Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-18 / 16. szám

1927. január 18. bAcsmegth NAPLÓ 5. oldal. Radonics Jován dr. ismertette Szuboticán atartományi önkormányzat hatáskörét A pénzügyi bizottság elnöke a radikális-magyar párti megegyezésről — Stojadi­­novics Milán volt pénzügyminiszter a Radicsékkal való együttműködés ellen A radikálisok és a magyar párt agitációja a Tiszamentén A vasárnapi szuboticai nagygyűlésnek élénk visszhangja van politikai körök­ben. Radonics Jovan képviselő a gyű­lésen nagy beszédet tartott, amelyen töb­bek között a következőket mondta: — Az önkormányzat felöleli mindazokat a közigazgatási jellegű ügyeket, amelyek természetüknél fogva az illető közsé­get, járást, vagy kerületet érdeklik s a melyeket legjobban tud elintézni az il­lető község, járás, vagy kerület lakos­sága. Az államigazgatás kiküszöböli a helyi jellegű ügyeket s azoknak elintézé­sét az önkormányzati testületekre bízza, amelyek mint községi, járási, vagy tar­tományi önkormányzati testületek ala­kulnak. Egy tartomány — s ilyen orszá­gunkban 33 van — kiveti a tartományi járulékokat, hogy ezáltal jövedelemhez jusson. A tartományi gyűlés állapítja meg bevételeit, következésképen kiadá­sait is, szóval megállapítja az évi rendes költségvetést. . Ezentúl minden" tartomány a saját be­vételeiből, illetve jövedelméből fogja fe» dezni az útépítési és javítási munkálato­kat, ahol azoknak szüksége mutatkozik. Hidakat épit. folyókat, patakokat szabályoz végzi a lecsapolást, töl­téseket emel árvízvédelem szem­pontjából, fejleszti a löldmivelést, állattenyésztést, szőlészetet, halásza­tot és erdészetet. Segélyezi és ezál­tal előbbre viszi az ipart, kereske­delmet, gyáripart, gondoskodik a népegészségröl kórházak felállításá­val, fejleszti a népnevelést és kul­túrát, gondoskodik a tartomány sze­gényeiről. Ilyen körülmények között igen sok ügy ruházódik a bepgradi központból a tartományok, járások és községekre. A jövőben nem kell minden csekélységért a. népnek Beogradba mennie, hanem ügyeinek java részét el fogja intézhet­ni a tartomány, vagy járás székhelyén, sőt lakóhelyén is. A beogradi központi államigazgatás ezáltal több időt szen­telhet a nagy és fontos államügyeknek és le lesz szállítható az állami tisztvi­selők nagy száma, már pedig a tisztviselők javadalma emészti fel az állami költségvetés fele részét, viszont a nép gyors és olcsó igazgatás­hoz jut. De szükséges már most, mi­előtt a tartományi gyűlések megkezde­nék működésűket, megállapítani azok jövedelmeit, melyekből fedezhetni fog­ják majd a nagy programmal járó ki­adásokat. Ahogy az állam felosztotta az állam­igazgatást az állami és helyi önkor­mányzati hatóságok között, úgy kell, hogy az állam a tartományoknak áten­gedje mindazt a közvagyont, amely a tartomány területén fekszik. Ezen felül szükséges, hogy az állam átruházzon az önkormányzati testületeknek bizonyos adónemeket, mert a költségvetéseknek az állami adóalap' alapján • való • össze* állítása nem jó. Nem kevésbbé szüksé­ges megalkotni a községekről és a várói sokról szóiö törvényt, amelyek kell, hogy épp oly szigorú állami ellenőrzés atá kerüljenek, mint a tartományok. Az állami ellenőrzés már azért is szüksé­ges, mert beigazolást nyer:, hogv a községek — számszerűit 4478 szervezett és 2117 szervezetien — nem takarékos­­kodnak a költségvetések összeállításá­nál. 1925. évben az önkormányzati ter­hek U 24.178.293 dinárt tettek ki. Eb­ből pótadóra esik 630,438.040 dinár, fo­gyasztási adóra 212.405.723 dinár, il-1 ietékre 261,334.530 dinár. Községekben a községi pótadó százalék átlaga 558% — 100 dinár állami egyenes adóra, városok­nál pedig a községi pótadó százalék át­laga 122% — 100 dinár állami egyenes adóra. Községeknél legtöbb a személyi kiadás 33%. mig a községi szegények­re 1.7% jut. Városokban legtöbbet köl­tenek a városi üzemekre, épületek új utak javítására. A városi lakosság erő­sebben van megadóztatva községi pót­adóval (fejenként 224 dinár), mint a községi (fejenként 54 dinár.) Az önkor­mányzati terhek átlag 94.5 dinárt tesz­nek ki fejenként. Az állami adóterliek­­kel együtt egy lakos adóterhe 700 di­nár körül van, amely mindenesetre túl­sók a mai gazdasági válságban. Szük­séges ezért a legnagyobb takarékossá­got bevezetni úgy az állami, mint az ön­kormányzati kiadások minden ágában, emellett a legnagyobb gazdasági mun­kásságot kifejteni s ezáltat minél na­gyobb gazdaságot teremteni. Politikamentes önkormányzatot! Ezeket azért hoztam fel, mert az ilyen népgyülések politikai iskola a mi pol­gáraink részére, akik hivatva lesznek a tartományi, járási és községi önkor­mányzati testületekben a saját szeren­cséjük kovácsai lenni. Különösen a szi­vükre kötöm választóimnak, hogy vi­gyázzanak a községek vezetésére. A politikai hovatartozandóság és az egyéni érdek nem szabad, hogy ve­zetők legyenek az önkormányzatok­ban, de különösen nem a községek­ben. Az egycseA ne önző egyéni érdekekből törekedjenek részt venni a községek ve­zetésében, hanem azért, hogy működé­sükkel a község összlakosságának ér­dekeit szolgálják. Szerbiában s sajnos nálunk a Vajdaságban is az önkormány­zat inkább politikai kérdés volt eddig. Az önkormányzat az egyes politikai pártok vesszőparipája volt, de csak ke­vés, vagy falán semmi erőt sem fejtet tek ki, bogy az önkormányzat tgstat öltsön. Az angól önkormányzati szer veket nem is merem említeni, mert ott az önkormányzat (sclfgovernement) -évszá­zadokon át fokonként fejlődött s éppen ezért nálunk az ilyen öukörmányzátot nem is lehet átültetni. Nálunk a népét előzőleg oktatni kei! az önkormány­zatra. Ebben az iskolában elkészülve az önkormányzati élétre, el fog készül­ni fokozatosan az állami ügyek megér­tésére is. A tartományi választási küz­delemben beszélnek mindenről, de alig valamit, vagy semmit az önkormányza­tokról, amelyeknek képviselőit választ­ják most -meg. Egyenlő jogok, egyenlő kötelességek A nagy nemzeti radikális-párt elfo­gadta a magyar párttal való együtt­működést a jelenlegi tartományi válasz­tásokon. A radikális párt már a felszabadulás utáni első napokban ráterelte ügyei­mét a magyar nyelvű polgártársak­ra, Ismerve őket, mint kiváló föld­művelőket, figyelembe véve a föld­höz való ragaszkodásukat, földmive­­lül képességüket s szorgalmukat, mellyel a földet művelik. A nemzeti radikális-párt, amely a hábo­rú előtt a »szerb* jelzőt viselte, a hábo­rú után a »szerb« jelzőt törölte, azt akarván ezzel elérni, hogy soraiba fo­gadhassa a szerbek mellett a bunyevá­­cokat, horvátökát, szlovéneket, magya­rokat és németeket is. Ali nem akarunk politikai pártokat alakítani nemzetiségi és vallási ala­pon. mi azt akarjuk, hogy radikális zászlónk alá tömöritsük mindazokat, kik pártunk programijával egyetértenek. Emellett, mi nem akarunk országunkban kü­lönbséget tenni az egyes nemzetisé­gek között, mert alkotmányunk ér­telmében az egyenlő kötelességek egyenlő jogokat is biztosítanak. Mi vajdasági radikális képviselők az agrártörvény megalkotásánál követel­tük a földek kiosztását a nemzeti ki­sebbségek részére is. Én, mint az orszá­gos pénzügyi bizottság elnöke, az adó­mérsékléseknél egyetlen alkalommal sem tettem különbséget szerb és magyar kö­zött, hanem "egyformán védelembe vet­tem úgy a magyart, mint a szerbet és bunyevácot. Csak természetes, hogy ak­kor-a magyar földmivelők csoportosan léptek be radikális pártszervezeteinkbe, amint az különösen tapasztalható a to­­polai és szentai járásokban s amint azt megmutatták a legutóbbi képviselővá­lasztások is. És -a magyar földmivés nem fogja ezt megbánni, mert a kor­mány részéről sokkal hathatósabb tá­mogatásban fognak részesülni szükség­leteit illetőleg, mint az elmúlt rezsim­ben. ahol a vezető szerepet játszották a nagybirtokosok, grófok, bárók, dzsen­trik, akik tömegekben kényszeritették a magyar földmunkást az Amerikába való kivándorlásra. A paktum célja Mi elfogadtuk a magyar párttat való együttműködést, számítva arra, hogy a magyar párt vezetői lojálisán fognak velünk együttműködni, hogy ők is, mint mi is, előkészítik és nevelik párfhiveiket az önkormányzati életre úgy a közsé­gekben, mint a járásokban, nemkülön­ben a tartományokban is. Eddig sajnos nem igy volt. Ahelyett, hogy azt magya­ráznák meg, mi az önkormányzat, nil-» ként kell vezetni az ügyeket a községek­ben, hogy a falusi lakosság életét meg­könnyítsék, ami szövetségeseink egy tisztán belső kérdésből, a községéit, járá­sok és tartományok berendezéséből tisz­tán politikai jellegű kérdést csináltak. A népgyüíéseken nem beszélnek ' sem az önkormányzati elvekről, sem a nehéz gazdasági válságról, sőt arról sem, mi­ként Kellene segíteni a földművelőkön, ipa­­sokon, kereskedőkön és gyárosokon, ha­nem arról, hogy a vajdasági magyarság tömörüljön egy zászló, a magyar párt zászlója alá. A mi radikális programmunkkal ellen­tétben, hogy nem kell politikai pártokat alakítani sem nemzetiségi, sem "vallási alapon, hanem gazdasági és szociális ala­pon, a mihez mi már hozzászoktattuk magyar nyelvű radikális embereinket egy magyar párti vezető ember Sztara­­kanizsán megtartott beszédben teljes gőzzel agitált szövetségének programmja ellen, amikör azt mondotta: »A legna­gyobb bűn volna, ha a magyarság ép­pen most tagozódna és osztályozódna társadalmi ideák, általános politika és gazdasági felfogások szerint. Itt nem le­het magyar ellenzéki, magyar kisgazda­­párti, magyar szocialista, vag5r akár magyar radikális párt sem, mert ennek a magyarság egyetemes érdeke útjában áll.« Mire való az, kérdem én, a helyi ön­kormányzati választási küzdelemben tév­hitet bevinni a magyar emberek soraiba s módot adni más politikai pártoknak, •hogy a mi meg nem értésünket a saját javukra kihasználják. Ezt jóakaratulag s azért mondjuk, hogy szövetségesünket a jó útra térítsük, amelyen haladniuk kelt a tartományi vá­lasztásokon. A radikális párt elfogadta a magyar párttal való együttműködést, hogy tanujelét adja lojalitásának a párt­tal szemben, i dacára unnak, hogy a magyar párt olyan bázison uiukult meg, amelyet u radikális-párt programja miatt nem he­lyeselhet, de elfogadván az együttműkö­dést a magyar párttal, a radikális párt ugyanazt az őszinteséget és lojalitást várja cl a magyar párttól s mindenek­előtt az igazi együttműködést a tarto­mányi választásokon. Az igazi együttműködés nem abban áll, hogy megkíséreljék a magyar radi­kális pártszervezetekből lázas sietség­gel magyar pártszervezeteket alakitani s ezáltal a magyar földmivelők sorait meg­téveszteni. Az igazi együttműködés abban fog kitük­­töződni, ha a magyar és a radikális-párt őszintén azon lesz, hogy a vajdasági nép igazi és őszinte önkormányzatot kap­jon úgy a községekben, mint a járások­ban, nemkülönben a tartomásyokban, hogy a tartományi képviselők okos és bölcs vezetésével a gazdasági élet a tartományokban jobbra forduljon pol­gártársaink javára, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Radikális népgyülés Pancsevón Pancsevóról jelentik: A pancsevói radikális-párt látogatott népgyülést tar­tott Pancsevón. Az első beszédet Szto­­jadinövics Milán volt pénzügyminiszter tartotta. Élesen támadta Radics Istvánt, Kijelentette, hogy annak, hogy a kor­mány és a parlament nem dolgozhat megfelelően, nem a radikálisok az okai hanem Radics István és pártja, akik minden munkát megakadályoznak azzal hogy örökösen kormányválságot idéznek elő. Súvúkovics Lázár képviselő, agrár­­reform minisztériumi államtitkár az uj adótörvényről beszélt, azután kijelentet­te, hogy még a tavasszal tető alá hoz­zák a dobrovoljáctörvényt és mielőbb rendezik a községi választások kérdését. Végül a pancsevói pártszervezet jelöltje, dr. Zakó Milán pacsevói ügyvéd tartott rövid programmbészédet. A német párt pancsevói gyűlése A német párt Pancsevón a Weifert sörház nágytermében tartott népgyülést A gyűlést Wittmann Lajos, a pancsevói német párt szervezeti alelnöke nyitotta meg. Utána Ziffermayer Otmár keres­kedő beszélt, majd Moser Ferenc dr, képviselő tartott hosszabb beszédet. Is­mertette a politikai és gazdasági hely­zetet. Megmagyarázta, hogy miért kö­tött a német párt a legtöbb helyen vá­lasztási megegyezést a radikális-párttal és milyen előnyök származnak a pak­tumból a németekre. Pancsevón azért nem jött létre megegyezés, mert itt a ra­dikális-párt nem egységes és a németek nem akarják egyik frakciót sem a má­sik rovására győzelemre segíteni. Végül dr. fíaftinann Simon pancsevói jelölt ismertette programúját. Agitációs giiilés Sztarakanizsán Az országos magyar párt legutóbb megalakított sztarakanizsai helyi szer­vezete látogatott gyűlést tartót január 13-án Szarakanizsán. Megválasztották a harminc tagú végrehajtó-bizottságot, az­után dr. Bottá Péter listavezető ismer-' tette az agitáció eredményeit és bejelen­tette, hogy a legközelebbi napokban meg­látogatják Oromhegyest, Völgyest, Ador­jánt s a tanyavidék központjait. Ezután Bogoszavlyev Gy. Milán, Nagy A. János és Pilisi Pál beszéltek, őrömmel vette tudomásul a gyűlés közönsége, hogy Sztarakanizsa város képviselőtestülete a tisztviselő-létszám apasztása során meg­szüntette a gazdasági tanácsnoki, ügyészi és mérnöki állásokat és czátal a városi pótadót sikerült a felére szállítani. A gazdasági tanácsnok a felmentett fő­jegyző helyét fogja betölteni, a megüre­sedett ügyészi és mérnöki állásokat pe­dig többé nem töltik be. Megalakult a magyar párt helyi szervezete Novakanlzsán Látogatott gyűlést tartott szombaton délután a magyar párt és a radikális­­párt Novakanlzsán. Az első szónok Battu Péter dr., a sztarakanizsai közös lista vezetője volt, aki felhívta a ma­gyar és szerb választó polgárságot a közös zászló melletti kitartásra. Ezután javaslatot tett a magyarpárti helyi­­szervezet tisztikarának megválasztására. Elnök lett Csordás István építőmester, áléinak Spertl István kisgazda, titkár Mélykúti István községi jegyző, pénz­táros Fejős Péter nyomdász, ellenőr Szabó János állatorvos. Közfelkiáltással megválasztottak még tíz tagú végrehaj­­tóbizottságot is. Utána Malbaski földbirtokos beszélt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom