Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-27 / 56. szám

10. oldal

BACS MEGYEI NAPLÓ

1927. február 27.

SZÍNHÁZ —■■—

Hátha

Carlo Venpziani vigjátéka egv majonflányról

Hcrczcg Ferenc csillogó, elmés majomkomédiája után Olaszországban is bemutattak egy vígjátékot, melynek tárgya az embernek a majommal való ősi, furcsa atyaiiséga.

Klamn doktor az ember és a majom rokonságát tanulmányozza már évtizedek óta, nagy parkjában ketrecekben tartja a legkülönbözőbb majmokat, melyeket csak el lehet fogni s keresztezés utján igyekszik megteremteni azt az > ember majmot«, melyet a tudósok hiába kerestek Jáva, Szumatra erdeiben. Különösen sokat vár egy gorilla és egy orangutáng kereszteződésétől.

Egy napon a gorilla ketrecében egy vadul visító, rózsás arcú csecsemőt lel. j A tudós diadalmasan fölkiált, hogy megoldotta a problémát. Nem is sejti, hogy Csalódás áldozata. Házvezetőnője tudniillik, aki meg akar szabadulni a gyermekétől, a gorilfa ketrecébe csempészte újszülött leányát, hogy örömöt okozzon a tudósnak. Elég az hozzá, ez a kislány majmok közt nevelkedik, megtanul ugrálni, mászkálni, szeszélyes és bolondos lesz, a tudós pedig boldog, hogy föfedezését nemsokára bemutathatja az ámuló tudományos világnak.

A természettudosók, mikor szemlélik ezt a vadóc, féktelen kis lányt, igy szólnak:

— Érdekesnek érdekes, de hátha mégis csak lány.

Viszont a hozzánemértők, a be nem avatottak, akik eláinulnak szilajságán, igy töprengenek:

— Érdekesnek érdekes, de hátha mégis csak majom.

Végül a ketrec foglya mégis csak kiszabadul, unja a szőrszálhasogató tudós,! fontoskodását", elmenekül á parkból égyt közeli villába' A villában égj- fiatalember lakik;. ákf nemrégiben zörféüt össze a menyasszonyával, szívesen fogadja őt, valami kóbor cigánylánynak véli, vagy vidéki ripacsok, csepürágók gyermekének. Mindenestere érdekli, mi' lesz ebből a szilaj lányból. Maga nevelgeti. Klamp tanár neszét veszi, hogy a leány hol tartózkodik, utána megy s mint jogos tulajdonát hazahozza.

Itt a majom természetesen mindig a fiatalemberre gondol. Közben a tudóst nagy csalódás éri, okmányokkal mutatják ki, hogy az, akivel darwini elméletét akarta beigazolni, emberek gyermeke. A fiatalember elvetödik a tudós parkjába, itt viszontlátja a. gyönyörű leányt, beleszeret. így végződik a darwini tudós komédiája.

Hogy fedeztek föl?

Berlini színésznők, mozi-csillagok vallomása — Ásta Nielsea és Else Heims

*

A berlini színésznőket, mozicsillagokat | megkérdezték, ki fedezte föl őket, ki volt a színigazgató, vagy úriember, akinek indulásnál szerencséjüket köszönhették. Legtöbben tiltakoznak az ellen, mintha őket valaki felfedezte volna, szerényen bevallják, hogy ők magukat fedezték föl.

Ásta Nielsen kitér a felelet alól, igy :r:

— Hát azt hiszik, hajlandó vagyok elárulni, kicsoda az én Kolumbuszon:? Nem, ezt sohasem mondom el.

MaxGuelstorff szívesen áll kötélnek. Az ő felfedezése igy történt:

Egy napon hazafelé villamosozott a! Slúttertheater-bó\, elégedetlenkedett leg- j újabb alakítása miatt, azon töprenkedett, 1 mit kell játékán változtatnia. Egyszerre j észrevette, hogy túlhaladt a célján, siet-1 ve kezébe kapta táskáját, melyet maga; mellé tett az ülésre, leugrott a villamos- j ról. Egy . ur utána roliant, megragadta»! gallérját s minden tiltakozása ellenére azonnal a rendőrségre vitte, ahol diadalmasan igy szólt a rendőrtiszthez:

— Végre elcsíptem ezt az alakot. Ez az aki a villamosokon állandóan aktatáskákat lop.

A kitűnő művésznek ott kellett hagyni a rendőrségen az aktatáskát, melyet szórakozottságból vitt magával. Ettől1 a pillanattól kezdve azután föl volt fedezve mindenki szemmel tartotta.

Ida West Brahmnél jelentkezett. Sudermami »Virágos csónak« cimü darabjában Thea szerepét akarta eljátszani. Bralim figyelmesen ránézett, megkérdezte hány kiló, majd szárazon igy szólt hozzá:

— Adjon le tiz kilót. Theának nagyon súlyos.

— Rendben, — válaszolt a színésznő.

Azonnal Karlsbadba utazott otthagyta

a tiz kilóját, aztán megkapta Thea szerepét.

Else Heims, a fiatal német színésznő véletlenül1 került a világot jelentő deszkákra. Barátnője egy este potyajegyet kapott, meghívta őt is a színházba. Mihelyt megpillantotta a szinlapot, elhatározta, hogy ha törik-szakad, színésznő lesz. Egy cukrászdában volt akkor alkalmazva, mint pénztárosnő.

Másnp a gazdájától dupla fizetést kért azzal, hogyha nem kapja meg, íölmond s színésznő lesz. A cukrász szemébe nevetett, Else Heims erre elment Sudermann-hoz, aki meghallgatta, azt tanácsolta neki, hogy tanuljon s három hónap múlva jöjjön vissza. A pénztirosnö, míg a számológépet kezelte, titokban Maria Stuart szerepét magolta s ha nagyon zavarták — amint vallja — bezárkózott arra a helyre, ahová az ember mindig be szokott zárkózni, ott mondogatta szerepét. Sudermann három hónap nmlva el volt tőle ragadtatva, azonnal szerződést köttetett egy színházzal. Else Heims megkezdte diadahnas pályafutánck indulásnál szerencséjüket köszönsát.

TERE-FERE

Éjjeli menedékhely. A szovjetköztársaság általános népszámlálást tartatott s az ottani újságok beszámolnak a népszámláló biztosok benyomásairól. Ezek a magánlakásokat, közintézeteket éppúgy meglátogatták, mint az éjjeli menedékhelyeket.

Kerinszky lapja közli a jelentésüket, melyekből kiderül, hogy igen sok férfi él bigámiában, trigámiában s az elhagyott csavargó gyerekek száma még mindig nagyobb, mint Európa bármelyik államában.

Oroszországban ezenkívül most is rengeteg éjjeli menedékhely van. Az éjjeli menedékhely már nem olyan, mintaliogy annak idején rajzolta meg színdarabjában Gorkij, azóta megváltozott, átalakult, forradalmi éjjeli menedékhelylyé vált. Több emelettel rendelkezik. Itt természetesen találkozunk a nyomorúság régi számkivetettjeivel, a csavargóval, a lakásíáfah, facér munkással, mint bármelyik "nagyvárosban. Más az érdekes. A mai orosz éjjeli menedékhely úgyszólván mindenkinek közős lakásává lett.

— Hajdan — írja a Trud cimü kommunista lap szerkesztője ■— az éjjeli menedékhely csupán a kültelki nyomorultakat fogadta magába, azokat, akiket a tökcuralom megfosztott földjüktől, otthonuktól, pénzüktől. A szovjetbeli éjjeli menedékhely ettől írerőben különbözik. Körülbelül húszezer embernek nincs lakása Moszkvában, ezek tehát csak itt hálhatnak. Ma már nemcsak a kültelkek söpredéke, a társadalom salakja kerül ide, hanem azok is, akik nappal dolgoznak, de nincs hajlékuk, hol álomra hajthatják tejüket.

Eszerint a szovjet a nyomorúságot kiterjesztette a nép szélesebb rétegeire, az osztályharc szétrobbantotta a társadalom régi kereteit, a csavargót, a munkást, a középosztályt egy helyre zsúfolta össze. A kommunista szerkesztő igy vall tovább:

— A közös hálóteremben az izzadt testek csöinörletcs szaga érzik. Szorosan egymás mellé állított tábori ágyakon ruhástól alszanak az emberek. Rongyok, szakadt nadrágok, cafatokban lógó bundák. lyukas köpenyek, foltos katonai uniformisok között mozognak a meztelen, szutykos, kékre fagyott lábak, melyeken sebek, hegedések láthatók. Ki van írva ez: »A féreg terjeszti a hagy mázt!« De közvetlen a tábla alatt egy ínséges muzsik a körmén öl meg egy bolhát. A gyermekek szobájában, melybe beszüremkedik a mellékhelyiségek bűze, szintén tábla látható ezzel a fölirással: A tisztaság legyen a legjobb barátod.« A nők közös terme még irtózatosabb. Fiatal lányok jönnek ide szülni. Egy gyermeklány mellett öthetes csecsemőt találtam, megkérdeztem, hol a csecsemő anyja, mire a lány azt felelte, hogy ő az. Azt mondotta, hogy busz éves, de a többiektől megtudtam, hogy csak tizenöt. Itt alszik egy diáklány, aki 1919 óta tagja a közoktatási népbiztosságnak és sok ifjtt kommunista is...

*

Min nevetnek az olaszok? Americo

Scarlatti , arról ir, hogy az olaszok nagyon is félnek attól hogy nevetségesekké válnak s éppezért megragadnak minden alkalmat, hogy nevessenek. Éles birálóösztön humorérzék lakozik bennük. Világosan látnak. A cikkíró egy kis mulatságos listát állít össze, mely természetesen tovább folytatható, egészen a végtelenségig. Ebben arra ad választ, hogy különösen min nevetnek a mai olaszok. Pár sorát itt közöljük.

— Nevetséges a süket ember válasza, az az ur, aki aludt a színházban s a felvonás végén tapsol, a kövér nö férfiruhában, a dadogó, mikor hirtelenül dühbe gurul, a csúnya lány kacérkodása, az elszólás után való udvarias magyarázkodás, a meglepetés, melyet már előre vártunk, a pocakos ur kerékpáron, egy kövér nő, aki fuvolázik, valaki, aki haragszik és egyszerre eltüsszenti magát, egy bosszú fiatalember, aki táncleckét vesz, a jóbarát, aki a színfalak között vigasztalja a bukott szerzőt, , a beteg komikus, a társasjátékok kínos szellemessége, az az ember, aki tüntetőleg »pártfogol« valakit, a félreértett zseni, a hamar megsértődő férj, a magas férj alacsony feleség mellett vagy megfordítva, egy ostoba ember bizalmaskodása, a bősszerelmes első szavai, akit az egész nézőtér lázas izgalommal vár, annak az elgondolása, hogy minden férfinek van egy nője, a sokszorosan felszarvazott férj, aki feleségének hűségét dicséri, az1, aki át akar ugrani egy árkot és belepottyan, a beugratott, aki megsértődik, a zsugori ajándéka, a kispolgár, akit Herkulesnek vagy Caesarénak neveznek. *

Rémdráma a telefonban. Luzernban történt nemrégiben. l;gy hajnali három óra felé a telefonközpontban a falon kigyulladt egy lámpa. A kisasszony azonnal dugaszolt, megkérdezte az előfizetőt, milyen számot óhajt, de semmi választ sem kapott, csak egy hosszú, halk sóhajt, majd nyögést hallott, mintha valaki segítséget akart volna kérni, de nem tudna beszélni.

Később a kisasszony több ízben felcsöngette a számot s mindannyiszor hallotta a hosszú, halk sóhajt és a rémtilt nyögést, majd közelebb, majd távolabb. Abban a hitben, hogy valami szerencsétlenségről lehet szó. tüstént értesítette a rendőrséget. Hat rendőr gépkocsiba szállt, gyorsan kihajtott egy villácska elé, mely a városon kívül volt. Kopogtak, de nem nyitottak ajtót. A villa teljesen sötét volt, ablakait bezárták.

Erre a rendőrök rosszat sejtvén, betörték az ajtót s kezükben a pisztolyukkal óvatosan előre haladtak a földszinten. Tolvajlámpájuk fényénél átkutattak minden szobát, de senkire sem bukkantak. Fölmentek az emeletre, hogy megkeressék a szobát, ahol a telefon van.

Itt elámultak. Az Íróasztalon a telefon mellett egy gyönyörű, fehér angoramacska ült s keservesen miákolt. Nyilván játszott a hallgatóval, leverte a villáról, aztán annyira beleg balyodott a hosszú zsinórba, hogy nem tudott kiszabadulni, Ekkor adta meg a vészjelt a telefonközpontnak. A hat hős rendőr a macskát sikeresen.- klszabaditQ^^.^^

Oroszlán kölykök leckéje. A Daily Telegraph az indiai alkirály orosziánvadászatáról közöl tudósítást.

A giri erdőben annyira elragadta a vadászat szenvedélye, hogy* elszakadt vadásztársaitól s utána ment egy oroszlánnak a bozótba. Sokáig kereste nyomát, végül olyasmit látott, ami kárpótolta vakmerőségéért.

Egy nőstényoroszlán tűnt fel, öt kölykével. Látszott, nem is sejtette, hogy ember lehet a közelben. Vadászleckéket adott kicsinyeinek. Nyilván magától tanulta meg azt a »szemléltető oktatást«, melyre az ember-pedagógusok csak századok fáradságos tapasztalata után jöttek rá. A nőstényoroszlán egy nyomorúságos kecskére uszította kölykeit, mely a facölőphöz volt kötve, hogy előcsalogassa őket a vadonból.

Ennek az első leckének az volt a tárgya, hogy kell végezni egy kecskével gyorsan és biztosan, anélkül, hogy időt adnánk neki a védekezésre és menekülésre. A kis oroszlánok egy-kettő megtanulták a leckét Miután végeztek a kecskével, nehezebb feladatot vettek elő. Az anya kiszemelt egy bivalyt. Ez azonban pompásan visszaverte az oroszlánkölykök hadászati fogásait. Az anya élénk figyelemmel kísérte minden mozdulatukat.

Egy bizonyos pillanatban már közbe akart lépni, hogy a rettenthetetlen, harcias bivalyt leteritse s a viadal, mely közel egy negyed óráig tartott, nyilván rosszul is végződött a bivaly számára, ha a nőstény oroszlán meg nem szimatolja, hogy a legnagyobb ellenség van a közelben, az ember. Erre öt kölykével együtt futásnak eredt, eltűnt a bozótban. *

Mi Illik a huszadik században? Eugen Marsán ur hézagpótlóan fontos munkát jelentetett meg: uj illemtant szerkesztett, mely arról világosit fel bennünket, hogy a müveit francia társaságokban mi lilik és mi nem illik a huszadik században. Sok minden eddig vitás kérdést dönt itt el. Mi csak ezeket emeljük ki.

Ma is kezet csókolunk a nőknek, akár a középkori várkisasszonyoknak, de ba többen vannak jelen, akkor csak kezükre hajiunk, rálehelünk, pusztán a háziasszony kezét csókoljuk meg. Cukrászdában nem csókolunk kezet Elhagyott uccán igen. A körúton soha. Lányoknak nem jár kézcsók, de ha nagyon szépek, megcsókolhatjuk az evező vagy a tennisz izmukat.

A gépkocsiban a belső hely a nőket illeti meg, de itt nem kell figyelemmel lenni arra, hogy jobb- vagy baloldalt ülünk-e. Ha a férfi a leszállásnál kezét nyújtja, akár pompás autóról lép ki a hölgy, akár az autóbuszról, azt illik elfogadni.

Délelőtt udvariassági látogatások alkalmával csak egyetlen cigarettát szabad elfogadnunk, tilos telefüstölnünk a szalont. Kissév mosolyognunk kell, mikor a háziasszony maga mellé ültet, de ha nálunk fontosabb, előkelőbb személyiség érkezik, helyünket szerényen, minden tiinteiés nélkül át kell engednünk. A szék karfájára rákönyökölhetünk, lábunkat is keresztbe rakhatjuk, ez ma már nem illetlenség. Adomákat is mesélhetünk el, de sohase fogjuk meg barátunk gombját. A nők térdéhez érni szigorúan tilos.

Ha véletlenül egy nő hálószobájába lépünk, ne beszéljünk hangosan, mert ez illetlenség, de ne is suttogjunk, mert ez még nagyobb illetlenség.

Erre különösen ügyeljünk. Aki ezeket a szabályokat megtartja, az kifogástalan, nyugateurópai úriember!...

*

Satnyulunk! Inge a londoni dékán előadást tartott arról, hogy az emberi fajta egyre jobban satnyul, a természeti kiválastzás a müveit államokban úgyszólván megakadt s ha nem folyamodunk valamilyen okos módszerhez, akkor a természet kegyetlenül bosszút áll rajtunk.

Véleménye szerint a huszadik századbeli ember az egyoldalúságában egészen tlcsenevészedik. Érzékszervei a műveltség haladásával szemlátomást visszafejlődnek. Fogaink kisebbek, mint annak előtte és sokkal gyöngébbek, ezzel szemben állkapcánk nagyon is nagy a gyatra fogazathoz képest. Miután van ruházatunk és fegyverünk, nincs szükségünk többé szőrzetre és karmokra. Jöhet oly .nap, mikor. .már. járni sem tudunk, sem