Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-30 / 28. szám

T927 január 30,

bAcsmrpyei napló

19. oldal

V- utón lefelé Ágota folyvást csak azt !i j'«ogatta: »jaj Istenein, jaj Istenein« és .-n ezt: »Jézus Mária, Jézus Mária.« '• szanatórium kapujában sebtiben ki- Kovács Pál kezéből a holmiját és ’ sn nélkül rohant föl a kerti utón, el* ■'íve a villákat, hogy senkivel se falaik'.zzék.

lost, hogy egyedül maradt, megpró■ i gondolkozni, csakhogy nehezen >íc;U, mert ehhez a művelethez Ágota ; I 'gén volt szokva. Neki eddig min- 1 . csak a más gondolatait kellett kita■ és teljesíteni.

i'-gv történt ez vele? Mért tette? Mit mondani? A bensejében egy kateiv. -köp tarkasága kavargott és Ágota " ’ j. mely élesen és biztosan látott a iiornabb műtéteknél, eHiomályoso> és megzavarodott, mikor ebben a • ló tarkaságban rendszert és ösze ...égést próbált keresni. Félt és szövi Jte magát. A kaleidoskop legragyobb gyöngyeit elhomályosította egy . ■ k mely szegény Ágota gyáva kis öntudatában óriási müretüvé nőtt és min< m egyebet kiszorított belőle: özv. Qrün i .pótné egyébként is terebélyes alakja. '' st Ágota izgatott fantáziájában láng!' ' kisu arkangyallá változott, aki kikerv öt a jóhirnév, a tisztességes megélés. a békés munka paradicsomából.

*

< >zv. Orün I.ipótné tizenegy óráig bevetett Czitzinger Heinrichnéval. Ti\ icgy órakor bosszankodni kezdett

Ágotára és elment egyedül a fürdőbe, tizenkét órakor már aggódott miatta Félegykor elhatározta, hogy momentán kidobja. Egy órakor megalkudott önmagával két pofonban. Félkettökor mégis felhívta telefonon a lányát, hogy Pestről hozasson egy másik ápolónőt. Természetesen nem kapott összeköttetést. Akkor fölment az étterembe ebédelni és ebéd után szobájába ment, melynek másik ajtaján ugyanabban a percben lépett be Ágota nővér, kipirulva, nedves szemekkel és rémületében földreejtette a csokrétáját, meg a pirosteteji* kölcsönkönyvet.

Egy darabig álltak ott és néztek egymásra, Isten a megmondhatója, mire gondott akkor özv. Qrün Lipótné. Csak lesiklott a szeme Ágota nővérről a földön heverő galagonyaágakra és valahogyan végigsimogatta őket a tekintetével.

De Ágota nővér ezt nem látta és a mosolyt se látta, ami ott rándult meg özv. Qrün Lipótné szája sarkában.

Csak a kissé luLhaiigos és furcsán éneklő szavát hallotta: — na mit áll ott? — fogja azt az ágakat és tegye vízbe. Micsoda könyvet hozott? Adja ide és menjen ebédelni!

És özv. Qrün Lipótné fogta a piros fedelű könyvet és ledőlt vele a díványra, miközben nem mulasztotta el szokása szerint kijelenteni, hogyha nem cserélik ki ezt a rossz díványt, ő egy napig se marad ebben a szanatóriumban.

ORVOSI DOLGOK

—«o——

A reuma

Nagyon sok olyan embert ismerünk szegényt és gazdagot — akik, ha valami bajuk van, nem fordulnak orvoshoz, hanem öngyógyítással igyekeznek bajuktól megszabadulni. A diagnózist is maguk csinálják. Egy-cgy sebet évekig kezelgetnek türelmesen, holott : i;.a szakorvoshoz fordultak volna, talán vií.ét hét alatt begyógyult volna a seb. •VSBelső bajokra is mindenféle háziszert, kuruzsló csodaszert próbálnak ki, sőt z apróhirdetések közül is kipicézik bakra az ajánlott orvosságot, csakhogy orvoshoz ne kelljen fordulniok. Külöisen a lassú lefolyású reumás megbe• védésekre áll ez. Előfordul, hogy a túl okos vagy zsugori ember tiz esztendőn - I.eresztül is kezelgeti »reumás« lábait, • ,:v kis vagyont költ évenként a fürdőlyekre, mig végre az első orvos, akihez fordul, felismeri, hogy szó sincs reuiról, hanem csak fájdalmas lúdtalp f.Tiozza a reumát. És a beteg egy egyterű ludtalpbetétes cipőtől »ineggyó..yul.«

A reuma sokkal elterjedtebb betegig, mint ahogy gondolnánk: F.urópában ‘tag minden tizedik ember 'reumában szenved és sokkal több embert tesz munképtelcnné, mint a tuberkulózis. Inul van az, hogy a laikusok a test. a igtagok mindenfajta fájdalmát »rcu.óinak* hajlandók minősíteni.

Yumaszerü fájdalmakat a három '■mert betegség is okozhat: a tuherkuló■ a vérbaj és a gonorrhea. Hajszálr pontossággal kopirozzák a reumát isztériás és a neuraszténiás iđegj ’aimak, a skorbut, a viázértágulás, : érelmeszesedés és a köszvéiiy is.

A köszvény is az ízületeket támadja meg,

egészen más természetű megbetege- V mint a reuma. A köszvény (Oicht) yagcserebántalom, mint a cukorbeteg: a tulbő táplálkozás, a mérték- 1 len husevés folytán fellépő baj. A remii' ezzel szemben — a legmodernebb iskola tanítása szerint — iertöző báu. dóm, a szegénység betegsége.

A köszvényné! az örökléses hajlam kioltatható. a baj a negyvenes életév 1 ni jelentkezik, mig a reuma nem örököl iető, hanem szerzett baj és inkább a fiatal szervezetet támadja meg nagy előszeretettel. Köszvénynél a nagyfokú , !;é jcíelvétel a hugysavelválasztás zavarával jár, az ízületek úgyszólván In rozsdásodnak*; reumánál a fertőzés legtöbbször a gennyes mandulák utján j.it a szervezetbe, a vérbe és onnan az Ízületekbe. Amerikai orvosok megfigyelései szerint a gennyes mandulagyüladáson kívül odvas, clgennyedt foggyökerek, furunkulusok és apró gennyesedések után is felléphet sokizületi reuma.

A reuma a gyermek szervezetét is megtámadja és pedig igen alattomos módon. A gyermek mindössze végtagfájdalmakról panaszkodik, különben láztaian: a szülők ügyet:ősei vétek ‘a’ bájra. mialatt a kór az esetek igen magy részéhen kikezdi a szív bclhártyáját. Felnőttek reumája, amely többnyire sokizülcti csuz alakjában kezdődik, tnagas lázakkal jár, az ízületek fájdalmasan megduzzadnak, a beteg mozdulni se tud. Minél magasabb korban kezdődik a reuma, annál kevesebb komplikáció fenyeget a szív részéről. Ugylátszik, végül is az amerikai orvosok álláspontja kerül ki győzedelmesen a sok elmélet közül, amely szerint

a reuma: lázas, fertőző betegség.

El kell. hogy fogadjuk azt a feltevést is, hogy a Itetcgség felidézésében a hüléseknek is jelentős szerep jut. Ugyanekkor konstatálnunk kell azt is, hógy sajnos, ennél a betegségnél sem várható száz százalékos gyógyulás. Hoszszas, gondos kezelés után átmegy ugyan egy aránylag nyugodt, krónikus formába, amikor már a beteg remélni meri, hogy gyógyult, azonban egy újabb hűlés. szeszélyes időváltozás, a nedves hideg befolyására újból kiújul a baj.

Hiilések tehát kiválthatják at izületi és izomreumákat, de a hűtések mellett még egy plusznak, n fertőzésnek is jelen kell lennie.

Egy öufeládozó német orvos önmagán igyekezett bebizonyítani a'hűtések alárendeltségét. Kellemetlenül nagyfokú lehűlésnek tette ki szervezetét ez a névtelen orvos és az ellenőrző kollégák nem kis csodálkozással konstatálták. hogy az órákon keresztül történt erős lehűlés nem tett kárt szervezetében. Utóhb kiderült, hogy ez az orvos már évek óta rendszeresen edzette a szervezetét — télen is strandkosztiiinben sportolt a hóban — és ennek köszönhette jó egészségét. E kísérletnek tehát praktikus hasznát nem vehették. A hüléses betegségek nagy hívője Pasteur állatkísérletekkel mutatta ki. hogy állatok bizonyos fertőző betegségekkel szemben csak akkor fogékonyak, ha szervezetük hőmérsékletét mesterségesen lehűtötték. A meghűlésnek két szezonja van: az első októbertől decemberig tart, a másik, a veszedelmesebb január első napjaiban veszi kezdetét és a tavaszi meleg napokkal ér véget.

Az orvosok az úgynevezett izomreuma lényegével sincsenek még tisztában. Valószínű, hogy e bajnál az izom szerkezete nem szenved változást és a fájdalmak: neuralgiaszerü idegfájdalmak. Az izomreumás fájdalmakhoz hasonlóak az izomláz okozta fájdalmak, amik megerőltető testi munka, sportolás után lépnek fel. Alkoholistáknál, krónikus ólommérgezésnél, ragályos betegségeknél, tífusznál, influenzánál látunk néha súlyos ideggyulladásokat, amik ugyancsak reumaszerii fájdalmakkal járnak.

Reumára hajlamosító

tényezőket is ismerünk, ilyen elsősorban a nedves, nyirkos lakás. Egy csomó olyan foglalkozást is felsorolhatunk, amelyek hajlamossá teszik a reumára az emberi szervezetet. Főleg a vízben dolgozó bőrgyári, cukorgyári munkások, a bőrcserzők, a jéggyári alkalmazottak, a pékek, fütök, kelmefestők, öntők és kohók mellett dolgozó munkások közül regrutálódnak ■ a reumás betegek és a rokkantak.

A reuma gyógyítása

sok újat produkált az utolsó évtizedekben. Különösen a tejinjekciókkal érnek cl az orvosok jelentős eredményeket. Ez az úgynevezett proteintest-kezelés,amelynek célja: fehérje anyagoknak a szervezetbe való bevitelével az organizmus természetes védőszerveinek teljesítőképességét emelni. Áz idegen fehérjeinvázió valóságosan átcsoportosítja — magas lázak kíséretében — a szervezet védőkatonáit, ami a vérkép lényeges megváltoztatását és az idegrendszer előnyös befolyásolását jelenti. Ugyanezt a célt szolgálják a beteg saját vérének izomba való visszafecskendezése is. E nem specifikus kezelés mellett a beteg leghübb segítője, gyógyítója a szalicil, amelyből csak nagy adagok hatásosak. Valósággal kimerítenénk az olvasót, ha csak a gyógyító módszerek felét is ismertetnénk, ehelyett meg kell elégednünk a gyógyeszközök puszta felsorolásával. Forró fürdők, forró légfürdő. gőz. forró iszappakolások, diatermiás eljárásoki fénykczelések azok, amiktől a reumás® k gyógyulást várhatnak, A -tehetős betegek fürdőhelyeken

keresik a gyógyulást. A magunk részéről a legmerevebben tagadjak, mintha a fürdő vizének kémiai összetétele hatással volna a betegségre. A fürdő és üdülőhelyeknél .is csak a meleg és a pihenés az, amik elősegítik a gyógyulást. A többit már elvégzi az autoszuggesztio.

Mikor veheti a beteg igénybe a fürdőket?

1. Ha a heveny izületi gyuladások már lezajlottak; 2. ha láztalan a beteg; 3. ha a szív részéről nem mutatkoznak komplikációk.

Az úgynevezett háziszerekről nem is érdemes komolyan tárgyalni: ezek kivétel nélkül spiritusszal készülnek és kizárólagosan a vele alkalmazott maszszázzsai, a vérkeringés szabályozással hatnak »gyógyitólag.« És ezekből a cső-, daszerekből mindig az utolsó válik be, amikor a betegség hevenytünetei alábbhagytak és a betegséget az idő — meggyógyította.

A reumánál — ellentétben a köszvénnyel — a diéta nem fontos. A láztalan időszakban a beteg ehetik azt, ami jól esik neki. Húst is ehetik annyit, amennyit a gyomra elbír. Talán a leghelyesebb, ha a beteg az ösztönére hallgat, mert az ösztön — különösen a betegek ösztöne — csalhatatlan. A diéta tehát- lehetőleg tápláló, erősítő ételekből álljon.

A sok gyógymódból is látnivaló, hogy a gyógyításnál fontosabb: a reumától mentes egészséges ember védelme, a fertőzés távoltartása, a profilakszis.

A védekezés egyik pontja a fertőzéses gennyesedésektől való óvakodás, a másik a szervezet edzése. Az edzésre vonatkozólag a régi refrénre hivatkozunk: szabadtéri sport, a vérkeringés szabályozása, levegő és napfény.

Ahhoz azonban, hogy valaki naponta reggel és este öt-öt percet az egészségének szenteljen, óriási energia, lelkierő kell. Ilyen nagy áldozatra a gyarló ember nem képes. Ennek az áldozatnak fontosságára csak akkor ébredünk, amikor már ágyban fekvő súlyos betegek vagyunk. >: 'i

Dr. Műnk Arthur

ALAKOK

— IB-—

Kintornás

(Korhely éjszaka után hánykolódom a díványon, jobbra-balra fordulok, mintegy a párnákon keresve az álmot. Esős délután. Kinn az uccán egyszerre fölsir a kintorna. Évek óta nem hallottam. Pont ilyenkor kell idevetődnie ennek a hatóságilag engedélyezett csöndháboritónak. mikor minden úgyis a csömör ón-izét árasztja. Jaj, ifjúságomban, a bécsi egyetemi évek alatt épigy. búgott cseléd-ábrándokat, ronda halálvágyat gyújtva fiatal lelkemben. Valencia. Valencia. Tüstént hívjátok ide a kintornást, hangszerét tolja a kapu alá, hogy még közelebbről halljam a siralmas muzsikát és fejest ugorjak a kétségbeesésbe. A hang erősödik. Valencia, áoux rivage. ou le image empörte nos reves légers. Már jön az ember. Öltözéke igen változatos. Kék nadrág, szürke kabát, barna cipő, zöld kendő, dajkatüvel összetűzve a mellén. Feje ordasán kopasz. Alopéciája van, az a hajbetegség, mely a vedlő róka bundájához teszi hasonlatossá hajzatát. Csupa lucsok és sár. Erős, rekedt hangon köszön.)

—- Kezét csókolom.

— Jó napot. (Elbámulok: legalább ötven éves lehet.) üljön le.

— (Újra azon az erős, rekedt hangon.) Kezét csókolom,

— Miért nem ül le? Ott a szék.

— (Az asztalhoz lép.) Nem látok. Vak vagyok. (Szünet.)

— (Villanyt gyujtok s most rám mered világtalan szeme, fekete hályoggal borítva.) Mind a kettő?

— Mind a kettő. (Keze kaparász a zsebében, gépiesen elővesz egy írást, átnyújtja.) Az igazolványom.

— (Olvasom.) Rendben van. (A rendőrség főihatalmazza, hogy a »sipládásókra és egyéb népzenészekre vonatkozó szabályrendeletek korlátái között a főváros területén kintorHúzhasson.*) Helyes.

— Húsz éve verklizek. (A hangja után még mindig valami hivatalos embernek vélhet,)

— Nem arról van szó. üljön le, ide. így ni. Mondja kérem... (Az ilyen embereknek nehéz megmagyarázni, hogy voltakén mit akarok. Nem értik, hogy ők magukban is érdekesek. A részvétet a maga durva formájában hamarabb megértik. Leghamarabb pedig azt, hogy én, mint rendkívül befolyásos, előkelő és kitűnő társadalmi személyiség mesterségük érdekében valami korszakalkotó cikket irni, mely egy csapásra megváltoztatja sorsukat.) Szóval erről van szó.

— Igenis, méltóságos uram.

— Ki áll a kintorna mellett?

— Az emberem, ö huzza a verklit s este, mikor sötétedik, ö gyújtja meg a lámpát.

— Hogy cl ne gázoljanak valakit?

— A rendelet parancsolja. A kísérőm nálam lakik, én etetem, ruházom őt. Öt gyerekem van. Valamikor hentes akartam lenni, de már akkor hibás voltam, hát azt tanácsolta egy barátom, vásároljak verklit. Nem sipládát, mint az írásban áll, mert sipláda ma már nem létezik. Ez a verkli egészen olyan, mint a zongora, tetszik tudni, mint a kézi-zongora. ami kézzel megy, csakhogy hengeres, tizenkét lemezzel. Most cseréltem ki a régieket, három és fél milliót fizettem értük.

— Néha a. segédje is muzsikál?

— Soha. Senkit se engedek hozzányúlni. Ahhoz érteni kell. Azt hiszik, hogy a verklit csak forgatni kell, pedig ez is olyan, mint a kézi-zongora. I1a valakiben nincs gyakorlat és érzés, akkor nincs takt se és a nótának nincs se füle, se farka. Múltkor a Várban megpróbálta egy méltóságos ur. Kinevették. A »Spanyol szerenád* más, mint a »Fatig«, vagy a »Mért jár a szád.«