Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)

1927-01-16 / 14. szám

íz OE ügyes asszony ő. Azért hívják talán Gereblyés Katának. Másnap fel is pakkolt hat libát és elindutl a közeli vá­rosba. Csak úgy gyalogszerrel ment, az utón elábrándozott, hogy fogják őt irigyelni a szomszédok, mikor megtudják nagy ügyességét. Bezzeg nem fogják mondani, mint azelőtt, hogy azért nincs semmijük, mert élhetetlenek. El is határozta ma­gában, hogy ezután sok libát, majorságot fog tenyészteni és a városban jól eladván őket, ott még ügyesen egyebeket is fog árulni s igy majd nagy jövedelme lesz. Szép volt az ut nagyon .amely a városba vezetett, csör­gedező patakocska mentén járt Kata néni, a túlsó oldalon fenyves erdő tartott jótékony árnyékot. Bizony szükség is volt egy kis árnyékra, mert a nap már magasan járt és Kata nénit bármily szép remények biztatták, mégis tudta, hogy a piacon már korán reggel ott kell lennie, ha jó üzletet akar kötni. Ezért szorgalmasan kezdett lépegetni és nemsokára asszony körülvette és rövid alku után, mind a hat libáját jó áron megvették. — Ez aztán nagyszerű kezdet, most már látom, hogy máma jó napom lesz, — örvendezett Kata néni. Sietett hamar a pékhez és két nagy kosár perecet vásá­rolt tőle,, amit jó áron szeretett volna tovább adni. Gondol­kozott merre vegye útját, amikor egy nagy épület ablakaiból diákok integettek és hívogatták: Jöjjön csak néni. jöjjön! Be is ment Kata néni a Kollégium ősi épületébe, de alig ért az első folyosóra, egy kis diáksereg vette körül. Kata néni. aki csak néha-néha járt a városban, a nagy zűrzavaros be­széd közepette egyik csodálkozásból a másikba esett. A htin­­cpt fiuk ezt rögtön észrevették és hamarosan egész kis elő­adást rendeztek Kata néninek. Az egyik szavalt, a másik la­tin olvasmányból mondott fel egy részletet, volt amely k a számtan tudományát magyarázta, majd másik történelmet, földrajzot. Kata néni csak ámult-bámult ennyi tudomány hal­latán. Egy éles csengő hangja téritette magához, ekkor azon­ban már üres volt körülötte az egész hosszú folyosó, de üres volt a két karján a két kosár is. Azok a gézengúz diákok mesterkedtek itt. Hangos jajgatásba kezdett, mire az iskolaszolga haragos fenyegetése felelt: Nem tudja, hogy az intézetben tiltva van bármiféle áruk eladása? Örüljön la büntetés nélkül kimehet jnnen. ■■■■'•• ti'.' •* ah «(DKItftHBll — í ■ -‘Oi j " V"'««j’M IfWl] i ha olyan érzékeny kis teremtés vagy. A Habos T. és II. számát majd elküldöm neked, csak légy türelemmel. Rosenberg Miklós. Dehogy haragszom fiam! Bizonyosan nem jutott a kezemhez leveled s azért nem kaptál tőlem vá­­'aszt. Mostani megfejtéseid is jók. A beküldött rejtvények kö> ziil már ta is adok egyet. Ügyes fiú vagy. Pataki Tibor. Versed tele van szellemes ötlettel. Kár, hogy kissé hosszú s ez által kVsé döcögőssé vált. .ló megfigye­léseid vannak és idővel, ha gyakorlatod nagyobbodik, egész ügyes verselő leszel. Rövidebb dolgokat, esetleg le is közöl­nél k. Rajta, faragj tovább is. a jövőnek szüksége van ilyen cinbe .kékre. Rejtvényeid jók. leadjuk őket. Brummer László. Rejtvényeid nem elég világosak. Pró­bálj rövidebb. egyszerűbb dolgokat csinálni. « Szatmáry Liliké. Sajnálom, hogy nem láthattam a képei­det.. mert hallom a szerkesztő bácsiktól, hogy nagyon szépek. Kedden hozd fel, majd én is megnézem. Vagy pedig ird meg, mikor vagy otthon és majd én elmegyek és megnézem az ösz­­:zes festményeido1. rdalni Zina. Ürömmel hallottam, hogy felgyógyultál. Re­mélem eztán újra küldesz rejtvényeket és ismét Írsz oly szép és kedves levelet, mint azelőtt. A Maca is gondolhatna többet a HabostoHiira. Fehér Maca. ügyes leány vagy. A kézimunkáid mind szé­pi k, főVg a hímzés Ízléses és jól van csinálva. Sehnen Krista. A mese kissé hosszú, de kevés javítással im;i! ’o íogiiik közölni .-teli’ Károly. Rajzod jó. Küldj be többet is. Kata néni ügyeskedik Kata néni etette a ludjait és gügyögve beszélgetett hozzájuk. — ügy, úgy libuskáim gá. gá, gágá. Egyétek a szemet, hizzatok szépen, lesz finom sültecske, jó zsirocska és puha párnácska a tollúkból, ha jó kövérek lesztek. Hallgatja ezt András bácsi a pitvarból és nem állja meg, hogy közbe ne szóljon. , — Jó volna anyjuk egy Ids pénzecske is. Lám a szom­széd Mária sok ropogós százast hozott haza a városból, amit a libákért kapott. — Mit is gondol apjuk, hogy eladjuk ezeket a szép li­bákat? — Hát persze, hogy azt. Ügyes asszony bemegy a vá­rosba a libákkal, eladja a piacon jó drágán, mindjárt vesz a pénzen porecet. gyümölcsöt, azt is eladja jó nyereségre s mikor már összegyűlt a sok pénzecske, bevásárol télire olcsón keszkenőt, meleg szoknyát és egyebeket. S még pénzt is hoz haza az urának. Az aztán az ügyes asszony, aki igy csinál, nem az. aki itthon gágog. — Okoskodott s adta a tanácsot Andrá.s gazda. Elgondolkodott Kata néni a hallottakon, hiszen jó volna ha ő olyan ügyes volna. De már hogyne volna ügyes. Bizony — Dehogy lesz! Ezt mondta Muncurkó és sebtiben kifordította ruháinak valamennyi zsebjét, melyből töméntelen sok cseresnyemag potyogott ki. — Tudod papa, — mondta, — amig te cseresnyézés köz­ben a sétáló párokat bámultad, én minden cseresnyéranek a magját zsebre vágtam. Ezen a csalafintaságon a nemzetes ur is mosolygott. Megtartotta becsületszavát és még aznap délután megvette Muncurkónak a biciklit. Bár ne tette volna, mert ebből egy csomó újabb kellemet­lenség támadt. Aki ezekre a kellemetlenségekre kiváncsi, az legyen tü­relemmel a jövő vasárnapig. Akkor majd olvashatja a Habos­tortában azokat. * B^CSMEGYEl NAPLÓ vasárnapi Ingyenmelléklata • uí.»«ítiea, t '“»t. Jarjrsár 16. 2 Morgó Mackó esetei irtai Kubán éneire Tizenötödik fejezet, melyben Muncurkó az újságból megtanulja, hogyan csapja be az apját és végül biciklit kap. í — Mordizomadta! — fakadt ki Morgó Mackó nemzetss uram, — amióta a városban vagyunk, ezzel a Muncurkó kö­tökkel mindig csak mérgelődni kell. A mostani mérgelődés pedig az volt, hogy Muncurkó már két nap óta folyton azzal yekszálta a nemzet es urat, hogy ve­gyen neki biciklit. Látott pár városi fiút biciklizni és azóta ő is bicikli után veszkődik. — Nem veszek, — mondta azonban minden kérésére Morgó ur, — nem veszek biciklit. De Muncurkó csak nem hagyta abba a kunyorálást. Egyik nyári napon ebéd után is a bicikliről lamentált. — Mordizomadta,— kiáltott rá a nemzetcs ur, — fogd be a szádat, mert mogeszlek elevenen. Aztán fogta az uccán vásárolt legújabb lapot és ráparan­csolt Muncurkóra: — Olvasd fel nekem a friss napihireket. És Muncurkó kénytelen-kelletlen olvasott. Sokféle hit­­volt ott az újságban, többek között ez is: — A cseresznyemag áldozata. Kecskefi Muki tanuló ma reggel cseresnyézés közben néhány magot is lenyelt. Az egyik 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom