Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-22 / 51. szám

*

A027. febmár 22.

BÁCSMEGYEt NAPLÓ

5. oldal.

KqzbeszölAs-—K»----A vajdasági magyar irodalom és a kritika

A vajdasági magyar irodalomról megindult vitába akaratlanul is bele kell szólnom. Bocsáttassák meg nekem — ha szokásom és ízlésem ellenére — mmdjárt az elején első személyben kezdem, de a polémia, amibe belekényszeritettek, ezúttal kissé a személyes ügyem is. Ennek ellenére igyekszem olyan személytelenül, az objektivitás kötelező tiszteletbentartásával hozzászólni a kérdéshez, amennyire csak a kérdés komolysága és az ezeken a hasábokon hetek óta folyó vita nívója megérdemli és megköveteli.

.Vlerő véletlen, hogy majdnem ugyanakkor, amikor ez a vita a »Bácsmegyci Napió«-ban megindult, azt a megtisztelő felhívást kaptam, hogy a Kolozsváron megjelenő Korunk cimii havi szemlének írjak rövid beszámolót a jugoszláviai magyar irodalomról. A nem könnyű feladatnak a legnagyobb tárgyilagossággal tettem eleget és »A sarjadó jugoszláviai magyar irodalom« cimii cikkem a Korunk februári számában meg is jelent egy igen érdekes cikksorozatban, amely összefoglaló képét adja a magyar irodalom eseményeinek 1926-ban Magyarországon, Erdélyben, Szlovenszkóban és a Vajdaságban.

Cikkem megjelenésének másnapján váratlanul koncentrikus támadás indult meg ellenem azok részéről, akikről tárgyilagosságom nem engedett sok jót mondani. Egy szuboticai lap, vezércikkben látta szükségesnek védelmébe venni a Népkört, amelyről csupán anynyit állapítottam meg, hogy irodalmi tekintetben »ez a kétségtelenül jószándékti, de hozzá nem értő és hibás vezetés alatt álló egyesület helyettesíti a Vajdaságban az erdélyi Helikont és ebben az évben legfőbb ténykedése az volt, hogy egy novellapályázatot irt ki, olyan megszégyenítő feltételekkel, hogy természetesen egyetlen iró sem vett részt a pályázaton, amely így meddő maradt.« Amiből azt a következtetést vontam le, hogy »a Népkörtől, az eddigi jelekből ítélve nem várhat megizmosodást u vajdasági magyar irodalom.« Ezekkel az igazságnak megfelelő megállapításokkal szemben vette védelmébe a vezércikk a Népkört. Kérdem, volt csak egy szó túlzás is abban, amit erről a tiszteletreméltó magyar kaszinóról írtam? írók intézik a Népkor kulturbizottságában az ügyeket? Vagy j rész tvett egyetlen vajdasági iró a Nép- j kör novella-pályázatán? Hiszen az | egyesület maga tette közzé a lapokban, hogy a pályázat meddő maradt, mert a viszonylag legjobb a Péterke gatyát kap« cimii novella, amelyet egy szentai j tanító irt, nem ütötte meg a mértéket j és ezért nem adták ki a pályadijat. De i érezte teljes igazságomat maga a ve-1 zércikkiró is, aki olyan gyöngén és I erőtlenül vette védelmébe a Népkört, : hogy az.én állításaimat igazolta akarata 1 ellenére is. különösen cikke végén, a mikor ezeket irta le: »A Népkörön belüli •dolgozóknak pedig épen ebből a lesaj- j Hálásból, kell levonulok azt a konzekvenciái, hogy az eddigi munkál fokozni kell. Ebből az ajkbiggvesztő kri- j tilsából le-kel! szűrni art a tanulságot, bogy amit eddig a Népkör végzet!, az! csak kezdet, cie.n retr es tiszteletre-\ méltó kezdi t. tíz igazi munkát még j csak ezután ki n. elkezdeni és agy kel! folytatni, boga senkinek, semmiféléi fölényeskedő'.;?.' n« legyen módin gán- j csőt vetni ez elé • nehéz és nagy mim- j ka elé.«, igv érvel a/- én mtgállapitásaim ellen a védös/ándekn vezércikk és észre sem ves/i. hogy ugyanúgy megleckézteti a Népkor kulturnuink.ájának je- j leillegi irányítóit, mint az a cikk. amely- i lyei szembe akar szállni. Jobban, en- j nél sokkal hatásosabb érvekkel kellett j volna sikraszáütii a Népkör mellett és | — őszintén szólva lehetett volna is. j mert annyira nem vagyok, »ajkbigy-1 gyesztő« és »fölényes«, hogy e! ne is-] merjem: csakugyan ez az egyetlen ma- I gyár egyesület ma. amely törődik a j vajdasági magyar kultúra előbbre vi- I telével és talán nem is egészen rajta! múlik, hu ez nem sikerül, hanem sok- 1

í ban azokon is. akik hivatottabbak, de ; távoltartják magukat a Népkörtöl. j A másik támadást valami Fekete Lajos nevű ismeretlen irodalmi nagyság követte cl egy noviszadi lap hasábjain. Az ö nyomdafestékre éretlen, írástudatlan próbálkozása olyan nyílttéri nyilatkozat-nivóju és ízléstelen, hogy szinte kár rá szót pazarolni. Ez a vajdasági napilapokba kegyelemből bebocsátott Fekete, aki ama másik, de tehetséges névrokonát Fekete Tivadart szeretné utánozni, nem tudja eltitkolni egyéni sérelmét és azért kel ki dühösen, mert ő irodalmi nagyságát egyszerűen csakea »felsoroltak« közt említettem — ugyancsak kegyelemből — a Korunk-ba irt cikkemben és nem a hét legértékesebb vajdasági iró között méltattam. Ezért van megsértve és kiállítja önmagáról a bizonyítványt, hogy neki Erdélyben is van neve, holott még sohasem olvashatott róla senki erdélyi magyar irodalmi ismertetésekben. A kgkómikusabb pedig az, hogy mint a csinytevö gyerek, ez a Fekete Lajos nevű ismeretlen fél a fenyítéstől és előre kijelenti, hogy ö bizony nein fog reagálni semmiféle válaszra. Jobban tette volna, ha először is titokban tartotta volna egyéni fájdalmait és boldogan megelégedett volna azzal a hallatlanul nagy megtiszteltetéssel, hogy életében először — és alighanem utoljára — egy cikkben szerepeit a neve írókkal.

Nem hitiem volna, hogy cikkem ilyen kis irodalmi palotaforradalmat fog előidézni, most azonban őszintén megvallom, hogy jói esnek és nagy elégtételül

szolgának ezek a támadások. Mindez a felfortyanás ugyanis csak azt bizonyltja, hogy cikkem valóban objektív volt. A vajdasági magyar irodalomról eddig megjelent hasonló ismertetések válogatás nélkül és kritikátlanul »iróvá« neveztek ki mindenkit, aki itt valaha is a kezébe vette a tollat. Nekem volt először bátorságom — a kritika szuverén jogával, de szigorú tárgyilagossággal — megkülönböztetni a vajdasági magyar írókat azoktól, a kik csak annak hiszik magukat. Ezt másokkal is elhitetni nem a jóindulatú kritika dolga, hanem legfeljebb az egymást tehetségnek kikiáltó, barátok vagy komák érdeke. Mert végre is mégis csak meg kel! egyszer már állapítani, hogy a Vajdaságban sok a dillettáns és kevés az iró. Ép a vajdasági magyar irodalom szeretető és a jövőjébe vetett hite kötelez arra, hogy elismerjük és megértéssel gyámolitsuk a tehetséget, de —- a lehetőség szerint — kiirtsuk a tehcrségtelenséget. Ebben a véleményben megegyezett a legtöbb hozzászólás is, amely a vajdasági magyar irodalom kérdéséről ezeken a hasábokon megjelent.

Szomorú tanulsága azonban az ügynek, hogy n vajdasági magyar - irodalom nem bírja el úgy látszik még a legenyhébb kritikát sem. Erdélyben már nem arról vitatkoznak, amiről itt folyik polémia, hogy van-e irodalom, hanem arról, hogy nincs még komoly, az aj

helyzet által megkívánt irodalmi bírálat és a Bácsmegyei Napió irodalmi ankétja során is felmerült az a vélemény, hogy Kazinczy Ferencre, vagy Osváth Ernőre volna szükség a fiatal jugoszláviai magyar irodalom irányítása és írók nevelése érdekében. Roszszul járna a Vajdaságban egy Kazinczy, vagy Osváth, ba gyöngédtelen kezekkel hozzá merne fogni a bálványromboláslicz. egy-két írónak kikiáltott helyi nagyság igazi értékének megmutatásához és a hibák leplezetlen feltárásához. Hiszen itt még a jóakarata, enyhe kritikát sen bírják el.

A vajdasági irodalom kérdése mellett a kritika problémája is tiagyfotitosságu; bizonyára fontosabb, mint az irodalom local couleur-ic. Minden uj irodalom megindulásakor a kritikára vár a legfontosabb feladat. Szeretettel gyá indítani a tehetségeket, felhívni rájuk a figyelmet és harcolni értük csak egyik része a kritikának. A másik kötelessége a komoly kritikának az, hogy még a középszerű talentumokat se zárja el a fejlődés és kibontakozás lehetőségétől, de viszont ne is engedje őket felelőtlenül garázdálkodni, mert ezzel csak kárára vannak az igazi irodalomnak. A vajdasági magyar irodalom is csak úgy fejlődhetik izmossá és terebélyessé, ba vele párhuzamosan megszületik és kifejlődik az egyéni kicsiségeken felülemelkedő komoly és lelkiismeretes irodalmi kritika.

László Ferenc

j Megsemmisítették a választást í négy vajdasági községben

A közigazgatási bíróság megállapította, hogy Lazarevón, Cseszteregen, Ba natszkideszpotovácon és Pivnicán sz ibálytalanságok történtek a választásokon Felfüggesztették tizenöt tartományi képviselő mandátumát

Bcogradból jelentik: A közigazgatási bíróság szombati illésén foglalkozott a bácskai és bécgradi tartományokban '> folyt választásokká: és a két tartományban

tizenöt képviselő mandátumát íelíiiggesztették év négy községben uj választás megtartását rendelték el.

A bácskai kerületben a hódsági járás képviselőinek,

Jeisel Henriknek, Reszár Gyulának, Búnk Stefániáik, Kopics Pantának és Mihajlovics Pavlenak mandátumát függesztették fel, mert a pivnicai első é's második szavazúhelyen szabálytalanságok történtek.

A bécgradi tartományban a jasatomicsi és becskereki járás képviselőinek mandátumát függesztették fel, mert Cseszteregen, Lazarevón és Banatrzkldeszpatovácon történtek szabálytalanságok. A felfüggesztett képviselők: dr. Veszelinovics Iván, dr. Hoffmann György, Koszics Szlavkó, Kuries Mileta (Jasatomics), Petrovics Vaszilie, Atarinkov Ljuba. Sztejics Koszta, Velicskov Ilija, Jámbor Sándor és Moljac Milivoi (becskereki járás.)

A lazarevói választás ellen a német párt, a cseszteregi és bánátszki-deszpotováci ellen a földmives párt nyújtott be pétidet, a pivnicait pedig a Radics-párt panaszára semmisítették meg és elrendelték, hogy Cseszteregen, Banatszkidesz.potovácon, Lazarevón és a két pivnieai szavazóhelyen uj választást Írjanak ki

és az uj választás eredményétől függ, hogy a három szóban forgó járásban kik lesznek a képviselők.

A közigazgatási biróság ezenkívül felfüggesztette állásából Arszenijevics Alexa melencei jegyzőt, mert a választásokon rendőri funkciót végzett. * A belügyminiszter Baracskov Radát ne vezte ki Melencére jegyzőnek.

Szombori jelentés szerint a főispán! hivatal hétfőn a belügyminisztertől rendeletet kapott, amely közli, hogy miután a tartományi önkormányzatról szóló törvény nem intézkedik.

a tartományi gyűléseken minden szavazás nyíltan történik.

A belügyminiszter rendelete körül mii az első ülésen élénk vita várható, meri az ellenzék azon az állásponton van, hogy a szavazás módját egy 1922-ben kiadott kormányrendelet már meghatározta és annak teljesen ellentmond az uj belügyminiszteri rendelet. Az 1922-iki rendelet szerint ugyanis a tartománygyűléseken titkosan szavaznak.

Jugoszláv-csehszlovák vámunió készül

Javán dr. nyilatkozata a prágai tanácskozásokról

Raáonlcs

Buógradból jelentik: A jugoszláv és csehszlovák parlamenti delegációk prágai tanácskozásai befejeződtek és a jugoszláv képviselők már elhagyták a csehszlovák fővárost. A delegáció tagjainak nagyrésze Becsen keresztül tér vissza; Radonics Jován dr., a pénzügyi bizottság elnöke és Sctyerov Szlávkó demokrata képviselő azonban — akiket sürgős államügyek szólítottak haza rövidebb utón, Magyarországon át vasárnap este már megérkeztek Beogradba. Radonics Jován hétfő délelőtt fölkereste. Trifkovics Márkot, a parlament elnökét és Uzunovies Nikola miniszterelnököt, akiknek beszámolt a delegációk prágai tanácskozásának eredményéről.

A Bácsmegyei Napló munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni Radonics Jovánnal. aki prágai benyomásáról és a delegációk munka iáról részletesen nyilatkozott.

A delegációk munkájával igen

meg vagyok elégedve, különösen a gazdasági szekcióéval, mely a jugoszláv delegáció által fölvetett igen sok olyan eszmét fogadott el, melyek a két ország gazdasági együttműködésére vonatkoznak. A szekció ülésén én

fölvetettem a dohánykoncenció megkötésének kérdését, mely mindkét országra nézve igen fontos.

Csehszlovákia eddig is sokat vásárolt tőlünk, a csehszlovák dohányfogyasztáshoz képest azonban még mindig nem elegendőt- A görög-csehszlovák szerződésben például Csehszlovákia kötelezte magát, hogy évente két millió kilogram dohányt vesz át Görögországtól. Törökországgal is folytat hasonló szellemű tárgyalást a prágai kormány. Jugoszláviában eddig csupán adhoe megállapodás alapján vásárolt Csehszlovákia — a múlt évben 1,200.000 kilogram jugoszláv dohányt. Azt

javasoltam, hogy kössünk egy külön konvenciót, melynek remélem meglesz az az eredménye. hogy évenkint négymillió kilogram dohányt sikerül elhelyezni Csehszlovákiában. Ezenkívül egyéb fontos kérdések is fölmerültek, melyek között legfontosabb és legérdekesebb dr. Kratnarzsé, aki

egy jugoszláv-csehszlovák vámunió létesítésére tett javaslatot.

Miután azonban ennek a kérdésnek megvitatására nem voltunk elökészülve, elhatároztuk, hogy az érdekes tervet a legközelebbi közös tanácskozáson fogjuk megtárgyalni.

Radonics Jován elmondotta még, hogy a jugoszláv delegációt rendkívül szívélyességgel fogadták Prágában. Masaryk köztársasági elnök vendégül látta a jugoszláv képviselőket és Benes külügyminiszter, valamint a kormány többi tagjai is állandó érintkezést tartottak fenn a beo-