Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-09 / 7. szám

22. oldal. BÄCSMKGTH WAPIX» 1927 január 9. cégtől. Ma újévtől Szilveszterig szól a jazz és a világtól elmaradt, minden­nel leszámolt szomorú ember az, aki a legújabb táncok minden figuráinak ösz­­szes riüanszával nincs úgy tisztában, mint ahogy az egyszereggyel tisztában ilenne, és kellene lenni. Karnevál herceg hát méltán néz büsz­kén körül nagyszerűen megnövekedett birodalmán, lelkes, megszaporodott alatt­valói táborán. Mindenki boldog és elé­gedett, csak éppen a leányok és illeté­kes mamáik nem látják abszolút ró­zsásnak a helyzetet. És ennek az az oka, hogy manapság bizony már iga­zán kevés a táncos. Aki van, az el nem fárad és a teremtés urai ma már nem húsz és harminc között táncolnak, ha­nem némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a bölcsőtől a koporsóig. De mind­ez nem segit a leányokon, mert amit eddig csak statiszták rubrikái mutattak ki, azt mostanában már sajnos, tudo­mányos módszerek • segítsége nélkül Is állandóan tapasztalunk: tudni Alik azt, hogy sok a leány és kevés a fiú. Ilyen bajról már tud a történelem. A háborús, férfihiányban szenvedő közép­korban. amikor ezen úgy segítettek a bölcs öregek, hogy a legtöbb táncnál két dámának nyújtotta kezét a lovag. Manapság azonban senki sem akar erről a praktikus, pár száz évvel ez­előtt olyan nagyszerűen bevált mód­szerről tudni. Most tehát úgy segítenek magukon a leányok, hogy néhány ga­vallérral felszerelve indulnak bálba. És mert a gardedámok régi szerepe meg­szűnt, a mamáknak nem kell féltő, óvó pillantással kisémi leányuk minden mozdulatát, hát vigyázhatnak a tarta­lék táncosokra, nehogy valami démoni hajlamú konkurrens elhódítsa őket Ilyen gondjaik vannak a hálózó leá­nyoknak és gondos mamáiknak az Ur 1927-ik esztendejének vidám farsang­ján! Benedek Rózsi FF KEPEK A JÉGRŐL Hogyan lett a disznóólból ruhatár? — A szerelem á jégre ment — Kövéreket letiltják a jégről Drámai pillanatok a jég hátán Előttem két* fiatal hölgy és egy vállas fiatalember haladt és szokástól eltérő­­leg nem a szerelemről, sem a divatról, még csak nem is barátnőjük uj ideáljá­ról — hanem a jégről mondjuk igy, az istenadta jégről beszéltek. A két fiatal hölgy észre sem vette a vállas fiatalem­bert, aki egyik kezében a saját, másik kezében a két sziuboticai démon kor­csolyáját vitte. Az ismert elegáns egye­temi hallgató igy nagyon hasonlított a megterhelt szjurráthoz, különösen ha te­kintetbe vt;sszjik. a hölgyek kabátját cs hócipőig amit szintén a vállas fiatal emberre sóztak, amint odaértek a jég .'»éléire. Hogy lett a disznóólból ruha­tár? A jégpálya, mert nálunk ez a jég­pálya :z alckszandrovói állomáson túl a töltés lan'kás oldalán terül el. Igazi istenadta jég. nem müjég, mert itt sem­zilakói hurka, kolbászt és sonkák alakjá­ban a füstön lógnak. Ezt nem én mondom, ezt a Qabi bá­csi mesélte el nekem és megkért, hogy hallgassak a dologról, viszont a konku­rens ruhatáros bódéjáról írjam csak I > mi sem mü, a sár sem mü, a szemét sem mü, a szag sem mü, az ut sem mü, az ut legkevésbé mü. Egy beogradi, de még egy hidasi jégpálya is egész biztos elpirulna, ha látná szuboticai testvérét, dje köztudomású, hogy ne­künk szubotiedaknak nagyon kicsi az igényünk — és a mi fő, jégnek.jég ez is és a tavalyi szezón óta kultúra tekin­tetében a jégpálya örvendetesen fejlő­dött: van a pályán két garderob is — azt nem merem mondani, hogy előkelő, mert’ a garderob falai a ruhatáros disz­­n óó íjának gyanús deszkáiból ^készültek — de mégis csak ruhatár és selymes, illatos illői kabátok simulnak a desz­kákból'és ha majd elolvad a jég — Gabi bácsi, ai ruhatáros szétbontja a gardtobot és újból disznóólát csinál be­lőle. Most a ruhatár úgy sem szolgál­hatna disznóóli minőségben, triert há­meg nyugodtan a valót. Mert, mint mondottam, két ruhatár van, két jég és két gazda. A jégpáy;át drótsövénnyel elválasztották és a bérlők erősen kon­­kurrálnak. Gabi bácsi az 1-es számú pálya bérlője, mikor már látta, hogy máskép nem megy, az ócskapiacon vett egy rétnesen rozsdás, öreg tűzoltó­­fecskendőt. amellyel este fellocsolná a pályát. Azért mondom, hogy fellocsolná, mert nem locsolja, illetve a tüzfccskendővel nem locsolja, mert nem működik, ami nem is fontos, de hogy a hatás nagyobb legyen, a fecskendőt odaállította a jég­pálya szélére, hogy az irigységtől guta­ütést kapjon a konktirrcncia s este pe­dig szépen vödörrel locsolgrtja a je­get a Gabi bácsi is, a másik bérlő is. A szerelem a jégre ment Ilyenkor szezon elején, a publikum fe­le még a parasztgyerekekből áll, de azért már most is sok lány van itt, üdék, kacagósak, fiatalok, sok Sok fiú, kékre fagyottak, vacogok és fiatalok és úgy röpködnek le-föl a jégen, mint a megtébolyodott nyári lepkék. Délután van, három óra, az ég tentamaszatos, az álkorcsolya és uszóbajnok pedig áll, áll méla lesben. .. Igen bajnok ur, lát­tam maga lesben állt, várta mikor esik el a Csöpike kisasszony, hogy maga lecsapjon rá, átkarolja a hóna alatt, emelgesse, adja a lovagiast. Igen maga 5 itt bajnok ur a köz­­feltiinés és közszerelem. Főzi a nőket, de hiába, Mondjon le. Itt csak a korcsolyázók és korcsolya­csatoló fiuk nem panaszkodnak. Egy felcsatolásért 2 dinárt kérnek, de nőknél ez lényegesen olcsóbb. Az egyik ilyen csatolófiu mesélte, hogy az idén alig történt még baleset. »Jó a jég — ma­gyarázza szakértelemmel — a kereset is jó volt az első napokban, de a naptár derűs időt jósol, ezért sietünk egy kis pénzre szert tenni — Fagy most, fagy soha — feleli és már szalad Is egy kö­zelgő hölgy felé. Kezében kissámli és a pályától 100 méterre már leülteti a höl­gyet, kiveszi kezéből a korcsolyát, gyor­san felcsatolja — és rohan az érkezők elé. Hja itt is nagy a konkurrcncia és nem sokára itt lesz a bessz. Szóval vig élet van a jégen. A hölgyek itt kapnak neuraszté­niát és itt mutatják be a divatos sport kosztümeiket. A sze­relem mélyen tisztelt publikum a kiköltö­zött) a jégre. A szeretem ’ jégre ment, láttam amikor a Jégkirály valami Iván vagy Jancsi meglógott egy fehérdresszes tündérrel, elkorcsolyáztak a kéklő távolba és az Iván, fess fiú — szerelmet, forró sze­relmet vallott a nőnek — olyan forrót, hogy azon a darabon, a kéklő távolban. olvadni kezdett a jég. A nő is olvado­­zotl Az álkorcsotyabajnok munkában De ni az álkorcsolya bajnok, mini a villám vágtat csámpás korcsolyáival, a fess barna felé, akit az előbb azi a vál­las jogász kisérgetett, de aki időközben már egy korosabb hölgygyel bógnizott — A hölgy neve nem fontos, aki ott volt úgyis tudja.) — Szóval a mübajnok oda rohant és felemelte, most a fess barna elesett. Először előre esett az­tán egy csinos svunggal visszarántotta magát — és hátra esett. Jó eset. En­nek a hölgynek szép kilátásai vannak az életben — állapította meg a fotball­­csatár, aki most szintén korcsolyázik. Az álkorcsolyabajnok, aki csak bajnak van itt, ecetért kiabált és mülélekzéssel kísérletezett. Kigombolta a hölgy ka­bátját és a szívverését hallgatta. Kö­rülötte zajongtak a kiváncsiak. — Hallgassanak márt — kiáltott in­dulatosan az álbajnok, mire azi összes férfiak hallgatták —.de a fess barna szív­verését. Másik érdekes jelenség a jégen egy kiicncvenhét kilóhoz — és negyven­­nyolchoz — de évhez kőzeljáró ismert szuboticai hölgy, akivel senki sem mer egy jégre állni. Róla mesélik, hogy ő volt a legelső a jégen, amely, mint ilyenkor rendesen történni szokott, be­szakadt alatta. De ha csak egyedül szakadt volna bele, az még nem lenne baj, de beleszakadt a lovagja is nyakig és hogy mi történt a viz alatt, azt már csak az álmukból felriasztott halak és a kecskebékák tudnák megmondani — no meg a jó Isten. A kövéreket letiltják a jégről Az említett kövér hölgy állandóan egy külön sarokban korcsolyázik és a rossz nyelvek azt beszélik, hogy dere­ka köré vékony, de erős fonál van köt­ve, amelyet a parton álló lovag tart a kezében, hogy legyen mivel partravon­­tatni önagyságát, ha esetleg leszakadna a jég. A rossz nyelvek azt is mesélik, hogy a soványak táblát fognak állítani a jégpálya szélére a következő felirattal Figyelem 1 Embertársaik épségének érde­­dekébon 7o kgon felüli urak és hölgyek ne lépjenek a jégre. A jégen nem lehet fogyókúrázói 1 Divatos ruha hölgyeknek •— rövid szövet szoknya lehetőleg sötét és bera­kjitt. K&tőitkaMt fehér. lobogó selyem­­sál. gyapjú fehérsapka pintyőkével. Férfiaknak: bríccsesznadrág, pulóver, micisapka és konyakos üveg. Általában a fiatalság itt arra van beren­dezkedve, hogy vár­ják, mikor esik el egy hölgy — és vé­gig nézni egy ilyen felemelést direkt él­vezet A hölgy hagy­ja magát emelni, a fiú rémesen iparko­­kodfk felrándgáhii önagyságát, áld min­dig visszaesik és igy h taxák. rángatják egymást sokszor negyedóráig, míg vég­re egy harmadik személy megmenti a nőt Ha már a divatnál tartunk, nem fe­ledkezhetünk meg a divatos fogócska játékról és a jégcharlestonról sem. Szép látványt nyújtanak a táncoló párok a szürke délutánban. Óriási táncteremhez! hasonliit ilyenkor a jégpálya — csak a muzsika, a jazzband hiányzik ebből a modern, sikos táncteremből. * Szürkületkor megrohanják a villanyost a jégpálya tündérei és lovagjai, csak a külvárosi lurkók röpködnek késő sötétig; ök a jégpálya éjjeli pillangói. A jégen beszélik azt is, hogy egy kor­csolya tanár házasságot kötött egy gesztenyesütö kofával. Ez a házasság tudniillik megfelel annak az elméletnek, hogy a házastársak mindig egymás tu­lajdonságainak a kiegészítését keresik a házasságban. A korcsolya-tanár olyan praktikus, hogy a léghátán Is megél, a gesztenyesütönő: optimista, mindig más számára kaparja ki a tüzböl a geszte­nyét. Sz. E. Alföld Allék helyeit lucskos országút Bronzbarna ősz is elhagyott Zimankós télben testem száguld Lelkemnek ez is, csoda ut . . . Iszapos rét lelett a ho'dnak Üvöltő szélvihar udvarol Kátyúk között a rőt agyag Mint alföldi kráter méhe forr... A párás, síkság óceánban Szomjas szememnek szírije nincs Fantáziám, legjobb barátom Vele színezve, száznyl kincs... Képeslapok holdas lápvilága Illúzióm, odaadom Megalkuszom a természettel Csak avassák fel homlokom Jó széllel, verdeső csővel... Amíg egyszer . . . talán egyszer Taldlkozhatom a hegyekkel . . . STADLER AURÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom