Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-20 / 49. szám
19. oM»1 MI A FA S IZMUS? ÉS KICSODA MUSSOLINI? IRTA: H. G. WELLS 1927. február 2a_______________________ BACSMEGTEI NAPLÓ _______ Mi a fasizmus? Mussolini fegyvere és találmánya? Vagy pedig Mussolini a fasizmus teremtménye? Meg fog-e halni a fasizmus akkor, amikor Mussolini meghal? Vagy pedig olyasvalami ez a fasizmus, amely akkor is eljátszotta volna történelmi szerepét, ha ez a teátrális figura — Musolinl — sohasem született volna meg? Semmi kétség, hogy a fasizmus úgy, ahogy most meg van szervezve, születése óta szorosan egybe van fűzve Mussolinivet. Bár nevét és a vezérét megtartotta, a természetét alaposan megváltoztatta azóta, hogy hét esztendővel czelőt megjelent a színen. A szellemi atya: D’Annunzio A fasizmus eredetét már a háború élőt is meg lehet találni. Szellemi atyja tulajdonképpen D’Annunzio volt. A íazismus volt az, amely felfegyverkezett Fiúméért, holott abban az időben Mussolini még arra bujtogatta a tömegeket, hogy rabolja ki a boltokat s azt a jelszót adta. ki, hogy a vasutak a vasutasoké és földek a földmiveseké. Ezt a szellemet már a futuristák is kifejezték a poézisben, mégpedig 1912 és 1913 tájékán. Nem Mussolini teremtette meg ezt a szellemek ö csak alaposan tanulmányozta, alkalmazta s felhasználta arra, hogy rajta keresztül eljusson abba a pozícióba, ahol most van. Én jólemlékszern arra, hogy Londonban, jóval a háború előtt, egy úgynevezett irodalmi ebéden hangok hangzottak, Itáliából eredők, amelyek azt proklamálták, hogy Olaszország teljesen tagadjon meg mindent, csak a jövőt ismerje el, rajong a háború tumultusáért, arisztokratikus', türelmetlen, büszke, ir* ’ galmatlan š nriiidenekfölőtí -w futurista Ebbén az időben Mussolini azokhoz a fickókhoz tartozott, akik magukat pacifistáknak deklarálták, Szélsőbaloldali szocialista- volt. Részfvett a mezőgazdasági munkások íorradalmositásábari vörös heteket rendezett s csak véletlenen múlt, hogy az akkori első fasisztákat agyon nem verte. Még 1919-ben sem volt Mussolini igazán fasiszta s Itália erőszakos ifjúsága még nem fedezte fel a maga megszervezőjét és Istenét. Ma az ember elolvassa a fasizmusnak azt a programját, amelyet hét esztendővel ezelőtt Írtak, akkor aiig akarja elhinni, hogy annak a fasizmusnak valami köze volna a maihoz. Az a program teljesen ellenkezik azzal, amit ma hirdetnek. A hét év előtti program republikánus volt, pacifista volt, a címek eltörlését követelte, sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot követelt, a propaganda szabadságot követelte, hatalmas adót a gazdagokra, az improduktív tőke elkonfiskálását, bankok és tőzsdék megszüntetését, a parasztok szovjetizálását és ehhez hasonló jókat. A valóságban a szélső szocialisták egy uj organizációja volt a szakszervezetekeken kivid. Az ereje azonban nem az ügyességben, amellyel megszervezték. Politikai melodráma Mingyárt kezdetben bizonyos melodramatikus festöiességge! kezdte meg az agitációt és ez a melodramatlknsság az ifjúság képzeletét valósággal elragadta. Kalandos, agresszív, fölényes és kiiiivó V.olt — nem csoda, ha a fiatalság szivét megpuhitotta. — A lappangó olasz futurizmust uniformisba bujtatta s megtanította római üdvözletre. Lassanként a szocializmus és a katholikus néppárt ellenségévé fejlődött ki. Az 1926-ik évi községi választásokon megragadta a jó alkalmat s a Giolitti-minisztériumot támogatta és ennek fejében ez a kormány szintén jóindulatai viseltetett iránta. A fasiszták ekkor szerveztek először bandákat, amelyek a választópolgárokat megfélemlítették. Fegyvereket szereztek s a rendőrség, a kormány utasítására, elnézően járt el velük Szemben. Amikor pedig a ,köveüt£Ző eszl^<jb£n a íasls2> ták' már ’ niégjeléntOk a ^pyisémházbanj az első dolguk az volt. hogy szembefordultak azzal a Qiolittivd, akinek a létüket tulajdonképen köszönhették. , Az eredeti programot lassanként elejtették, apránként elfelejtették. Egyáltalán nem is beszéltek volna róla, ha olyan ellenségük, mint amilyen Sturzo, vagy Nitti volt, rá-rá nem irányították volna a közvélemény figyelmét Mussolini mindinkább felvette azokat a pózokat és frázisokat, amelyek az olasz ifjúság kalandos képzeletének leginkább megfeleltek. Végül abban a szerepben lépett a világ elé, amelyet akár D’Annunzio Írhatott volna meg a számára tizenöt esztendővel ezelőtt A skrupuiusok nélkül való megváltó szerepében, aki az ősi Itáliát ujjászületteti. Mussolini csak eredmény, nem ok 1919-ben Mussolini meg a, szélső szocialista ideákkal flörtöl. Csak Giölitti bukása után pártol át véglegesen a hazafiakhoz, a nacionalistákhoz s vallásos konzervativekhez. Nem vádolom őt emiatt a frontváltoztatás miatt öt, ugv látszik, a Született színész és demagóg ösztöne vezette. Nem hinném, hogy intelligens meggondolás utján jutott volna oda, hogy a romantikus reakció karjaiba vesse magát. A romantikus reakció erői alkalmatlanok voltak arra, hogy égy hatalmas szervezett teremtsenek, de arra alkalmasak voltak, hogy a meJodramati-kus imádiás oltárát felállítsák. Ezeknek a, romantikus erőknek nem volt,. nagy vezetőjük Az öreg, kopasz poétát teljesen kimerítette a fiumei kaland, a romantikusok pedig egy olyan vezérért kiáltottak, aki bős és teljes erejében van. Mussolini szívesen vállalkozott orra, hogy. egriek á hősnék'szerepét eijđtsšza,1 Kilépett tehát a lámpák elé. Í M ’ r ‘y**4 -.- Ha az. cmiiet áz't ,a föniétdéfc ' fotográfiát tanulmányozza, amelyet Müssóllniről készítettek s amelyet szétszórtak a világon mindenfelé, akkor azonal. látja hogy Mussolini csak eredmény, nem pedig indító ok. Ez a gömbőtyded, félig erős, félig gyenge arc a népszerű színész külseje. Rendszerint úgynevezett hősi kosztümöt visel, még sisakot is nyom a fejébe. A pillantásában nincs semmi intelligencia, üresen bámészkodik bele a levegőbe. Mintha ezt mondaná: — Mit tudnak ellenein felhozni. Tagadom! A fasiszta lélek azt klvánla a munkástól, hogy büszkén és szenvcdelmesen dolgozzék s örömrepesve, fogadja el azt, amit adnak neki. A katona ne törődjék mással, mint azzal, hogy ujjongva meghalhasson. A papok legyenek szentek, minden kérdés nélkül s a tanítók csak egy leckét tanítsanak až iskolában — Itáliát. Kételkedést és feltételt egyáltalán nem ismer. A gondolatot árulásnak tekinti, a vitát gyenegségnek s a veszedelem közeledésének jelentését olyan hitványságnak, amelyet némává kell tenni Mindaddig, amig Mussolini ezt a dalt énekelni fogja, a fasizmus középkori lojalizmussalftíg irányában visettetnl De ha valamilyen csoda folytán Mussolini egyszerre csak intelligens emberré válik s a sors öijbirálattal verné még, akkor a fasizmus elsöpörné őí. A fasizmus tisztessége tagadhatatlan. Nincs meg benne az a konunercializmus, amely egyikmásik régi vezetőiét jellemezte. Sokan gondolkoztak róla, hogyan termelte ki Olaszország elegendő mennyi*, ségben azt a fiatalos mentalitást s hogyan lett a fasizmus ilyen hatalmas gépezetté? Hogyan volt lehetséges, hogy Itália saját szolgaságát és a saját megaláztatását megteremtette. Az olasz fiuk nem tanultak elóg történelmet Ma erre a kérdésre alapos választ akarnánk adni, akkor beható tanulmányt kellene irmjuk az olasz középiskolákról és felsőoktatásról, tóvábhá-'azoklól. az: olvasmányokról, amelyekkel az olasz Ifjúságot az utolsó fél században ellátták. Én a magam részéről nem merek határozott ítéletet mondani. Nem tudnám megmondani, mennyi része van a mai helyzet előidézésében a rossz iskolának, a kevés Iskolának, a vallásellenességnek, az egyetemek csekélyességének, a könyvek hiányának s a propangada eltorzításának, de az kétségtelennek látszik, hogy Olaszországban most aratja ennek következményeit. Az olasz inielligencla — azt mondanom sem kell — a legjobbak egyike Európában. Hogy, hogynem. megtörtént, hogy ez az intellllgencia kitermelte azt a középosztálybeli ifjúságot, amely nagylelkűségéről, osobaságáról és erőszakosságáról annyi tanúságot tett. Ennek a mentalitásnak a kialakulása csak úgy képzelhető el, ha feltételezzük, hogy nem tanultak elég történelmet, elég földrajzot, a tudományos képzettség nem ellenőrizte az Ítéletüket, a vitatkozásban és a fair play-ben nem volt gyakorlatuk s a józan világosság nem volt a mindennapi kenyerük. Ezt a mentalitást az érzelem, képzelet s az intelligens handabandázás jellemzi. Itália jövője: szolgaság és katasztrófa Itália jövendője előttem körülbelül ilyenformán rajzolódik le: Ez a romantikus, hazafias és bombasztokkal dolgozó fasiszta párt továbbra is a markában fogja tartani az országot de ugyanakkor szükségszerűen . mindinkáb a hazai és külföldi tőke hatalma alá kerül. S minél inkább ennek a tőkének a hatalmába kerül, annál inkább kénytelen az oly forrón szeretett Olaszországot olyan .országgá sülyeszteni. ahol a munkásokat vérig- kizsarolják, a parasztokat terrorizál fák.- mis - végül, szép Olaszország Európaipari poklává válik. Én nem Az angol király kék lámpája. Az angol rendőrségnek sok kellemetlensége támadt abból, hogy a király gépkocsiját nem tudta megkülönböztetni a többitől. Különösen éjjel volt nehéz észrevenniök a rendöröknek, mikor közeledik az uralkodó autója. Újabban az angol király óriási kék fényszóró lámpát szereltetett föl a kocsijára. A Daily News, mely ezt a hirt közli, fölemlíti,' hogy az angol királyt ebben már megelőzte valaki: a német császár. — De — írja az angol újság — nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy II. Vilmos gépkocsiját nagyon is meglátták, nagyon is meghallották már mészsziről. A császár autójára egy titáni 11/ -t pingáltak á koronával és éjszaka idején erősen megvilágították. Ezenkívül a császári autót mindig másik autó előzte meg, mely oly fülsiketítőén trombitált, mint a tűzoltók. E gépkocsi megjelentékor az egész forgalomnak szünetelnie kellett, mint mikor tűzoltók vonulnak át az nttesten: megálltak a villamosok, társzekerek, kocsik, kerékpárok, hogy a császár autója gyorsan elroboghasson. Hozzá kell tennünk, hogy ezeket az előnyöket nemcsak a császár élvezte, hanem minden fia is- A berlini polgároknak valóságos réme volt II. Vilmos trombitáló autója. Ha majd elfogy a szén ... A brandenburgi vegyésztársaság egy ülésén a különböző európai fajták jövendőjéről beszéltek.. Blnz tanár előadást tartott ezen a címen: — Vegyészet, technika és világtörténelem. A tanár rámutatott arra, hogy a világ szénkészlete néhány évszázad múlva teljesen elfogy, akkor a vegytudományrfak kell majd gondoskodnia az európai államik fűtéséről is világításáról. látok ma