Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-22 / 51. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 február 22. A bál Tárgyalás a szuboticai törvényszéken A szuboticai törvényszéken hétfőn tárgyalta Paviovics István törvényszéki elnök büntető-tanácsa Serfözi Ferenc. József és Dezső szentai lakosok bűnügyét, akik azzal voltak vádolva, hogy 1926. év augusztus 8-án Tornyoson egy bálban Szubotin Isza rendőrt, aki a bálon hivatalos minőségben volt jelen, megtámadták és egy üveggel megütötték. A bíróság előbb a három Serfőzi-fivér közül a legidősebbet, Ferencet hall- S'atta ki. Elmondta, hogy ő nem veit részt a verekedésben, de azt tudja, hogv a bálon a fivére, Dezső megjelent és ö utána ment, hogy hazahívja. Már indult is vele haza, de fivére újból viszszafcrdult és ekkor többen rátámadtak, erre ö odament és igyekezett megtámadott testvérét kiszabadítani, miközben többen őt is megütötték. Fivérét nagynehezen kitaszigálta a kocsmából és haza mentek. A rendőrrel nem volt semmi baja és igy nem szegülhetett ellene. A másodrendű vádlott, Seriőzi József előadta, hogy ö sem bántotta a rendőrt, hanem amikor a verekedés kezdődött, egy civilemher őt megütötte. A harmadrendű vádlott, Serfőzi Dezső, aki miatt az egész összeütközés történt. előadta, hogy a kérdéses napon az Ernyes-féle vendéglőben bál volt, ő bement a táncolok közé és- táncba akart vinni egy lányt. Az nem ment vele és ebből közte és egy másik legény között szóváltás keletkezett, majd lökdösni kezdték egymást. Ekkor odajött a rendőr és kezdte őt kifelé taszigáini, ő kissé ittas volt és lehet; hogy amikor el akarták távolítani a helyiségből, lökdösték egymást. Azt azonban tagadta, hogy ö a rendőrt bármivel is megütötte amin a. A vádlottak Után Szubotin Isza rendőrt hallgatta ki a bíróság. Elmondta, hogy a községháza részéről'veit kiküldve a bálra, hogy a rendre felügyeljen. A vendéglős figyelmeztette, hogy Serfőzi Dezső, aki meg Sem váltotta a táncjegyét,, a táncosok közé ment és- ott részegen botrányt csinált. A rendőr előbb békésen felszólította Serfőzi Dezsőt, hogy hagyja el a termet. Miután ennek nem volt foganatja, másodszor is felhívta, hogy távozzék, de még ekkor sem ment és mikor harmadszor erélyesen szólt neki, hogy hagyja el a termet, akkor Serfőzi rátámadt és egyik fivérével Józseffel kezdte kifelé taszigáini. Az ajtónál valaki üveggel fejbeütötte. Hogy ki, azt nem tu ' a, de azt tudja, hogy Serfőzi Dezső eh }pte azt a szíjat, amelylyel a revolver a derekára volt kötve. Ernyes Eerenc vendéglős, tanú csak anynyit tudott mondani, hogy Serfőzi Dezső nem fizette meg a táncblokkot lökdösődött a táncoló legényekkel és ö szólt a rendőrnek, hogy távolítsa el Serfőzit. A bizonyítási eljárás befejezése után a bíróság kihirdette Ítéletét, mely szerint Serfőzi Ferencet, aki ellen semmiféle bizonyiték nem merült fel, felmentette, de Serfőzi Józsefet és Dezsőt bűnösnek mondotta ki, hatósági személyivel szemben való ellenszegülés vétségében és Serfözi Józsefet két havi, Dezsőt három havi elzárásra ítélte. Ug5? az államügyész, mint az elítéltek felebbeztek. Bethlen és Mussolini találkozása A magyar miniszterelnök a külügyi bizottságban fog nyilatkozni márciusi római útjáról Budapestről jelentik: Bethlen miniszterelnök római utjának a tervét — mint jelentettük — Valkö Lajos külügyminiszter vasárnap megerősítette és a külügyminiszter nyilatkozata újból a politikai érdeklődés középpontjába helyezte Magyarország külpolitikai orientációjának kérdését. Kormánypárti körökben mozgalom indult meg, hogy a külpolitikai helyzetről tájékozódást szerezzenek. A kormánypárt tagjai hétfőn délelőtt illetékes helyen érdeklődtek arra nézve, hogy a kormány hajlandó-e a teljesen tájékozatlan képviselőket informálni és azt a választ kapták, hogy a kormány előreláthatóan már a jövő héten összehivatja a külügyi bizottságot, amelynek ülésén Bethlen miniszterelnök és Valkó külügyminiszter fogják bizalmasan játékoz tatni az ország külpolitikai helyzetéről a bizottság tagjait. Beavatott helyen úgy tudják, hogy Bethlen miniszterelnök márciusban utazik Rómába és minden valószínű ség szerint március 10-ike körül találkozik Mussolinivelben teljesen versenyen kivül állunk és igy bizonyos, hogy mi tudjuk adni a legkedvezőbb ajánlatot. Nagyon örvendetes, hogy a beogradiak hozzánk fordultak és talán a két szomszédos fővárosnak kölcsönösen meg lesz a haszna ebből a közeledésből. Budapesti mintára kövezik ki Beogradot üüdapest műszaki főtanácsosa szabadságot kapott, ha y Beograd kövezésének kérdését tanulmányozza Beogradi jelentés alapján megírta már a Báesmcgyei Napló, hogy Király Kálmán budapesti műszaki főtanácsos Beogradba érkezett, hogy Beograd kövezésének kérdését tanulmányozza és a főváros kikövezésére nézve terveket dolgozzon ki. Király Kálmánt Klímámul: Koszta dr. beogradi polgármester hívta meg Beogradba, legutóbbi budapesti látogatása alkalmával. Mint Budapestről jelentik, Király Kálmán beogradi Htjával kapcsolatban Solthy budapesti városi tanácsos az újságírók kérdésére a következőket mondotta: A beogradi vendégek a múlt héten megtekintették a budapesti gáz- és elektromos-müveket és nagyon megtetszett nekik a mi utkövezési rendszerünk is. Ezért azzal a kéréssel fordultak ;; polgármesterhez, hogy Király Kálmán műszaki főtanácsos rövid időre lemehessen Beogradba, hogy ott megvizsgáljon mindent és Útmutatásai alapján láthassanak hozzá Beograd útépítésének reformjához. A polgármester hét napi szabadságot adott Király műszaki tanácsosnak, aki leutazott Beogradba. Ott kellő tanácsokat tud adni arra nézve is, hogy a munkát hogyan végezzék és hogy egyszerre irják-e ki a pályázatot, vagy pedig részietekben. Király Kálmán azzal az utasítással ment Beogradba, hogy a magyar iparnak erős szószólója és támogatója legyen- Nem lehetetlen, hogy magyar vállalkozók is fognak pályázni a munkálatokra és igy Magyarország is belekapcsolódik Beograd kövezéseinek munkálataiba. Különösen fel fogjuk hívni az illetékesek figyelmét a keramitra, amely Szüirőben a spanyoljárvány de az újabb megbe egedések súlyos ieíolyásuak A spanyoljárvány terjedése — mint a legutóbbi hivatalos jelentésekből kitűnik — már csak a falvakban ölt nagyobb méreteket és arra készteti az egészségügyi hatóságokat, hogy ujubb iskolák bezárását kérjék a tanügyi hatóságoktól. Sziuboticán csökkent ugyan a megbetegedések száma, de a legnagyobb aggodalomra ad okot az a jelenség, hogy az újabban történt megbetegedések sokkal súlyosabb lefolyásuak és a legtöbbször komplikációkkal járnak. Különösen a városhoz tartozó tanyavidéken dühöng a járvány. A tiszti főorvosi hivatal jelentése szerint a tanyákon rendkívül nrgy a megbetegedések száma és a betegség oly súlyos kimenetelű, hogy több haláleset is előfordult. Minden iskolát bezárnak a Bácskában Szomborból jelentik: Dr. Petrovics Miienkó tartományi tiszti főorvos hétfőn újabb jelentéseket kapott a spanyoljárvány rohamos terjedéséről. A beérkezett jelentések szerint Bresztovácon, Csibén, Plavnán, Bukinban és Novoszelón rendkívül nagy az újabb megbetegedések száma, ezekben a községekben a tanulóifjúságnak több mint ötven százaléka beteg. Dr. Petrovics Miienkó főorvos javaslatára Terzin György kerületi tanfelügyelő Bresztovácon, Csibén, Plavnán, Bukinban és Novoszelőn, két hétre valamennyi iskolát bezáratta. Valószínű, hogy a járvány terjedése miatt két hétre az egész Bácskában bezárják azi iskolákat. Noviszadon szűnik a járvány Noviszadról jelentik: A sprnyoljárvány Noviszadon szünőfélben van. A hétfői napon egyetlen egy megbetegedést sem jelentettek a tiszti főorvosi hivatalban. Az egészségügyi hatóságok véleménye szerint a járvány a múlt héten kulminált és a jövőben rohamos javulás várható. Jöjjön fel, barátom i rta : Mzdv-czky Bé la Havas eső csapkodta az uccát, téli szél cibálta a körúti fák gyenge, vézna ágait. Délután négy óra volt és már ólmosszürke az ég. A villanylámpák fénye megtörve ragyogott a kirakatok nedves üvegablakain. Emberek topogtak sietve a lucskos aszfalton. Autók, kocsik írecskelték a sarat. Csúnya, csúnya téli este volt. Ott állt újra a szálloda magas, forgós ajtaja előtt. Vékony kabátját összefogta, remegve fázva. Az eső és keserű könnyei benedvesitették arcát. Soha enynyire nem érezte még árva, kivert éleiét, mint most. Máskor a fiatalság győzelmes ereje kereszíülsegitette a nehéz, éhező estéken. Ma marcangolta testét. Négy óra vol. Várt. Pár perc múlott csak el és csakugyan forogtt az ajtó. ott állott a nő illatosán, szőkén, mosolygón, alig pár lépésre tőle. — Micsoda idő! — csilingelt a hangja. A soffőr már nyitotta az autó ajtaját. Elsuhant a nő. És eltűnt az autó a havas, zavaros körúton. Felsóhajtott a fiú megkönnyebbülten, mélyen. A falhoz húzódott, nézte a sötét, sejtelmes égboltot, az ucca lázas, siető életét. Pár pillanatra szinte elfelejtette didergő tagjait. Azután kihúzta magát és belépett a forgóajtón át a hallba. — Kit tetszik keresni? — kérdezte a portás gyanús merevséggel. Hirtelen megismerte és gyorsan mondta. — Nem kérem,, a művésznő nincsen itthon. Elment már pár perc előtt. — Talán megvárhatnám? — Nem tudjuk keretű, mikor jön haza. — Talán mégis megvárhatnám — mondta zavartan, gyengén a fin. — Hát kérem,, tessék várni. Szivét összeszoritotta egy hideg, görcsös érzés. Itt is, ugylátszik, utoljára töltheti el a hosszu-hosszu estét. Lassan nyugalmat erőszakolva magára, ment a hall leghátulsó csöndes sarkába és leült. A langyos meleg átjárta merev tagjait, a halk zsibongás jóleső kábulata átölelte. Kinyújtotta lábait, hátradőlt a kényelmes, mély karosszékbén. Elmosolyodott. Elfelejtette előbbi kétségbeesett, keserű érzéseit. Az úri kényelem, az előkelő, ragyogó, virágzó hall, a meleg, drága, jó, dédelgető meleg szinte boldoggá tették. Hetek óta élte ezt a furcsa életet. Délelőtt a hivatal szürke. rémes, szűk börtönében ült. Azután jött a gyenge kis ebéd valami szomorú, szegényes kis vendéglőben. De csak este nyolcra mehetett az éjjeli szállásra. Csak olyan ágyrajáró kóbor lélek volt. Vidékről felkerült, árva fin. Otthon nélkül, hozzátartozók, barátok nélkül. Kivert, meghajszolt, meggyötört fiú. Az illatos tavaszi, a napsugaras nyári és őszi délutánok hamar elmúltak. De a tél viharos, havas órái végtelen hosszúra nyúltak a sáros uccák forgatagában. És egyszerre felcsillant fejében az ötlet, a saját, eredeti, tréfás ötlete. Kikémlelte szállodákban lakó ismert emberek, művészek délutáni életmódját. Ki mikor megy el, mikor jön vissza és megkezdte vándorutját egyik szállodából a má- 1 síkba, öt-hatszor el-elmeheiett mindegyikbe é* azután kezdte elölről. Álmodozni, sütkérezni mások jólétében más emberek árnyékában. Ülni derűit nyugalommal, biztonsággal pár órát. A szálloda sietésében megfeledketzek mindig róla és ha feltűnő lett már jelenléte továbbment. Lehunyta szemeit. Micsoda élet. Izgalmas, lázas, szivet megrázó. Fiatal egészséges lelke mégis hogy kívánta, hogy akarta. Néha sötéten átsuhant rajta a könnyű, a gyors elmúlás gondolata. De az élnivágyás, a remény rózsás köd- Jíépci, álmok a szebb jövőben, pár pillanat alatt elmosták háborgó kétségbeesését. Élni akart. Elmenekülni a percek nyugodt jólétében. Mosolyogni. Csodálkozni mások biztos, fölényes életén. Fiatal volt, hivő, rajongó, hálás. Boldogan fogadott minden órát, ami melegítő, könynyü ajándékként hullott ölébe. Nem kívánt lehetetlent, gazdagságot, pompás asszonyt. Csak meghúzódni akart az élet ragyogó útja mellett szerényen. Múltak a percek. Egy félóra, egy óra. Megfeledketzek róla. Felnyílt szemekkel szemlélődött. Fiatal kíváncsiságával nézte a hotelhall váltakozó forgatagát, sietését. Egyszerre elakadt a szive verése. A forgóajtó magas ivében megjelent a nő. Bundáját összefogta a mellén, sietve belépett az előcsarnokba. Nem nézett senkire. Hirtelen, váratlanul jött vissza. — Elmegy, végre elmegy — suttogta maga elé száraz torokkal a fin. Felállt, a falhoz lapult, szaladásra készem hogy. kirohanhasson az uccára. Egy perc még. A nő a lépcső aljához ért. — Művésznő, kérem, valaki keresi. Napok óta keresi. A nő megállt. A portás a fiú felé mutatott és kíváncsian várt. Ott állott előtte megrettenve, tágranyilt, rémült szemekkel. — Miért keres, kérem? — kérdezte csodálkozva az asszony. Mit is feleljen? Kétségbeesett, kérő mozdulattal széttárva karjait. Körülnézett. És újra lehullott tanácstalanul két fiatal, erős karja. Kicsit felvonta vállait. Azután feje mélyen lecsuklott mellére. A nő meglepetten nézte. Nézte idegen, keskeny, sápadt arcát, alakját, agyonázott, kopott ruháit, cipőit. Nézte a két remegő, tehetetlen összeszorult kezét. És ajkai gyanús remegését. Valami felmelegedő, ismeretlen érzéstől hajtva közelebb lépett és halkan mondta. — Kérem, beszéljen. A remegő ajkak felnyíltak. Nem tudtak szólni. De a felvetett kék szemei nedves fénnyel bámultak a nő ragyogó, sötét szemsugarába. Kóbor, kivert árva élete kutyafájdalommal, panaszkodva, sírva ott könyörgött könyfátyolos szemében. A nő meglepett, fájó csodálkozással nézte. Beszéltek, jajgattak á kék szemek a néma, szép fiuarcban. A portás gúnyos kíváncsisággal várt. És a nő mosolyogva, megértő, meleg asszonyi szivvel nyújtotta finom kis kezét a fiú felé. Puha, bársonyos hangon mondta. — Igen, igen, emlékszem már! Jöjjön fel kedves barátom!
