Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-16 / 14. szám
61 ZZ — Nem kapod meg a biciklit, mordizomadta, mert becsaptál ! — Ugyan papa, — mondta kedélyesen Muncurkó, — örülj hogy életben vagyok. Inkább vegyél nekem biciklit, mint koporsót. — Ebben igazad van, — morfondírozott a nemzetes ur, — de azért félek még'mindie. hogy a sok lenyelt cseresnyeinagtól valami bajod lesz. ÍÉs akkor csoda történt. — Hurrá, — kiáltotta Muncurkó és a következő pillanatban talpra ugrott, —' meggyógyultam Már nem volt semmi baja. A nemzetes ur hamarosan rájött, hogy a bocs csúnyán becsapta, csak hogy a biciklit kicsalja tőle. Erre Morgó ur dühös lett és ezt kiáltotta: Anyanyelvűnk szépen zengő. Az anyanyelv oly drága kincs, Elbűvölő arany csengő, Melynél drágább a földön nincs, Hárfahang, mely égbe szárúval. Ezt a nyelvet, fiuk, lányok, Andalító csalogánydal, Igaz szívvel használjátok Erre tanít minket anyánk, Ezt a nyelvet szeressétek, Édes apánk azt hagyja ránk. Soha el ne felejtsétek!. Anyanyelvűnk Busan hagyta oda a kollégium ódon falait. Ide nem jön többet, határozta el magában Hanem most munkára fel, pótolni kell ezt a veszteséget, ami érte, hiszen csak nem mehet igy szégyenszemre haza, mit szólna az apjuk, hogy csak enynyire ügyes az ő Katája. Kis idő múlva tele volt a két kosara piros almával és finom körtével. El is határozta, ha ezt eladja hazamegy és nem ügyeskedik többet. Kirakta mutatós nagy toronynak, kinálgatni látnivalónak a szép gyümölcsöket. Szoknyája ráncait megigazgatva, leült ő maga is egy nagy kőre s javában számolgatta mennyi nyeresége lesz, ha sikerül mind eladnia a gyümölcsöt. Nemsokára egy csapat fiú közeledett a csalogató piros almák felé. Válogattak, alkudtak s egyszerre oh, jaj. megismerik Kata néniben a délelőtti előadásuk egyetlen közönségét és a már nem létező perecek gazdáját. Mint megvadult csikósereg készakarva felrúgták Kata néni kosarait s gurult, gurult a sok szép alma és körte szerte a piacon. Vége volt a nyereségnek, mert a gyümölcs javát mind felszedték a vásott lelkű diákok. Nagy szomorúsággal ment Kata néni hazafelé. Elég volt neki az ügyeskedésből. Az utón még a verebek is kacagva újságolták egymásnak a nagy vásár történetét. Apjuk mikor meglátta szép reményekkel kérdezte, hogy hát mennyi a nyereség asszony. — Oh, oh! — Kata néni csak lehűlt a lócára, mint egy szárnya szegett madárka s könnyek között, a siirü csuklásoktól alig tudta elmesélni mi történt s egyre csak ezt sóhajtozta: — Bár hagytál volna itthon ügyeskedni, minthogy a városba kiildtél gágogni. így történt, s Kata néni azóta sem járt a városban, mag azonban a beleibe került, vakbélgyulladást okozptt és a szegény fiú, mielőtt orvos érkezhetett volna, meghalt. Mikor Muncurkó az újságot kiolvasta, arra kérte apját, hogy menjenek sétálni. Morgó nemzete» urnák éppen nem volt kedve rá, hogy délután egyet szundítson és azért, szívesen elment sétálni. Végig mentek néhány uccán és aztán betértem a parkba. A bejáratnál olt állott a gyümölcsös kofa, egy nagy kosár cseresnyével. A nemzetes ur nem ellensége a finom csemegének, vett hát vagy öt. kiló cseresnyét. — Mordizomadta, jó lesz uzsonnára, — mondotta mosolyogva. — Jó lesz bizony papa, — mondotta Muncurkó is és szintén mosolygot, de nagyon huncutul. A parkban leültek egy padra és miközben nézegették a járókelőket, vígan ették a ropogós cseresnyét. Az öt kilóból már alig volt egy-két szem. mikor Muncurkó egyszerre felorditott: — Jaj, meghalok! Végem van! l*!s ezzel a pádról lefordult a földre. A nemzetes ur Muncurkó után hajolt a földié és akkor rémültén látta, amig a maga helye alatt halomszámra hevert ' cseresnyemag, addig a Muncurkó helye alatt egyetlenegy sincsen. — Szent isten, — kiáltotta — ez a bocs vakbélgyulladást kapott a sok cseresnyemagtól és most meghal! Muncurkó a földön fetrengett. hasa-lába rángatózott, a szemeit pedig úgy fvgatta, hogy rémes volt nézni. Emberek jöttek és mondták, hogy telefonálni kell a mentőkért. Volt azonban egy szakállas öreg ott, aki igy szólt: — Ennek már nem kell kórház! Ez elpusztul! A nemzetes ur Muncurkó fölé hajolt és úgy sopánkodott: — Ó gyógyulj meg, édes, drága, egyetlen, jó, kedves, Muncurkóm! Gyógyulj meg és inkább teljesítem minden kivánságodatl Biciklit is veszel? — kérdezte Muncurkó halk, suttogó hangon. — Azt is veszek, gyönyörűséges magzatom, — mondotta a nemzetes ur meghatva, — kapsz biciklit, csak gyógyulj meg. — Becsület szavadra? —• suttogta újra. — Becsület szavamra, — válaszolta könnyek között a nemzetes ur. X o ?L CD Q. o CT o r-*r-tő < SD Ü) •O Legutóbbi szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő: Kiss Ernő, Benedek Elek, Ökör. A helyes megfejtésért a jutalmat Révész György (Debeljacsa) kapta. Helyes megfejtők a következők: Bellán Mici, Lukács László Silberberg Annuska. Grósz Bözsike, Deutsch Liliké, Scheinberger Annuska, Gzobor Erzsi és Eszti, Deutsch Magda Szegő Juci, Blum Vera. Révész György, Schoman Pali, Kiss Dini, Kántor Gizi, Haubner Béla, Jenei Pali. Szerkesztői üzenetek: Sebők Liliké. Leveled nagyon érdekes és kedves. A fényképnek nagyon fogok örülni. Előbb to küld a tiéd, aztán majd elküldöm én is az enyémet és kérésed is teljesíteni fogom, írok majd reá pár emléksort. Az egészségedre jobban vigyázz, && 4»
