Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)

1927-02-03 / 32. szám

12 OLDAL . ÁRA 1'/, DINAR Poitarina u gotovom plaćenal BACSIWEOYEI NAPLÓ XX Ml. évfolyam. Szubotica, 1S27. CSÜTÖRTÖK február 3. 32. szám Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—58 _ Szerkesztőség: ZraaJ Jovin trg. 5. szára (Mlnerva-palota) Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Előfizetési ár negyedévre 165 din. Kiadóhivatal: Subotlca, Zraaj Jovin trg 5. (Mlnerva-palota) A A kisebbségek legitim jogai Megalakult az uj kormány és mint ininüen kormányválság megol­dása alkalmával, különösen nálunk, a gyakori politikai krízisek hazájá­ban, ezúttal is megerednek a jóslá­sok Uzunovics _ hatodik kormányá­nak élettartamára vonatkozólag. A horoszkóp természetesen pártállás szerint különböző. Mig az ellenzék rövid időt szab az újszülött kabi­netnek, addig maga a miniszterel­nök bízik a kormány hosszú életé­ben és hivatkozik arra, hogy egy kormány tartósságát nem a parla­menti szavazatok számaránya ha­tározza meg, hiszen a most felbom­lott koalíció nagy többséggel ren­delkezett, mégis egészségtelennek bizonyult. Ne bocsátkozzunk azon­ban a jövendölések taglalásába, in­kább fordítsuk figyelmünket a mi­niszterelnöki székfoglaló sajtónyilat­kozatnak a nemzetiségi kérdést érintő passzusaira, amelyek arra mutatnak, hogy a faji többség fel­fogása a nemzeti kisebbségekről ör­vendetes evolúción ment keresz­tül. A nyáron történt, hogy Uzunovics miniszterelnök a parlament-plénuma előtt foglalkozott a vajdasági köz­ségi autonómia kérdésével és Jova­­novics Ljuba beszédére válaszolva, nemzeti kautélák szükségességét hangsúlyozta a nemzetiséglakta vi­dékek községi önkormányzatával kapcsolatban Azóta lezajlottak a tartományi választások és a nemze­tiségek a maguk önkormányzati igé­nyeit a legnagyobb szerb párttal kötött megegyezés utján érvényesí­tették. Nyilván ennek a kedvező ta­pasztalatnak hatása alatt jelentette ki Makszimovics belügyminiszter a pénzügyi bizottság belügyi vitája keretében, hogy a vajdasági községi autonómia nem késhet már soká és ha az egységes községi törvény ideje­korán életbe nem léphet, módot fog találni a Vajdaság községi választá­sainak mielőbbi kiírására. A magyar és a német kisebbség bebizonyitotta, hogy nemcsak célkitűzései harmo­nikusak az állam érdekeivel, hanem eszközei megválogatásában is a megértés, a kooperáció gondolatát tartja szem előtt és ezzel megdön­tötte azokat a krupulusokat, ame­lyekkel a kormányzati többség a Vajdaság községi autonómiájának halogatását még néhány hónappal ezelőtt alátámasztotta. Nem lehet a nemzeti eszme kára, ha a nemzeti­ségek a népességüknek megfelelő képviseletet nyernek az önkormány­zatokban, amikor az erre irányuló aspirációik érdekében a faji többség­hez tartozó guvernementális párttal szövetkeznek. A paktumnak, ha más nem, az mindenesetre elvitázhatat­­lan vívmánya, hogy ez a felismerés elhatott oda is, ahol e tekintetben kétségeket tápláltak. A liberalizmus és tolerancia szel­lemében tette szóvá a kisebbségi kérdést a miniszterelnök is, abból az alkalomból, hogy seregszemlét tart­va a parlamenti csoportok fölött, amelyekre az uj kormány számít­hat, a német pártról is megemléke­zett. — A német képviselők —- mon­dotta Uzunovics — élénken érdek­lődnek a gazdasági kérdések iránt és bizonyára elő fogják mozdítani a kormány munkáját, természetesen mindig számot vetve azzal is, hogy választóik legitim jogait respektálni fogják, amit ettől a kormánytól el is várhatnak. Amikor pedig a Bács­­megyei Napló munkatársa megkér­dezte, érvényes-e a magyarokra is az, amit a németekről mondott, a miniszterelnök kijelentette, hogy a magyarok, ha jelenleg nincsenek is a parlamentben képviselve, legitim érdekeiket illetőleg ugyanolyan el­bánás alá esnek, mint a németek. Még úgyszólván mentegetőzött is a miniszterelnök, hogy a németekkel együtt nem említette mindjárt a ma­gyarokat is. Az ország magyar népének, —te­kintet nélkül arra, hogy mi lesz a jelenlegi kormány sorsa, az ellen­zéki jóslat, vagy a miniszterelnök optimista várakozása teljesedik-e be rajta, — örömére és megnyugvására szolgál az az előzékenység és jóin­dulatú fogékonyság, amely törekvé­sei iránt a legilletékesebb helyről megnyilvánul. A magyarság alkot­mányos küzdelmének jelentős sike­réül könyvelhető el, hogy loyalitá­sát, konstruktív értékét és kisebb­ségi kívánságainak jogosságát a faji többség egész közvéleménye és hivatalos faktorai ostzatlanul elisme­rik. A tartományi választásokon ta­núsított ' magatartásával teljesítette ki a magyarság ezt az eredményt, amelynek alapján hizvást remélhető, hogy végre elkövetkezik az az idő. amikor a faji többséggel egyetértés­ben hozzá lehet fogni a kisebbségi helyzetből önként folyó nemzetiségi program megvalósításához s ezzel egyidejűleg a nemzetiségi párt alap­jának meglazitásához. Lemondott két miniszter Trifunóvies Misa vallásügyi és Vuicsics Milorád postaügyi miniszter nyomban az eskütétel után benyújtotta lemondását — Uzunovics nyilatkozata Péntekre összehívták a parlamentet A pénzügyi bizottság felemelte az adó­mentes létminimumot Beogradból jelentik: A hatodik Uzunovics-kormanyt mindjárt az első napon súlyos megrázkódtatás érte azáltal, hogy két radikális miniszter: Trlfu­novics Misa vallásügyi és Vui­csics Milorád posíaiigyi minisz­ter nyomban az eskü letétele után kivált a kabinetből. Arra nézve, hogy a kormány élet­­képességéről mib en vélemény ural­kodik magukban a kormányzó pár­tokban, jellemző Koroseenek, a szlo­vén néppárt vezérének egy nyilat­kozata. Az újságíró ugyanis meg­kérdezte Korosecet, hogyan fog dol­gozhatni a kormány a parlamentben, amikor olyan kis többsége van. Kö­röséé igy válaszolt: — Ezt magam sem tudom. Remé­lem. hogy mégis lesz többsége a kormánynak. Mi bízunk az ellenzék fegyelmezetlenségében, hiszen az el­lenzék még sohasem tudott megszer­vezkedni. A két miniszter kiválása folytán olyan hirek is elterjedtek, hogy az egész kormány be fogja nyújtani lemondását, ezeket a hireket azon­ban kormánykörökben a leghatáro­zottabban megcáfolták és kijelen­tették. hogy Uzunovics a megüresedett tár­cákat a legrövidebb időn belül betölti. Érdekes, hogy mindkét lemondott miniszter uzsicei és igy a kormány­ban nem maradt uzsicei miniszter holott a háború óta csaknem minden kormánynak volt uzsicei tagja. Trifimovks és Vuicsics minisztere c ai eskütétel után azonnal lemo n tak Trifunovics Misa és Vuicsics. Mi­lorád — mint ismeretes — az első pillanattól kezdve elégedetlenek vol­tak a nekik jut tat ott hire ókkal és ennek az elégedetlenségnek már kedd este is hangos kifejezést ad­tak. Ezért szerda délelőtt nagy ér­deklődés kísérte a két miniszter magatartását. Trifunovics Misa és Vuicsics délelőtt megjelentek a ra­dikális klubban és hosszasan konfe­ráltak egymással, majd tizenegy órakor együtt felkeresték Uzunovics miniszterelnököt. Az újságíróknak útközben azt mondták, hogy semmi itjsag. — Ez azt jelenti, hogy önök lete­szik az esküt? — kérdezték az új­ságírók. — Maid meglátjuk — hangzott a válasz. A miniszterelnöknek Trifunovics és Vuicsics bejelentették, hogy nem akarják megtartani tárcá­jukat. Uzunovics rámutatott arra, hogy a kinevezésről szóló ukáz már meg­jelent a hivatalos lapban, mire a két miniszter hozzájárult ah­hoz. hogv az esküt letegve, de azzal a feltétellel, liogv Uzuno­vics rögfön utána elfogadja a lemondásukat. Néhány percnyi megbeszélés után pravoszláv papot hívtak, akinek ke zébe Trifunovics Misa és Vuicsics Milorád letették az esküt- Szerdán tette le az esküt Kulovec Franjo földtnivelésiigyi miniszter is, aki kedden nem tartózkodott a főváros­ban. A pravoszláv lelkész megjelenése nyilvánvalóvá tette a miniszterelnök ségen várakozó újságírók előtt, hogy a két miniszter leteszi az esküt és úgy látszott, hogy Uzunovicsnak si­került ezt az akadályt is elhárítania. Ez a hiedelem nem tartott sokáig, mert Trifunovics Misa és Vuicsics Milorád a miniszterelnökségről tá­vozva, kijelentették a újságíróknak, hogy benyújtották lemondásukat és Uzunovics azt elfogadta. Trifunovics Misa a következő nyi­latkozatot tette: — Mi már a döntés előtt kijelen­tettük, hogy nem fogadhatjuk el a nekünk felajánlott tárcákat. Ezért tegnap nem is tettük le az esküt. Mi­után azonban a királyi ukdz már megjelent, nem térhettünk ki az es­kütétel elől, de- nyomban utána le­mondtunk. — Elfogadták-e a lemondást? — kérdezték az újságírók. — Természetesen. Vuicsics Milorád a következőket mondotta: — Egyszerűen azért mondottam le, mert a reszortom gyakori változta­tása lehetetlenné tette számom­ra a munka folytonosságát és sikerét. Én a kerületemben szerzett tapasz­talatom alapján kezdtem dolgozni az építésügyi minisztériumban és sike­rült is bizonyos terveket megvalósí­tanom. Azután átmentem a vallás­ügyi minisztériumba és a konkordá­tum előkészítésével foglalkoztam. Most pedig a megkérdezésem nélkül átdobtak egy másik minisztériumba. Ez a lemondásom oka. Uzunovics miniszterelnök negyed­­kettőkor távozott hivatalából és az újságírók kérdésére a következőket mondotta: — Igen, ez a két ur lemondott, eb­ben azonban semmi politika nincs. Triiunovics Misa és Vuicsics Milorád a legjobb barátaim és azok marad­nak továbbra is. Arra a kérdésre, hogy betöltik-e hamarosan a két megüresedett tár­cát, a miniszterelnök nem felelt■ A pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi bizottság megkezdte a pénzügyi törvény tárgyalását- A szerdai ülésnek a Vajdaság szem­pontjából az a legfontosabb esemé­nye, hogy a vajdasági radikális kép­viselők ingerenciájdra a létminimu­mot a jövedelmi adók kivetésénél hatezer dinárra emelték fel. Az ülés elején fíadzsi Oman Ra­­dics-párti képviselő tiltakozott az el­len, hogy a pénzügyi bizottság Van­­dekár dr. temetése napján dolgozzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom