Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-06 / 35. szám
1927. február 6. 18. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Farsangi prédikáció Tartozom egy őszinte vailontással, amit az ismerőseim nem hisznek cl: sosem szerettem táncolni. _— De hiszen végigjártál a magad korában minden bálát! — None. Úgy vagyok vele, mint a halasi magyar a sörrel. Ül a korcsmában s egyretnásra hozatja a krigliket. — De jó eugja van bácsi — szólítja meg a tizediknél valamelyik ismerőse. — Hát ha pég szeretném! — csodálkozik fel az óreg. Én is úgy voltam, hogy hátha még szerettem volna, mennyit táncolok akkori A bál arra való volt. hogy az ember találkozzék azokkal, akikkel egyébként nem tud olyan huzamosan találkozni. Beszélgethetünk órákon át, járhatjuk a csárdást a mamától jó messzire, egy hosszú (azaz dehogy is hosszát, csodálatosan rövid) éjszaka folyamán , .össze lehet háromszor is veszni, aztán ugyanannyiszor kilókul megint az ember. Páratlan mulatság! Üzen a télen mondta »valaki«, aki köniibelül leginkább illetékes a hozzászólásra s aki a gyermekkor szent jogán sokszor ott bujkál az Írásaimban, habár csak sej te kunszer iien: . — De hiszen maga nem szeretett táncolni. Akárhányszor ott ült az egész bál idején a mama mellett. Úgy van. ott ültem. Poroszkay nénivel is szívesen eldiskuráltam, pláne mikor a múlt század derekáról való szerelmes leveleket mutatott. Mennyire tisztelték akkor a nőket, milyen alázatosan tisztességes volt a hang! Bizonyára alkalmazkodott a női viselkedéshez. Már régen nem járok bálba, a leányomnak nincs hozzá kedve, de azért olvasván a tudósításokat, találgatom, hogy jól mulattam volna-e egyikenmásikán? Van egy apró barátnőm, aki tarsolyában hordja a jövő bálkirálynői rang marsallbotját. az lep meg néha különös kérdésekkel. — Bácsi, miért kellenek védnökök a bálhoz? — Azért, fiam, hogy biztosítsák a sikert. — Nem stimmel. A bál akkor sikerül, ha a lányok sokat táncolnak, a ' védnökök-, pedig-. miniszterek meg püspökök, és hasonló-Öreg lírák szoktak lenni, • szóydl akik nem táncolnak. Hogyan véd- i hetik meg akkor á leányok érdekét?, Itt) ' valámi nines'rendben." ........... Eltűnődtem s mivel apró barátnőm ■iZiutén asszonypalánta, . kötelességemmé tette, hogy felvilágosítsam, akármibe is kerül. — Látod, kis butus, nincsenek tapasz‘'■'lataid. Emlékszel-e rá. hogy volt egyszer Csongrádon is bál s milyen, baj, hogy akkor nem választottak védnököt. Magára lett hagyva az egész mulatság — szét is »robbant.« Rendes helyett az ilyesmi nem történhetik meg, mert senki sem merészel merényletet elkövetni a bál ellen, ha tudja, hogy annak védnökei a csendőrök, meg a rendőrkapitány. Egy csapat védnök a terem sarkaiban vigyáz, a másik az ticcán Véd. Ez a rend. Apró barátnőm láthatólag megvigasztalódott s máris haladt tovább. — Azt is hallom, hogy az igazán előkelő bál tizre van hirdetve, de tizenegykor kezdődik. Mit csinálnak addig az emberek? — Ez/ fiam, bölcs alkalmazkodás az élethez, meg a körülményeihez. Azt hihetned, hogy unatkoznak s keservesen húzzák ki az időt. Tévedés. Először is a különböző családok megvacsojplnak, finom tepertőt esznek s a családfő konferál hozzá. Válogatott kifejezésekkel inzultálja azokat a kökorszakbeíi gazembereket, akik a bálát kitalálták. Igen jellemző és változékony a skálája évezredek óta. Azonban történelmi tény, hogy még sohasem használt ez az inzultus, bálák azért mindig lesznek. — A nagyon régi emberek is táncoltak? —De mennyire! A tánc olyan régi, akárcsak az ember. Ha valakinek gyereke született — táncolt. Ha meghalt az őserdőben a nagybácsi, akitől kőbaltát örökölt — ugrálni kezdett. Sőt még én is táncolok, fiam, mikor szeretetreméltó nénikéd újabb drágulásokról tesz jelentést s akut háztartási gondokat emleget. Mondom, táncolok, majd a falra mászom, azonban megspórolom a belépti dijat. A világ azzal hitegeti önmagát. hogy előrehaladt, pedig az nem egészen igaz. Tény és való. hogy a férfiak frakk-páncélba vannak szorítva a mutatás idején, ellenben a hölgyek toilettje évezredek óta alig fejlődött. Lelkiismeretes kulturhisztorikus azt is ki tudná mutatni, hogy a mai bálozó nők kevesebb ruhát viselnek, mint a kőszá^adökl^p. amikor a. Fügtia ás Társa cimü dlvatszalónban dolgoztattak, mint legfőbb kulturhelyen. Az a különös benne, hogy minél kevesebb a ruha, annál drágább. —- Ezt nem értem, bácsi. — Majd eljön az időd, mit akarsz már most tudni mindent. Úgy van, ahogy mondom. A nagyon kevés ruhák a legdrágábbak és a férfiak mindig ráfizetnek. Nekem azonban teljesen mindegy, én mégis sajnálom a nememhez tartozókat Akkor régen ugyanis ők ennél az említett cégnél rendelték meg a báli köntösüket, ma már — sajnos — nem tehetik ugyanezt. —- Az is olyan szép. bácsi, hogy a rendezők előbb engedélyt kérnek a fővédőtől, hogy megkezdhessék a bálát. — Szó sincs róla. nagyon fontos részlet. De beiesáppadok a gondolatba, how mi történnék, ha a fővédő nem adná meg az engedélyt. Azt mondaná felvont szemöldökkel: Megkezdeni? Ojjé, olyan nincs. Ha kérdeztetek, felelek. Én azt hiszem, olyan zűrzavart nem látott még Európa, mint amilyen itt törne ki. Ezért választ a bölcs előrelátás mindig engedékeny szellemű védnököt, akitől nincs mit tartani. Látod, engem sosem választanak meg fővédnöknek, óvatosan elkerülnek. Nem finom idegzetű népek ezek a bálozók, tudják, hogy mi árt. Mert én tnegtenném. Meg én. — Nem adna engedélyt -a megnyitásra? — Nem. — Akkor mit csinálna az a néhány kiválasztott pár, aki az újságok szerint is kitüntetésszerüen mindig elkezdi? — Fiam, nagyon messzire kalandozunk. hagyjuk inkább abba mára. Olyan, de olyan modern, szabadszellemü, vakmerő. haláltáncot kergető, olthatatlan szomju lett ez a mai generáció, hogy tulíinomodott idegrendszerü típusait látva sosem lehet benne biztos az ember, hogy ki kezdte el. Bob. nék, a legjobban _igazolja az, hogy azon törvények alkotásában legtetemesebt része azoknak, akik ma Magyarország ügyeibe befolyást gyakorolnak, tevőleges részt vett: ezek tehát azt, hogy mások müvét a hazafiatlauság sziliében tüntessék fel, még ha ez a gyalázatosság hozzájuk férne is, már osak azért sem tennék, mert önmaguk tényeiről kellene ítéletet mondani. Még csak egy megjegyzést. Vonatkozik ez a törvények kiadására. Én kész vagyok bármely percben hivatalos adatokkal kimutatni, hogy a törvénytár kiadását azért nem lehetett haszonnal, vagy kár nélkül vállalkozó utján létesíteni, mert miiKlcnik vállalkozó ahhoz a feltételhez kötötte a kiadás elfogadását, hogy ne tartozzék magyar és német; példányokon kívül más példányokon is nyomatni, mert ez, úgy mondották, hiába való, mivel nem adnak cl belőle száz példányt