Bácsmegyei Napló, 1927. március (28. évfolyam, 58-88. szám)
1927-03-09 / 66. szám
1927. március 9. EACSMEGYEI napló 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET Az erdélyi magyar párt kolozsvári központi irodájában Debau rendőrigazgató vezetése alatt rendőri bizottság jelent meg, melynek tagjai Vertán koniiszár és egy detektív voltak és előmutatva a bukaresti belügyminisztérium rendeletét, a központi iroda vezetőségét és a párt kolozsvári tagozatának hivatalnokait felszólították a Kolozsváron és a megyében végzett összeírás adatainak kiszolgáltatására. A párt kolozsvári tagozata kénytelen volt a Kolozsváron eddig végzett és magyarokra vonatkozó népszámlálási lapokat, összesen mintegy hatezer darabot, a hatósági közegeknek előmutatni, amiket a rendőri bizottság a kapott rendeletre való hivatkozással lefoglalt és a lefoglalás aktusáról jegyzőkönyvet vett fel. A bizottság vezetője ezután azt az elnöki tanácsi jegyzőkönyvet kérte, amelyben a pártvezetőségnek az összeírásra vonatkozó utasítást kiadták. A bizottság a jegyzőkönyv megtekintése után ezt az okiratot is lefoglalta, ami ellen a pártvezetőség tiltakozást jelentett be. A párt szenátor és képviselő tagjainak utasítást adott, hogy a kormánynál lépéseket tegyenek a lefoglalások feloldására. A szlovenszkói magyar iskolák helyzetéről érdekés vita indult meg a Prágai Magyar Hírlap hasábjain. A vitához fölsorakozott magyar tanárok és tanítók panaszai között a legjellemzőbb és legérdekesebb amit egy gálszécsi tanító hozott föl. »Én — irta — nem csupán olyan iskolákról tudok, amelyekben csak egynémely tárgyakat tanítanak szinmagyar gyermekeknek cseh, vagy szlovák nyelven, hanem olyanokról is, ahol az összes tárgyakat szinmagyar gyermekeknek cseh nyelven ta' nitják. A felsőzemplémi református egyházmegyére hivatkozom, amelyet legközelebbről ismerek — csehül folyik a tanítás a bistei, magyarizsépi, magyarsasi református iskolákban. Az egyházak hivei, amint az köztudomású, mind egy ’szálig magyarok, mindig is azok voltak, mint iskolaföntartó egyházaknak a törvény értelmében joguk volt iskolájuk tanitási nyelvét meghatározni. A magyar tanitási nyelvhez való ragaszkodásuknak annak idején kifejezést is adtak, de mivel a tanfelügyelő szépen megérttette velük, hogy az államsegélyt csak úgy kapják meg, ha a tanítás szlovákul fog folyni: a dolognak utoljára is az lett a vége, hogy a szinmagyar református egyházak iskolájában szinmagyar gyermekek számára a tanítás minden tantárgyból, még a hittan sem véve ki — évek óta vígan folyik csehszlovákul, dacára jognak, törvénynek, igazságnak. Arról nem is szólok, hogy ugyanezen egyházmegyében már négy év óta folyik a harc a szinmagyar alsómihályi református egyház és a referátus között — a referátus szerint csak egy kicsike kis dolog miatt, amiatt, mert az egyház nem akarja, hogy a magyar gyermekeket elnemzetietlenitsék. De azt hiszem, hogy nemcsak itt mifelénk, de másutt is vannak ilyenre esetek és pedig szép számmal a református és katholikus egyházakban.« tankönyvekről, nyilatkozatot az intézet nyelvéről, fentartóiról, a tanulók megoszlásáról vallás szerint, aztán külön igazolását annak, hogy az intézetnek nyilvánossági joga van. Az intézet vezetősége nyugalommal fogadta a nyilvánossági jog iránt való kérés feltételes visszautasítását, mert a hiányok pótlása most már nem ütközik nagyobb nehézségbe, az állítólagos szabálytalanságok nemlétezésének kimutatása szintén könnyű dolog, úgyhogy az intézet további zavartalan működését illetőleg nincs ok semmiféle aggodalomra. * A bukaresti lapok az utóbbi napokban állandóan felszínen tartják a kormány és a kisebbségek viszonyát. A sajtó élénken kommentálja a magyar lapok cikkeit, melyekből arra következtetnek, hegy a kisebbségi iskola-sérelmek késedelme nyugtalanságot idézett elő. Averescu miniszterelnök hir szerint súlyt helyez arra, hogy a parlamentben a magyar képviselőket a kormány oldalán tudja, másrészről a magyar parlamenti tagok szükségesnek látják, hogy a paktum ügyében minél előbb világosság legyen. A magyar pártban legutóbb szóba került az is, hogy dacára az ígéreteknek, az állásukból elbocsájtott magyar tisztviselők ügyében semmi sem történt és ezért elhatározták, hogy ebben az ügy' ben újabb mozgalmat indítanak. Oroszországtól kívánja Anglia a leszerelés megkezdését A szárazföldi hadseregek leszerelésének vitája az angol alsóházban Londonból jelentik: Az alsóház hétfőn este tárgyalta Greenwood munkáspárti képviselő indítványát, amelyben a képviselő felszólítja a kormányt, hogy tegyen lépéseket, hogy a népszövetségi tanács leszerelési bizottságának legközelebbi ülésén tárgyalják a szárazföldi hadseregek nagyarányú létszámcsökkentésének kérdését. Greenwood indokolásában kifejtette, hogy a világháború befejezése óta a szárazföldi hadseregekre fordított kiadások óriási mértékben emelkedtek és ma már elviselhetetlen adóterhekkel sújtják a polgárokat. A konzervatív szónokok azzal az indokolással utasították vissza a javaslatot, hogy az angol szárazföldi hadsereg leszerelésére csak akkor kerülhet sor. ha a világ valamennyi nemzete megkezdi a leszerelést. A leszerelés gondolata a szónokok szerint csak azon államokban vert gyökeret, amelyek tagjai a Népszövetségnek és igen nagy azoknak az államoknak a száma, amelyek a Népszövetségen kiviil még mindig folytatják a fegyverkezési versenyt. A konzervatívok szerint ilyen körülmények közt a leszerelési problémát a Népszövetség leszerelési konferenciája aligha fogja megoldani és a világ általános leszereléséről csak abban az esetben lehet szó, ha a leszerelést a Népszövetségen kivül álló hatalmak kezdik meg. így elsősorban Szovjetoroszország. Az alsóház azután nagy többség gél elutasította az indítványt. Csang-Cso-Lin hadseregét a bekerítés veszélye fenyegeti Újabb angolellenes tüntetések Kínában Londonból jelentik: A Csikágó Tribune pekingi jelentése szerint San-Zi, a tartomány kormányzója, a ki eddig a legszigorúbb semlegességet követte, tárgyalásokat kezdett Feng keresztény tábornokkal, az északi bolsevista csávátok vezérével. akinek felajánlotta San-Zi tartomány csapatainak támogatását. Ha ezek a tárgyalások eredményre vezetnek, akkor San-Zi tartomány csapatai hátba támadják Csang-Cso-Lin tábornok hadosztályát. Ebben az esetben Csang-Cso-Lin minden oldalról körül lesz zárva és kénytelen lesz feladni a harcot. Honkongi jelentés szerint az icsangi kínai szakszervezetek vezetői az Icsang kikötőjébe küldött angol ágyunaszádok haladéktalan viszszarendelését követelik. Ha szerda reggelik az angol ágyunaszádok nem hegvják el Icsang kikötőjét, akkor a szakszervezetek proklamálják a sztrájkot. Ning-Po városban hétfőn újabb angolellenes tüntetések voltak, amelyek annyira elfajultak, hogy az angolok rádió utján kértek segítséget Sanghajból, ahonnan az angol flotta parancsnoksága azonnal egy torpedórombolót küldött a veszélyeztetett városba. Felvonulnak a brittaniások áldozatai Tanuk Kmetty Károly biinpörének főtárgyalásán * A kolozsvári református kollégium igazgatósága a minisztériumtól végzést kapott, mely szerint az intézet autorizációs kérvényének fölszerelése hiányos és amíg az igazgatóság annak pótlásáról nem gondoskodik, az intézet nem működhet nyilvánossági joggal. Hogy a magánoktatási törvény milyen feladat elé állította az iskolákat, arra nézve elég tájékozást nyújt, ha a kívánalmak egynémelyikét felsoroljuk. A kérvényhez csatohiiok kellett az intézeteknek: az épület tervrajzát, pontos kimutatásokkal a termek és az udvar méreteiről, az összes leltárokat két példányban, természetesen románra fordítva az egyes leltári tárgyak megnevezését, azután a tantestületre vonatkozó adatokat; a tanárok diplomájának, állampolgársági igazolványának, büség-Budapestről jelentik: Kmetty Károly volt britanniás főhadnagy sorozatos bűnügyeinek ötödik tárgyalási napján, kedden a tanuk kihallgatására került a sor. A legérdekesebb tanú Halm Nándor magántisztviselő volt, akit a vádirat szerint Kmetty 1920 májusában elfogott, az Albrecht-laktanyába szállított és ott megkinzott. Hahn megkinoztatásának történetét a következőkben adta elő a honvédtörvényszék előtt: — Az Aréna-uton mentem hazafelé, amikor egy tiszt és egy közlegény leigazoltak, Amikor megmondtam, hogy zsidó vagyok, bevittek az Albrec'it-laktanyába, ahol fel vittek egy szobába, a melyben több tiszt és altiszt, vaiamint néhány elvű tartózkodott Egy bricsesznadrágos civil hozzámjött és szó nélkül felpofozott, mire valamennyien pofozni elájultam Ekkor felmostak és amikor magamhoz tértem, kiparancsolták a szobából a legénységet és csak a tisztek maradtak benn. A tisztek levették a lábamról a cipőt és előbb a csupasz lábamat verték majd farkasguzsba kötöttek. Ez úgy történt, hogy összekötötték kezeimet és lábaimat, a lábaim között pedig egy vastag rudat húztak keresztül és ezen hintáztatni kezdtek. Amikor jajveszékelni kezdtem, ledobtak a földre és ráléptek a számra. A fájdalmaktól újra kiáltottam, mire azt a vastag rudat, amelyen az eióbb hintáztattak, a számba dugták. Amikor újból elájultam, ismét felmostak és odaláncoltak a fal mellé, később egy tiszt a hajamnál megragadott és kidobott a folyosóra, ahol a vízcsapnál megmostak. Ezután visszavittek a szobába.- ahol haptäkba kellett vágni magamai es te Ív ált,va hoi jobb« hol esküjének, román vizsgabizony,itványá- Ugfe jttSfcőlatát, kimutatásokat a használ .kezdtük, mié botfái vertek addig, <mk balra arcot vezényeltek. Amikor jobbra arcot csináltam, a jobboldalon álló tiszt pofozott fel, amikor balra lorditoltam a tejemet a baloldalamon álló tiszt ütött arcul. Már teljesen elgyöugűltem, amikor rámparancsoltak, hogy énekeljek és igy ment ez felkettóig, amikor kidobtak az utcára. Halm Nándort ezután szembesítettek Kmetty Károllyal, mire a tanú kijelentette, hogy az a tiszt, aki öt letartóztatta, valamivel zömökebb volt Kmettynél és Kmettyben nem ismeri lel határozottan bántalmazójat. Lendvay főorvost hallgatták ki ezután, aki elmondotta, hogy Hahn bántalmazása után vele vizsgáltatta meg magát és egész teste tele volt sérüléssel. Laksz Mátyás órássegédet ugyanakkor vitték be az Albrecht-laktanyába, amikor Hahnt. A tanú elmondotta, hogy először három fiatal katona ütlegelte, majd egy tiszt korbáccsal verte. Ezután egy nagy szobába vitték, ahol körülbelül ötveneii lehettek, köztük egy csomó civil is, akiket a tisztek bikacsökkel, korbáccsal, sajkával, evőeszközzel és minden kezükügyébe kerülő tárggyal agyba-főbe verlek. A szembesítésnél Laksz sem ismerte fel határozottan a kínzások vezetőjében Kmettyt. Rosenzveig János is jelen volt Hahn bántalmazásánál. A tanú elmondotta, hogy tőle csak a vallását kérdezték és amikor megmondotta, hogy zsidó, bevitték az Albrecht-laktanyába, ahol már a kapuban bokszolni és ütni kezdték, majd puskatussal verték. Amikor elájult, mindig a vízvezetéknél mosták fel, azonban a fejét közben folyton beverték a vízvezeték csövébe. A tisztek után a legénység kezdte meg a kínzásokat. Később uj embereket hoztak a laktanyába és végig kellett nézni ezek megkinzását is. A legborzalmasabb azonban az volt, ahogyan Hahnt kinozták. Később levitték a megkinzottakat a cellákba, amelyek visszhangoztak a jajgatástól. A cellákba negyedóránként jött be egy tiszt vagy őrmester és ilyenkor a nyomorékká vert embereknek kaptákba kellett vágni magukat és katonai gyakorlatokat végeztettek velük, valamint az Erger-Bergert énekeltették velük. Éjfél után azután kidobták őket az uccára. A tanú kijelentette, hogy az a tiszt, aki a kínzásokat vezette, nagyon hasonlított Kmetty Károlyra, ma már azonban, hét év után, nem mer megesküdni, hogy valóban ő volt-e. A védő kérdésére, hogy miért nem tett feljelentést megkinzói ellen, a tanú kijelentette, hogy annak abban az időben úgy sem lett volna semmi eredménye. A tárgyalást szerdán folytatják. Utonállók leszúrtak egy zsedniki földművest A támadók nyomtalanul eltűntek Hétfőn este a zsedniki vasútállomás közelében a járókelők egy eszméletlen állapotban levő harmincév körüli embert találtak. Az esetet nyomban jelentették a csendörségen, ahonnan két csendőr kiszállt a helyszínre. Közben orvosi segély is érkezett és mire a csendőrök a helyszínre érkeztek, az ismeretlen ember visszanyerte eszméletét. Kihallgatása alkalmával a csendőrségen előadta, hogy Veszelinovics Jánosnak hivják, zsedniki lakos és hétfőn délután a vasút közelében levő korcsmában borozott. Egyedül volt és néhány pohár bort ivott meg. A korcsmában többen tartózkodtak, de ő senkihez sem szólt. Amikor beesteledett, hét óra után elment. Néhány száz lépésre távozott a korcsmától és tanyájára igyekezett, amikor négy-öt ismeretlen férfi rárohant. Nagy sötétség volt és nem tudta felismerni támadóit, akik botokkal és bicskákkal rohantak rá. Veszelinovics nem ijedt meg támadóitól, hanem puszta kézzel egyiküket magasra emelte és egy másik támadójára dobta úgy, hogy mindaketten elestek. Ugyanebben a pillanatban azonban a többiek két mély késszurást ejtettek Veszelinovics hátán és bottal fejbe ütötték, aminek következtében lerogyott és elvesztette eszmétetét. Veszelinovics gyanúja néhány csantaviri fiatalember ellen irányul. A csendőrség ebben az irányban megindította a nyomozást. A súlyosan sérült földmivest a szyboücai közkórházba szállították.
