Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-27 / 56. szám
4. oTäal. BACSMEGTEI NAPLÓ 1927. február 27. Szerdán hirdetik ki az Ítéletet a hajdujárási gyilkosság bünpörében Izgalmas tanúkihallgatások a szombati főtárgyaláson A törvényszéki orvosszakértő teljesen épelméjünek mondta Csehó Jánost Az ügyész Csehót gyilkossággal, Berényinét felbujtással vádolja A sz-uboticai törvényszéken szombaton folytatta Pavlovics István törvényszéki elnök büntető tanácsa a hajdujárási gyilkossági biinpör tárgyalását. Az első tár gyalást február 18-ikán tartották és azon Cseho János vádlott, aki a múlt év decemberében tönként jelentkezett a szuboticai rendőrségen, elmondotta, bogy 1910 június 5-ikén meggyilkolta Cseszko- Csira István hajdujárási gazdálkodót és liogy a bűntény elkövetésére Cseszko- Csira István felesége bujtotta fel. A felbujtással vádolt asszony, aki azóta harmadszor is férjhez ment és jelenleg Berényi István ludasi gazdálkodó feleségé, tagadta a vádat Február 19-ikén a helyszínen, Hajdújáráson folytatta a bíróság a tárgyalást mig szombaton a törvényszéken hallgatták ki az újonnan beidézett tanukat. A zsúfolásig megtelt teremben nagy mozgás támadt, amikor reggel kilenc órakor két fegyveres börtöuőr bevezette Cseho Jánost és utána Berényi Istvánnét. Kissé távol egymástól ülnek le a r ádiótok padjára és mig az öreg Cseho mozdulatlanul. egykedvűen ül helyén, addig Berényiné összekulcsolja kezeit, magában mormolva imádkozik, majd zsebkendőt vesz elő és hangosan zokog. Gyakran tör ki belőle egy-egy szó, mintha önmagával beszélne. Amikor a biróság bevonult a terembe és Pavlovics István elnök megnyitotta a tárgyalást, Berényiné jelentkezett,, hogy valamit akar mondani. Elkezdett beszélni, ,de. .a,--sírás annyira erőt, vett rajta, hogy tehetetlen, volt egy . szavát is megérteni, . Az elnök figyelmeztette, hegy. érthetően beszéljen, mire nagynehezen elmondotta, hogy most jut eszébe, hogy amikor a tiz,év. előtti vallomását felolvasták előtte, észrevette, liogy abban nincs meg említve, hogy egy nappal a gyilkosság előtt az ura megbizta őt és fiát, hogy fogassanak he a kocsiba és Szuboticán vásároljanak lakodalmi ajándékokat Szabó Jánoséknak, akiknek szerdán lett volna a lakodalmuk. A rákövetkező éjjel megtörtént a báj. Az asszony sírva folytatta: — Szegény uram nagy természetű volt. Mindig azt mondta: »Feleségem, ha látod, hogy részeg vagyok, eredj cl előlem.« Nem veszekedtünk. Ha nagyon bántott, elmentem Dékán Gáspárékhoz. Az elnök: Miért tartozik ez a tárgyhoz? A vádlott: Mert amikor felolvasták tiz év előtti vallomásomat, ez nem volt benne. A meggyilkolt szolgája A biróság ezután megkezdte a tanuk Kihallgatását. Elsőnek Engi András tanút hallgatták ki. Sokáig állott az elhalt Cseszko-Csira István szolgálatában, jól ismerte Csirát és a vádlott Cseho Jánost is, aki ugyanakkor volt béres a tanyán, mikor ő. Arra a kérdésre, hogy milyen embernek ismerte a vádlott Csellót, azt mondja, hogy egyszer gazdája, Cseszko-Csira István azt mondta neki: »Most már Cseho Jánost ki tudtam az udvarból, mert egy zsák darámat elvitte.«'. Az- elnök: Hogy élt az elhalt a feleségével? — Jól. nem vettem észre köztük semmi rendetlenséget. Az igaz, hogy az öreg gazdám sokszor részeg volt. Az elnök: Amikor Cseho János elment Csira Istvánéktól, volt valami holmija? A tana: Nem igen volt, inert a botja hegyén vitte el a podgy ászát. Az elnök: Volt a Bcrónyinének, a már sodrendü vádlottnak ura életében sze-Í«í?*í JS55Öme&M JS# Jjtnossag. _ A tanú: Nem tudom, de azt tudom, hogy gazdaságilag Szabó Bódi és elhalt gazdám Cseszko-Csira egymást sokszor segítették. Az elnök: Mondja, meddig lakott az asszony a gyilkosság után abban a házban, ahol az urát megölték? — Úgy tudom, hogy egy évig, másfél évig, de lehet kettő is. — Látott maga fegyvert a házban? — Mindenfelé mentem, szobába, konyhába, kamrába, de fegyvert sehol sem láttam soha. Az elnök (az elsőrendű vádlotthoz): Mondja csak Cseho, ki adta a fegyvert? Cseho (nagyon csendes, reszkető hangon): Azt mondták, hogy Szabó Bódi Jánostól kapták. Az elnök (Engihez): Mikor ment férjhez másodszor Cseszko-Csiráné? A tanú: Két évre Csira halála után. Az elnök: Ott maradtak a házban, ahol a gyilkosság történt? A tanú: Dehogy maradtak, a Szabó Bódi János házához mentek lakni. — Mikor halt meg Szabó Bódi? — 1923-ban. — Maga mondta meg Cseho Jánosnak, hogy megölték Cseszko-Csira Istvánt? — Igeit, nem volt nagyon meglepve! Az elnök (az elsőrendű vádlotthoz): Mit szót ehhez Cseho? A vádlott: Nem tudom, Farkas Gyurka mondta-e. vagy Engi. Az elnök (a tanúhoz): Amikor a másodrendű vádlott megtudta, hogy az urát megölték, hogy viselkedett? — Sivalkodott és sírva szaladt végig az udvaron az istálló felé, ahol mi voltunk. A fiun nem vettem észre semmi izgatottságot. — Tudja-e, hogy Csellónak háza volt Csiráék közelében? — Tudom, de az már régen ezelőtt volt. Az elnök most a bírói emelvény elé szólította Cselló János elsőrendű vádlottat és azt mondja neki: — Cseho, maga megmarad amellett, hogy bűnös? A gyónás szentsége Cseho: Hogyne, hát őmiatta vettem magamra a bűnt, nem tudtam meggyónni. Ha pap elé kerülök és meg tudok gyónni, akkor úgyis ide kerültem volna. Az elnök: Ez nem úgy van. A gyónást a pap nem árulja cl. Miért várt maga tizenkét évig a bűn felfedezésével? Cseho: Mert féltem Szabó Bódi Jánostól! Az elnök (Engihez): Milyen ember volt Szabó Bódi János, lehetett attól félni? Engi: Higgadt, nyugodt ember volt és jó volt mindenkihez. Az elnök: Cseho, látja? Nem kellett magának Szabó Bóditól félni. A biróság Engi Andrást tanúvallomására megesketi. Akinek Cseho először vallott A következő tanú a megölt Csira- Ceszkó nővére, Dékán Gáspárné, Csira Erzsébet volt. Hatvannégy éves, rendkívül értelmes, határozott fellépésű aszszony, aki alig látszik idősebbnek 45—50 évesnél. Az elnök széket adatott neki, amelyre a tanú leült, de vallomása közben minduntalan felugrott és pattogva beszélt. Az elnök: Mit tud az esetről? A tanú: Testvérem volt a meggyilkolt, ez, meg az ángyom — mulat a vádlottak padján ülő Beréuyinére. — Nem akarok semmit vallani. a másodrendű vádlottnak, hogy megtagadhatja a vallomást, vallania kell. A nincstelen Don Juan A tanú erre elmondottá, hogy jó viviszonyban volt testvérével és ángyával és tudja azt, hogy amikor ángya özvegy lett, Cselló vádlott kérte, hogy menjen el ángyához és beszélje rá, hogy ö hozzá menjen feleségül. — Nevettem, mondotta a tanú, Cseho János egy semmi ember, Szabó Bódi pedig, aki feleségül vette, jómódú, derék gazdaetnber volt. Cseho testvérét, Veronát is elküldte hozzám, hogy beszéljem rá az ángyomat. Az elnök (Csehohoz): Volt magának Verona testvére? Cseho: Igen, volt, de nem mondtam neki soha, hogy kérje meg Cseszkónét. Dékánná (Csehohoz): Hazudik, mert maga küldte hozzám Veronát, maga is mondta, hogy beszéljem rá az ángyomat Cseho: Ez nem igaz! Az elnök (a tanúhoz): Szólt-e magának Cseho, hogy megölte Csira-Cseszko Istvánt. A tanú: Múlt év december közepe táján délután három órakor bejött a házamba Cseho és azt mondta: »Aranyszájam! olyan újságot mondok neked, hogy nem adnád egy lánc földért. Az elnök: Ki volt jelen, mikor ezt mondta? ,, A tana: Az uram, Dékán Gáspár és tnostohafiam voltak ott, de ezt nem ő előttük mondta, hanem csak bejött, leült egy percre, félkelt és indult ki. Amikor kikisértem, akkor mondta azt Az elnök: Mit mondott maga rá? — Azt, hogy nem örülök sem a lánc földnek, sem az újságodnak! Karácsony előtt újból eljött. Bejött és akkor már ott volt Dékán Lajos, Kocsmár Teréz és az uram. Akkor kérdeztem: »Nahát mi a te újságod?« mire Cseho igy felelt: »Aranyosszám! vau újság. Én öltem meg a bátyádat/« Erre én rákiáltottam: »Hát ha megölted, takarodj cl a házamból, van vizsgálóbíró, eredj oda, én ebbe nem avatkozom be.« Az elnök: (a tanúhoz): Elhitte maga Csehonak, amit mondott? A lami: Ha rrár mondta, elhittem neki., Még azt is mondta, hogy a gyertya égett, amikor agyonlőtte. Én láttam szegény megölt bátyám holttestét — mondotta sirva a tanti - nyakúnak baloldalán volt a lövés — mutatja saját magán — és az füstös volt, ezért kérdeztem Csehot, hogy égett-e a gyertya. Egyebet nem kérdeztem, kizavartam a házból. Az elnök (Csehohoz): Mit mond maga ehhez. Cseho: így volt, de ő küldte el — az asszonyra mutat — a fiát vetem ide, hogy ' jelentkezzem. Az elnök: Cseho, miért nem mondta meg először, hogy megölte Csira Istvánt? Cseho: Megmondtam. Dékánná: Nem igaz, hazudik! Cseho: Megmondtam, de nem vette be panaszomat. Dókáimé: Először nem mondta meg, hanem, mikor kifelé mentünk, még ölelgetett, én féltem, hogy az uram meglátja, hogy ilyen semmi ember ölelget, ellöktem. Engem ne ölelgessen. Az elnök (Csehohoz): Igaz, hogy megölelte? Cseho: Nem igaz. Tanú: Bizonyisten megölelt. A tanút vallomására megeskették. Két aggastyán A következő tanú Varga Gergely, 73 éves. Elmondotta, hogy ismeri Csehot. »Szóbeli ember--. Az esetről nem tud semmit Varga János, 75 éves, ludasi ember annyit tud, hogy Csehonak semmije sem volt. Épelméjű a vádlott Ezután Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki orvos terjesztette elő az orvosi szakvéleményt az elhunyt testén talált sérülésről. Majd előterjesztette szakértői véleményét az elsőrendű vádlott elmebeli állapotáról. Teljesen bcszámithatónak és épelméjünek mondta. A bizonyítási eljárás ezzel végétért és következnek a perbeszédek. A perbeszédek Csulinovies Ferdo dr. államügyész fenntartja a Vádat, amely szerint Csehot kyilkossággah Berényinét pedig gyilkosságra való felbujtás bűntettével vádolja. Hosszasan fejtegeti, hogy mi bírta a vádlottakat a bűncselekmények elkövetésére. Ruby Gyula dr*., Cseho védője azt fejtegeti, hogy védencének nem lehet elhinni a gyilkosságot, amivel magát vádolja. Felmentést kér. Mijatov Milorád dr., Berényiné védője védencének teljes ártatlanságát hangsúlyozza. Egyedül Cseho vádolja, akinek nem lehet hinni egy szavát sem. Pavlovics István elnök ezután kihirdette a bíróság határozatát, hogy az ítéletet március másodikam szerdán déli tizenkét órakor hirdetik ki. Versenyfutás a gyémántmező felé 17.000 gyémántkereső és futóbajnok startolt Jchanni&burgban a most felfedezett gyámántmezők felé Londonból jelentik: Péntek déli tizenkét órára volt kitűzve a start a grasfontaini uj gyémántmezők felé. Több mint százezer ember érkezett Johannisburgba, akik azonban nem vettek mind részt a jó lelőhelyek birtokbavételéért rendezett futóversenyben, hanem csak tizenhétezer gyémántásó, ezek között azonban sok volt a hivatásos versenyfutó is. A délafrikai gyémántkutatási törvény szerint ugyanis mindenkor, ha uj gyémántmezőket fedeznek fel, hivatalos versenyfutást tartanak és aki előbb ér a kincseket érő területre, előbb választhatja ki magának a helyet az ásásra, még pedig úgy, hogy a földbe karót tűz le a kiválasztott helyen. Ilyenkor általában az szokott történni, hogy a gazdag vállalkozók hivatásos versenyfutókat és futóbajnokokat szerződtetnek, akiket előzőleg kioktatnak arra nézve, hogy hol tűzzék le a karót Nem mindennapi látvány volt, amikor pénteken a tizenhétezer versenyfutó felált és várta az indulást jelző pisztolylövést Húsz perccel az indulás előtt azonban váratlan esemény történt Óriási rivallgdssai látni kezdett körülbelül tizenkétezer ember és mire a lovasrendürök észrevették az idő előtti indulást és utánuk iramodtak, már messze voltak. Kiderült, hogy az igazi gyémánt keresők összebeszéltek, hogy maguk kezdik meg u verseny!utast olyankor, amikor nem tartják őket szemmel és a starthelyen hagyják a hivatásos versenyfutókat. A lovasrendőrök a rohanó tömeg után vetették magukat, hogy visszatereljék őket, azonban eredménytelenül. A bányavállalkozók most ez alkalomból a kormányhoz fognak fordulni és uj törvényes szabályozását fogják követelni a felfedezett gyémántmezők birtokbavételének. Valószínű, hogy a pénteki versenyfutást a kormány érvényteleníteni fogja. «OH WO BUT Tiszta! Iz.etes! Olcsó!
