Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-27 / 56. szám
20. oldal 1927. február 27. HAGSMEGYE! napló MEGÖLTE AZ ÉLET IRTA: DIÓSZEGHY TIBOR í. * A Machan-ügy már közel negyedéve foglalkoztatja a német közvéleményt s egyre jobban bonyolódik. Irodalmi eseménynek indult, saltóbotrány lett belőle és ma már bűnügyi szenzáció. 2. Karácsony előtt egyik berlini könyvkiadóvállalat, a Herder-Verlag — amely szoros összeköttetésben áll katholikus egyházi körökkel — kiadott egy sárgaiedelü kötetet, ezzel a címmel: »Vom Leben getötet.« Magyarul: »Megölte az élet.« A címlap szerint a könyv egy tragikus körülmények közt elhunyt 'tizenhatéves kisleány naplója és a hasclilnnd apácazárda főnöknőle rendezte sajtó alá. A kíméletlenül őszinte naplóra a kritika felhívta az olvasóközönség figyelmét és a »Megölte az élet« első kiadása néhány nap alatt elfogyott. A második kiadást az ügyészség rendeletére elkobozták hatóság elleni rágalmazás elmém Rövidesen kiderült, hogy az állítólagos napló hamisítvány. még pedig az elhunyt kisleány anyja irta. Majd váratlan fordulattal az anyát pár napja letartóztatták a kolostorban — kerítés miatt. 3. Mi van a naplóban? Egy kisleány vallomásai tizennégy esztendős korától tizenhatodik évéig. Forróvérű, szép. kiváncsi jószág., a tavasz ébredése elsodorja Berlinbe, megszökik hazulról, mert élni akar. A nagyvárostól vár mindent és a nagyváros nem ad semmit, koplal és reszket, hogy visszaviszik anyjához. így történik. A rendőrség keresi, rátalál, hazazsuppolja. Az őrszobán kihallgatják és a legborzalmasabb módon világosítják fel az ártatlan gyermeket nő-voltáról. Megint a szülői házban. Kezd beletörődni a csöndes, vidéki életbe. A szomszédok traccsolnak, a pletyka nem hallgat el. Az erkölcsös kisvárosbán van egy titkos kéjenc-klub, oda felcsalják és erőszakot akarnak elkövetni ellene. Aztán, ugylátszik, minden jóra fordul. Beleszeret egy tisztességes férfibe, Reissmann doktorba, aki viszonozza .a kis,Margit szerelmét. De a rendőrség megint elront mindent. A kisleány egy éjszaka szállást ad egy barátnőjének, akit a Sittenpolizei, az erkölcsrendészeti hivatal keres. A barátnőt megtalálják nála és mindkettőjüket elviszik. M'argitot. anélkül, hogy megvizsgálnák', kórházba utalják és ott salvarsannal / kezelik, holott erre semmi szükség sincs, mert teljesen egészséges. A szert rosszul adagolják és a naplót gyászjelentés fejezi be. 4. Amikor a .napió a könyvpiacon megjelent, az újságírók kinyomozták, hogy a kisváros, ahol Machan Margit élt és meghalt, Bréma és hogy a Machan név csak álnév, a naplót-iró kisleányt a valóságban Kollomak Erzsébetnek hívták. A leány, akinek apja cipész, 1924-ben hunyt cl a brémai közkórház venereásosztályárt. Minthogy a napiónak a leány sorsára vonatkozó adatat feltűnően egyeztek a tényekkel, a helyi lapok éles támadásokat intéztek a brémai rendőrség ellen és követelték, hogy a kiskorúakat vonják ki az crkolcsrcndészeti osztály hatásköréből. A brémai rendőrfőnök a támadásokra a különböző politikai pártok helyi vezetőinek közös értekezletén válaszolt, ahol előadta, hogy a napló adatai a rendőrség szerepét illetően nem felelnek meg a valóságnak. A leány, amikor a rendőrség hazatoloncolta, már nem volt ártatlan, orvosi vizsgálat alapján utalták kórházba és nem a salvarsankezclésbc halt bele. A rendőrség mosakodása kevés hitelre talált és a sajtóháboru folyt tovább. 5. Folyt tovább, amig meg nem jelent egyik brémai lapban Abt Margit aszszony kétoldalas nyilatkozata. Abt aszszony a legjobb barátnője az elhunyt leány, édesanyjának és mint ilyen, természetesen sietett leleplezni legjobb barátnőjét. — A naplót Kollomak asszony irta a ■kisleány halála nfán — ez volt a nyilatkozat lényege. A tanúvallomáshoz csatlakozott egy filológiai bizonyíték: a napló kéziratában mindenütt *th« szerepel egyszerű >t<t helyett, »thun«, »Thränen«. holott a fiatal Koliomak-Macbau Margit természetesen már a modern helyesírással tanulta ay. abc ét. Az iráspróba szintén azt valószinüsitette, hogy a napló hamisítvány. Az anya háromféle Írással szokott írni, gót betűkkel, latin betűkkel és visszafelé dűlő latin betűkkel. A naplót is visszafelé dűlő Írással Írták s a szakértők szerint a két írás azonos. A lapok egyrésze mindezek ellenére tovább vitatta, hogy a napló eredeti s hogy a rendőrség ellen emelt vádak igazak. A vitát azonban eldöntötte maga az anya, aki levelet irt az egyik brémai újság főszerkesztőjéhez és beismerte. hogy a naplót ö hamisította, hogy leányát igazolja az ismerősök előtt. A napló véletlenül került a kolostorba. amelynek főnőknője az ifjúság okulására kiadta. Eleinte tiltakozott, hogy leánya »naplóját« könyvalakban megjelentessék, de minthogy szégvelte bevallani a hamisítást, nem tudta tiltakozását indokolni és ezért végül kénytelen volt a közlésbe beleegyezni. 6. Nehéz megállapítani, hogy a napló adataiból mi igaz és mi kitalálás. Igaz, hogy a kisleány Berlinbe szökött, hogy a szülők bejelentették eltűnését a rendőrségen és hogy visszaszállították Brémába. Azt, hogy mi történt a rendőrségen, nehéz megállapítani. Van ugyan egy jegyzőkönyv, amely szerint a leány kihallgatásakor beismerte, hogy már nem ártatlan, azonban ez a A városunk csatornázási tervei már rézen ott porosodtak a levéltárban. Valamikor olyan mérnök mércsikélt a város szolgálatában, akinek sok volt a ráérő Ideié, mert társadalmi életünkben nem vett részt és iev unalmában elkészítette a város csatornázási terveit. Be is mutatta a városi tanácsnak, amely ezt a szentenciát húzta rá: — Nagyon szépen tud léniázni, cirkalmazni a mérnök ur, az bizonyos. Ö'é ha már ekkora tudománya van. hát próbáljon meg bankókat is csinálni a város kasszájának, akkor aztán beszélhetünk a csatornázásról. Nekünk ugyanis elsősorban olyan csatornára volna szükségünk. amelyen keresztül pénz folynék be a kasszába, mert enélkül nem építkezhetünk. A tervek tudomásul vétetnek és irattárba tétetnek. Gverünk tovább! A mérnök ur nemsokára a íaképné! hagyott bennünket és a csatornázásról évtizedeken át nem esett szó. Nem mondom, hogy a kaszinóban párszor szóba került, amikor a kolera vagy a hastífusz pusztított. Akkor is csak a főorvos mormogott valamit: — Hát hogyne pusztulnának az emberek. amikor iárvánvfészek ez _ az ccész város! Amíg egészsége ivóvíz és csatornázás nem lesz. addig ne is várjátok a közegészségügyi statiszkánk megjavítását. — De ki várja? — méltatlankodott az árvaszéki ülnök. Igaza volt, mert senki sem várta. Mi közünk volt nekünk a közegészségügyi statisztikához? Az mindig ugy_ volt és úgy is marad, hogy a nyavalyás ember meghal, az egész«4"'*« ember pedig ráér az ilyesmire, önthetnek az emberbe anynyi egészséges vizet, amennyi csak belefér, csinálhatnak alatta olyan csatornát, hogy egyenesen a tengerbe szakad: ha egyszer belekap a nyavalya, hát megeszi. A csatornázás csak lukszus. Csatornázzák a mérnök urak a nyomási földeket, ahol búza teremne, ha el nem vinné a viz és ne a várost, ahol fene se terem, csak pótadó. Ilyen körülmények közt aztán nem esett több szó a város csatornázásáról egészen addig, amig egy nagyobb summa beruházási kölcsön nem került a tekintetes tanács markába. Mi a menykőt csináltasson belőle olyat, amiért a város polgársága, különösen a tanyai parasztság meg ne orrolua az érdemes magisztrátusra? Valakinek véletlenül megint az eszibe jutott, hogy nini, csatornázni kéne! Az ám, hiszen ez ötletnek elég jó. Természetes. hogy első sorban is tanulmányozni kell a kérdést: előkaparásztatni a terveket, költségvetést csinálni, mi ördög. De talán legjobb lenne legelső sorban is egy bizottságot fejjdeiü Pest*! jegyzőkönyv — egészen feltűnő! — nincs aláírva. A napló szereplőinek legnagyobb része ex is tál, ellenben a Reismann doktor, a komoly szerelem, csak az anya fantáziájában született meg. Ami a legvalószinütlenebb a naplóban, a kéjenc-klubbeli jelenet: teljesen igaz. A klubot azóta megtalálta és feloszlatta a rendőrség. Ami az »erőszakot« illeti... hagyjuk. Viszont tény, hogy a leányt a rendőrség már rég figyelte, mert állandóan megfordult éjjeli kávéházakban és barátnőit kéteshirü nők közül válogatta. Kórházba szállítása úgy történt, ahogy a napló leírja, viszont betegségét orvosilag megállapították. 7. Az anya, amikor a hamisitást-beismerő levelét megírta, beköltözött a baselünnei zárdába, hogy szomszédai zaklatását elkerülje. Három nap múlva a rendőrség letartóztatta kerítés címén. Az a vád ellene, hogy lányával rendszeresen kereskedett. Az első feljelentést emiatt 1924-ben tették ellene, de a rendőrség csak most vette elő, a könyv megjelenése után, az ügyet Valószínű, hogy a vád nem alaptalan; az elhunyt lány barátnői, akiket a rendőrség kihallgatott, terhelő vallomást tettek az anya ellen. Viszont az is kétségtelen, hogy a brémai rendőrség önvédelemből tartóztatta le az anyát. — Ha ez az asszony keritőnő, akkor nincsenek tisztességes emberek, -kijelentette ki a zárdafőnöknő a letartóztatáskor. Talán igaza van. Csakugyan nincsenek tisztességes emberek . . . re, hogy a fővárosban tanulmányokat végezzen a csatornázásról, bemutassa a terveket és tegyen jelentést a városi tanácsnak, amely aztán a közgyűlés elé viszi az*ügyet: Helyes, helyes, hát gyerünk Pestre! A polgármesternek jönnie kell, mert egyébként is föl muszáj keresni a nagynéniét, aki nehezen várja már a hivatalos kiküldetést, mert beteges és szeretné. ha á polgármester ur he Ivet keresne ,ncki valamelyik olcsóbb szanatóriumban. Ä''itíéfáők' hrttak okvetlenül jönnie kell, mert ő ismeri ki magát legjobban a szállodákban, a vendéglőkben, egyébként is uj vadászpuskát akar Vásárolni a Muzeum-köruton. No. meg egyszer már kibontotta az előkaparászott csatornázási terveket és szakértői véleményt is mondott az elődje munkájáról: — Az istenfájáL de komisz tust használt az öreg! A főorvos ur sem maradhatott el. A párt választmánya megbiztá. hogy keresse föl a pártkörben a képviselő urat és mossa meg a fejét. Igazán leruccanhatna már közénk. A múltkori pártvacsoráról is hiányzott, pedig az ő kedvenc ételei kerültek az asztalra. Ha ennyire elhanyagolja a kerületét, hát mondjon le. Akad még olyan pesti ember. aki akár minden héten nálunk társasvacsorázik. Libás Tótit Gergő bácsit sem lehetett kihagyni a tanulmányozó bizottságból. Évtizedek óta nem járt Pesten olyan egyházi, vagi' világi, ellenzéki, vagy kormánypárti deputációnk, amelyben Libás Tóth Gergő benne ne leit volna. Vezére volt a parasztságnak. Ha egyszer Libás Tóth benne van a deputációban, akkor nem kell félni attól, hogy szó éri a ház elejét a közgyűlés részéről, mert nagyon borsos ' volt az úti számla. A parasztságot megnyugtatta az, hogy nem lehet csalafintaság, mert ott vojt Libás Tóth Gergő, aki vigyázott az urak körmére. őszintén megvallom, hogy az én kiküldetésemhez is férhetne valami szó. de én nem a város költségén tanulmányoztam a csatornázást, hanem a tűzoltóság képviseletében foglaltam helyet ebben a bizottságban. A tüzoltófőparancsnok ugyanis tőlem küldte vissza azt a vadászkutyát, amit egy pesti kereskedőtől vett, hogy süsse meg! — cserélje ki olyannal, amelyiknek füle is van, szeme is van, orra is, lába is van. mert neki olyan kutya kell. amely meghallja, meglátja, megérzi, megfogja a vadat, nem olyan, amelyiket a nyulak haza kergetnek a mezőről. Azt hiszem nekem volt a legnehezebb föladatom az egész csatornázási bizottságban. Pestig kártyázgattunk. aztán éjfélig vacsorázgattunk annak a szállónak az éttermében, ahová a mérnök ur szakértelme bekvártélvozott bennünket. Aztán Tanulmány utunk Irta: Farkas Antal feketére mentünk egy zenés kávéházba. A hajnalig tartó tanulmányút kissé kimerített bennünket és nem csoda, ha kissé későn ébredtünk. A mérnök ur már nem volt velünk. Öt még hajnalban elvesztettük ugyanis. Megnyugodtunk abbam hogy ő már javában tanulmányozza a fővárosi vízmüveket, csatornahálózatokat és aztán ki-ki a maga dolgára sietett. Mondom, nekem volt a legtöbb bajom a főparancsnok kutyájával. Sehogysetn akart velem jönni a maga lábán. Kénytelen voltam konflisba ültetni ezt a dögöt. Tótíi Gergő bácsit pedig betelepítettük egy Rákóczi-sörcsarnokba. hogy csak tanulmányozza itt nyugodtan a csatornarendszert amig érte jövünk. Estére sikerült összetalálkoznunk az étteremben. Halálosan fáradtak voltunk a sok jövéstől-menéstől. Nyeltük a savanyuvizes bort, hogv írtaid csak leér tán egyszer a talpunkba is. önt bele egy kis erőt. A mérnök ur is megkerült és rettenetes dühös volt. A város csatornázási terveit ugyanis elvesztettük. Valószínű. hogv a kupéban felejtettük a bádegpikszissel együtt. Majd holnap megkeresi a pályaudvaron. Másnap már mindenkinek volt elintézetlen ügye. Libás Tóth Gergőnek is eszébe jutott hogy a sógora beteg Rákosszentmihályon. Már egy napot csal« náluk tölt. Hátha akkorára megkerülnek a bádogpikszises mappák. Nem kerültek biz azok. Alkalmasint a ffákkerrő! pottyant le a pikszis. Legjobb lesz a rendőrséggel kerestetni, ami alatt aztán valamennyien elvégezzük a dolgunkat. Nem éppen olyan könnyű ám megfelelő vadászkutyát találni, ha meggondolja az ember. Legjobb lesz, ha a mérnökkel, aki már megvette a puskáját valahol a Duna mentén kipróbáljuk: szeret-e vizbo menni a vadkacsa után? Igen ám, de most meg a mérnök veszett el. És már ideje volt annak, hogy hazafelé fordítsuk a szekerünk rudját, mert már Libás Tóth Gergő is ásitozni kezdett: unta már a tanulmányutat. Ó, ha még egyszer összetalálkoznánk itt valamennyien! Ez meg is történt. A polgármester kiadta a parancsot: — Hazafelé! Éppen elég volt, mert már a pénzünk is fogytán van. — És mi lesz a csatornázásai? — interpellált Gergő. Egyelőre jó lenne, ha a régi tervek megkerültek volna. A mérnök azt mondta*: A cókmókomat vigyétek a pályaudvarra. vonatindulásra ott leszek én is. Ott is vo]t. Egész nyaláb rajzot, für zetet, vizmüigazgatósági jelentést hozott magával a városházáról. Egy óra alatt összeszedte valamelyik kollégájánál. — Nézd öregem — mutogatta a polgármesternek — lesz már miről beszámolnunk. Száz oldalas jelentést csinálok belőle, fogadjunk. A legnyugodtabb lelki ismerettel ültünk vonatra, tehát még sem loptuk az időt hiába. Lesz a tanuhnányutról olyan beszámoló, hogy a parasztnak szemeszája eláll tőle. Hjah. ez a tanulmányút nem volt kismiska. Mire hazaértünk, hát nem otthon várt már ránk a bádogpikszis a csatornázási tervekkel? A becsületes megtaláló egyenesen ieküldte hozzánk. Ez még hírbe hozott volna bennünket, ha a mérnök ki nem vágja a rezet: — Dehogy vesztettük el, — eldobtuk! Az egész terv ideiét múlta. Ma már más rendszerek vannak divatban. Majd én elkészítem. Ennek is van már jó néhány esztendeje. A csatornázásról azóta nem beszélünk. Az egész história úgy jutott eszembe, hogv a mérnök urat most temették. Nem sok csatornázási terv maradt a hagyatékában, de annál több vadászpuska. A nyugtalankodó lelkek vigasztalására azt is kijelentem, hogy azt a beruházási költséget csatornázás nélkül is elköltöttük Libás Tóth Gergőék lelkiismeretes ellenőrzése mellett. Holtaknak és élőknek egyaránt békesség adassák. Vendéglőkben és lakásokba SZÉKEK nagy választékban, olcsó és elsőrendű kivitelben. Hf5ML.E!R bútorüzlet, Xo v í sad Világhírű gyártmányok egyedárusitója l6TO Nagyban és kicsinyben!