Olaszországban olyan erőt, a mely a fasizmus ez útirányát megváltoztathatná. Ez az útirány a szolgaság és a katasztrófa felé mutat. Olaszország ma Európa beteg országa, az arca piros, de nem az egészségtől, hanem a láztól. Még képes fel-fetlobbanó erőszakosságokra, de ezek nem tartanak sokáig. Hanyatlik. Az európai fejlődés köréből kiesett. A haladó civilizációnak nem tényezője többé. Abba a kísérletbe, amellyel az európai ügyeket a legközelebbi évtizedben rendezni akarják, Olaszországot nem fogják bevonni. Inkább vigyázni fognak rá, mint a tanácsát kérni. Olaszország meggyilkolta a határai között lakó európaiakat s akiket nem sikerült meggyilkolnia, azokat száműzte. Háború? Forradalom? Vagy mind a kettő? Később sok minden történhetik ezzel a szegény beteg Olaszországgal, amelyet félrevezetett ifjúsága ennyire legyengített Azt hiszem, mostani kipirult arca, villogó szeme s magas hőmérséklete saját magát sem vezetheti többé félre. Lehetséges, hogy egy végzetes háborúba fog beleugranl, de az is lehetséges, hogy lakosságának nyomorúsága oly magas fokra hág majd, hogy társadalmi forradalom reszketted meg. Az is lehetséges azonban, hogy mind a kettőt ráméri a Sors. A háború is, a forradalom is igen súlyos és messzlteható következményeket fog maga után vonni. Ebben a tekintetben Olaszország az egész emberiség számára veszedelmet jelent De mint tudatos résztvevő megszűnt nagy és jelentőségteljes lenni a világdrámában. Olaszország ma a többi országok szempontjából semmi más, mint — Mussolini Persze a valóságban Olaszország sokkal több, mint egy óriási folyó völgye s egy hegyekkel borított félsziget egy fasiszta tlranus uralkodása alatt Az olasz intelligencia és energia ma szét van szórva az egész földön. Mennyien lehetnek ezek, akik egykori Itália hü fiai volták s akik most azt a mesterséget taj nulják. hogy az emberiség hü szolgái te• gyenek. Egyéb mód — legalább a mai tudomány állása szerint — nem marad, mint az, hogy a délszaki országok melegét Ida hozzuk. De hogyan? — A megoldás körülbelül ez lenne: a Nilus partjain nagy nap-központokat kell majd építenünk, a Nilus vizéből ki kell vonnunk a hidrogént s Európába kell szállítanunk óriási kvarz-tartályokban, hogy azzal fütsük, világítsuk a németek lakásait Amennyiben, a fehér fajta nem tudja megoldani az óriási Jelentőségű vegyészeti és technikai kér* dést, a vezető szerep kihull kezéből s a színes fajták veszik át Miiyen előrelátók a németek. Egy fél ezredévre előre szurkolnak. Addig mi mindenesetre nyugodtan aibatunk. * A vonat első áldozata. A Morning Post, mely megírja az első vonat történetét, kedves históriát mesél el. Egy régi újságból sikerült megtudnunk, hogy ki volt a vasút első áldozata. Az első halálos elgázolás 1830-ban történt, Liverpool mellett, egy képviselő került a kerekek alá, aki szörnyethalt. Htiskinson képviselő leszállt a vonatról, a sinek között álldogált, figyelte az acélszörny működését, annyira elbámészkodott, hogy nem vette észre egy másik mozdony közeledését A mozdony elütötte, a sineken vérzett el. Ez a baleset az akkori sajtóban óriási megbotránkozást, feltűnést keltett. Az Edinburgh Review hosszú cikkben siratja el az áldozatot, aztán kirohan a vonat ellen. Többek közt ezt olvassuk: — Az emberek őrülete ma már minden képzeletet feliiimul. Nem fér a fejünkbe, hogy lehet hétszáz embert bclezsufíolni egy vonatba, mely óránként huszonöt kilométer sebességgel rohan (!) De amint látjuk, az ilyen őrületet drágán kell megfizetnünk. TERE-FERE