Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-27 / 56. szám

1927. február 27. 11. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ ORVOSI DOLGOK I ---­Féltékenység írni, hiszen ma gépkocsikon jövünk* megyünk és csak Írógépbe diktálunk. Inge dékán borúlátó. A. M. Low pro­fessor, — az ismert embertantudós —■ clisrheri, hogy lábaink tényleg satnyái­nak s ez tényleg annak a következmé­nye, hogy keveset gyalogolunk, de azért a jövőt rözsásabb szinben látja:, a jöven­dő emberének vékonyabb lábai lesznek, de annál hatalmasabb koponyája. •— Reméljük '— mondja — hogy azt az energiát, melyet eddig a járásra for­dítottunk, átveszi agyvelőnk, az fog fej­lődni, úgyhogy a jövő századok embe­re sokkal erősebb szellemi életét él majd, mint a mai. Barclay Smith, az anatómia tanára arról beszél, hogy a vakbélgyulladások száma mindinkább szaporodik, ennek oka pedig nem a divatban» rejlik, sem pedig abban, hogy egyes sebészek jól keresnek rajta, hanem abban, hogy has- j izmunkat kevéssé foglalkoztatjuk s folyton jármüvekkel közlekedünk. Az uj ember elsatnyulásáról szóló vi­tában fölemlítették azt is, hogy érzé­kenységét elvesztette a különböző lár­mákkal s recsegésekkel szemben, me­lyekben a nagyvárosokban ugyancsak van része. Idegei a pokoli zenebonát egyszerűen nem veszik föl, fékezőkül szerepelnek, hogy az agyvelő egyensú­lyát biztosítsák Manapság a teherau­tók dübörgése, a gépkocsitülkök rikol­tása közel se hat annyira a fővárost emberre, mint hajdan az arkadiai pász­torra a zefir suhogása, vagy a patak mormolása. * Szovjetoroszország és a vallás. Az odesszai forradalmi törvényszék tizenöt embert Ítélt halálra, akik között hét nő van és nyolc férfi, mindnyájan isten­félő, jámbor kispolgárok. Bünük az, hogy mikor tavaly június­ban az odesszai népbiztosság a régi egy­háztól elvette a kazáni templomot s át­adta az úgynevezett »élő« vagy »sza» badelvü« egyháznak, a tömeg a hivatal­nokokat megakadályozta munkájuk tel­jesítésében. Azt':á--hírt- tetjés-ztették, hogy a tőm­­plomof'lpmniumstä körré alákitják. - A hivek összegytilekezíek.1 hogy níegvédel­­mezzé'k Isten házát és ellene szegülje­nek az istenteleneknek. A harangok egyszerre zúgni'kezdtek, a jórészt nők­ből álló tömeg ordított: — Mentsük meg Oroszországot! L.e a zsiványokkal! A népbiztosokat a »szabadelvű« pa­pokkal egyetemben elagyabugyálták, a verekedőket az oda siető szovjet-kato­nák sem bírták leszerelni. A nők végül vörös ruhát öltőitek magukra; gunyme­­netbeu vonultak végig a városon. Hiába minden vallásellenes hírverés: az orosz nép ragaszkodik hitéhez. A templomok nta is tele vannak az oltárok előtt imádkoznak, noha vörös márvá­nyokon mindenütt ez a fölirás olvasható: — A vallás a nép mákonya. • * Tülköljenek a gyalogjárók! Minthogy a nagj^városok forgalma egyre inkáhb növekszik, minthogy már nemcsak a gyalogjárók élete forog veszedelemben az autók miatt, hanem azoknak a bőre is, akik az autókon ülnek, állandóan fog­lalkoznak a kérdéssel, hogyan lehetne a közlekedést még biztonságosabbá ten­ni. Az autó a nagyvárosok tigrisévé változott, évente elpusztít bizonyos szá­mú embert. A párisiak különböző óvóintézkedése­­ken törik a fejüket. Maguk a soffőrök egy tagadhatatlanul eredeti tervezetet nyújtottak te a belügyminisztériumnak. Arról lenne szó. hegy a gyalogjárók is járási — nem hajtási — engedélyt kap­nának S ők tartoznának tülkölni a köze­ledő autókra, hogy figyelmeztessék a kocsist a veszedelemre. A ; gyalogjárók azt indítványozzák, hogy Párisban is függesszenek ki fi­gyelmeztető táblákat az országutakon, mint az Egyesült Államok egyes váro­saiban. Ezeknek a szövege igy szól: — Kocsivezetö, ha tíz kilométer se­bességgel hajtasz, nemsokára beérsz a városba s ott sok öröm vár rád. Ellen­ben ha áthágod a megengedett sebessé­get. akkor megismered börtöneinket, csak kopasz falak merednek rád, nagyon megkeseriilöd hebehurgfáságödaf."’ *'' •*’ Valljuk be őszintén: mindnyájunkban van egy adag féltékenység. Egyik em­berben több, a másikban kevesebb. A normális, néha tudat alatti féltékenység gyökere az emberi önzésben van. A sze­relmi féltés különböző érzésekből tevő­dik össze: sajnálkozás, szivfájdalom, el­lenséges érzés, kétségbeesett düh, a ri­vális lenézése, végül hibáztatás, amely­nek éle a nő, a rivális, vagy önönmagunk ! ellen irányul. A féltékenység fájdalommá] ■ jár, amely fájdalmat a hiúságunkon ejtett sebzés és a nő elvesztése okozza. Ez a fájdalom annál nagyobb, minél jelentéktelenebb egyénnek tartjuk a vetélytársunkat. A féltékenység foka egyénenkint válto­zó: a parányitól kezdve othellói nagy­ságra, sőt afolé is emelkedlietik. Mint a hogy nagy különbség van a női és férfi hűtlenség között, ép úgy lényegesen kü­lönböző a női és férfi féltékenység is. A nő fájdalma mindig nagyobb, — igazán csak egy nő tud szeretni! — a fájdalmát a nő nem kiáltja világgá, magába fojtja szégyenével együtt. A normális keretek között mozgó fél­tékenység indító rugója esetenkint min­dig más és más. A mindennapi élet ép­pen elég példával szolgál. Ebbe a cso­portba tartoznak az öregedő nők, a po­tenciájában gyengülő férfi féltékenyke­dései is. Az álféltékenységet azok az egyének képviselik, akik hűtlenek a há­zastársukhoz és éppen ezeknek a titkos üzemieknek leplezésére rendezik a lé’té­­kenységi mürohamokat. A női nem egyik hódítási eszköze a féltékenység. Ezzel a módszerrel egy­részt emelni akarja saját értékét a iérfi előtt, másrészt szerelemféltést akar pro­vokálni az imádottban. Egyik nőnek kel­lemesen legyezgeti hiúságát, a férfi fél­tékenysége, valósággal büszkélkedik' vé­le. i a ■..másik.-Hőnek, meg sérti, ..őayr^ctét, ízlését és becsületérzéséi az, ha látja, hogy a férfi féltékenvkodik, teliái nem bízik meg benne. A normális féltékenység lényegében temperamentum és talán —- neveles dolga. Annyi bizonyos, bogy a külön­böző népfajoknál más és más módon nyi­latkozik meg. Közismert dolog, bogy a hevesvérű spanyol és olasz féltékenyebb természetű, mint a hidegvérű angol. Nehéz volna meghatározni az átmen:­­tet a beteges féltékenységbe, amelynek megnyilvánulásait hisztériánál, de fő­ként neuraszténiánál 'látjuk. A hisztériás iéltékenykedéssel röviden Végezhetünk. A hisztériás nő könnyen lobban ugyan féltékenységre, — minden i ok nélkül is — azonban könnyen meg­nyugtatható, szuggerálható. Elég neki né­hány jó, hízelgő kedves szó és a köny­­befuló hisztériás féltékenységi rohamot csakhamar őszinte megbánás, kacagás váltja fel. A hisztériás gyakran íenye­­getődzik gyilokkal és öngyilkossággal, de a fenyegetéseket sohase váltja be. Főként akkor rendez féltékenykedési »je­leneteket», ha a saját személyének hát-, térbe szorítását, elnyomását, kisebbíté­sét véli felfedezni. Az is előfordul, hogy| a hisztériás asszony színes szerelmi ka­landokat, ostromokat, szerelmi üldözé­seket gondol ki és ád be az urának, hogy ezáltal féltékennyé tegye, de. a ruesák annyira átlátszók és naivak, hogy a fér­jek csak a legritkább esetben dőlnek be. A hisztérikák között tehát kevés a fél­tékeny nő már csak azért is, mert tud­nivaló, hogy tuhiyoipó részük frigid, hi­deg természetű. Amennyire ártatlan, befolyásolható és gyógyítható a hisztériások féltékenysé­ge, ép oly súlyos természetű a neurasz­­téniás beteg féltékenysége. Es itt jutot­tunk el a kóros féltékenység meghatá­rozásához. A beteges féltékenység lé­nyegében a neuraszténiás kényszerkép­zetek közé tartozik.. A féltékenység elő­idézéséhez a nemiségnek csak annyi kö­ze van, mint amennyi a neuraszténia ki­termeléséhez:- tehát vajmi kevés. A neu­raszténiás kényszerkepzetekröl egy al­kalommal már bőven irtunk. Az egyik neuraszténiás súlyos betegnek képzeli magát, a másikat az az érzés kínozza a társaságban,hogy nincs cipő a lábán, a harmadik tériszonyban szenved, a ne­gyedik az írccán azt képzeli, hogy egy hatalmas madár akarja elragadni, i2 ötödik betörőktől retteg, a hatodikat fél­­tékenységi kényszerképzet kínozza: azt hiszi, hogy a felesége, vagy a szeretője lépten-nyomon megcsalja őt. Előfordul, hogy a neuraszténiás sür­gős munkája mellől rohan haza, lövésre készen tartott revolverrel és keresi a fe­lesége — csábitóját. Kikutat minden zu­got, tűvé teszi a házat, nagy patáliát csap, jeleneteket csinált, fenyegetődzik. Az ilyen rohamot alig lehet szavakkal lecsillapítani. A szerencsétlen ember nem látja be. hogy a felesége mondjuk öreg és csúnya, mint a sötét éiszaka, aki után nem olyan nagyon 'buknak« a lovagok, a csillapításra még hangosabb lesz és a felesége ártatlansága mellett bizonyító ta­nukat keritöknek nevezi. A neuraszténiás férfitipus pompás rajzát nyújtja Molnár Ferenc, a Farkas című vigjátékában. A darabban a féltékeny ségi rohamok an­nak a bebizonyítására irányulnak, hogy a bős • nincs is megcsalva. A neuraszténiában szenvedő nőknél a baj ép oly kétségbeejtöen súlyos formá­ban jelenikezlietik, mint a férfiaknál, sőt úgy látszik, hogy a'nő lassankint átve­szi a szerelemféltésben a férfi szerepét. A féftékenységi rohamok súlyos for­máit .látjuk alkoholistáknál. Az alkoho­lista józan állapotában egészen hasz­nálható., normális, dolgos, udvarias, ta­lán tuludvarias embernek látszik, de mi­helyt iszik, elveszti az esz ét« és félté­kenység! rohamot kap, amely alatt gyilkolni képes.; Amikor kialussza ma­gát, inból, megszelídül, a történtekről mit sem tud, megfogadja szentül, hogy "többet nem iszik«. Az alkohol-szenve­dély fokozódásával azután a féltékeny - ségi kényszerképzet is állandósul. A íéltékenységi kény#zerrieurózis sú­lyos formáját csak egy rövid lépés vá­lasztja e! a legsúlyosabb formától, a tel­jes elmezavarodottságtól, az öriMeses féltékeny kedéstől, amelynél a féltékeny­ség állandó, gyógyíthatatlan rögeszmé­jévé Valik a betegnek. A íéltékenységi őrület már elmebajnak tekintendő és a betegnek izoláló gyógyintézetben van a helye. Az életben, inár mint a mai, modern életben gyakran, süt iettünő gyakran ta­lálkozunk a .{éltékenységi őrülettel el­lentétes póluson álló emberekkel,, akik a féltékenységet nem ismerik és vérfor­­ralóan, idegesitöeu — »nyugodtak«. A nyugodt, az úgynevezett »alvó férjről« mindenki tudja, hogy a felesége meg­csalja, mindenki apró részletekig ismeri a felesége hűtlenségét, csak a férj nyu­godt, nem féltékeny, jó arcot csinál és fölényeset!* mosolyog. Ő nem féltékeny, ö megbízik feltétlen az asszonyban, hagy pukkadjon a világ, csak azértse félté­keny... Az ilyen ember jó színész: ki­felé nem mutat féltékenységet, holott ta­lán a tegnagyobbfoku féltékenység mar­ja a belsejét. A nem féltékeny, »nyugodt férj«-röl eszembe jut egy kedves kis párisi törté­net. A férj teitenéri az asszonyt udvar­tójával. A férj mindent látott saját sze­meivel. Az asszonyka persze mindent tagad és ékesszólóan bizonyítgatja ár­tatlanságát. hűségét. Amikor látja, hogy a férje még mindig kételkedik és inga­dozik, kétségbeesve kiáltja az ura felé: — Áh! — hát te a szemeidnek inkább hiszel, mint az én szavaimnak? ... Most már látom, hogy nem szeretsz! És erre a döntő érvre a férj megadja magát, bocsánatot kér a gyanúsítások­ért: a felesége szavaira eloszlik minden féltékenysége. (m. a. dr )i Utitarisznya A lux őri szép napok Énekel az élet. A zsaluk résein befu­rakodik a napsugár, a moszkitóhálón vakító foltok izzanak, mint apró fény­labdák, melyekkel angyalok gurigáznak. A pálmafákon sok sokszínű madár csi­csereg, perlekedik, mint egy csoport turbános tevehajcsár; zümmög, nyüzsög már kint a világ, az élet diadalmas him­nuszt énekel — fel kell hát kelni. És mikor szétlököm a zsalu szárnyait, a I forró, bővérű napsugár hirtelen átölel, magához szorít, mint izmos, barna pász­­[ tor meglesett kedvesét, j Mennyi szín, ó mennyi szin! A kert- I ben tüzvörös virágok lángolnak, amott • zugó zöld mimózabokrok, amelyek kö­­j zött itt-ott sárga virágpöttyök tarkálla­­! nak és a pálmák erdeje büszkén, boldo­­! gan nyúlik fel az ég mély, mámoros I azúrjába, mely kékebb, boldogabb és ! átlátszóbb, mint Nápoly felett. Okker­sárga utak, kéjes, magukba feledkezett rózsaszín folyondárok, acélkék és siki->. tósan zöld madarak lobogóan piros begy­gyei, frissen ébredt, buja pázsitok — ó. ezeket a színeket sem a sebönbrunni, sem a luxembourgi, sem a Villa Bor­­gliese-beli parkok nem tudják utánozni! Szobám tele van fénnyel, telhetetlen mámorral és sürü, gömbölyű kacagással. A napsugár oly féktelenül, annyi paj­­zánsággal hömpölyög, hullámzik, ör­vénylik és feszíti a fehér falakat, mint gátat tört folyam, mely ujjong és tob­zódik, hogy uj területeket önthetett el A Níluson vakító fehér vitorlákat duz­zaszt a szél, a túlsó parton nyerges sza­marak, térdelő tevék és vizethordó fe­kete asszonyok kökorsóval a fejükön, mint bibliai figurák. A konzulátusok és szállodák tarka zászlócskái úgy táncol­nak a szélben, mintha szerelmes, kótya­­gos pillangók csókolódznának. Énekel az élet, kedves. Ujjongó, tisz­ta, tobzódó hangokkal énekli himnuszát, nagy, színes, szerelmes szimfóniáját, melytől részeg a fül és az agy. És_ a Sugarak müliárdjai táncolnak, szikráz-, nak, himbálódznak és szökdécselnek erre az őrjítő, örömsugáros muzsikára. Ré­szeg, őrült, vagy boldog itt a világ? — ki tudja, de ki is kérdezi? És ki gondol arra, hogy messze északon most óhnós, náthás felhőrojlok lógnak a komor, ked­vetlen égbolton, hogy tűznél melegednek a fáradt, fanyar emberek. Ki gondot ar­ra, hogy görnyedt gondok feküsznek nyirkos, nyöszörgő házakra, hogy a re­volver csövét most illesztgetik valahol messze egy csüggedt homlokra vagy egy elfáradt szívre, hogy valaki kötelet készit magának a szomorú padlásgeren­dán és fanyar, fázós téli gondok, meg alattomos influenza — bacillusok surran­nak be a szegény, szomorú északi em­berek szobáiba. Itt örök a nyár és örök az élet. örök a virág és örök a pálma, a múlandóságnak nincs jele és nincs mementója. A királyok sirja messze van a Nílustól, az élettől, a mámortól, a halálnak nicsen erre útja és dolga, itt az élet az ur. Biboros, boldog és tündöklő hatalma van itt az életnek, mint máso­dik Ramzesznek vagy harmadik Ame­­nofisznak. Csupa teljesség, csupa pom­pa, csupa gazdagság. Ablakomon betódul a nap é.-v lelkem­ben elfogy az árnyék, a ború. Nem fé­lem már a holnapot: az élet gyermeke lettem njra, mint egykor régen és iga­zán, bamba szemekkel, az első örömök pirkadó hajnalán. És milyen jó igy: gügyögő szavakat mondani egymásnak, nevetni a prizmán felbomlott napsuga ron, heverészni óriás pálmák tövében és kóborogni szagos narancsligetek sárga utjain. Az élet bölcsőjében ringat ben­nünket és boldog dalt dalol a riogatás­hoz. Lehunyom szemem és lassan elvesz­tem magam. Nem hallok mást, csak az élet diadalmas énekét. Szentcleky Kornél Saját érdekében mielőtt RÁDIÓT vásárol kérjen ajánlatot Leipnik Testvérektől Hot az ttnze* alkatrészek it kaphatók. 214 Tereziilna ni. 5. Népkörrel szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom