Bácsmegyei Napló, 1927. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1927-02-09 / 38. szám
4. oldal. RÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. február 9. Kidobtak a vonatból és kirabo'tak egy földbirtokost Rablótámadás a Beograd—zagrebi személyvonaton Vinkovclről jelentik: A Zagreb—beogradi vonaton vasárnap éjjel két !smeretíen fiatalember a vonalból kidobta Vukovac Pájó velikikopavniki földbirtokost, maid ok is leugrottak a robogó vonatról, az eszméletlen embert- kirabolták és vérbefagyva otthagyták a töltés mellett. Vukovac Pájó gazdag földbirtok is vasárnap a zagrebi vonat indulása előtt Vrpolye községben, a vasútállomás melletti vendéglőben ült egyedül* A földbirtokos éppen távozni készült. amikor odalépett hozzá egy jólöltözött fiatalember, aki udvariasan megkérdezte tőle, hogy hova utazik. Vukovac azt felelte, hogy Beograd felé tart. mire az ismeretlen megkérte a földbirtokost, engedje meg, hogy csatlakozzék hozzá, mert ö is Beogradba utazik. Vukovac szívesen beleegyezett és uj ismerősével együtt szállt fel a hajnali személyvonatra. A vonaton az ismeretlen kihívta a földbirtokost u kupéból azzal, hogy a friss levegőn elszívnak egy cigarettát. Pár percig tartózkodtak csak kint, a mikor egy másik elegáns fiatalember lépett ■ hozzájuk. Néhány pillanatig beszélgettek, *majd a két fiatalember hirtelen ráugrott Vukovacra, egyik befogta a meglepett ember száját, a másik derékon kapta és kilökte a robogó vonat ajtaján. Mindez egy pillanat alatt történt és a kupéban senki nem vett észre semmit. Amikor a vonat a következő állomás előtt lassítani kezdett, a két bandita is leugrott és a sínek mellett viszszame.ntck arra a helyre, ahol a szerencsiben embert kilökték a vonatból. Vukovacot eszméletlenül találták a töltés mellett, kiraboltál: hétezerötszáz dinárt tartalmazó pénztárcáját és sulyrs vasdarabbal több ütést mértek .fejére. Vukovacra csak másnap találtak rá. az arra haladó tanyaiak. A súlyosan sérült földbirtokost Vinkovcfre vitték, altot sebét bekötözték. A rendőrség kedden hallgatta ki Vukovacot, aki jegyzőkönyvbe mondta a rablótámadás lefolyását és pontos szeméi yleirást adott a tettesekről. A szcmélyleirás alapján a hatóságok azt hiszik, hogy a rablótámadást Milovanovics Lyubomir régen körözött veszedelmes zsebmetsző követte el egy társával, akit a gonosztevők körében »Milyko káplárénak neveznek. A rendőrség megindította a nyomozást a banditák kézrekeritésére, eddig azonban nem sikerült a két veszedel tnes rablót kézrekeriteni. A német kormány nem tiltja meg Vilmos excsászár hazatérését A nac onalista sajtó szerint nem hosszabbítják meg a köztársaság védelméről szó ó törvény érvényét Berlinből jelentik: Ez év julius 21-ikén jár le a köztársasági alkotmány védelmére 1922-ben alkotott törvény, amely módot ad a kormánynak, hogy a császár és az egykori uralkodóhoz tagjainak tartózkodási helyét megjelölje és őket szükség esetén távoltartsa a birodalomtól. Öt évre hozták meg ezt a törvényt és Ita a birodalmi gyűlés a köztársasági alkotmány védelméről szóló törvény érvényét idejében meg nem hosszabbítja, akkor német részről semmi sem állna az útjában annak, hogv Vilmos excsászár visszatérjen Doornbót. Rómából jeinetik: A Tribune jelentése szerint Mussolini hosszabb jegyzékben közölte az angol kormánnyal azokat az alapelveket, a melyek az olasz kormányt kínai politikájában irányítják. A jegyzék leszögezi, hogy Olaszország katonai intervenció esetén is hajlandó támogatóst nyújtani Angliának Kínában. Az ölasz kormány véleménye szerint a kantom nemzeti* kormánnyal való békés megegyezés csak abban az esetben valósítható meg, ha a kantoni kormány elfogadható alapon tesz javaslatokat a tárgyalások folytatására. Egyelőre semmi kilátás sincs arra. hogy a nagyhatalmak pr-Ezidőszerint nem lehet még tudni, hogy mikor fog a német kormány megfelelő rendelkezést tenni a köztársaság védelméről szóló törvény érvényességének meghosszabbítása céljából, a nacionalista saitó egyre sze szerint azonban a kormány nem is kivan erről törvényjavaslatot előkészíteni és erre nincs is szükség, mert a közigazgatási hatóságok is elegendő jogkörrel rendelkeznek. Ezen az alapon a nacionalista lapok annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a kormány meg fogja kímélni a volt császárt minden újabb kíméletlen megaláztatástól. akarja küldeni az indiai hadsereg szinejavdt zsarnoki érdekeinek szolgálatában. Az indiai sajtóban is egyre gyakoribbak az angol-ellenes támadások. Pekingi jelentés szerint Csang- Cso-Un tábornagy nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy a kínai kérdési csak abban az esetben lehet megoldani, ha a külföldi hatalmak az ország békés fejlődését, a termelés fokozását, az ipar megerősödését és az ország pénzügyi talpraállifását lehetővé teszik. Hangsúlyozza Csang-Cso-Lin. hogy fegyverek erejével ma már semmit sem lehet elérni Kínában. Tüntetnek Indiában Anglia kínai politikája ellen Olaszország a kínai konfliktus iegyvercs meg* o dása mellett dekei békés tárgyalások folytatásával biztosítottak legyenek. Olaszország szolidáris a kínai kérdésben Angliával és hajlandó részt venni olyan akcióban, amellyel An glia a nagyhatalmak érdekeit megóvni véli. Mint Londonból jelentik, szombaton és vasárnap India több városában nagyarányúi tüntetések zajlottak le az angol kormány kínai politikái.« ellen. Kalkuttában vasárnap az egyetem! ifjúság tüntető nagygyűlést tartott, amelyen több ezer diák vett részt. \7 ülésen több beszéd hangzott el és a szónokok hevesen támadták az angol kormányt, amely vágóhidra Furfangos csalás a Hartmann és Conen-c g utalványával Ö ezer dináros esz őst követett rl e?y zuboticai fiatalember Érdekes csalási ügyben indított kedden nyomozást a szuboticai rendőrség Ötezer dináros csalásról van' szó, amelyet egy fiatalember követett el, akinek a nevét a rendőrség egyelőre a nyomozás érdekében nem hozza nyilvánosságra. Kedd délelőtt valaki három hízott sertést vitt eladni a Hartmahn-cég Szegedi-uti telepére. A telepen ötezer dinárért megvették tőle a három hízót és cgv szabályosan kiállított utalványt ka- IV*tt az összegről, amelyet a cég városi «Iódáidban kellett beváltania. Az utalványt elfogadta és el is indult, hogy beváltsa, azonban az uccán egy fiatalember megszólította és azt állítva, hogy ő a cég tisztviselője, elkérte az utalványt azzal, hogy beviszi az irodába és egy másik utalványt hoz 'ki, amelyet a lakásban beváltanak. A hiszékeny eladó út is adta utalványát a fiatalembernek, aki hamarosan visszatért egy papírlappal. amelyen szintén fel volt tüntetve az összeg. Az uj utalványt átadta azzal, hogy az eladó vigye be a lakásba, ahol haladéktalanul kifizetik az összeget. A gyanútlan ember be is.„ment a lakásba, ahol legnagyobb csodálkozására kijelentették, hogy a kifizetéseket au irodában eszközjik. Az ékkor már gyanakvó ember átment az irodába, ahol! azt mondták, hogy néhány perccel előbb már kifizették az ötezer dinárt. A károsult feljelentést tett a rendőrségen. amely megindította a nyomozást. Gyógyszeírta: Lóránt Mihály Az irodában mindenki lázasan dolgozott. Kelemen István feltekintett a faliórára. Este ‘ félhat volt. Egy pillanatra felállóit. Háromnegyed hatkor nyújtózott egyet, újra felállt, majd idegesen megint letilt. Hat. óra előtt tiz perccel kiment, megmosta a kezét, visszajött, megragadta a tollat, de újra letette. Hat óra előtt öt perccel levelet hoztak neki. Felbontotta és hirtelen a zsebébe gyűrte. Ettől kezdve nem lehetett tele bírni. Felugrott, leült, újra felugrott, egyik lábáról a másikra állt. Látszott rajta, hogy minden idegszála elhúzza innen. A főnöke hosszan nézett rá: nem tudta megérteni, hogy mi lelte. Kelemen István lehunyta a szemét, majd kirántotta a zsebéből a kezét. Valami égette a kezét a zsebében. Újra hirtelen a zsebébe nyúlt és a zseb mélyén marokra fogta a levelet. Mintha félt volna, hogy valaki észreveszi, hogy levelet kapott. Pedig mindenki látta, amikor a szolga hozta neki. A papiroslap táncolt előtte, a balkeze állandóan a zsebében volt és ezzel néni tudta lefogni a táncoló papírlapot maga előtt. De az istenért sem vette volna ki a zsebéből a kezét. Mi lenne akkor a névtelen levéllel... Mert névtelen levelet kapott! Ilyenről már olvasott regényekben, újságokban, de sohasem hitte el, hogy valóban létez'nek iíyen levelek. Az volt a meggyőződése, hogy ezek csak kitalálások, mesék, amelyekkel az olvasókat szórakoztatják. Es most a zsebében volt a mese, a furcsa valóság: az izzó széndarab. Nem tudta, hogy mit kezdjen vele. Rettenetesen összemarkolta a levelet. Erezte, hogy úgy gyürődik, mint egy róngydarab. A íékezbetctlen dühét szorította bele a sötét, rejtelmes írásba. Mindez azonban nem használt. A szemében ott volt a kusza tűz, az ajkán az ideges votiaglás és újra felkelt az íróasztala mellől. — Ha rosszul van. menjen haza — mondta a főnöke és odalépett hozzá. — Igenis — válaszolta növekvő zavarral Kelemen és köszönés nélkül kiszaladt a szobából. Odalent az uccán a iobbkezével igazgatta magán a fe 1 spkabátját, be akarta gombolni, de ez sehogyan sem sikerült neki. C$ak azután vette észre, hogy a balkeze még mindig a kiskahútju zsebében van és ez akadályozza meg felsőkabátja begotnbolásában. Már egészen nedves volt a kezében a levél; a keze megizzadt a hatalmas erőfeszítésben. A nedves papiros foszladozni kezdett. Csak tovább szorította és ez akaratlanul is gyorsabb léptekre ösztökélte. Elért az. egyik uceasarokhoz és Önkéntelenül befordult abba az uccába, amelyben a klubja volt, ahova minden este fel szokott járni. Már régóta kártyázott. Azóta, amióta egyszer fel vitték a barátai a klubba. Először csak belekóstolt, azután önmagát áltatta azzal, hogy csak tréfából játszik. Két hét múlva elhatározta, hogy nem megy fel többé a klubba, egy hónap múlva tnegcsküdött, hogy leszokik a kártyáról és hat hét múlva állandóan veszekedett a Családjával a kártya miatt. Elterjedt róla, hogy a kártya bolondja, akit a színes lapok tönkretesznek. Mindent megpróbált és mindent megr próbáltak vele. Nem ment, szenvedélyes kártyás lett. Este hivatal után nem ment haza, hanem rohant a klubba. A sarkon, a válaszúton eleinte rnegállott, azután már meg sem állott, csak rohant tovább. De most meghökkent. A fele utón megállította a levél. Szorított egyet rajta. Erezte, hogy a papir enged a szorításnak. Azután mégis megfordult, a melléből egy sóhajtás tört fel és rohanni kezdett ellenkező irányba: hazafelé. Az uccába, ahol lakott, már sebesen futva erkezett. A kapun berohant, mint egy eszelős, a lépcsőkön hármat ugrott és az ajtaján, ahelyett, hogy megnyom, ta volna a csengőt, hatalmasat, dörömbölt. Szinte bebukott az ajtón. — Mi az, mi van veled? — kérdezte ijedten a felesége. — Rosszul lettél? Beteg vagy? Adjak egy kis vizet? De Kelemen továbbra sem szólt egy szót sem, az arca elfehéredett, a lába remegni kezdett és a levél, érezte, szerteszakadt a kezében, a zseb mélyén. — Az istenért, mi történt veled? — sikoltott rnár az asszony és megfogta az ura kariát. Kelemen lerázta magáról az aszszonyt. — Mama, mama! kezdett sikoltozni Kelemenné és a szobából öreges, csoszogó lépések hangja hallatszott. —- Mama? — kérdezte furcsán Kelemen. — Hát nincs itt?... — De itt' van — mondta, az asszony é.s rámutatott á szobából kilépő öregasszonyra. —- Hol? — nézett rá érthetetlenül anyósára. — Ott — mondta Kelemenné és az anyjára mutatott. Kelemen nagyot nézett, hirtelen kivette zsebéből a kezét, rátekintett az anyósára és mosolyogni kezdett. Nézte a két asszonyt és a mosoly nevetéssé fokozódott az arcán. Azután minden átmenet nélkül harsogóaii kacagott, izzadt tenyerét törülgette zsebkendőjével és hozzányúlt felsőkabátjához, hogy levesse. Most már a két asszony is mosolygott, bár az ijedtség nyomokat hagyott arcukon. — Mi volt veled? — kérdezte Kelemenné. — Semmi. Kis szünet következett, megindultak a szoba felé. Kelemen leült az asztalhoz és tovább kacagott. Most már mindhárman kacagtak. Kelemen hirtelen panaszkodni kezdey, hogy fáj a fete. Aszpirint hoztak neki, bevitték a hálószobába és lefektették a pamlagra Előbb még levetették a kabátját, nehogy öszszegyürje. A hálóból a csukott ajtón keresztül is kihallatszott még kacagása. Amikor pedig becsukódott az ajtó Kelemen mögött, a kis asszonyka nekiesett férje kabátjának, végigtapogatta zsebeit, azután elővette diadalmasan az összetintázott, összetépett nedves, névtelen levelet. Az édesanyja felé fordult és igy szólt: — No ugy-e megmondtam, hogy használni fog a gyógyszer.
