Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-03 / 32. szám
1927 február 3. (Duzsika A vén cigány itt lakik az udvarunkban, hátul, a csirkeketrec melletti rezidenciában, három rajkójával, akik szintén zenészek. Hajnalban tér haza min» élig és délután kel fel ebédelni. Az éjszakákat teszi ő változatossá nyirettyűjével. Sjzcnt Dávid, a holdbéli zenede elnöke, semmi hozzá képest. Kisujjában vannak az összes klasszikusok, csárdások és a modern haccacárék. Ma délután nem ment be a kocsmába Vince ur. Kiújult a köszvéuyc, akkorákat ordított, hogy az emberek összeszaladtak az uccun ős izgatottan érdeklődtek, hogy hol történt a gyilkosság? — 0, az az átkozott palicsi mulatság az oka az egésznek! — üvöltötte magából kikelve, mig a láthatatlan fájdalom -al küzdött — ha akkor nem visznek ki a lakodalomra, ma kutya bajom sincs! Ez volt az öreg vesszőpáripája. Egyszer télviz idején az árokba fordult a palicsi országúton, azóta minden hektikáért érit az utat teszi felelőssé. József, a kueséber és Márton, a kifliárus kenetes szavakkal vigasztalták: — Majd elmúlik. Csak türelem kell hozzá. Nem vagy te már gyerek, hogy igy vonitasz, mint akit nyúznak. Na, több se kellett Vince urnák! Hogy az ő gyötrelmeit ennyire lebecsüljék! Ennyire kinullázzák! Hisz az ördög nem ilyen kegyetlen, mint az'ő saját külön házi köszvénye! Érzéstelen népség. Es megvetően dörmögött valamit a fogai között. — Az én időmben — kezdte a kifliárus. aki a legöregebb a triumvirek között — az én időmben jobb sóra volt a cigánynak. Házhoz, gyűltek érte. Kocsival gyiittek érte. Bankót ragasztottak a homlokára. Kosztot és kvártélyt kapott hóttáig. A kueséber ráduplázott. — A mi prímásunk nem cserélt volna a hercegprímással se! De most? A ctzseszre vadulnak. Néger kék neki meg miegymás. Lárma, hogy kiszakad a dobhártyája! A becsületes cigány éhenbalhat. Vince urnák most a szivét kezdte hasogatni a fájdalom. Ez az ő titkolt bánata, a hanyatló iparág, amely megadta a mindennapi kenyeret és amely most kihull a szájából. — A Mihók meghalt tegnap este. Vince ur felhorkant: — Mi baja volt? — Tüdő. — Kehes volt az mindig — bólintott a pereces — esténkint csak úgy ömlött belőle a vér. Ha köhögni hallottam, hát slrhatnékom támadt. — Jó ember volt. — Derék cimbora. — Tavaly a tiizoltóbálon ő viselte az egész cchhet. A kueséber összeborzadt. — Hideg van. — Én is fázom — mondta a pereces — a standon majd lefagy az orrom a sok ácsorgásban. Az utóbbi időben kiver az izzadtság és hamar elfáradok. — Öregszünk. Az alkonyat kék szárnyakkal csapongóit az udvar felett. Mint egy ragadozó madár, amely áldozatra les. Künn lármásan csörömpölt a villamos. — Emlékszel, mikor tizennégyben együtt masíroztunk Galíciában? — Fene hitte vóna, hogy idejutunk! fin suszter akartam lenni, az apám már meg is alkudott arra a kis specerájra. Aztán, hogy vége lett a háborúnak, nem maradt semmink. Gondoltam: felcsapok kucsébernek. Ráérek suszterájt nyitni később is. Hisz még fiatalember vagyok ; — * igy spekuláltam én. fis most rajtam- j ragadt a kucséberség. Vén vagyok már i egy uj élethez! A pereces pátosszal folytatta: — Lakatos voltam. A műhelyemben két inas dolgozott . . . Vince ur türelmetlenül közbevágott: — Jó, jó, tudjuk, aztán lecsuktak a kommunizmus miatt és elvették a holmidat! A pereces meg se sértődött. Csak bá-BÁCSMEGYEJ N APLÓ 5. oída! I múltak csöndben a kis vaskályha parajzsába és yince ur félfüllel hallgatta a i tűz finom muzsikáját, a duruzsló lánj gok bájos menüettjeit, amelyeket nem lehet lekottázui se zongora, se hegedű számára. A vendégek felcihelődtek. — Na, isten áldjon. — Szervusztok. A szoba kiürült. Aztán három munkászubbonyba öltözött cigánygyerek rontott be az ajtón, odatáncoltak az apjuk elé. lekuporodtak a lábaihoz és az öreg, akinek enyhült a szaggatása, vallatom fogta őket: — Dolgoztatok sokat? Meg volt elégedve a művezető ur? Tudsz-e ntár záj rat csinálni? A csemeték harsány igennel feleltek. : Levették a szekrény tetejéről a liege’ düt, az apjuk ölébe rakták és az öreg I játszani kezdett, kedves, halk nótákat I — amelyek nincsenek benne egyetlen ! daloskönyvben sem, amelyeket úgy sze! dett össze vándorlásai során, fütől-fától-széltő! és madártól — kizárólag a í rajkói gyönyörűségére. I Tsln. Okirathamisitást állapítottak meg a moli sikkasztási bünpörben Szántó Józseffel a szerdai tárgyaláson iráspróbát végeztettek és az írásszakértő kimutatta, hogy egy 15,000 dináros kötlevél aláírását a vádlott hamisította Február 9-ére halasztották a tárgyalást Szerdán ■ folytatta a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa a moli négyszázezer dináros sikkasztás bűnügyének főtárgyalását. A tárgyalás ezúttal sem nyert befejezést, mert ismét uj tanuk kihallgatását kérték a felek és a kérésnek a bíróság helyt adva a tárgyalás folytatását e hó 9-re, szerdára tűzte ki. Pavlovics István elnök reggel kilenc ólakor nyitotta meg a folytatólagos ‘ótárgyalást és azonnal megkezdte a tanuk kihallgatását. A szerdal tanúvallomások Az első tanú Vikor Gábor moli terménykereskedő volt, aki 1922—2,1-ban társa volt a vádlott Szántó Józsefnek és ketten szerződési viszonyban állottak Bálint Testvérek becseji céggel, a melynek részére mint bizományosok Mólón gabonát vásároltak, de joguk volt tetszés szerinti mennyiségben a saját részükre is vásárolni és ha mástól jobb árat kaptak, másnak is eladhatták a gabonát. Bálint Zsigmond sértett kijelentette, hogy ez megfelel a valóságnak, mert Vikor és Szántó nem voltak annakidején az o szerződött hivatalnokai, hanem csupán bizománybán vásároltak. Pilisi Piilöpöt, Szántó József raktárunkat hallgatta ki ezután a bíróság pótlólag. Pilisit már a második tárgyalási napon részletesen kihallgatta a bíróság és meg is eskette. / Az■ elnök (a tanúhoz): A már letelt esküre figyelmeztetem, hogy az igazat kel! vallania. Vásárolt-e maga olyanoktól gabonát, akiket nem ismert? A tanú: Nem. Ez teljesen kizárt dolog. mert amikor én külön esetekben meg voltam bízva bevásárlások teljesítésére, mindig ismerősöktől 'vettem. Az ismeretlen üzletielek Az elnök: Vásárolt-e maga gabonát Mészáros Andrástól és Cseri Pétertől? A tanú: Nem ismerek ilyen nevű embereket. Az elnök (a vádlotthoz): Mit szól maga ehhez? A pénztárkönyvbe be van vezetve. hogy Mészáros Andrástól és Cseri Pétertől vásároltak gabonát. A vádlóit: Lehet, hogy amikor én Szegeden voltam, akkor történtek a bevásárlások. Az is lehet, hogy Mészáros András Amerikába ment. Az elnök (a tanúhoz): Van-e tudomása arról, hogy Berger mikor utazott Becsére pénz miatt? A iáim: Azt hiszem pénteken reggel utazott cl és már délután hozta a pénzt. Hogy az elutazása pénteken reggel történt-e, vagy már előtte való napon, ezt nem tudom biztosan. Annyit tudok, hogy a pénzt péntek délután három órakor hozta. A vádlott megjegyezte, hogy négy-öt nappal az eset előtt cséplés miatt a tanyáján tartózkodott és akkor a kassza kulcsait, valamint a trezorkulcsot átadta Berger Dezsőnek. Berger Dezső tanút hallgatta ki ezután újból a bíróság- Az elnök kérdésére Berger kijelentette, hogy sohasem vásárolt gabonát. Egy alkalommal Szántó pénzt adott neki, hogy fizetéseket teljesítsen, de sohasem foglalkozott vásárlással. Az elnök (a tanúhoz): Volt magánál a trezorknlcs? A tanú: Nem volt soha. Amikor Szántó elutazott, hagyott kint nekem husz-harmincezer dinárt, de én azt a pénzt nem a trezorban, hanem a kassza alsó reteszeiben tartottam. Azt egész bizonyosan tudom, hogy Szántó a trezorkulcsot sohasem adta át nekem és az sohasem volt nálam. Az elnök ezután arra a kérdésre vonatkozólag intéz kérdéseket a tanúhoz, hogy az esetet megelőző napokon menynyi pénzt kértek a Báünt-cégtő! gabona kifizetésekre. Az előző tárgyalásokon ugyanis már kiderült, hogy Berger a cég könyvelője százötvenezer dinárt kért és amikor már elutazott Becsére a pénzért. Szántó maga telefonált, hogy ne százötvenezer, hanem négyszázezer dinárt küldjön a cég. Mire kellett a négyszázezer dinár? Az elnök megkérdezte Szántó József vádlottól, hogy mire kellett á négyszázezer dinár. ' A vádlott: Igen nagy elővételek voltak, Szamektői. száz métert, Máticstól hatszáz métert és többektől kisebbnagyobb mennyiségben vásároltak . gabonát. amit