Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-20 / 49. szám

19. oM»1 MI A FA S IZMUS? ÉS KICSODA MUSSOLINI? IRTA: H. G. WELLS 1927. február 2a_______________________ BACSMEGTEI NAPLÓ _______ Mi a fasizmus? Mussolini fegyvere és találmánya? Vagy pedig Mussolini a fa­sizmus teremtménye? Meg fog-e halni a fasizmus akkor, amikor Mussolini meghal? Vagy pedig olyasvalami ez a fasizmus, amely akkor is eljátszotta volna történelmi szerepét, ha ez a teátrá­­lis figura — Musolinl — sohasem szü­letett volna meg? Semmi kétség, hogy a fasizmus úgy, ahogy most meg van szervezve, szü­letése óta szorosan egybe van fűzve Mussolinivet. Bár nevét és a vezérét megtartotta, a természetét alaposan megváltoztatta azóta, hogy hét eszten­dővel czelőt megjelent a színen. A szellemi atya: D’Annunzio A fasizmus eredetét már a háború élőt is meg lehet találni. Szellemi atyja tulajdonképpen D’Annunzio volt. A íazis­­mus volt az, amely felfegyverkezett Fiúméért, holott abban az időben Mus­solini még arra bujtogatta a tömegeket, hogy rabolja ki a boltokat s azt a jel­szót adta. ki, hogy a vasutak a vasuta­soké és földek a földmiveseké. Ezt a szellemet már a futuristák is kifejezték a poézisben, mégpedig 1912 és 1913 tá­jékán. Nem Mussolini teremtette meg ezt a szellemek ö csak alaposan tanul­mányozta, alkalmazta s felhasználta arra, hogy rajta keresztül eljusson abba a pozícióba, ahol most van. Én jólemlékszern arra, hogy London­ban, jóval a háború előtt, egy úgyneve­zett irodalmi ebéden hangok hangzottak, Itáliából eredők, amelyek azt proklamál­­ták, hogy Olaszország teljesen tagad­jon meg mindent, csak a jövőt ismerje el, rajong a háború tumultusáért, arisz­tokratikus', türelmetlen, büszke, ir* ’ galmatlan š nriiidenekfölőtí -w futurista Ebbén az időben Mussolini azokhoz a fickókhoz tartozott, akik magukat pa­cifistáknak deklarálták, Szélsőbaloldali szocialista- volt. Részfvett a mezőgaz­dasági munkások íorradalmositásábari vörös heteket rendezett s csak véletle­nen múlt, hogy az akkori első fasisztá­kat agyon nem verte. Még 1919-ben sem volt Mussolini iga­zán fasiszta s Itália erőszakos ifjúsága még nem fedezte fel a maga megszerve­zőjét és Istenét. Ma az ember elolvassa a fasizmusnak azt a programját, ame­lyet hét esztendővel ezelőtt Írtak, akkor aiig akarja elhinni, hogy annak a fa­sizmusnak valami köze volna a maihoz. Az a program teljesen ellenkezik azzal, amit ma hirdetnek. A hét év előtti program republikánus volt, pacifista volt, a címek eltörlését követelte, sajtószabad­ságot, gyülekezési szabadságot követelt, a propaganda szabadságot követelte, ha­talmas adót a gazdagokra, az improduk­tív tőke elkonfiskálását, bankok és tőzsdék megszüntetését, a parasztok szovjetizálását és ehhez hasonló jókat. A valóságban a szélső szocialisták egy uj organizációja volt a szakszervezeteke­ken kivid. Az ereje azonban nem az ügyességben, amellyel megszervezték. Politikai melodráma Mingyárt kezdetben bizonyos melo­­dramatikus festöiességge! kezdte meg az agitációt és ez a melodramatlknsság az ifjúság képzeletét valósággal elragadta. Kalandos, agresszív, fölényes és kiiiivó V.olt — nem csoda, ha a fiatalság szivét megpuhitotta. — A lappangó olasz fu­­turizmust uniformisba bujtatta s megta­nította római üdvözletre. Lassanként a szocializmus és a katholikus néppárt el­lenségévé fejlődött ki. Az 1926-ik évi községi választásokon megragadta a jó alkalmat s a Giolitti-minisztériumot tá­mogatta és ennek fejében ez a kormány szintén jóindulatai viseltetett iránta. A fasiszták ekkor szerveztek először ban­dákat, amelyek a választópolgárokat megfélemlítették. Fegyvereket szereztek s a rendőrség, a kormány utasítására, el­nézően járt el velük Szemben. Amikor pedig a ,köveüt£Ző eszl^<jb£n a íasls2> ták' már ’ niégjeléntOk a ^pyisémházbanj az első dolguk az volt. hogy szembefor­dultak azzal a Qiolittivd, akinek a létüket tulajdonképen köszönhették. , Az eredeti programot lassanként el­ejtették, apránként elfelejtették. Egyálta­lán nem is beszéltek volna róla, ha olyan ellenségük, mint amilyen Sturzo, vagy Nitti volt, rá-rá nem irányították volna a közvélemény figyelmét Mussolini mind­inkább felvette azokat a pózokat és frázisokat, amelyek az olasz ifjúság ka­landos képzeletének leginkább megfelel­tek. Végül abban a szerepben lépett a világ elé, amelyet akár D’Annunzio Ír­hatott volna meg a számára tizenöt esz­tendővel ezelőtt A skrupuiusok nélkül való megváltó szerepében, aki az ősi Itáliát ujjászületteti. Mussolini csak eredmény, nem ok 1919-ben Mussolini meg a, szélső szo­cialista ideákkal flörtöl. Csak Giölitti bu­kása után pártol át véglegesen a haza­fiakhoz, a nacionalistákhoz s vallásos konzervativekhez. Nem vádolom őt emiatt a frontváltoztatás miatt öt, ugv látszik, a Született színész és demagóg ösztöne vezette. Nem hinném, hogy in­telligens meggondolás utján jutott volna oda, hogy a romantikus reakció karjaiba vesse magát. A romantikus reakció erői alkalmatlanok voltak arra, hogy égy ha­talmas szervezett teremtsenek, de arra alkalmasak voltak, hogy a meJodrama­­ti-kus imádiás oltárát felállítsák. Ezek­nek a, romantikus erőknek nem volt,. nagy vezetőjük Az öreg, kopasz poétát tel­jesen kimerítette a fiumei kaland, a ro­mantikusok pedig egy olyan vezérért kiáltottak, aki bős és teljes erejében van. Mussolini szívesen vállalkozott orra, hogy. egriek á hősnék'szerepét eijđtsšza,1 Kilépett tehát a lámpák elé. Í M ’ r ‘y**4 -.- Ha az. cmiiet áz't ,a föniétdéfc ' fotográ­fiát tanulmányozza, amelyet Müssóllniről készítettek s amelyet szétszórtak a vi­lágon mindenfelé, akkor azonal. látja hogy Mussolini csak eredmény, nem pe­dig indító ok. Ez a gömbőtyded, félig erős, félig gyenge arc a népszerű szí­nész külseje. Rendszerint úgynevezett hősi kosztümöt visel, még sisakot is nyom a fejébe. A pillantásában nincs semmi intelligencia, üresen bámészkodik bele a levegőbe. Mintha ezt mondaná: — Mit tudnak ellenein felhozni. Ta­gadom! A fasiszta lélek azt klvánla a munkás­tól, hogy büszkén és szenvcdelmesen dolgozzék s örömrepesve, fogadja el azt, amit adnak neki. A katona ne törődjék mással, mint azzal, hogy ujjongva meg­halhasson. A papok legyenek szentek, minden kérdés nélkül s a tanítók csak egy leckét tanítsanak až iskolában — Itáliát. Kételkedést és feltételt egyálta­lán nem ismer. A gondolatot árulásnak te­kinti, a vitát gyenegségnek s a veszede­lem közeledésének jelentését olyan hit­ványságnak, amelyet némává kell tenni Mindaddig, amig Mussolini ezt a dalt énekelni fogja, a fasizmus középkori lo­­jalizmussalftíg irányában visettetnl De ha valamilyen csoda folytán Mussolini egyszerre csak intelligens emberré válik s a sors öijbirálattal verné még, akkor a fasizmus elsöpörné őí. A fasizmus tisztessége tagadhatatlan. Nincs meg ben­ne az a konunercializmus, amely egyik­­másik régi vezetőiét jellemezte. Sokan gondolkoztak róla, hogyan ter­melte ki Olaszország elegendő mennyi*, ségben azt a fiatalos mentalitást s ho­gyan lett a fasizmus ilyen hatalmas gé­pezetté? Hogyan volt lehetséges, hogy Itália saját szolgaságát és a saját meg­aláztatását megteremtette. Az olasz fiuk nem tanultak elóg történelmet Ma erre a kérdésre alapos választ akarnánk adni, akkor beható tanulmányt kellene irmjuk az olasz középiskolákról és felsőoktatásról, tóvábhá-'azoklól. az: ol­vasmányokról, amelyekkel az olasz Ifjú­ságot az utolsó fél században ellátták. Én a magam részéről nem merek határo­zott ítéletet mondani. Nem tudnám meg­mondani, mennyi része van a mai hely­zet előidézésében a rossz iskolának, a kevés Iskolának, a vallásellenességnek, az egyetemek csekélyességének, a könyvek hiányának s a propangada eltorzításának, de az kétségtelennek látszik, hogy Olaszországban most aratja ennek kö­vetkezményeit. Az olasz inielligencla — azt mondanom sem kell — a legjobbak egyike Európában. Hogy, hogynem. megtörtént, hogy ez az intellllgencia ki­termelte azt a középosztálybeli ifjúsá­got, amely nagylelkűségéről, osobaságá­­ról és erőszakosságáról annyi tanúságot tett. Ennek a mentalitásnak a kialakulása csak úgy képzelhető el, ha feltételezzük, hogy nem tanultak elég történelmet, elég földrajzot, a tudományos képzettség nem ellenőrizte az Ítéletüket, a vitatkozás­ban és a fair play-ben nem volt gya­korlatuk s a józan világosság nem volt a mindennapi kenyerük. Ezt a mentali­tást az érzelem, képzelet s az intelli­gens handabandázás jellemzi. Itália jövője: szolgaság és katasztrófa Itália jövendője előttem körülbelül ilyenformán rajzolódik le: Ez a romantikus, hazafias és bombasz­­tokkal dolgozó fasiszta párt továbbra is a markában fogja tartani az országot de ugyanakkor szükségszerűen . mind­­inkáb a hazai és külföldi tőke hatalma alá kerül. S minél inkább ennek a tőkének a hatalmába kerül, annál inkább kényte­len az oly forrón szeretett Olaszországot olyan .országgá sülyeszteni. ahol a mun­kásokat vérig- kizsarolják, a parasztokat terrorizál fák.- mis - végül, szép Olaszor­szág Európaipari poklává válik. Én nem Az angol király kék lámpája. Az an­gol rendőrségnek sok kellemetlensége támadt abból, hogy a király gépkocsiját nem tudta megkülönböztetni a többitől. Különösen éjjel volt nehéz észrevenniök a rendöröknek, mikor közeledik az ural­kodó autója. Újabban az angol király óriási kék fényszóró lámpát szerelte­tett föl a kocsijára. A Daily News, mely ezt a hirt közli, fölemlíti,' hogy az angol királyt ebben már megelőzte valaki: a német csá­szár. — De — írja az angol újság — nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy II. Vilmos gépkocsiját nagyon is meglát­ták, nagyon is meghallották már mész­­sziről. A császár autójára egy titáni 11/ -t pingáltak á koronával és éjszaka idején erősen megvilágították. Ezenkí­vül a császári autót mindig másik autó előzte meg, mely oly fülsiketítőén trom­bitált, mint a tűzoltók. E gépkocsi meg­jelentékor az egész forgalomnak szüne­telnie kellett, mint mikor tűzoltók vo­nulnak át az nttesten: megálltak a vil­lamosok, társzekerek, kocsik, kerékpá­rok, hogy a császár autója gyorsan el­roboghasson. Hozzá kell tennünk, hogy ezeket az előnyöket nemcsak a császár élvezte, hanem minden fia is- A berlini polgároknak valóságos réme volt II. Vilmos trombitáló autója. Ha majd elfogy a szén ... A bran­denburgi vegyésztársaság egy ülésén a különböző európai fajták jövendőjéről beszéltek.. Blnz tanár előadást tartott ezen a címen: — Vegyészet, technika és világtörté­nelem. A tanár rámutatott arra, hogy a világ szénkészlete néhány évszázad múlva teljesen elfogy, akkor a vegytudomány­­rfak kell majd gondoskodnia az európai államik fűtéséről is világításáról. látok ma Olaszországban olyan erőt, a mely a fasizmus ez útirányát megvál­toztathatná. Ez az útirány a szolgaság és a katasztrófa felé mutat. Olaszország ma Európa beteg orszá­ga, az arca piros, de nem az egészség­től, hanem a láztól. Még képes fel-fet­­lobbanó erőszakosságokra, de ezek nem tartanak sokáig. Hanyatlik. Az európai fejlődés köréből kiesett. A haladó ci­vilizációnak nem tényezője többé. Abba a kísérletbe, amellyel az európai ügye­ket a legközelebbi évtizedben rendezni akarják, Olaszországot nem fogják be­vonni. Inkább vigyázni fognak rá, mint a tanácsát kérni. Olaszország meggyil­kolta a határai között lakó európaiakat s akiket nem sikerült meggyilkolnia, azokat száműzte. Háború? Forradalom? Vagy mind a kettő? Később sok minden történhetik ezzel a szegény beteg Olaszországgal, ame­lyet félrevezetett ifjúsága ennyire le­gyengített Azt hiszem, mostani kipirult arca, villogó szeme s magas hőmérsék­lete saját magát sem vezetheti többé félre. Lehetséges, hogy egy végzetes háborúba fog beleugranl, de az is lehet­séges, hogy lakosságának nyomorúsága oly magas fokra hág majd, hogy társa­dalmi forradalom reszketted meg. Az is lehetséges azonban, hogy mind a kettőt ráméri a Sors. A háború is, a forradalom is igen súlyos és messzlteható következ­ményeket fog maga után vonni. Ebben a tekintetben Olaszország az egész embe­riség számára veszedelmet jelent De mint tudatos résztvevő megszűnt nagy és jelentőségteljes lenni a világdrámá­ban. Olaszország ma a többi országok szempontjából semmi más, mint — Mus­solini Persze a valóságban Olaszország sok­kal több, mint egy óriási folyó völgye s egy hegyekkel borított félsziget egy fasiszta tlranus uralkodása alatt Az olasz intelligencia és energia ma szét van szórva az egész földön. Mennyien lehetnek ezek, akik egykori Itália hü fiai volták s akik most azt a mesterséget ta­­j nulják. hogy az emberiség hü szolgái te­­• gyenek. Egyéb mód — legalább a mai tudomány állása szerint — nem marad, mint az, hogy a délszaki országok melegét Ida hozzuk. De hogyan? — A megoldás körülbelül ez lenne: a Nilus partjain nagy nap-központokat kell majd építenünk, a Nilus vizéből ki kell vonnunk a hidrogént s Európába kell szállítanunk óriási kvarz-tartályok­­ban, hogy azzal fütsük, világítsuk a németek lakásait Amennyiben, a fehér fajta nem tudja megoldani az óriási Je­lentőségű vegyészeti és technikai kér* dést, a vezető szerep kihull kezéből s a színes fajták veszik át Miiyen előrelátók a németek. Egy fél ezredévre előre szurkolnak. Addig mi mindenesetre nyugodtan aibatunk. * A vonat első áldozata. A Morning Post, mely megírja az első vonat tör­ténetét, kedves históriát mesél el. Egy régi újságból sikerült megtudnunk, hogy ki volt a vasút első áldozata. Az első halálos elgázolás 1830-ban történt, Liverpool mellett, egy képviselő került a kerekek alá, aki szörnyethalt. Htiskinson képviselő leszállt a vonat­ról, a sinek között álldogált, figyelte az acélszörny működését, annyira elbá­mészkodott, hogy nem vette észre egy másik mozdony közeledését A mozdony elütötte, a sineken vérzett el. Ez a baleset az akkori sajtóban óriási megbotránkozást, feltűnést keltett. Az Edinburgh Review hosszú cikkben si­ratja el az áldozatot, aztán kirohan a vonat ellen. Többek közt ezt olvassuk: — Az emberek őrülete ma már min­den képzeletet feliiimul. Nem fér a fe­jünkbe, hogy lehet hétszáz embert bcle­­zsufíolni egy vonatba, mely óránként huszonöt kilométer sebességgel rohan (!) De amint látjuk, az ilyen őrületet drá­gán kell megfizetnünk. TERE-FERE

Next

/
Oldalképek
Tartalom