Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-09 / 7. szám

1927. januái 9.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

25. oldal.

. Vincent

L- J I, z Gja a

A gyóg'iutézet udvarán ült, a harsogó napsütésben. t'cje vaszonkendővei átkötve, hog.x eltakarja hiányzó idilliét. A fehér-kék csikós intézeti ruhában olyan \ óit- mim a nbbi beteg. Csak a szeme élte. még a régi külön életét, sötét, kereső és szerelő szeme, ame.y egy rendkívüli iéi.kről árulkodott. Ez a szem bizalmasan és jóságosán tapogatta a dolgokat testvéri örömmel itta a fényt és szerelmes ámuiássa) legelt a felhőkön és néha mmtliu túl »a'.ott volna a dolgokon

Csöndeden és szelíden pipázott \iuceitt a pádon, bámulta a füstöt, amely, mint Abel áldozata, szőkén, egyenesen a mennybe ment. Körülötte csonka os béna lelkek vánszorogtak és dadogtak, sírtak és üvöltöztek, mindegyik a maga üres mélységeibe merülve, a n\ ga nyomorúságát vagy boldogságát teregetve a napra, de ez mind nem zavarta őt, tanulmányfejeket és különös mozdulatokat látott bennük, gyűjtötte, némelyiket meg is örökítette, ha jó órában került elébe. Mert művész volt Vincent. Isten kegyelméből.

Már pedig nem leltei e földön olyan Ínség és olyan nyomor, amelyből a művész ne tudna valami hasznot hajtani. Vincentnek éppen az volt a legnagyobb bánata, hogy érezte a végső letörés előszelét. Ez ellen tiltakozott egy ideig, viaskodott az ismeretien támadóval, mint Jákob az Istennel, de ereje egyre gyöngült, keze már remegve fogta az ecsetet és szemei előtt sokszor elborult a fény és összeszaladtak a vonalak. Az utolsó vásznat a borotvájával vágta át az egész olyan volt, vérző színeivel, mint egy eltévesztett öngyilkosság áldozata, szegény.

Az . egyik beteg nagyitó üveget tartott a nap felé s várta, hogy az alája tett papírlap meggyulladjon. Hirtelen sárga láng lobbant. *

— A nap nyila —- mosolyodon el Vincent — magam is ezt akartam mindig, nyilazó fényt, hogy tündököljön a vászon, hogy égjen rajta minden. Égett és én elégtem!

Gachet doktor közeledett feléje, az alacsony termetű, kedves, kecskeszakál'as orvos, az egészség maga, akt a betegséggel parolázik mindig.

— Hogy vagyunk, Vincémként? — harsogott és mosolyogva a beteg .■>/*.mébe nézett. Fehér köpenye meleg, derűs fényfolt gvanánt csillogott . sok csikós ruha között, amelyek nyugtalanul imbolyogtak az udvaron.

Vincent nem tudott mit válaszolni erre a mindennap megismételt kérdésre. Mint a tettenéri rossz gyerek, állott a/, orvos előtt, ; ki tovább mosolygott.

— Gachet doktor jobban tudja, mim én — válaszolt végre és|lemondóan intett az egyik kezével, inig a másikkal a kabátja zsebében valamit idegesen szorong; tott. — Az élet majd csak elmúlj):. ió orvosom, de a művészet, az talán : ég odaát is gyötörni fog. A képek. t ii e lv eket nem bírtunk megfesteni, visszajárnak. Miért is beteg a művész? A jó í!lotto is beteg volt már, tőle örököltül'. a b; jt. Én mindig csak kerestem a dolgok lényegét, a lelkűket, a mély .gük< t az örvényeiket, pedig a vászon csak feliilct. úgy bizony. A fái fülemet levágtam kínomban, holott a két kezem akartam levágni és a két szememet kiszúrni, ha már hiába erőlködöm ve ük.

Valamikor régen azt hittem, hogy sikerül megfogni a fényt, toltak szép arlesi napjaim, de a nyugalom, attieiy a művészet élete, a nyugalom nem jött solta. Mindig magasabb lett a lázam, mindig messzebb ment, amit e! akartam érni, ma már látom, hogy elérhetetlen. Legalább nekem az és ennek a nemzedéknek. Nyugtalan az én lelkem mindhalálig — ebben a bibliai n ondatban a sorsomat'olvasom. Nein bírom :z életet, mert nem bírom már a miivé szetet.

Az orvos megsimogatta a beteg fejét és tovább mosolygott. Gondolta.

könnyebb .'esz neki, ha kibeszéli magát.

Maga p; naszkodik. kedves Vincémként. de képei egyebet mondanak. Mennyi eiő mennyi lendület és menynyi szépség, persze más értelemben, mint a régi mestereknél.- A szépség, annak már vége. Nincs többé Harmónia a főidőn. A szépséget ina a u nárok tanítják az iskolákban és felnőtt kiskorúak hisznek csak benne. Az élet nem szép és a világ sem az. A munka nem szép és a művészet isteni favágás, keserves, verejtékes és a vége ez. I

A betiltáséi bányavidékre emlékszem. ahol először döbbentem magamra c's hivatásomra. Akkor meg akartam váltani a nyomort, prédikáltam és lát- 1 tani, hegy a munka v: 1 ása az egyedüli üdvözítő vallás. Magam i> munkás lettem, de a dolgomat nem tudtam befejezni. Volt néhány remeg napsütés Ai> ílesban, néhány kiváló barát, a legkü! lomb ezek között aki most va ahol egy ! távoli óceán szigetén keresi az Édcnt.

I amelyből régen kiűzött bennünket az öntudat. Talán Írni kellett volna. Balzac és Zola azok ki tudták feiezni mag.kat egészen, könyvek rengetegében egy uj világot teremtve, amely élni fog ha ez a mienk eltűnt a föld sziliéről. Mert ennek barátom, pusztulnia kel! Gachet doktor, ön orvos, ön bizonyára 1 látja, hogy ez milyen gvógyithatatlanu'

; beteg. Talán Japánba kellett .volna I mennem, a rt.jz vén bolondjának lábai jelé borulni es megtanulni az egyszerűséget, ami a legnagyobb d * dr-i! gok jellemét e találni: ez lesz a iövő I szépségideálja és ehhez az kell, hogy j igazak legyünk. Azt kérdez-te Gachet ; doktor, hogy v; gyünk? Köszönöm kér'viését, nemsokára jo!

■ És most már Vincent is- mosolygott, mint az ős? alkonyat utolsó fénye, a mely búcsúzik a tetőktől és a Jellegektől.

Gacltet doktor megnézte a beteg pulzusát, megütötte a térdeit még egyszer

megcirógatta a homlokát, néhány vigasztaló szót mondott neki, azután elsietett fehér köpenyében, mint valami kis szakállas angyal a kárhozattak seregében.

Vincent sokáig tétován állott. majd ! elindult sétálni az udvajon. körbe-körbe. mint az elitéltek. Majd fáradtan le ült megint a padra. egy terebélyes be: teg. egy bretagnei paraszt mellé. (Mind—

; ketten pipáztak és az óriás paraszt iaj mentálni kezdett maga elé.- Nem engednek haza a iöldenae. j meg akarnak ölni Az én földem a leg* j szebb a világon, mellette van a tenger. Miért kel. itt senvvedni nekem, mi;knr semmi hatom se volna, miért nem engednek haza. ahol a sós levegő visz- i szoadná a kedvemet?

A két rio-t füstje szőkén ölelkezett és Vincent Iáit1 amint hatalmas sós cseppek gördüllek végig a paraszt arjcán. Mikor bretagnei fölá.lott. maga ' elé meredve, olvan volt, mint valami : beteg öreg tölgy, amelyet idegen ut! laiba ültettek át. Heves fa. amelyik a j I gyökereit keresi, szegény.

Vincent föisurrant a nagy. közös há- I lóterembe. Egy töködben megpihen tóttá Imagát. idegen arc meredt felé Utolsó önarcképére znndolt és arra, hogy mi- i Íven lesz halotti maszkja.

*

, Altkor a tompa dörrenésre az ápoló j és a doktor fölszaladt. >z ágyán *:Ihe- j I verve találták Vincémét, A rettenetes nu knporszar betöltötte az egész termei és Vincent fehér-kék kabátián egv : nagv folt piroslott. Eszméletén volt, elkényszeredett mosollyá! fogadta a meg-] ! rémült embereket, akik •. sebet bekötözték. Vncent a pipáját kérte, amely még ott füstölgőt! a kis szekrényen az j ágya mellett.

! — Nem lesz már semmi baj se ked- j

' vcs doktorom — mondotta és nagyon; I messzire nézett. Olyan fénybe, amelyj tői a földi szem örökre lecsukódik.

Juhász Gyula

Amáramarosszigeti skizmaper évfordulóján

Gróf Bübrínazki Vladimír ezer ágyú dörgé énál is félelmetesebbnek találta ‘ a; osztrák hivatalos apparátus feli pásét a rutén muzsikkal szembon

Közvetlen a világháború kitörési» előtt zailott le a márniarosszigeti skizmaper ötvenhárom tudatlan, egvs/.cru tuten parasztot Hitetett az osztrák politika Mármarosszigeten a vádlóink padjára, melynek drámai lefolyása im'g most is. tizenkét évvel utóbb, izg tim szenzáció erejével hat.

Nem egyszerű hazaárulást per volt 'i. hanem egy tervszerűen kovácsolt bún vád, amelynek célját, ma, tizenkét évvel későbben, objektiv szemüvegen nézve, megfelelő Időbeli távlatból tekintve, egész másként kell látnunk, min» ahogv

azt akkor a hivatali)» apparátus beállította

Felkerestük a nagv per egyik Növi sadon élő szereplőiét dr tladzsi Koszta ügyvédet, aki dr Lalosevics lócó. som bori ügyvéddel, aki most nemzctgviilesi képviselő, az ötvenhárom rutén muzsik védelmét látta cl amikor c/ vedelem nem egyszerű ügyvédi tén> kedcsszámb.i ment és amikor nagy bátorság kellett. :i mármarosszigeti vádlottak védelmé hez. Megkértük dr. Wot/z.vi Kosztat hogy mondia el azokat az emlékeket, melyek a mármarosszigeti perből kifolyólag lienne élnek.

— Aki az osztrák diplomáciát és az osztrák politikai észjárást ismerte, - mondotta dr liadzsi Koszta, — az nagyon jó! tudta, hogy a nyolcszáz éves habsburgi uradom az idők és viszonyok változatossága folytán óriási tapasztalatokra tett szert, amelyeket aZ időrő1- idöre, bizonyos hasonló tünetek felbukkanásakor, ügyesen tudott khasználni, úgy, hogy az osztrák udvari kancelláriában kész »schémák« állottak rendelkezésre, amelyeket az évszázados láddftókokból csak ki kellett szedni bizonyos politikai megmozdulások megakadályozására, vagy a bekövetkezett események elsimítására. Ezeknek a sémáknak felhasználásával az osztrák diplomácia ás

az osztrák politikai körök majdnem mindén esetben nagy sikereket értek cl, mert tény az, hogy a rendesen évszázadonként előretörő politikai és szociális problémák körülbelül ugyanabból a forrásból erednek, igy tehát következményeikben is nagv ha-iuilaiossagot mulatnak.

A habsburgi politikáink lulajdonképen két pillére volt. amelyen a hatalom nyugodott, az egyik a katonai szurony, a másik a püspöki pásrtorhot, így tehát ezen két hatalmi tényezőnek legerősebb befolyása volt a habsburgok politikájának intézésénél.

Ezeknek az. eszközöknek a segítségével a habsburg monarchia rendszerint sikraszállt az ellen a vallási mozgalmak ellen, amelyek egyes néptörzseknél Wőröl-idöre lepukkantak, de amelyeknek fulaidonképen semmiféle politikai célí zuluk nem volt, hanem kizárólag a nép i vallási érzületéből fakadtak és tisztán egyház' mozgalmaknak voltak tekinthetők Így volt ez évszázadokon keresztül a szerbeknél is, mert akárhányszor felcsendült a szerb nép erélyesebb óvása, a császári dekrétumokkal biztosított és alátámasztott autonom egyház jogainak megsértése miatt, akkor nyomban előhozakodtak azzal, hogy a mozgalom nem vallási, vagy egyházi természetű, hanem politikai forrásból ered és politikai célok után törekszik. Ezzel természetesen jogosulttá tették a politikai hatóságoknak erélyes fellépését, még a legártatlanabb egyházi és vallási mozgalommal szemben is. miáltal csirájában fojtották el a legjogosabb követelést is. A habsburgi osztrák politika nagyon jói tudta azt, hogy Pilatus sem Ítélte volna el Jézus Krisztust és nem feszitette volna keresztre, ha a farizeusok öt politikailag nem denunciálták volna azzal, hogy »nem barátja a császárnak«.

így történt nem egyszer a magyaror»zápi szerbekkel is, akiket a habsburgi politika nem akart meghagyni azon jogaik élvezetében, amelyeket, maguknak megszereztek és amelyeknek élvezet-t a császárok számtalan privilégiumaikban biztosítottak népeik számára.

Ugyanezt az eljárást alkalmazták l90M>an, amikor a habsburgi monarchiának az a merész gondolata támadt, hogy proklsmáha Bosznia-Hercegovina annex tóját. Az egyházi sérelmek orvoslására .gybei:ivott egyházi közgyűléseket leloszlatták később az egész eparchtális rendszer hasonló sorsra futott, sőt magát a legfelsőbb egyházi igazgatást is császári dekrétummal semmisítették meg és pedig mindig azzal az indokolással. hogy ezek az egyházi testűleii-k tulajdonképen politikai célok szolgálatában állanak, ami természetesen nem volt igaz. mert ezzel az indokolással csak a téri esopusi mesét alkalmazták, mely szerint nem a farkas zavarja a vizet, hanem a juh ..

Es ugyanez történt a mdgyarországi ruténekkel is A szerbekkel szemben követett régi eljárás megismétlődött a ruténekkel és ami a legérdekesebb, nemcsak a taktika és eszközök felhasználásában. hanem rendezésének legjelentékenyebb részleteiben is.

Amikor a hasburgi monarchia vezető körei már tudták,, vagy érezték, hogy a monarchia a háborúra teljesen fel van készülve, akkor természetesen alkalmas casus belli után kellett nézni és mivel Oroszországgal szemben semmiféle más casust nem tudtak találni, hát megelégedtek azzal, hogy Mármarosszigeten az orthodoxia kebek-be visszatérni kívánkozó néhánv ntent. csupa földhöz ragadt .tzegeny 'óidtnüvclőt, akikről még azt sem lehetiu ■vf ndant, hogy Berzsenyi Daniét szavaival éljünk: »titkon érző lelkűk óhajtva seitette* az oroszok közeledésit, megtették muszkavezetőkneK és az orosz politika ügynökeinek.

Egv világszenzációt keltett bünpert tettek folyamatba közvetlen a világháború kitörése előtt, csakhogy arra hivatkozhassanak hogy Oroszország a habsburgi monarchia rokon néptörzsei közt békétlenségét szít. ami mindenesetre a monarchia retorzió» potitikáját vonja maga uián es indokolttá teszi az ultima rációt, a háborút.

lot-i. január es február hónapjaiban folyt le a nevezetes nagy per, mely a tnármarosi skizmaper néven ismeretes volt. nemcsak Magyarországon, de egész Europa lan is* mert ezzel a perrel Európa egész közvéleménye foglalkozott

Miután a magyarországi szláv ügyvédek látták, hogy a perbe fogott 53 szerencsétlen rutén muzsik minden szakszerű vedelem nélkül állt a bíróság elé, hazaárulással -S izgatással vádolva, engem és dr. Laloscvics Jócó szombori ügyvédet választották meg a rutén vádlottak védőiül és mi elmentünk Mármarosszigetre az előttünk ismeretlen embereket védeni.

Amikor először láttam az 53 kiéhezett, rongyos és majdnem minden embert mivoltukból kivetkőztetett vádlottakat, leírhatatlan szánalom szállt meg engem és védőtársamat; dr Lalosevics Jócót.

S/cgénvek azt sem tudták, mi fán terem a politika és halvány sejtelmük sem volt a per rugóiról és annak politikai hátteréről és céljairól. A szigorú elnök folyton azt akarta kihozni belőlük, hogy orosz politikai kötökkel állottak összeköttetésben, de a vádlottaknak mindig csak egy válaszuk volt, amely ajkukról egyöntetűen hangzott el: »//ti csuk a vallásunkat akarjuk visszaállítani, rési tisztasásába, mi pravoszlávok voltunk, nia Is azok vagyunk, azok, akarunk a lovában is maradni.«

Érdekes tünet, hogy ebben a vallási perben is egy nő játszotta a főszerepet,' egy fiatal pásztorleány, aki egyedül ismerte a Kárpátok hágóit és útvesztőit és azokon keresztül vitte a híreket községröl-községre, buzdítván az embereket további kitartásra. Mintha tudta, vagy legalább is sejtette volna, hogy a kereszténység első legvakmeröbb hirdetői is az asszonyok voltak. Ez az Elcna nevű rutén parasztleány rendkívül nagy hatást tett reám, az ő törhetetlen meggyőződésével, fanatikus hitével, amelyek arra késztették, hogy élet-halál közt is folytassa a régi vallás visszaállítására irányuló lelkes agitációját.