Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-09 / 7. szám

1927. január 9.

teste a ioiylai

Irta : dr. Prodanov'cs Zslvko

(Részlet a kitűnő szerzőnek »íz ratne torbice« c. sajtó alatt lévő regényéből. Ez a könyv a szerzőnek, aki mint katonaorvos végizküzd’ötte a háborút érdekes és találó megfigyeléseit adja az osztrák-magyar hadseregben uralkodó állapotokról a Potiorek-offenziva idején).

Nagyon hidegre fordult az idő, ezért mindenki örült, aki valami tűzhely köré húzódhatott. A legnépszrübb hely a konyha volt. Ott éjjel-nappal égett a tűz.

Nem is csoda, hogy ott gyakran a legkomolyabb ügyekben is döntöttek. Rendszerint étkezés és forró tea után.

Igen. a teát lassanként mindenki megszerette. Különösen, ha egy kicsit több rum volt benne. Két-három pohár gőzölgő tea sokszor valóságos csodát müveit

Talán azért is voltak a szakácsok rendszerint annyira közkedvelt egyének. Mindenki igyekezett kedvükbe járni. Csak ki kellett szalaitani a szájukon a szót. hogy fa vagy víz kellene, rögtön akadt valaki, aki kiszolgálta őket.

De nemcsak a katonák tisztelik a maguk szakácsait. A tisztek is igyekeztek jóba lenni azzal a tiszttel, aki a konyhát vezette. Ha csak egy szikrányi ügyesség volt benne, észrevétlenül orruknál fogva vezethette őket és minden fontosabb döntésnél a föszó az övé lehetett.

Nagyjában igy volt ez minden ezrednél. Békében talán nem olyan mértékben. mint a háborúban, de már akkor is nagy befolyása volt a menázsmájernek.

A háború úgy a katonát, mint a tisztet kiragadta szeretettéi köréből, nem csoda hát, hogy akkor érzik magukat a legjobban, ha társaságban vannak, ami leginkább étkezés ideién lehetséges. Csak ilyenkor felejtheti el elhagyatottságát és a veszélyeket, amelyek minden lépését kisérik.

A konyhában és a konyha körül tehát sok zaklatott szív lelt vigaszra. Helyesebben, ide nem is mert senki sem rosszkedvűen jönni; Itt csaknem mindig szívből kacagtak az emberek.

A mi konyhánkon sem ment máskép: Különösen mióta én {vállaltam a vezetését. Igaz. hogy nem mindig vihettem keresztül, amit akartam, alapjában azonban megfelelt hivatásának a konyhám.

Csak épen. hogy tegnapig minden sokkal könnyebben ment. A zászlóaljbéli urakat sokkal gyorsabban lehetett kielégíteni. De most valami másról van szó, az ezredtörzs urairól. Velük sokkal nehezebb bánni. Ezek olyan emberek, akik mindig a hatalmukra hivatkoznak ós hogy megtanultak parancsolni!

— More, Józó, hogy fogjuk ellátni a | magas vendégeket. — kérdeztem reggel! mindjárt a főszakácsomat.

— Ha szükséges, doktor ur, felakasztjuk őket szomjasan a viz fölé.

— 'Szóval teljesen megbízol magadban és a tudományodban?

—- Dabogme.

A sarokban, a tűzhely mellett pulykát koppasztott Siják Mile. Már amikor Józóval beszéltem, azalatt is folyton izgett-mozgott. Biztosan mondani akart valamit, de restelte magát előttem. Végül mégis csak rászánta magát.

— Nem kell félni egy csöppet sem. Ha véletlenül kifogásolnának valamit az | én pulykámban, megmondja nekik, hogy a pulyka akár az asszony, mind egyforma.

— És te azt hiszed, hogy ez a válasz ki fogja őket elégíteni?

— Akárcsak mi, puiykavelővel.

— Na, akkor hamar kivágnak bennünket a konyhából.

— Mindjárt mégse, mert akkor elkapná a tűz az ételt.

— Ez még nem volna nagy baj.

— Igen ám, de akkor az agyat is elkaphatja a tűz. Az pedig veszélyes dolog, ha az agyat elkapja a tűz.

— Ez igaz. Csakhogy ma az agyakat tűz nélkül is elkapja a tűz.

— Akkor forró lábasba kell tenni őket egy kis hideg vízzel, akárcsak ezt az agy vei öt.

— Jó hogy eszedbe jut. Hogy is áll az a mai ebéd? Tényleg kitűnő lesz-e?

— Igen. kitűnő. Mindent összefogunk keverni, mint bolond a szavát. A végén az egész egy nagy habarék lesz. így falán nem veszik majd észre benne a puiykavelőt.

— Hát igaz volna, hogy a pulykavelöt mindenből ki lehet érezni, hogy mindennél erősebb?

bAcsmegyei napló

2% ma.

— Nincs kizárva.

Ezután bementünk az ebédlőbe. Meg

akartam nézni, hogy terítették meg az asztalt és hogy el fogunk-e mindnyájan férni. Huszonhármán voltunk. Valóságos lakodalom.

Még szerencse, hogy a paljevinai kastély ilyen nagy. hogy kedvünkre terjeszkedhettünk benne.

Mintha csak ügyes női kezek terítettek volna, minden Ízlésesen, rendben volt a maga helyén. Még öt őszirózsacsokor is díszelgett az asztalon.

— Mindez Siják Mile müve — jegyzi meg Józó, a főszakács.

— Igen. én oltam az a hires. Azért szedtem szagos rózsákat, hogy ne érezzék az odaégett ételek szagát.

— Hát odaégett az étel?

— Ha a tűz nyers nem volna, bizony odaégett volna. Elvégre még ráérünk. Ki tudja, valakinek tán mégis odaég a végén.

Visszamentünk a konyhába A széles tűzhelyen öt különböző lábasban lőtt az étel. Két szakács szüntelenül kevergetett nagy főzökanalakkal.

— Mindenféle szag csiklandozta orrunkat és torkunkat. Még akinek nincs is tudj’ Isten milyen étvágya, annak is össze kell hogy folyjon a nyál a szálába ennyi pompás szagra.

De ez még nem is minden, A pecsenye és a tészta bent sült a sütőben Az illatukat, igaz, érezni lehetett de hogy szemre milyenek, azt elképzelni is nehéz Az ajtó melletti polcon vagy húsz üveg óbor és három üveg konyak áll. Egyszóval fényes ebédre készültünk.

— Ami nem igazság az nem igazság kotyog már megint Siják Mile.

— Mit mondasz?

— Hogy a háborúban nem szabad az igazságról beszélni.

— Azért is került háborúra a sor. mert nem tudtak megegyezni abban, hogy mi az igazság.

— így van valahogy. Torkon ragadnak és még neked kell kiabálnod, hogy az igazad égig ér.

— Az ég se lehet igazabb, hisz kerek

— Azt csak az emberek képzelik igy- Valójában az ég nem is létezik.

— Szóval láthatatlan. Talán azért is

nem látja, hogy ml megy végbe a földön. „

Ebben a pillanatban az egyik lábasból sürü gőz tör ki. Egy szempillantás alatt az 'egész konyha sürü ködbe borul, hogy nem is látjuk egymást.' De végül is «I- oszlik a köd.

— Józó csak nem égett el valami? ^

— Dehogynem, a ia — tréíál Siják Mile

Még be sem fejezhette, amikor a konyha küszöbén megjelenik az őrnagy Személyesen akart meggyőződni róla, hogy milyen lesz az eslő közös ebéd. Ügy látszik attól félt. hogy nem fogjuk tudni kielégíteni az ezredes urat és a gárdáját. Ez pedig végzetes lehet a zászlóaljra.

Épen ezért az őrnagy, miután mindent Jó! megnézett, bevitt magával a szomszéd szobába. Négyszemközt akart velem beszélni.

Minden lehetőt meg kell tennünk, hogy a törzsbeli urak meg legyenek elégedve Ha legközelebb csónakokon át kell kelni a Száván nagv veszélyt kerülhetnénk el mert az ezredtörzzsel végig tartalékban maradhatnánk.

— Hát ilyen nagy befolyása van a jó konyhának a parancsnokságra?

— Hihetetlenül falánk az egész világ.

— Hogy helyezzem el az urakat az asztalnál?

— Igen, igen, erre vigyázz nagyon. Nézd, hogy én az ezredsegédtiszt mellé kerüljek.

— Nem az ezredes mellé?

— Fontosabb, hogy az segédtiszttel jegyünk jóba. Minden szál az 5 kezébe fut összc—- S a többieket?

— Ahogy jónak iátöd. Csak vigyázz, hogy az aktivok meg ne sértódjenek.

— Tudom, őket mind,az asztalfö köré fogom ültetni.

— Nagyon jó lesz. Legyen arra is gondod, hogy a szakácsok gyorsan végezzék a kiszolgálást és ne bámészkodjanak. mint borjú az u] kapura.

— Akkor a Siják Milet nem szabad beengedni.

— Ha látod, hogy a társaság jókedvű, hadd jöjjön be ő is. Az se baj. ha megszólal, hadd mulassanak rajta egy kicsit

— Körülbelül már értem, hogy képzeli őrnagy ur az ebédet. Én azt hiszem, minden sikerülni fog.

— Akkor egy csapásra elérnénk, hogy mi kerüljünk a harmadik zászlóalj helyére.

— Csak később meg ne bosszulja magát ez.

— A hadseregben az az erősebb, aki* vei a kommandó van.

Tovább nem beszélgethettünk, mert a konyhából olyan zaj hallatszott hogy már nyugtalanok lettünk. Nem tudom, min vesztek össze a szakácsok. Majdnem verekedésre került a sor. Hogy kinek volt igaza, azt nem lehetett megállapítani. A legnagyobb lármát Siják Mile csinálta.

— Mit téped a szádat itt. haszontalan — kezdi a szidást őrnagy ur Vitász.

—- A főzőkanál a szemem közé vágott.

— Hogy? Csak úgy mogától?

— Nem, Józó főszakács ur kezétől.

— És vájjon miért?

— Mert kóstoltam az ebédet.-— Igaza volt.

— Most meg már a fözőkanálnak is igaza van. lessék, ahelyett, hogy vele kóstolnák az ételt, a szakácsok az én homlokommal kóstoltatták meg a főzőkanalat. Ha olvan nagy hősök és pont U2 én homlokomra pályáznak, vártak volna estig és tneg láttuk volna, ki a legény a gáton. Sose fogom nekik tnegfcécsátani. hogy igy megszégyenítették a homlokomat

— Hiszen valóságos szarvad nőtt!

— Tessék, még csak ez hiányzott

Az őrnagy ezután távozott Az ezredes elé kellett sietnie. Én a konyhában maradtam.

— Nem értem, mit veszekedtek, mikor

jól megy a sorotok.

Az emmzerek csak a bajban értenek együtt.

— Ne komlszkodl Siják.

— Doktor ur! Józó lószakácsnak a fejébe szállt a dicsőség ö akarja a mi ve* lónkét megsózni. Ivedig nem is érzi, hogy mi a sós. Tetszik tudni, csak az édeset szereti. Ezért is kever rendesen porcukrot a sóhoz Ha meg figyelmeztetjük, kész a veszedelem. Mindnyájunkat el akar verni Bár ő a hibás és nekünk va* igazunk, mindenáron le akarja törni 4 derekunkat

Hiába lapatydsz. Mégis megmarai fősZakáosnak.

Akkor. — parancsára!

(Ford. (r. /.,

Mennyit keres ön, kedves művész és művésznő?

Az amerikai filmsztárok hivatalos fizetési listája

A világ filmpublikumának nagy részét hallatlanul érdekli az a kérdés, hngv mennyi lizetést kapnak az amerikai filmsztárok? Olyat is hallottunk már, hogy egy naiv filniralongó azt kérdezte, »Igaz-e, hogy Chaplin hetenként százezer dollár fizetést kap?«

Tény, hogy a filmsztárok ma a legtöbbet keresik, amit ember munkával egyáltalában kereshet. Nincs olyan bankigazgató, akinek a iizetése annyi volna, mint például

HAROLD LLOYDÉ.

aki hetenként nyolcezerháromszáz dollár fisfizetést kap — hat napi munkáért — ami inai négyszázötvenezer dinárnak felel meg

Ez az adat teljesen hivatalos, mert Harold Lloyd az amerikai filmszínészek szövetségének augusztusi kimutatásában ielent meg. Ugyanez a kimutatás felsorolja valamennyi ismert amerikai filmsztár gázsiját. Meglepő számokat talá lünk ebben a iistában. Világhírű nevek sokkal kisebb összeggel szerepelnek, mint olyanok, akiket nálunk — és Európában általánosan kevésbbé ismernek. Ennek oka főképpen az, hogy a filmszínészek igen hosszú szerződéseket kötnek akkor, amikor még messze vannak a vllághirtól. Később azután kénytelenek olcsó pénzért dolgozni — mert az amerikai menager ragaszkodik a szerződés feltételeihez, addig, amíg ez módjában áll. Ha lejárt a» szerződés és a színész közben beérkezett a sztárok közé, szívesen megadják neki a régi gázsi tízszeresét is.

RUDOLPH VALENT1NONAR

is heti őtven dollár volt az első fizetése, ennyit kapott egy évig. A második évben már ötszáz, a negyedikben kétezerötszáz, az ötödikben négyezer dollárt kapott hetenként. Ennél magasabbra nem vitte a gázsilistán.

Harold Lloyd és Chaplin után Igy alakul a lista:

Douglas Fairbanks heti ötezer dollár.

Gloria Swanson, Mary Pickford, Norma Talmadge és Tom Mix heti négyezer dollár.

Thomas Meighan kétezerötszáz dollár, Marion Davis kétezeregyszáz, Lilian Gish ezerkilencszáz, Coieen More ezerhétszáz dollár.

Buster Keaton heti kilencszáz dollár. Ugyanennyit kapnak Pola Negri, Corinne Griffith, Betty Compson és Buck Jones.

A HETI HATSZÁZHARMINC DOLLÁROS

csoportba tartoznak: Constance Talmadge, Wallace Beery, Englen O’Brien, Lewis Stone, Raymond Griflfth és Mae Murray.

Egyike a legnépszerűbb filmsztároknak Adolph Menjou — ő játszotta Molnár Ferenc Hattyújának főszerepét js —

aránylag meglepően keveset, heti ötszáz dollárt keres. Ugyanennyi a gázsija Renald Dennynek, Bert Lytellnek, Anita Stewartnak és Viola Dauanak. Ugyancsak ebben a csoportban szerepel Barbara La Marr, Owen Moore, Antonio Moreno és Nita Naldi.

Ronald Colman mindössze heti háromszázötven dollár fizetést kap. Ugyanebben a szomorú sorsban osztozik vele Noah Beery, Norma Shaeser, Leatrlce Joy. Red la Rocque. Alice Terry és Marie Prevost.

A KETSZAZDOLLAROS HETI »EHBEREK«

között szerepel Charles Murray, Belle Bennett, Louise Dresser, Ricardo Cortez, Claire Windsor és Laura La Plante.

Clara Bow. George O’Brien és Margaret Livingstone heti százhatvan dollárt keresnek.

Szinte hihetetlen, hogy a lista egyetlen amerikai magyar filmszinésznője, Bánky Vilma lehetetlenül kis gázsival, heti százöt dollárral szerepel Bretty Bronsonnal együtt. Bánky Vilma első szerződését valóban igen kis gázsira irta alá, de azóta kizáróan vezető szerepeket játszik — nem valószinü, hogy még most is ilyen kis gázsija volna.

Greta Garbo és Dolores Costello a sereghajtók, heti nyolcvanöt, illetve hatvanöt dollárral.

Ezek a gázsik az ezerkilencszázhuszonhat augusztusi adatokat tüntetik fel és csak az amerikai fizetéseket veszik, tekintetbe. Európában sokkal többet keresnek a francia és német gyáraknál vendégszereplő sztárok. Ezeket a vendégszerepléseket ugyanis maga az amerikai gyár fizeti, amikor európai rendezőkkel dolgoztat: Európában eddig Gloria Swanson kapta a legnagyobb honoráriumot, akinek a Madame Sans Géné felvételei alatt naponta kétezer dollár volt a gázsija. Százötven nap alatt háromszázezer dollárt vett fel ezért a szerepért Gloria Swanson. A nyugtákat bekeretezve őrzi lakásán Leona Perret, a film rendezője, aki ezt a pénzt természetesen' nem a saját, hanem a Paramoonth zsebéből fizette ki. Ennek ellenében a Madame Sans Géné volt az utóbbi évek egyetlen Gloria Swansonfilmje, amely Amerikában megbukott.

ELHÍZÁS ellen

ax egyedüli bittől »er ■

„VILFAN-TE A‘* é# „VIL.FAN • P1LULÁK“

amelvek használatival 4 hónap «Ult 9 hité* vesztettem. Ezen kássit fénye et tevábbre ie használom de «sokat mindenkinek a legmelegebben ajánlhatom.

A kitűnő hati»*rt a Viltan «yágysseráis Iskeratórlum nak Zagreb, nie« JM, asóee eeeatel el interesemet tejesem ki

Smiilklas Gerti magiuíki Zagreb Prllas 45, 1»«