Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-13 / 42. szám
18. oldal ßACSMEGYÖ NAPLÓ Í027. február 13. hau (minden különleges bácskaibánáti iztöl-szagtól eltekintve) mint a néhány vármegyére határoltat. A kérdés mindig az marad: van-e értéke annak, amit az itteni Író produkál? Ha magában értékes, akkor igazán közömbös, minő a koloritja és megérzik-e rajta a földnek szaga, amelyben megtermett. A Palicson megérett francia baracknak nem hibája, hogy olyan izii. mint ha Languedoc-ban szedték volna le a fáról, sőt előnye, s ha egy vajdasági kollégám olyan regényt ir, amely Itáliában vagy Japánban játszik, s amely semmivel se áralja el, hogy idevalósi termés, szívesen olvasom, ha csak jó a regény. Igaz, időnkint és egyes nemzeteknél tütejloaiK olyan iroüalom, amely az ország egy részére vagy egy nyelvszigetre terjed s nyelvi tekintetben meg téma szerint helyi színezetű, de ezek az iskolák, irányok, irodalmi csoportok s departameuti vagy tartományi produktumok sohase voltak oly jelentékeny gazdagodásai a kérdéses nép nemzeti vagy általános irodalmának, mint az etnográfiái szempontoktól mentes vagy azokat csak eszközül felhasználó írások, amelyek épen ezért könnyebben kapcsolódhatnak be a világirodalomba s annak is becses leltári értékeivé tudnak lenni. A couleur locale llyfonnán bizonyos korlátoltságot, szinte iníerioritást jelent. Ha magától támad s egyes írók benne és általa élik ki az irodalmi életüket, méltánylattal kell fogadni, mint érdekes' termeszért jelenséget, amely szintén szaporítja a szellemi élet kincses raktárát, de törekedni utjjna mint eszményre és célra kár volna, mert ha csak nem különösen szerencsés talentum az. aki csinálja, alighanem másodrendű litteratura lesz belőle. Mily nagy írónak kell lenni annak, aki speciális tartományi vagy megyei életfestéssel akar halhatatlan müveket alkotni! Végigtekintve a Vajdaságban élő magyar irók során, csak gratulálhatok nekik, hogy nem vajdasági magyar irodáimat akarnak csinálni, hanem csak magyart. Ha lesz köztük (s van is) igazán szerencsés tehetség, nagy magyar iró lesz belőle, ha itt él és itt ir is köztünk, mint ahogy Móricz Zsigtnond nem volna kisebb elbeszélő, ha nem Leányfalván és Budapesten, de Bácskában vagy Dunántúl Írná a pompás regényeit és novelláit, míg akár ő. akár más, bármily tökéletes formában adna is kifejezést a Vajdaság életének és érzéseinek, félek, inkább produkálna helyiérdekű és érdekességü irodalmat, mint halhatatlan nemzeti és világirodalmi becsű müveket. Ennél a témánál néhány svájci »illetőségű« német írónak a neve jut eszembe: Gottfried Keller, K. F. Meyer. Leu hold és a csak nemrég elhunyt Spitteler, — elsőrendű költők, szinte halhatatlanok mind. Közülük csak egyről lehet határozottan állítani, hogy a »svájci irodalombnak volt munkása: a Zö'd Henrik kitűnő szerzőjéről, s kérdés, az ő írásaiban is értékesebbek és érdekesebbek-e azok a fejezetek, amelyek svájci életet és svájci mentalitást tükröznek, azoknál, amelyik általános emberi érzéseket és gondolatokat revilálnak? A többi három épen úgy volt Svájcban élő német poéta, mint ahogy a mieink (betűrendben Ambrus Balázstól Vidor Imréig) Vajdaságban élő magyar irók, — et rien de plus. Véletlen, hogy ott éltek, valamint véletlen — és pedig szerencsés véletlen — hogy ezek meg itt, köztünk. Becskereken, Szivacon és Szuboticán élnek ... Konrad Ferdinand Meyer a klasszikus veretű elbeszéléseit és formaszép verseit az Isar, a Spree vagy a Rajna mellett ugyanúgy alkothatta volna meg remekbe, s ugyanezt lehet megállapítani a kitűnő Spitteler és az érzékeny Levthold szén költeményeiről. Német költők voltak ők, akik bérces hazájuknak világszép tavai iösü. laktak s a 2E közdaségflakaefe dúlt nálunk a szellemi élet is meg kell szokni, hogy néhány magyar író él itt, akik nem tartományi vagy megyei, de magyar irodalmat írnak, bármi szerényei ugyanazon nyelven és hasonló eszközökkel, mint az irodalom többi magyarjai és a magyarság többi Írói. S azért nem kell kevesebbre becsülni eket, — ellenkezőleg: többre. Meri ugy-e, mindenütt könnyebb írni mint itt, ezen az irodalomelleties területen? * Ez a cikk már kész volt. amikor c lapok vasárnapi kitűnő vezércikkét olvastam a Népkőrröl. mint az itteni kulturmozgalmak középpontjáról s a magyarság Magicájáról, Vidor Imre barátomnak Igen figyelemreméltó hozzászólását a vajdasági irodalom kérdéséhez, továbbá a valóban jó hirt. hogy fiatal kollégáink március I-én havi szemlét indítanak s végül, hogy a nagytehetségű Tamás Istvánnak uj könyve egyszerre három nyelven jelenik meg. Csupa kellemes és örvendetes hir, — szinte sok egy hétre, s merő cáfolat a panaszra, hogy a Vajdaságban nincsen irodalom. De éppen mert sok. nem lehet őket igy (utóiratban) elintézni és méltányolni. A jövő héten talán elmondhatom, mennyire örülök, hogy ilyen pezsgésnek inaz egész paksamétát. Állítsa ki róla a téritvényt. Az esetre akkor derült némi lény, amikor a telekkötiywezető eskü alatt továbbította a hírt. hogy Parcheticli báró kislégi birtokát megvette Gelb Mózes. Viszont a külső részeken Dudínszky sziirszabó az alábbi mondás igazát volt kénytelen elismerni: —■ Rajtam, tisztán rajtam múlt az egész botrány elsimítása. Mert ba én akkor nem ntondom azt. kedves alispán barátom, kérlek, tartsuk vissza az ügyet mert mire jó az a nagy sietség, akkor ma az alispán íc! van függesztve. De mondtam és ez volt a helyes eljárás, igaz-c szomszéd? Egy erkölcsi testületben fő az óvatosság. Vidovics Irta: S». Szigethy Vilmos Vidovics a vármegyeház nagyirodájáöan ette a keserű i ni oki kenyeret, de az ott történt dolgok lényegéről igen keveset tudtak meg a külvárosi szomszédok. Ezek a jámbor népek misztikus köddel vonták be Vldovicsot, aki olykor leereszkedett hozzájuk néhány szó erejéig, főleg hogy közügyekről essen a szó. Az uccák errefelé több fokkal sárosabbak voltak, mint a belső városi részeken s fialdceres-ember inkább megbirságoltatta magái sem hogy eme tengerek meguszására vállalkozzék. — Tekintetes ur, interpellálták meg Vidovicsol volt szó városrészünk botrányos külfcfféhez? A tekintetes ur mindig pipált és adandó alkalmakkal különösen szigorúan tudta ráncba szöktetni a szemöldökéi — A konstellációkkal magam sem vagyok megelégedve, csakhogy ez nem a vármegye dolga, hanem a városé. Pöfékelt egyet, aztán hozzátetto: — Tudniillik mint erkölcsi testületé. Azonban adandó alkalommal felhívom rá az alispán barátom szives figyelmét, ö bizonyára tud nyomást gyakorolni az erkölcsi testületre. Úgy kell ugyanis venni az eseményeket. hogy ezen a tájon a köztudat szerint csakis egy igazi barátja van az alispánnak. jelesen Vidovics MiTán s ba hinni lehet a legendának — már pedig miért ne lehetne hinni! — a vármegye megnevezett feje esős őszi napokon aggodalmakkal eltelve ült hivatalos helyiségében. többször is kijelentve: — Hivatali gépezetünk ma aligha nem megakad, mert Milán barátom képtelen ilyen csúf időben bekövetkezni a. megyére. Folytatólag pedig ne ringassa magát senki hiú illúziókban, hogy egy vármegye kolumnáris tisztikarának — mond hatnék úgyis, mint erkölcsi testületitek — olyan sok jóbarátia van. oh. ez nár sok lenne! Árvábbak és elhagyottabbak ők az utolsó koldusnál s valóban, megoldhatatlan probléma, hogy mi lenne belőlük, ba nem tartaná bennük a telket Vidovics Mikin, az oszlop? Mert hasonlóképpen más egyebekhez, ugyancsak a legenda szárnyán terjedt az a ló- is, hogy az öreget bizalmasan oszlopnak hívták odabenn, ahol a nagy üstök Totyognak a közigazgatás boszorkánykonyháján. Ezek a külső részek mégis a mérhetetlen büszkeséget tisztelték Vidovicsban. Megesett akárhányszor, hogy dinszky szürszabó teljes alazattal zást tett olyan megtiszteltetésre, amely szerény lakását érné, ha Vidovics ott ebédelne. ... „ ., Vidovics ilyenkor szaporábban .ut.a pipájából a füstöt. Ami azt illeti, a főispánná! kelli.ic ugyan ebédelnem, mégis az ön meghívását fogadom el. tisztelt szomszéd. Ne mondhassák azok a nagyurak. hogy ,ekenyereznek cgv rongyos ebéddel. Voltam én már különb legények vendége "'A hivatalban, (mert szakítsunk végre a legendákkal), igen fontos rcssirtja van Vidovicsnak. 0 másolta azokat a közgyü, lesi határozatokat, amelyeket íe’.ebbezéssel támadtak meg továbbá neki kellett az ilyen paksamétákat a minisztérium számára becsomagolni, gondosan őrködve. hogy az utolsó szál aktáig minden rendben tegyen. Akkoriban történt, hogy Parchetich báró törvényhatósági hatalmasság megelebbezett cgv határozatot, am© y Gelb Mózesnek biztosított volna kedvezméesdtet. Jl báró óransyaUcéiit lebegett a nem vármegye fölött, a élen eset azonban külön is érdekelte mint szomszéd-birtokost. Egv kis vámszedési togról van szó, de az eset alkalmu! szolgált a főurnak arra, hogy elmondja, kicsoda és micsoda az a Gelb? Hogy mennyi uzsora szárad a leikén, milyen nem teljesített szállításokból lett gazdag s mennyire nem érdemi meg a vármegye támogatásál Miért is kéri főleöbező a minisztert, hogy semmisítse meg a határozatot, egyben indítson vizsgálatot az alispán ellen. A felebbezés nagy megdöbbenéssel Járt. suttogás indult meg. mit kell itt csinálni. azonban addig is kiadódott a rendelkezés, hogv a szabályos tizenöt nap elteltével föl kel) az iratokat terjeszteni. A külső városrészben akkortájt aggodalmat keltő fcjcsóválások történtek, nem kis rémületére Dudinszkv szürszahónak, aki lassankint mindenben azonosította magát nem csupán a várossal — mim erkölcsi testülettel, — hanem a vármegyével is. Ha pedig helyén való, hogy diadalok napján leigya magát a kocsma padlójára, csak méltányolni lehet az elképpedését bajok esetén. — Szegény vicispán barátom, de kútja kátyúba kerülte!, sóhajtozott Vidovics. — Nagyon megrémült?' — érdeklődött Dedinszky. — Szomszéd ur, én azt önnek részletezhetem eléggé. A résztvevő polgár szava akadozott. — Ne is részletezze akkor, tekintetes ur, ne tessék részletezni, mert fáj a szivem. A megye Urai a külső városrésziek hangulatától különállóan is igen hallgatagok voltak, mert nem tehet tudni, mikor érkezik meg a miniszter dörgedelmes leirata, sőt — uram bocsás! — az sem lehetetlen, hogy kormánybiztos érkezik eleven valóságban. Már pedig fölkevert botrány sosem marad magában. Szóval, nem hogy több is }ön utána, hanem jön a többi. A kormány embere késett, helyette egyszer Parchetich rohant be a megyeszékhelyre. — Elküldték inár a felebbezésemet? Az alispán igen rezignáltan felelte. — Legalább három hete föl kellett mennie. A bárót láthatólag kellemel’enül érintette a dolog. — Borzasztóság ez. most a minisztériumba keil mennem, hogy személyesen vonjam vissza. Ugyan, kérlek, nézz utána, hátha mégis... Az alispán, nagy ügyről lévén szó, akkor maga ment át a nagylrodába, ami meglehetős feltűnést keltett, hiszen a szokásos hivatalvizsgálatok Idején is csak valamelyik aljegyzőjét küldi maga helyett. — Hallja maga Vidovics. mikor expediálták a -127. számú közgyűlési határozatot? Milán meghatott totyogássai laoozgatott a könyvekben, szakadatlanul csóválta a fejét aztán benyúlt az íróasztala fiókjába, amely zsúfolva volt Iratokkal, ott kotorászott, miközben homlokát ellepte a veriték. — Bocsánat... kegvelcm... de tévedésből még nem ment fel. itt hever. Számtalan vén trnokl fejek akkor elrémülve hajoltak az asztalra.Szántovay kétségbeesetten dúdolni kezdeti Wégiinget kilelte a hideg, ugv rezgeti a szakálla. Vidovics pedig várta, m kor nyílik tree alatta a föld. Azonban általános bámulatra az alispán annyit mondott: — Nem kell bántani, majd átveszem Beograd gyomra Naponta négg zázezer dinárt költ kávéra a főváros lakossága A legutolsó számlálás szerint B«v gradnak kétszázötvenezer lakosa van, a rendőrség véleménye szerint azonban ez a szám nem pontos, mert az adatok felvétele a perifériákon nem sikerült a legjobban. Egy kétszázezerőtvenezer lakosú nagyváros gyomrába rengeteg étel és ital fér, különösen, ha olyan sokat esznek és isznak lakosai, mint a beogradiak. Beograd város lakossága negyvenmillió dinárt fizet fogyasztási adóban és ötvenmillió dinárt költ vámra. Beograd sokat, nagyon sokai iszik. Négyszázhetvennégy korcsma, pince, bár, uzslcei kimérés árul alkoholos italokat A negyvenmilliós fogyasztási adónak a fele az alkohol fogyasztásból ered. Az elmúlt évben Beograd 8$8837t> liter bort ivott meg. A borfogyasztás a városnak kilencmillió dinár fogyasztást adót hozott Sörre körülbelül nyolcvanmillió dinárt adott ki Beograd város közönsége, ami napi kétszázezer dinár kiadásnak felel meg. Egy év alatt kilencezer üveg pezsgőt bontottak fd. A pálinka, a rakva, fogyasztás a köved, kezőképeu alakul: 10 fokos pálinkát megittak 1,244.000 litert, 10-tól 20 fokos szesz tartalmút pedig 700.000 liter menynyiségben. A 20 fokos pálinkából 366.000 liter csúszott le a garatom Rumból, cognakból és likőrből csak 63.750 liter fogyott el, amely tényleg csekélynek mondható a fenti számokhoz képest A tejből 14,700.000 liter fogyott el, a mely 700.000 dinár fogyasztási adót hozott a fogyasztási pénztárakba. A tizennégymillió liter tej, napi negyvenézr liter fogyasztással egyenértékű és a tej árát 4.50 dinárraj számíthatjuk, akkor azt is tudjuk, hogy a beogradlak napi 180.000 dinárt adnak ki a tejért Vajból, tejszínből naponta egyezer kiló tatái vevőt. Tojást évente huszonnégymilliót törnek fel. Hús évente négymillió kilogram mennyiségben talál fogyasztót és 670.000 kilogram halat adnak d évente. A statisztikai adatok szerint Beogradban naponta körülbelül 265.000 csésze kávé fogy cl Nycrskávéból 390.000 Kilogrammot hoznak a fővárosba, egy kiló kávéból! körülbelül 250 csésze főzött kávé kerül ki, 390.000 kiló kávébői 97.500.000 csésze kávét lehet főzni, ami napi 265.000 csésze kávénak fdel meg. Ma egy csésze kávé árát másfél dinárral vesszük, akkor megtudjuk, hogy a főváros naponta négyszázezer dinárt költ a kávé szenvedélyére. Friss gyümölcs tíz millió kilós metiytiyiségben kerül a piacra, szárított gyümölcsöt pedig 110.000 kilót esznek meg. Zöldséget és hüvelyeseket 22 és fél millió kiló súlyban hoznak a kofák. Szőlőt 1.500.000 kilót esznek meg, citromod 204.000 kiló kell, narancsból ellenben csak 104.000 kilogramm. A lakosság kimutatások szerint meglehetősen jól él. Aggasztó az egész statisztikában csupán csak az alkohol magas fogyasztása. Eddig Beogradhan alig volt delrrhurnos megbetegedés, ma már elvétve egy-kettöt mégis be kell szállítani az elmegyógyintézetbe. A kávéfogyasztás szerb nemzeti szükséglel Bées nem fogvaszt annyi kávét, mint a 2507100 lakosú jugoszláv főváros. És aktdt olyan Radics-párti miniszter, aki a kávéfogyasztást akarta a hivatalokban megszüntetni!