sem. Mivel azonban a törvény azt mondja, hogy a törvényeknek azon nemzetiségek nyelvén- is meg ke)l nyomtatásban jelennie, melyek nagyobb számban tömegesen laknak együtt, vállalkozó utján ki nem adathatván a törvénytár, akármikor igazolható a belügyminiszteri számlákkal azon nagy összeg, a melyben éppen a román fordítás és a törvényeknek román nyelven való kta- i dása kerül, úgy, hogy a román példa - J nyok használatlanul ott hevernek, nagy költséget okozván az országnak. Ennél fogva tehát az a vád, hogy a törvények nem adatnának ki a nemzetiségek nyelvén, a valóságnak nem leidnek meg. Maiíhéntfi György: ESTE FELÉ A férfi-ősz már halántékon csókol És elmaradok lassan minden csóktól. Ülök az élet sötét szögletében S a reménység morzsáit méricskélem. Szeretném hinni, hogy tavasz lesz egyszer S mosolyoddal bennem uj hitet nevelsz fel: Szeretném tudni, hogy minden miért volt S szeretném látni: milyen a kék égbolt? Szeretném látni virágban a fákat, Mikor a vágyaim még vadabbal fájnak — De ablakomra sötét holló szállott. Elhagytam rég a könnyű ifjúságot. Emlékezzünk régiekről Tisza Kálmán az államngelv népiskolái támlásáról, o magyar áltámssrme tartalmáról, a nemzetiségek h izafia -s Igáról és a törvények• neka nemzetiségek nyelv n tö lénő kiadásáról A magyar képviselőház 1879 május 5-iki ülésének naplójából. Kétségbevonhatatlan az államnak az a joga, hogy a tanintézeteknek, bárki által tartassanak is azok fel, a kötelezett tantárgyait megállapíthassa: ha ezen jog akkor, midőn más valamiről van szó nem konfiskálja az általa érintett alapokat: hogyan konfiskálja akkor, m: kor arról van szó, hogy a tantárgyak közé az államnyelv is felvétessék? És viszont hogyan vezetheti az vallástu•lanságra, a haza bármely lakóját, ha neki' alkalom adatik, hogy az ö saját népiskolájában a magyar állam hivatalos nyelvét is megtanulja: mert .hiszen a gyermeket nem fogják büntetni azért, ha nem tanulta meg azt a magyar nyelvet s igy nem arról van szó, hogy reá kényszeri tették. hanem arról, hogy a megtanulásra az az alkalom megadatik. Azt mondják, hogy itt a magyar állam lakóinak egynyelvűvé tétele forog fent. Ugyan hogy olvasták el a képviselő urak ezt a törvényjavaslatot. Mert ha tiszta szemmel, elfogulatlanul olvasta kénytelen lesz maga magát megcáfolni, j A magyar országgyűlés igenis tett ígéreteket a nemzetiségeknek 1861-ben és későbben is, de elmondhatja a magyar törvényhoz,ásnak minden tagja, hogy ezen- ígéreteket hűségesen, nem.a szélső határon túl, de a szélső határig ameddig menni lehetett, beváltotta. Úgy állítják be a dolgot, mintha bárki e házban a nem magyar ajkú polgárok hazafiságát kétségbe vonta volna és hivatkoznak a katonaságra, mely a mint mondja kinyomatát adja az ország nemzetiségeinek és hogy abban a hazának minden ajkú fiai vetekedtek egymással a kötelességnek hősies teljesítésében. Nem tudom, hogy m. hjyfttkorásra mi szükség vett. Én nem tudok róla, hogy ezt valaki itt kétségbe vonta volna. Éli legalább senkitől kétségbevonatni nem hallottam. Hallottam igenis azt mondani többektől, hogy e hazának uem magyar ajkú polcára! is hü fiai a hazának, és hogy legfeljebb egyesek lehetnek, kik őket félre akarják vezetni, hazafiságukat kétségbevonatni tiém hallottam. A példa tehát, mélyet felhoznak, ismét nem egyéb, mint felhozatala által annak a gyanúnak terjesztése, mintha itt valaki az őhazafiságukat kétségbe vonta volna, mit pedig senki e ház kebelében tudtommal nem tett, semmi esetre pétiig tietn tett a kormány. A képviselő urak azt mondják, ne akarjunk uj állameszmét felállítani. Azt nem hallottam, hogy valaki ezt akarta volna. Mi volt 1867 óta a magyar állameszme iránt elfogadott kifejezés, mi volt a magyar állameszme irányában táplált törekvés? Soha sem hallottam mást, mint: a magyar államot jentartani, fejleszteni úgy, hogy benne a magyar államnak minden aiku és nyelvű fia megelégedettnek érezhesse magát, de fejleszteni úgy, hogy az egyik legyen román alku hü iia a hazának, a másik szerb, a harmadik szláv, a negyedik magyar ajkú: azaz ne veszítse el nemzetiségét, de viselje azért szivében az állam eszméjét és az az Iránti szeretet. Ez nem uj állarneszme. Ez sóit 1867 óta az állameszme. S ez volt amaz államférfiaknak az államcszméje, kikre a képviselő ur hivatkozott s kiknek ez iránybeli alkotását, hogy a mostaniak, nem fogják rossz hazafiság színében előtüntetni és hogy a «képviselő uraknak azon gyawsttósá .sem 4ik . mintha-ez törté«Utitarisznya Séta az Akropolisz kövei között — Nem, nem, tz mégsem olyan egyszerű dolog, kedves lady. Az ön hajója kiköt Pireuszon, ön autóval bemegy' Athénbe, szobát vesz a Grand-Bretagne' ban vagy a Angleterre-hen, átöltözködik ésfc fplm£gy,>,az Akropoliszra. »Ez az j Akropolisz, mondják, magyarázzák, ez itt a Parthenon, amott az Erektejon' meg aF^Héka t'örffpvdon, azok meg ott a hires kariatidák«.' Ön esetük, csúszik, sikongat a kövek között, kedves ladik, nevetgél az Tidvariójával vagy a szuszogósnagybács.i lapos,lustaélccln nevet, s azután ismét vis-szatér a szálloda ba. «Láttam az Akropoliszt« — mondja, másnap vagy az esti diner alkalmával, avagy ezt írja egy post card-on barátnőjének, hogy megnézte a hires romokat. Nem, lady, a dolog nem ilyen egyszerű. Tudom jók hogy Öu elolvasott minden szükségeset Görögországról, azt is tudom, hogy az iskolában megtanulta Pheidiász meg néhány fontosabb görög isten nevét, sőt úgy sejtem, hogy az Ön családjának útja talán tudat alatti kegyelet lerovás, mert Önök valahogy ug\* érzik, hogy ennek a kőtörmeléknek egykori népe adta mindazt a szépet és nagyszerűt, amit a »fehér faj kultúrája« cinimel szoktunk összefoglalni' — mégis, ne haragudjon, hogy szóváteszem, másképen illene és kellene sétálni a kövek között. Olyasvalamit kellene Önnek most érezni, amit valamikor talán a templomban érzett az istensejtés gyermeki hajnalán, valami végtelen, borzalmas, magasztos érzésnek kellene felborzolnia sima, egyszerű, redőtleii lelkét, mert Íriszen itt is istenek laktak, istenek, akiknek létét nem lehet megtagadni. Meg lchetne-c tagadni például Athénét, az egyszerit, tiszta bölcsesség eszméjét, vagy Aínxlitét. az örök szépségideált? Ez a követhordó, követfaragó nemes nép még; c*sak valami nagyszerűt aíapiziít meg s hozzá oly tökéletesen, hogy alig tudtunk még tovább jutni az alapépítménynél. — öu talán ismeri Renant, aki többek közt azt irta, hogy' csak egy valami tökéletes volt eddig a földön s ez a görög kultúra. Ami előtte és utána volt, az csak foszló ötlet, filmmunka, otrombaság, ügyetlenség, karrikatura, bárgyú pompakeresés. Itt, az Akropoliszon sűrűsödik össze az egyszerű és igaz szépség,- a bölcs és őszinte nagyszerű*