ki'kellett fizetni. Erre kellett,a pénz. Bálint Zsigmond sértett bemutatott a bíróságnak egy eredeti levelet, amely július 28-án kelt Mólón, amely Berger Dezső és Szántó József által van aláírva. A levél a következőképen szól: Tekintetes Bálint ur! Csatoljuk vételi jelentéseinket. EethÍvjuk figyelmét, hogy folyó hó 31-rc százötvenezer dinár esedékes kifizetéseink lesznek. Berger, Szántó. Az elnök (Szántóhoz): ön irta ezt a levelet? Vádlott: Nem. — Ki irta? — Berser. — Az‘aláírás, amely a levélbn van, a magáé? — Olyan, mint az én aláírásom. Az elnök újból megkérdezte, hogy az övé-e tényleg az aláírás, mire Szántó meggondolva magát, halkan mondta, hogy az alá Írás az övé, de mindjárt hozzátette, hogy ez a levél nem júliusban, hanem júniusban Íródott. Berger Dezső erre megjegyezte, hogy ő júniusban ilyen levelet nem Írhatott, mert csak július 12-én jött Mólra. A szakértők A biróság ezután Vászics Péter szuboticai lakatosmestert hallgatta ki szakértőként Arra vonatkozólag ad felvilágosításokat hogy hogyan lehet másodkulcsokat készíteni kasszához. Szerinte, ha megvan a minta, egy ügves lakatos két-három óra alatt elkészítheti a kulcsot Zacskó Lajos nyug^Jmazott polgári iskolái igazgató, írásszakértő kihallgatása következett ezután. Az írásszakértő megállapította, hogy a Világos Józsei áltál aláirt kötlevélen a tizenotös számból huszonötöt csináltak, illetőleg ■az 1-est 2-esre változtatták Máiics Makszim moli földmives volt a következő tanú. A vádpontok között szerepel, hogy a Mátics által kiállított átvételi elismervényt Szántó nyolc métermázsáról tizennyolcra javította ki. Az einök kérdéseire a tanú elmondotta, hogy egyizben öt, másszor három, összesen nyolc métermázsa búzát adott el a vádlottnak és nem hatalmazta fel Szántót, hogy a kötlevélbcn a nyolcat tizennyolcra javítsa ki. A hamisított aláírás Ratfay Imre, Szántó kimutatása szerint hatvan métermázsa búzái adott el a cégnek 15.750 dinárért. Az iratok között szerepel az erről szóló kötlevél Ratfay aláírásával. Az elnök kérdéseire a tanú kijelentette, hogy csak tíz mázsa búzát adott cl és valamivel több, mint kétezer dinárt vett fel. A vádlott: Emlékszel arra, hogy Szentén tartoztál Adler Hermannak és én adtam péntz? A tanú: Nem adtál te nekem, édes barátom! Az elnök: Aláirt valami kötlevejet? A tanú: Aláirtani tíz métermázsáról. Az elnök felmutatja a hetven mázsáról szóló kötievelet, mire a tanú kijelenti, hogy ő azt nem irta alá. Zacskó Alajos írásszakértő terjesztette ekkor elő az erre vonatkozó szakvéleményét. Kijelentette, hogy megvizsgálta a pénztárkönyvet és abban több helyen van beirva Raffay neve. Ezt a vádlott vezette. A kötlevélen szereplő aláírás két i betű és az egyik r, az Imre szóban egy helyen teljesen megegyezik a könyvvel. Egy helyen az egész írás ugyanolyan kivéve a nagy R. Több más jelből határozottan arra következtet a szakértő, hogy a kötlevélen szereplő aláírás utána rajzolt hamisítás és a hamisító irás közben többször megállt és gondolkozott, hogyan folytassa. Az elnök felszólítására Raffay néhányszor leirta a nevét és a vádlott is leírta a Raffay nevet. A szakértő ekkor ismét összehasonlította az aláírásokat és szakszerű fejtegetésének konklúziójaként kijelentette, hogy az aláirást kétségtelenül Szántó hamisította és már nem is tudja másként leírni a Raffay nevet, mint a hogy a kötlevélre hamisította. A vádlott: Nem én hamisítottam! — A biróság ezután elrendelte Raffay Imre tanú megesketését. Bartos Mihály és Konyovics Szlávkó lényegtelen tanúvallomása után Szarnék Ferenc, a vádlott unokatestvére következett. Az elnök figyelmeztette, hogy nem köteles vallani, mert a vádlott rokona. — fiát nem bánom, ha nem is vallat — mondotta a tanú, akinek kihallgatása ezzel véget ért. Mészáros József tanúvallomása mindössze arra szorítkozott, hogy édesapjától hallotta, hogy Mólón az alvégén lakik valami Mészáros János. Csulinovics Ferdo dr. államügyész és Petrovics Márkó dr. védő több tanú kihallgatását indítványozták. A biróság 1 helyt adott az előterjesztéseknek és a j tárgyalás folytatását szerdára, február hó 9-ére tűzte ki.
