Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-13 / 42. szám
1927, február 13. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19. oldal. Uíitarisznya Fáraók fökljén Mikor az európai utas Alexandriába ér, okvetlenül azt érzi, hogy egy uj világba érkezett, - amely jóformán semmi közösséget sem vállal Európával. Más az ég Itt, más a levegő és más útja, célja van itt- p gondolatnak. A külsőségek, a tetődén- házak, az utszéli pálmák, a fekete ruhá.u, eltakart arcú nők (Törökországban már nem látni ilyesmit), az idegen,lüktetésű zsivai. a tarka, tohzodó keleti szinöröm. a bőrnek mindenféle árnyalata a sápadt szűkétől a kreolon és a csokoládébarnákon át a fényes feketéig — ó igen, mindezek a külsőségek érdekesek, megkapóak. de hamarosan észre venni azt a sokkal nagyobb . belső- ellentétet, ami az egyiptomi és az északi lélek között van. Ennek, az ellentétnek. vagy niofídiuk külömbségnek legfőbb óka mindenesetre az izlám a másik ok a hamita és afrikai rasszok túlsúlya s végül harmadszor az a tiszta, meleg, derűs ég, mely 3 legfanyarabb európaiból, is pár .érv alatt békésebb., lustább, mosolygósától .embert csinál. Már az ittartózkodás első napjaiban feltűnik az" emberek ráérős trondta’ansága, ami mindenesetre szokatlan ne^ künk északiaknak, akik gondok.. problémák alatt görnyedünk, lihegünk, sietünk mint korbácsozott. követhordó rabszolga Itt alig van ember, aki a gondot európai , értelemben ismeri, itt nincsenek ködök, problémák, tépelődő és töprengő agyveiök, olyan egyszerű itt az élet: az ég mindig, kék, a föld mindig zöld, a pálma meg a narancsfa mindig hailókot és táplálékot ad annak, aki aludni vagy enni : akar. Az idő olcsó s a munka nem célja az életnek. Ha Alexandriában, de különösen Kairóban összeszámfálnnk a foglalkozás nélküli egyéneket. óriási szá' mókát'kapnának. A mozgó uccai árusoknak, a koldusoknak. a „tétlen üldögélek nek, a, üjcér idegen vehetőknek, a. - |^M^|rykiuaígatókinaft, se szeri., se száma. Égy Alexandriába érkcző. liajót például, amelynek' talán száz utasa van', rlegfcev^setó.-ezernyi .tarka, fezes, turbápas,-. kaftátfos, orditó, pörlekedő- tömeg' várja és mindegyik hordári teendőket szeretne végezni, holott az utasok csomagjait a szállodák kiküldött személyzete intézi el š igy ezuf benszülött közül Iegfeíjebb kettőnek, bárómnak akad ■" dolga. Dé -ázért a tömeg nem oszlik el. Ideje"bőven van s ezért várai, a Holnap vagy holnapután érkező haőt, pedig bizonyos, hogy ott sem akad semmi dolga. Mindezek ellenére itt soha sincsen munkanélküliség; nincsenek iiesztö. megrázó szociális problémák, melyeknek rosszkedvű árnya majdnem minden európai nagyvárosra ráfekszik, ahol csak gyárkémények füstölögnek és szakszervezetek alakúinak. Itt vidám a nyomor és problémátlán aZ élet- - • Az északi utas. aki már, kiszállt a hajóból, és. .Alexandria uccáin autózik vagy „a kairo-luxori expressz kényelmes kocsijában ül, mindig azt érzi. hogy valamit elhagyott. Hogy egy súlyos podgyásszal kevesebbet visz' most magával. Az az ólmos, .súlyos, keserű világ,szem■ .lélet,.amely ma már minden európai ember .sajátja,". íme, most’ egyszerre eltűnt, az. embér frissnek és könnyűnek éi*zi magát, mir.tl.ia izzadt, terhes, téli gúnyákat dobott volna, le, magáról’., A levegő big 'és. szikrázik a naptól léptünk könnyű, mint sárga saru’« beduiné, a narancsnak, 3 'djizzádf déli evütnölesökriek eddig soha nem érzett illata szállong a gyümölcsárus asztaláról', a szamár vidáman aprózza lépteit a homokos aszfalton és boldog pálmák ágaskodnak a gondos angol kertek nyugodt derűjéből. A fáraók.-földjén vagyunk, ásszönyóm. S amig csak e földet járjuk, ez a könynyíi, gondtalan érzés,, mely felfokozz« és felfrissíti életörömünket, állandó kísérőnkké szegődik. Néhány nap múl va már észre se vesszük, hogy élünk. Az életen itt nem lehet megakadni és meditálni. Minden leegyszerűsödik tekintetünkben s nem marad más teendőnk, mint az élet derűs, -gondtalan továbbélése. , ■ . Beleharapunk hát a narancsba és az illatos, zamatos lé szinte könyökünkig csorog. Álmunk oly édes, mint érett gránátalma s mikor a nap reggel vidám májusi. napot igér a zsaluk résein keresztül, a vigyorgő--berberm behozza cipőnket és arabul azt kívánja, hogy legyen könnyű a napunk. A feketeborü szolga kiváltsága mindig teljesül. Napunk könnyű, mint tarka kis madár, a nagy Amon-Re, aki a fáraók homlokáról elűzte a felhőket, bőven ontja fényét és elhesegeti az ég felhőit is. A tiszta, fénytől, csillogó életöröm ügy hintáz bennünket, mint lótuszvirágot a Nílus vize. És ajkunkról sok hosszú, fanyar, nyűgös hónap és év után végre kibuggyan ez a boldog, kába. különös sóhaj:-— Könnyű az, élet... (-y.) A Fratelíini testvérek Az évröl-évre szokásos Marianneválasztást az idén a második kerületi városházán tartották meg. Olyan kedélyes, vérbeli, jótékony célú mulatság,, ez., móka, tánc, jókedv és éjfélkor, a színházi előadások után Páris nevesebb művészei lépnek fel a rögtönzött báli színpadon. A mulatságra eljöttek a Fratelíini testvérek, is, ..saját autójukon. Csinos négy-' üléses Citroen, nincs behorpadva az oldala és nem hiányzik ,egy kereke sém. Páris legnépszerűbb bohócai ők, a nevetés nagymesterei, kétezer, ember fiHajandz'sázik', úgy játszik az idegeivel mint egy- zongora virtuóz; nagyzolásai, gesztusai, füllentései, csupa tréning, művészi tökélyre emelve. Különösen a középső, 'Francois érti ördögien a mesterségét. A valóságot összecseréli a valótlannál, a reálist az irreálissal. Egy megrögzött, hazug, aki zavarba jön, ha igazat szól. A polgár, aki röhögni akar, a hasizmait ficánkoltatni, többre becsüli őket, mint hadvezéreit. A buffetben lisztesen, dagadt orral, kifestett füllel, szemmel, szájjal és képpel a bar-asztalhcz '. támaszkodva időgyeli őket cstéről-esjére a Ctrc D’hiver-. ben. A lovakra senki sem kiváncsi, az idomított kutyákra sem, a zöld, ruhás nőre sem és a salto tnortalera sem. A Frateliinieket várják,, á »rohe]-triót,«,: I:t,,: a, lázas .báli éjszakában ismerkedtem meg. ■ velük én is. 'Ahogy . fejtíjn.tek a függöny mögött, a csöpp-színpad egyszerre tele lett jókedvvel és ragyogással, a táncoló párok egymás hegyérihátán tolongtak, felkiabálíak hozzájuk és ők réplikáztak szellemesen. Az operettbrcttlí komikusai sokkal vaskosabb eszközökkel dolgoznak. Fratclliniék inkább a niianszokra buknak.’ Egyszer sem vágták pofon egymást, egyszer sem rúgjak á becstejen fertályukba, mégis kacagott a. publikum. A mesék káros hatását a következő ötletes játékkal illusztrálták:Egy kisfiú, aki sokat olvasott a kedélyes Mackó Mukiról, kimegy az erdőbe. Bolyong a szelíd fák között: és kirázza a hideg a félelémtől. Hirtelen, megpillant, egy kövér medvét. Megkönnyebbülten lélegzik fel:' ...-rr Áh..Monsieur,, Ön' az! Mái. ugy.tnfegijedtetn —• és boldogan pacsit nyújt a mackónak, . amely beleharap és ;jóízűen elfogyasztja a kezét. — 'Brnh’ahahuhaha! tombolnak- az 'emberek. — Jó pofa! — üvölti valaki telészájjal. ' Ä terem bőg és a'Z oldalát fogja. Boszorkányos emberek! A kisebbik Fratellini csak kitátja száját. — talán savanyú volt a vacsorái krénieset — mité felhorkan az ezerfejü tömeg: — Bruhahaha! — Mo... Mo... karja fplytatni mondanivalóját a bohóc, de az egyetemes röltej, amely az arcába fröccsen, torkára forrasztja a szót. Ha komoly marad, azt Is játéknak vélik, ha grimaszt vág akkor pedig tartani lehet tőle, hogy reánk szakad a tnenyezet Összevissza gálnak. Mellettük Páris főpolgármestere, gomblyukában a becsületrend szalagjával. Diskurálnak. Természetesen a főpolgármester a szerényebb, majdnem alázatosabb, . aki állandóan bókol és hangsúlyozza: boldog, hogy a nagy művészekkel szívhat egy levegőt. Alberto Fratelíini exkuzálóan mutat a mellére: '— Opp’pardon! Otthon felejtettem a becsületrendemet. Ez nfm' vicc, Fratelliniéknek becsületrendjük van, amelyet a francia köztársaság elnöke ezzel a megjegyzéssel tűzött a;-testvérek közös, kebelére: — Franciaország jóltevőinek. Mert aki bennünket megkacagtat, az a mi legnagyobb jóltevőnk. Egy pillanatra sem hagyják' abba a tréfálkozást. Alberto ur csacsog, kocint, sziporkázik és miközben a szépségverseny győztesével,, egy gyönyörű szőke leánnyal . csókolódzik, .biztosit róla, hogy szereti a magyarokat.- Szepp társasok h — mondja magyarul és bevallja, hogy a vándorcikuszszál, amely bejárta az egész világot. Kecskeméten is megfordultak. — Paprikas giiläs! — fitogtatja előttem összes magyar tudományát és többiek áltnélko.dva hallgatják a világjáró Fratelíini, gagyogásátl ■r~T Voltam Törökországban, Görögországban, Angliában,, Németországban — és oldalba böki a bátyját — hol is kujtorogtunk mi még? Pál 11 r válaszra sem méltatja. Ki az ördög emlékszik ’ ilyen régi dolgokra? Különben ifi: jobb a múltat nem háttytorgatní. Egyébként született olaszok. De ők is mint annyi más idegen művész Franciaországot választották második bt. juknak. És Gallia busásan, fizetett ezé- t a kis árulásért. — Szép vagy angyalom — ütötte! hátba elösmeréssel egy kisleányt, aki közelébe férkőzött és szájoncsókolta — Merci bieu! — pukkcdlizett az ÜüCS. ' ■ A lisztes puszit bizonyára eltette emlékbe. A. rendőrprefektus hátát teleragasztotta bogáncsokkal. A prefektus ingerülten felhorkan, de amikor megpillantja a krumpliorru bohócot, széles mosolyra húzódik a szája és mindenkinek elmeséli a teremben, hogy milyen tréfát csinált vele Fratelíini. ' Az ablak előtt tortát fogyasztott egy ismeretlen ur. Francois szemet vetett a csodás szeletre. Mintha csak véletlenségből történt volna, rászórta szivarja hamuját, mire az ur dühösen lecsapta a tortát Egy légy épen vacsorázni kezdett rajta. Frateilini a sütemény után nyúlt és szegény légy kénytelen volt tovább repülni. Ez a nagy behemót komédiás szinte a szájából vette ki a falatot. Tamás István Szente'eky Kornél: Az oli^posz alatt Mint csoda olyan vagy: hatalmas hideg, parancsoló és dermesztő. Fanyar, poros, ásitós múzeumok után ki hitte volna, hogy ilyen ijesztő az istenek tanyája? Ember sose járja ormod, csak a holdfény hull fehér fejedre és a nap koszorút fon köcéje, HeJiosz szereti gyermekeit — de ember nem járhatja ormod, félelmetes istenhegy. Kicsiny vagyok és ijedten nézem messzi, magas csúcsod, mint bámész attikai pásztor, akit káprázatos oreádok látogattak .. [meg lázas, eszelős álmában ezer esztendőkkel ezelőtt. Bevallom: eddig pogány voltain, a, könyvekben holt Zeuszról olvastam 6s a sisakos Athéné unalmas emléke [volt göcthös görög óráimnak. De most érzem hogy éltek, tökéletesek vagytok, ti bozontos, márvány istenek, mostérzem szépséges, végtelen erőd Zeusz és most didergek zárt és öTőkkön élő szépséged előtt Afrodité, Héra meg Niké Ápterosz. Kicsiny és hivő lettem előtted óriás Olimposz. Fejem imc lehajlik, mint bűnös zarán[doké a szent • kapu előtt. Hiszek benned és várom szép, bölcs [haragod Zeusz, s ezért letérdelek előtted, alattad, az Olimposz' tövében (Tempo völgye) A tég*zebb a-ftsio- y arca se mentes ig ii gyakran ránco«tól, gyűrődésektől, vö üs égtől és egyéb bőrtiaztdtalanságtól, amelyet az éles levegő és a hideg szokott okozni. (Créme Simon) használata naponkint a még nedves bőrre, mosdás után, a‘ epkisei b hibát is azonnal megszünteti és megóvja arcána* puhaságát, ruganyosságát és íideségét. mindenütt kapható. SIMON KRÉM, FUDER ÉS SZAPPAN Parfüméria Simon, 58. Ffl. St. Martin, Fari« Párisi portrék
