Az Aréna-uton mentem hazafelé, amikor egy tiszt és egy közlegény le­igazoltak, Amikor megmondtam, hogy zsidó vagyok, bevittek az Albrec'it-lak­­tanyába, ahol fel vittek egy szobába, a melyben több tiszt és altiszt, vaiamint néhány elvű tartózkodott Egy bricsesz­­nadrágos civil hozzámjött és szó nélkül felpofozott, mire valamennyien pofozni elájultam Ekkor felmostak és amikor magamhoz tértem, kiparancsolták a szo­bából a legénységet és csak a tisztek maradtak benn. A tisztek levették a lá­bamról a cipőt és előbb a csupasz lába­mat verték majd farkasguzsba kötöttek. Ez úgy történt, hogy összekötötték ke­zeimet és lábaimat, a lábaim között pedig egy vastag rudat húztak keresztül és ezen hintáztatni kezdtek. Amikor jajve­­székelni kezdtem, ledobtak a földre és ráléptek a számra. A fájdalmaktól újra kiáltottam, mire azt a vastag rudat, ame­lyen az eióbb hintáztattak, a számba dugták. Amikor újból elájultam, ismét fel­mostak és odaláncoltak a fal mellé, ké­sőbb egy tiszt a hajamnál megragadott és kidobott a folyosóra, ahol a vízcsap­nál megmostak. Ezután visszavittek a szobába.- ahol haptäkba kellett vágni ma­gamai es te Ív ált,va hoi jobb« hol esküjének, román vizsgabizony,itványá- Ugfe jttSfcőlatát, kimutatásokat a használ .kezdtük, mié botfái vertek addig, <mk balra arcot vezényeltek. Amikor jobbra arcot csináltam, a jobboldalon álló tiszt pofozott fel, amikor balra lorditoltam a tejemet a baloldalamon álló tiszt ütött arcul. Már teljesen elgyöugűltem, ami­kor rámparancsoltak, hogy énekeljek és igy ment ez felkettóig, amikor kidobtak az utcára. Halm Nándort ezután szembesítettek Kmetty Károllyal, mire a tanú kijelen­tette, hogy az a tiszt, aki öt letartóztatta, valamivel zömökebb volt Kmettynél és Kmettyben nem ismeri lel határozottan bántalmazójat. Lendvay főorvost hallgat­ták ki ezután, aki elmondotta, hogy Hahn bántalmazása után vele vizsgáltatta meg magát és egész teste tele volt sérüléssel. Laksz Mátyás órássegédet ugyanakkor vitték be az Albrecht-laktanyába, amikor Hahnt. A tanú elmondotta, hogy először három fiatal katona ütlegelte, majd egy tiszt korbáccsal verte. Ezután egy nagy szobába vitték, ahol körülbelül ötveneii lehettek, köztük egy csomó civil is, aki­ket a tisztek bikacsökkel, korbáccsal, saj­kával, evőeszközzel és minden kezük­­ügyébe kerülő tárggyal agyba-főbe ver­lek. A szembesítésnél Laksz sem ismerte fel határozottan a kínzások vezetőjében Kmettyt. Rosenzveig János is jelen volt Hahn bántalmazásánál. A tanú elmondotta, hogy tőle csak a vallását kérdezték és amikor megmondotta, hogy zsidó, bevit­ték az Albrecht-laktanyába, ahol már a kapuban bokszolni és ütni kezdték, majd puskatussal verték. Amikor elájult, min­dig a vízvezetéknél mosták fel, azonban a fejét közben folyton beverték a víz­vezeték csövébe. A tisztek után a legény­ség kezdte meg a kínzásokat. Később uj embereket hoztak a laktanyába és végig kellett nézni ezek megkinzását is. A leg­borzalmasabb azonban az volt, ahogyan Hahnt kinozták. Később levitték a meg­­kinzottakat a cellákba, amelyek visszhan­goztak a jajgatástól. A cellákba negyed­óránként jött be egy tiszt vagy őrmester és ilyenkor a nyomorékká vert emberek­nek kaptákba kellett vágni magukat és katonai gyakorlatokat végeztettek velük, valamint az Erger-Bergert énekeltették velük. Éjfél után azután kidobták őket az uccára. A tanú kijelentette, hogy az a tiszt, aki a kínzásokat vezette, nagyon hasonlított Kmetty Károlyra, ma már azonban, hét év után, nem mer meges­küdni, hogy valóban ő volt-e. A védő kérdésére, hogy miért nem tett feljelentést megkinzói ellen, a tanú kije­lentette, hogy annak abban az időben úgy sem lett volna semmi eredménye. A tárgyalást szerdán folytatják. Utonállók leszúrtak egy zsedniki földművest A támadók nyomtalanul eltűntek Hétfőn este a zsedniki vasútállomás közelében a járókelők egy eszméletlen állapotban levő harmincév körüli embert találtak. Az esetet nyomban jelentették a csendörségen, ahonnan két csendőr ki­szállt a helyszínre. Közben orvosi se­gély is érkezett és mire a csendőrök a helyszínre érkeztek, az ismeretlen em­ber visszanyerte eszméletét. Kihallgatása alkalmával a csendőrségen előadta, hogy Veszelinovics Jánosnak hivják, zsedniki lakos és hétfőn délután a vasút közelében levő korcsmában borozott. Egyedül volt és néhány pohár bort ivott meg. A korcsmában többen tartózkod­tak, de ő senkihez sem szólt. Amikor be­esteledett, hét óra után elment. Néhány száz lépésre távozott a korcsmától és tanyájára igyekezett, amikor négy-öt is­meretlen férfi rárohant. Nagy sötétség volt és nem tudta felismerni támadóit, akik botokkal és bicskákkal rohantak rá. Veszelinovics nem ijedt meg táma­dóitól, hanem puszta kézzel egyiküket magasra emelte és egy másik támadó­jára dobta úgy, hogy mindaketten el­estek. Ugyanebben a pillanatban azon­ban a többiek két mély késszurást ejtet­tek Veszelinovics hátán és bottal fejbe ütötték, aminek következtében lerogyott és elvesztette eszmétetét. Veszelinovics gyanúja néhány csanta­­viri fiatalember ellen irányul. A csend­­őrség ebben az irányban megindította a nyomozást. A súlyosan sérült földmivest a szyboücai közkórházba szállították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom