Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-09 / 7. szám
24. ofrTal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927. január 9. A farsang divatja A kivilágított csillárok alatt a szalonokba a charleston bokaficamitó muzsikája mellett vonul be az idén Karnevál őfensége. Hölgyeit ez egyszer virágszirmokra emlékeztető álomszerű csudaruhákbatv találja. Az idei estélyi ruha divatanyaga a lehéletkönnyü georgette. A lenge anyag díszes könnyed: csillogó flitter, kézi festés, rojt, ezüsthiinzés, gyöngy. Divatszin a rózsaszín minden árnyalata, a fehér, fekete, szürke, a vörös, úgynevezett rubinszin, a lila, a kék s majdnem minden enyhe pasztellszín. Divatos a georgette ruha alá a másszinü kombiné. A ruhát hét színből vagy csipkével lehet összeállítanunk. A georgette ruha szabása rendkívül egs^szerü. Sima, ujj nélküli, kerek kivágásu, hosszú derék, flitter színnel, széles öv, húzott alj, rojt, csipkedisszel vagy fodorral, guvrirozva, esetleg raffolt, lógó övvel, tunikával, A flitterdisz a szoknyán Is gyakori. A georgette ruhaanyagon kívül a nehezebb selymek is divatosak. így divatos az egyenesszabásu, strasszal dúsan Kivarrott crepe de chine ruha és a taftból készült stilruha, fodorral, csipkével vagy tülldisszel. Estélyre legdivatosabb az ezüst vagy arany fémcipö, fekete estélyi ruhához a fekete atlasz cipő, strasse dísszel. Divatos a nagy strucctollegyező. Az estélyi ruha anyagából készült kendő. Divatosak a legkülöpbféle hajékek, strassból, fémvirágok, levélkék, szalagra vert virágok. Hajviselet az estélyi ruhákhoz nem a fiús etonfrizura, a divathölgyek hajékek segítségével nőies hatást keresnek. S ezért sokszor régi, levágott fürteiket is felhasználják. A fodrászmüvészet _ lenyirt fejecskéjükre hullámos hajfürtöket varázsol a megvetett, levágott copfból. Mary. De mivel? — Borral, költészettel vagy erénnyel — ahogy tetszik. De mámorosodjatok meg! És közben ha egy palota lépcsőin, valami sir zöld hantján, szobátok sivár magányában felébredtek és a mámor már alábbhagy, vagy elmúlt, akkor kérdezzétek a szelet, a hullámot, a csillagot, a madarat, az órát, mindent, ami elmúlik, mindent, ami sóhajt, mindent, ami gördül, mindent, ami dalol, mindent, ami beszél — kérdezzétek, hogy mennyi az idő. És a szél, a hab, a csillag, a madár, az óra azt fogják felelni: — Ideje, hogy megmámorosodjatok! Mámorosodjatok meg, hogy ne legyetek az idő rlkinzott rabszolgái, mámorosodjatok meg szüntelenül! Borral, költészettel, vagy erénynyel — ahogy tetszik. AZ ABLAKOK Aki kívülről nyitott ablakon át néz be, sohasem lát annyit, mint az, aki csukott ablakot néz. Semmi sem kifürkészhetetlenebb, titokzatosabb, izgatóbb, sötétebb, vakitóbb, mint a gyertyától megvilágított ablak. Amit napvilágnál láthatunk, mindig kevésbé érdekes, mint az, ami az abtaktábla mögött történik. E fekete vagy megvilágított nyílások mögött él az élet, szenved az élet. A háztetők tengere fölött megpillantottam egy öregebb, már ráncos szegény asszonyt, aki mindig valami fölé hajol és aki sohasem jár ki. Az arcából, a ruhá iából, a mozdulataiból, majdnem semmi bői megformáltam ennek az asszonynak a történetét, vagyis inkább a legendáját és időnkint elmondom azt magamnak és sírok. Ha véletlenül egy szegény öreg férfi lett volna, annak a történetét is épen olyan könnyen kigondoltam volna. És pihenni megyek, büszkén, hogy másokban éltem és szenvedtem. Talán vafaki azt fogja megjegyezni: — Biztos vagy abban, hogy ez a legenda igaz? — Hát fontos az, hogy mi ben ne az igazság, ha egyszer a segítségével érezhettem, hogy vagyok és hogy mi vagyok? Fordította: (TOR Pl aki szuboticai öelejes asszony :akács AÖnyubőI gyógyít sziueket Charles Baudetaira: Vázlatok AZ IDEGEN Kit szeretsz legjobban te rejtélyes ember? Apádat, anyádat, nőtestvéredet, vagy bátyádat? Sem apám, sem anyám, sem testvérem. A barátaidat? Olyan szót használtok, amelynek értelme mind e mai napig rejtett előttem. A hazádat. Nem tudom, melyik szélességi fog alatt van. A szépséget? Szívesen szeretném, ha isteni és halhatatlan volna. Az aranyat? Gyűlölöm, ahogyan ti istent gyűlölitek. Hát akkor mit szeretsz különös idegen? Szeretem a felhöketf... a felhőket, amelyek elvonulnak... amott hátul... a csodálatos felhőket! A KUTYA ÉS A PARFÖM — Szép kutyám, jó kutyám, kedves kutyuskám, gyere, szívd be ennek a parfömnek felséges illatát, amit a város első illaiszerüzletében vettem. A kutya farkát csóválta, ami e szegény teremtéseknél bizonyára a nevetésnek és a mosolygásnak felel meg, odajött és nedves orrát kíváncsian a nyitott üveghez tartotta: azután riadtan visszahökölt és szemrehányóan megugatott. — Nyomorult kutya te, ha egy marék sarat tartottam volna eléd, élvezettel szagoltad és talán le is nyelted volna. Szomorú életem méltatlan társa te, lám olyan vagy, mint á közönség, amelynek sohasem szabad válogatott illatokat nyújtani, mert attól felháborodik, hanem mindig csak gondosan megválasztott piszkot. MÁMOROSODJATOK MEG! Mámorosnak kell mindig lenni! Ez a lényeg, ez a fő. Hogy ne érezzétek az idő szörnyű terhét, amely vállaltokra nehezedik és földig aláz, meg kell mámorosodnotok — szünet nélkül. Amióta a sashalmi korcsmárosné hüvelykujjának egyetlen érintésével látóvá tette a vakot, járóvá a bénát, élővé a holtat és amióta a hir — ha rövid időre is — de szárnyára kapta az egyszerű parasztasszonyt, azóta az összes vidéki tejeskofa-kártyavető és kuruzsló asszonyok áttértek erre a nagyobb sikerrel és nagyobb jövedelemmel kecsegtető mesterségre. Delejeznek. Wunderlichné, a sashalmi csodanő, a magnetikus gyógyforrás, a delejes iszap, a hatóság közbelépése folytán becsukta a »rendelőjét« és nyilvánosan már nem támassza fel sem a szomszéd beteg fiát, sem az . idegsorvadásos budapesti hiszterlkákat, de titokban még egész biztosan működik és gyógyít. Ez a csodálatos delejes sváb korcsmárosné csak azért született, hogy életének negyvenkettedik és, boldog házaséletének tizennyolcadik esztendejében felfedezze saját csodatevő hüvelykujját, amelyet kiskorában. mikor még eszeágában sem volt deiejezni, cuclinak használt és amely az idők folyamán olyanná bütykösödött, hogy az Ur 1926-Ik évében aranyat, súlyos milliókat lehetett belőle kipréselni Az ő ujjúról igazán el lehet mondani, hogy aranyat ért és talán most is ér. Ki tudja? Mert a katonától el lehet venni a fegyvert, hogy ne öljön, de a delejes korcsmárosné gyógyító hüvelykujját nem lehet elvenni. Nem azt. A vidéki apró házi-misztikumok, a picurka kártyavető és ráolvasó delnők a sashalmi korcsmárosnét választották védőszentjükül, azzal a módosítással, hogy a delejezéshez nem kell Sashalom, hüvelykujja pedig legtöbb embernek van és ha nincs, van gviirüs ujja, vagy mutató ujja. Egyszóval Szuboticára is, mint mindenhová bevonult a delej. Szép csöndesen. Nem lármásan, nem zeneszóval. Halkan, diszkréten jött. Az újságok nem Írtak az érkezéséről, nem rcklamirozták és nem szellőztették a dolgot. Szuboticára halkan beszökött a delei ... És, hogy itt van. hogv itt van. én tudom csupán, meg a háziasszonvom, aki mikor már negyedik éjjel jajgattam a fogfájástól, amikor már szegény lélek megunta hallgatni, titokzatosan bekopogott hozzám. Becsukta az ajtót, ablakot, megnézte az ágvalját. sőt még a cigarettatárcámba is bclepislantott és mikor meggyőződött, hogy senki sincs kettőnkön és a négy falon kívül a szobában, közelhajolt a fülemhez és azt mondta: — Itt csak a delejezés segít! — és mint aki nagy titkot mondott, diadalmason körülnézett — majd az eskütétel után megsúgta a delejes asszony lakáscímét. Nein vagyok rosszmájú és nem akarok — felesleges — reklámot csinálni a delejesasszonynak, akit természetesen még aznap délután felkerestem Kíváncsiságból. mert én bevallom, nem sokat bíztam a szuboticai delejes asszony tudományában. 2. Becsukódott mögöttem a külvárosi vályogház kiskapuja és vegyes érzelmek közepette elindultam az udvaron, ahol nem volt semmi különös, csupán egy gémes kút és galambok. Bagoly és halálfej nem volt sehol. Egyszerű tiszta parasztudvar, pullkutyával. amely rémesen ugatott, amikor pitvara előtt elhaladtam. Egy fejkendős negyven év körüli csúnya arcú asszony kidugta a fejét a konyhaajtón. — Mit keres? — kérdezte barátságtalanul, amikor odaértem. — Gyógyulást — feleltem misztikusan, ahogyan háziasszonyom betanított, mert sokkal könnyebb bejutni az angol felsőházba, _mint a delejes asszonyhoz. — Jöjjön be — szólt most már kenetteljes hangon az asszony és delejesen rámnézett. Azt hittem a frász kitör és beléptem a konyhába, ahol főtt kukoricaszag és füstiilat terjengett, a falon pedig lábasok és merőkanalak csüngtek. — Éppen kenyeret dagasztottam — szólt a delejes asszony és letakarta a vajlingot egy csikós kendővel. — Na, szépen állunk — gondoltam —■ ha a delejes asszony kenyeret dagaszt. Betértünk a belső szobába, a delejesasszony szentélyébe. Ez a szoba homá lyos volt, háttérben búbos kemence és magasravetett ágy. Középen asztal, ame lyén kinyitva feküdt egy imakönyv és egy másik könyv, mellette egy pohár, íilaszinü folyadékkal telve, aztán egv kávéskanál és egy fekete kendő. Ezek voltak a bűvös szerek. A bűvös pohár, a bűvös kendő, önkéntelenül Andersen meséi jutottak eszembe, boszorkányok és manók, akik fecskefarku pillangóvá varázsolják az embert. Én azonban ifin Ford szeretnék lenni. Eltelt négy-öt perc,, mialatt a gyógynö gyertyát gyújtott és valamit keresgélt a sublótban, aztán megnézte a fogaimat — Ez semmi — legyintett a delnő, vagv róvidebben nndelej. — Nézzen a kakukkos órára. Mereven és számoljon tízig. Humócska — gondoltam és néztem a kakukkos órát Néztem félöttől ötig, mi alatt a delejes csoda a nagy könyvben lapozgatott. Egy őrizetlen pillanatban odapislantottam és láttam, hogy a nagy csodakönvv Rézi néni szegedi szakácskönyve. A dolog kezdett érdekes lenni.-- Fát még.J — kérdezte szemét forgatva a nő. — Fáj -- feleltem — de most a nyakam Ettől annyira dühbe gurult a delejes démon, hogy öt perc leforgása alatt a következő dolgokat művelte velem. Először ecettel bedörzsölte az arcom két oldalát és jeggyürüs delejes ujjúval végig simogatta a nyakamat, miközben ábrándosán suttogott a fülembe. Olvadoztam. Aztán a fekete kendővel bekötötte a szemem és a tintaceruzás vizből nyolc cseppet csepegtetett a hajamra, aztán a delejes ujjúval be akart nymlni a számba és szétharaptatni velem egy papucsszöget, de nem nyitottam ki, akkor megelégedett azzal, hogy mondjam gyorsan egymásután. Dirgua vergua, moájé, módié mikrik regöbe ögebe zones. A nyelvem majd ki szakadt. A csodaverset már könvv nélkül fújtam, az ecet csípte az arcom, a tiszta fröccs hefoly* a nvakamba. a kendő alatt maid megfulladtam. mikor a démon a fülemből sziszegte: — Na fái-e még? — Nem!! — feleltem sietve — mire a nő leoldotta a kendőt és visszaült az asztal mellé: És ó csodák csodája valóban nem fáit a fogam. Nem fáit. mert mielőtt a deleiesasszonvhoz elmentem, kihúzattam a fogorvosnál. De ezt nem mondtam meg neki. hanem érdeklődtem a gyógymódok felől. A deleiesdémon nem icen nyilatkozott. mert mint mondta — a titkokat nem szokás elárulni. annyit azonban megsúgott, hogy sok betege van. legtöbbnek a szive fái. — A szerelmet egész máskép gyógyítom ki, arra külön receptem van a szivek könyvében — mondotta a deleiesnő — ami minden valószínűség szerint a szakácskönyv második kötete lesz. Egv szerelmest 75 dinárért ábrándít ki a deleiesné — egv évi jótállással, viszont egv távéfllevőt 100 dinárért távde* leiez, meg — jótállás nélkül. 3. A deleies csoda rövid ideig számolt és a deleies uiiain összeadta a kezelési dliat. — Százötven dinár — szólt komoran — deleiie le a pénzt! Mintha a fogamat húzták volna átnvuiottam a nődelelnek a százötvenet. — Isten vele — búcsúzott el tőlem — és ha bai lesz, forduljon csak bizalommal hozzám — és könvékig belemászott a kovászba, mintha mi sem történt volna. Tulaidonképen semmi sem történt, csak megígértem, hogv ő 'Iesz a háziorvosom. Szegedi Emil. KORSÓS ZOLTÁN AD ASTRA Fénzgynrta falankók fitymálva lenéznek, Ám. tudják is, mit rejt a tengerfenék— S tiszta igazgyöngyöt hány ezren keresnek. Rár alig sejtik a rejtekhelyét. Igazgyöngy lett az Énem réges-régen, Mesébe illő gyászos életén; Szent Jóbként viseltem, hogy véle regéltem Koldus gúnyában ínséges szegényen: fíyaldz a sors, de lelkem csapa fény. Gőgös fejetek még hajlik előttem, Ámulva rebben majd a szemetek, Csak egyszer halljátok, csak egyszer clzengjem Az égig siró örök éneket. Csak egyszer hatnátok a nagy éneket, Ha nótás kedvem e dalra hévül S Így zug felocsúdva parány szivetek: Megjött a király, a dicső, a remek, Poéta király csakis ö egyedül. Mert bíborban ébred az én napom is. Amíg ti alusztok apró emberek És száll a dicsőség, az én dalom is, Csak látszatuk addig és csiripeljetek A porba, szeméibe silány verebek. Egyetlen biztos szer tyúkszem, szemölcs és bőrkeményedés ellen: Lamiko „Tyúkszem halála“. Kapható minden drogériában és gyógyszertárban csomagonként 10.— Din.-ért. A sok utánzat miatt követelje mindenütt az eredeti szert: Lamiko „Tyúkszemhalált" ezzel a védjeggyel. Laboratorium Lamiko Beograd, Kcmdiriei-uL 15. mis
