Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-18 / 16. szám
4. oldal, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 18. Bácsvármegye utolsó közgyűlése Két és félmillió dinárt szavaztak meg a Vajszka-zsivai »örtöliés kiépítésére Szomborból jelentik: Bács vármegye utolsó közgyűlését hétfőn délelőtt tartották meg Rajics Szvetiszláv elnöklete alatt. Az utolsó megyei közgyűlés iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg és a megyéből mintegy nyolcvan bizottsági tag jelent meg, köztük Bugarszki Lázár és Katies Milos képviselők is. Az ülésen több ízben igen szenvedélyes vita fejlődött ki egyes bizottsági tagok között. A közgyűlés legfontosabb pontja a Vajszka—zsivai ármentesitő társaság területén az állam és a megye anyagi támogatásával építendő nagy körtöltés költségeinek fedezésére vonatkozott. A több kilométer hosszúságú töltést az állam, a megye és az érdekelt ármentesitő társaságok közösen építtetik és az építkezés céljára az állam hárommillió, az ármentesitő társaságok ötmillió és a megye két és félmillió dinárral járult hozzá. Az előirányzott összeget a közgyűlés egyhangúlag megszavazta. Nagy vitát provokált az állandó választmánynak az a javaslata, a mely miután megállapítja, hogy a belügyminisztérium ügyviteli szabályzata, amely a tartományi gyűlések ügyvitelére vonatkozik, nagyon hézagos és emiatt, nehogy az uj tartományi közigazgatás zsákuccába jusson, azt javasolja, hogy a megye kérje fel dr. Vlaskalin Milorádot, a B. B. B. inspektorát és dr- Konjovics Nikolát, az állami számvevőség biráját, akik legalaposabb ismerői a vajdasági közigazgatásnak, készítsenek memorandumot, amelyben felhívják a belügyminisztérium figyelmét ezekre a hézagokra és azok korrigálását kérik. A javaslathoz Nikolics István futaki, Protics Sztankó bresztováci. Vniiesics János sztápári görögkeleti. lelkészek, dr. t-'idaics Milos szentai város} főügyész, dr. BugflrszM Mzáf--képviselő ,és-dr. Gavriiovics Sándor apataini körorvos szóltak hozzá,* akik valamenyhyien ellenezték ä javaslat elfogadását azzal, hogy a megye nem hozhat ilyen határozatokat, mert a tartományi ügyszabályzat megállapítása teljesen a belügyminisztériumra és a tartományi képviselőtestületre tartozik. A nagy vita befejezése után a javaslatot mégis nagy többséggel elfogadták. A közgyűlés ezután még több község zárszámadását és költségvetését hagyta jóvá és háromnegyed tizenkettőkor végétért. Achmed Zogu albán miniszterelnök január végén Rómába utazik Fontos tárgyalásokat kezd Mussolinivel Rómából jelentik: Achmed Zogu albán miniszterelnök január 30-rín érkezik Rómába Mussolini meglátogatására. A lapok az albán miniszterelnök útját, mint fontos eseményt tüntetik fel és utalnak arra, hogy a látogatás még szorosabbá fűzi a kapcsolatot Albánia és Olaszország között. Achmed Zogu Rómában pár napot tölt csak, február első napjaiban visszautazik Tiranába. Felrobbant a magyar határállomáson a kikindai személyvonat mozdonya Egy fűtő meghalt, a másik fütő és a mozdonyvezető súlyos égési sebeket szenvedtek Szegedről jelentik: Vasárnap este hét órakor a jugoszláv határ mentén fekvő Szőreg község mellett a vasútállomástól körülbelül két kilométernyire a Kikindáról jövő személyvonattal borzalmas szerencsétlenség történt. A valószínűleg túlfűtött mozdony felrobbant, az egyik fűtő meghalt, mig a másik és a mozdonyvezető életveszélyes égési sebeket szenvedett, a mozdony pedig használhatlanná vált. Vasárnap este kevéssel hét óra előtt jelezték Szőreg állomásnak a kikindai személyvonat beérkezését. Néhány perccel később hatalmas detonáció volt az állomáson hallható, majd pár pillanat múlva feltűnt egy a sínek közt futó, lihegő ember, akiről csakhamar kiderült, hogy -a vonat egyik utasa és aki segítséget kért a szőregi állomástól. Az állomáson szolgálatot teljesítő dr. Vidák József rendőrfogalmazó és Répásy Ferenc detektív egy liajtányon azonnal a helyszínére siettek. A négy személykocsiból és több teherkocsiból álló szerelvény a nyílt pályán vesztegelt, a mozdony kazánján hatalmas repedés volt és a mozdony mellett eszméletlenül feküdtek a fűtők és a mozdonyvezető. A szerencsétlenségről azonnal értesítették a jugoszláv határállomást. Az utasok a szerencsétlenség lefolyásáról elmondották, hogy hirtelen detonáció reszkettetté meg a levegőt, ä személyvonat összes ablakai betörtek és a vonat hirtelen megállt. Szegedről azonnal segélymozdönvt indítottak a helyszínre és az összeégett három áldozatot az oroszlámosi jugoszláv határállomásra szállították, útközben azonban Francnszki fűtő belehalt sérüléseibe. A segélymozdony ezután a személyvonatot bevitte a szegedi állomásra. Felépült a szombori Szokol székháza Két és lél millió dinárba került az építkezés Szomborból jelentik: A szombori szokolegyesülct székháza a napokban teljesen elkészült. Az egyesület két évvel ezelőtt határozta el a székház építését és fáradhatatlan agitálással vezették a társadalmi gyűjtést az egyesület lelkes vezetői: Stratimirovics István tanító, képezdei tanár, az egyesület elnöke és dr. Radics Milán főispánt titkár, az egyesület titkára. A társadalmi gyűjtést Bácsmegye egy milliós adománya indította meg, valamint a város közgyűlésének az a határozata, hogy a város legszebb helyén fekvő telkét íí. egyesületnek ajándékozta. A székház felépítésének költsége. 2.200.000 dinárt, mig a berendezés költségei 300.000 dinárt tettek ki. A székház berendezését Legetics Zsivojiu rendőrkapitány végezte nagy szakértelemmel. Az épület bejáratánál hatalmas vesztibül van, amelynek szobordiszitéseit Schóber Alajos budapesti magyar szobrászművész készítette. Az épület nagytermében színpadot állítottak fel. Az épület a legmodernebben van berendezve gőzfűtéssel, vízvezetékkel, külön férfi és női fürdőszobákkal és ugyancsak külön öltözőkkel. Az egyesületnek, amely 1919-ben negyven taggal alakult, ma ötezren felül van á taglétszáma. Az egyesület tornavezetője dr. Radics Milán '-föispáni titkár, mig az egyesület titkára 'Našztaszics Nova tanító. Menyasszonyok éjszakáján Irta: Vándor Kálmán Sötét volt borzalmasan. Metszett az áthatlan feketeség. Szél csapkodta dühösen az ódon házak szorosan bezárt ablaktábláit. Az ucca kövezetéhez vagdalta az üvegcserepeket. Borzalmas éjszaka volt. A kastélyban folyt a dáridó. A muzsika szólt, a pohár csengett és benne gyöngyözött a francia barátok bora. A kereveten Szaniszló hevert. Szaniszló, a kegyelmes ur. Magasra tartott kezében pohár, fiatal arcán kacagás, vidám, önfeledt kacaj. Valaki, díszes ruhájú udvar; ember az asztalra ugrott: — Urak, urak! Éljen Szaniszló! A hatalmas ur! Harsant az éljen, összecsapott a sok pohár, Szaniszló felpattant, az asztalra ugrott és poharát fenékig ürítve a falhoz csapta: — Urak! Éljetek ti, éljek én, éljenek a nők, a szépek, a csókravalók! Éljen a mámor, félre a gonddal, mit nekem milliók baja, mit nekem millió halál! Éljen az élet, a nők, a dal! Urak, urak! Így szép az élet! Felharsant újra a harsonák zenéje, viharosan szállott a dal, táncra perdültek együtt a férfiak, a sarkantyúk pengtek s az éktelen mámoros lármán át süvített a kegyelmes ur: — Nem ér ez igy semmit! Valami hiányzik! Kasimir! Herceg! Nőket ide! Fiatalokat, ártatlanokat! Csupa menyasszony legyen! Kasimir herceg elsápadt. Szaniszló mámorosán kiáltott: — Nőket akarok! Menyasszonyokat! Csupa menyasszony legyen! Kasimir szeméből kicsordult a könny: —- Uram! Szaniszló! Könyörgöm, ne kívánd! Magad ellen ingerled egész népedet! Úgyis sokan gyűlölnekV — Mit bánom én! Kasimir letérdelt. A hangja reszketett. — Szaniszló! Hatalmas urain! Az én leányom is menyasszony! Szaniszló felugrott s a hangja metszett, mint a kard: — Akkor a lányodat is akarom! Csak egy . perc múlott el. Zsoldosok dobták magukra bő köpenyüket, kezükbe fogták a mordályt és ráakasztották a viharlámpásokát. A város uccáin megindult az imbolygó fény. * A város végén, a vízpartján mégis világosság látszott. Kadaika Mirkó özvegyénél ünnepi világosság. Három szál gyertya sárgaviaszból. A pádon ketten ültek. Amira, a leányzó és Dusán, a hatalmas szőke legény. Roppant vállán feszült az ünnepi kabát. Az özvegy a sarokban serénykedett. Kicsipkézett, színesen mintázott fehérneműt rakosgatott. És közben beszélt. A hangját sokszor némitotta cl az ég dörgése. Ilyenkor siirün hányta magára a kereszteket. — Úgy, úgy gyermekeim. Haragszik ránk az ég. Őszön múltam hatvanhárom éves. de nem emlékszem ilven istenharagjára. Nagyanyám szokta mesélni mindig... Nem. nem is mondom el máma. Cs'ak készüljetek a holnapi nagy napra. Bizony, Amira. Nézz meg jól mindent. Holnap kirepülsz. Felülsz Dusán széké, rére és a két lovacska elkocog veled Aztán mar csak ritkán látsz engem. Dusán szelíden beszélni kezdett. — Nem úgy van az. Marinka anyám! Éladod a viskót és eljövök érted a nagy szekérrel. Télen a tűz mellett a padkán üldögélsz majd és mesélsz a régi világról. Nyáron meg kiülsz a kertbe és süt a jó napocska, bizony, anyó! Amira sirt. A hatalmas legény gügyögni kezdett. — Miért sírsz, galambocskám! Ne félj! Itt vagyok én! Ha maga a rőtszakállu Hadonka jön érted, akkor is megvédtek! összezúzom, aki bántani rner, beléíojtom a lelket, aki megérint! j És künn az éjszakában már az ucca elején imbolygott a fény_.., Hirtelen az ajtón erős döngetés hangzott. Jaj. Dusán! Hallod? A legény felfigyelt. A kapun újra dongott az ütés* Lerázta az ölelő karokat. Kezébe vette botját és a kapuhoz ment. — Az éjszakában ki zavarja az alvókat? Durva hang rikoltott: — Ne papQlj! Nyisd 'ki a kaput! Vagy arra vársz, hogy bezúzassam? — Kik vagytok odakiinn? — Zsoldosok Szaniszló seregéből. A legényen végigrohant a borzalom. — Mit akartok Kadaika Mirkó özvegyi házánál? — Bocsáss be, mert bezúzatom az ajtót! — és a kapu egy irtózatos csapás súlya alatt recsegve nyikorgott. Azután valami roppant, a kapu szárnya kivágódott, valami a levegőbe emelkedett, azután recsegve lezuhant. Dusánra. Hangtalanul lerogyott a sötét kapu alatt. * A herceg meghajolt Szaniszló előtt. — Hatalmas ur, parancsod teljesült. Nőket hoztunk. Amint parancsoltad. Fiatalok, szépek, ártatlanok. Csupa menyasszony. Felüvöltött a mámor. * Azután hajnalodott. Az eső már nem esett, de szürke dermedtség feküdt a város fölött. Kadaika Mirkó özvegye imádkozott. Dusán bekötött fejjel feküdt. Melle fájdalmasan zihált. — Anyám, hol van Amira? — Aludj fiam, aludd ki magad. Aztán majd megmondok mindent. — De én most akarom tudni! Rögtön! Mondd meg! Az asszony csendesen sirdogált. Dusán nem nyugodott. Felkelt, támolygó léptekkel az asztalhoz ment, szájához emelte a nehéz kancsót. — Hová vitték a lányodat, anyó? S az asszony megmondta halkan. — Szaniszló vitette el! A legény száján kirobbant a szó: — Szaniszló? Szaniszló? Az özvegy megrémült Átkarolta i legényt. Az félre lökte és támolyogva útnak indult. Az uccákon senkisem járt. * Egyszerre a kastélyban felsírt a harang. Az öreg templom harangja átvette a hangot. Mély, erőteljes zengéssel megkondult a toronyban. Minden toronyban bömbölni kezdtek a harangok. Kitárultak mindenfelé az ablakok. Az emberek kirohantak az uccára. Zsoldos száguldott fehér lovon a kastély felől. A hangja rémülten, rekedten süvöltözött: — Megöllek Szaniszlót, meghalt a hatalmas ur! Dusán fuvta igyekezett a kastély felé. Onnan katonák, inasok rohantak. — Mi az? Mi történt? Megölték? Ki ölte meg? Dusán futva igyekezett a kastély felé. Üvöltés. Fegyverzörgés. Lódobogás. Fehér leányalak rohant feléje. A haja lobogott, a kezében tört szorongatott. — Amira! Amira! Dusán rohanni akart. Aztán elöntötte a vér és elterült. Amira föléje roskadva ölelte, csókolta, simogatta. Az üldözők nehéz fütykössel utána dobtak. Ólmos vége az eszméletlen legény szeme közé csapott. Amira szikrázó szemmel zúdította vissza rájuk az ólmosfütyköst. Azután mindennek vége volt. A harangok zúgtak. Az udvari emberek sírva ordítottak: — Szaniszló! És a kastély felől huszonkét zokogó menyasszony vándorolt a szürkületben. Borzalmas éjszaka volt.
