Bácsmegyei Napló, 1927. január (28. évfolyam, 2-29. szám)
1927-01-13 / 11. szám
6. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 január 13 Hódosi: Kellemetlen hatást, mert annakidején az ember még az áldozatoktól sem riadt vissza, hogy megszerezze az állampolgárságot... Kupuszdrcvics ügyész közbeszól Tu<i-e arról, hogy Magossy Irma és Pá lies összeköttetésben álltak egymással, A tanú: Hallottam, hogy bizalmas vi' szony volt közöttük. Az ügyész: Igaz-e, hogy maga rossz viszonyban volt Páliccsal? A tanú: Egy alkalommal összetalálkoztunk és azóta nem beszéltünk egymással. Az ügyész: Beszélt-e erről Gyöngyö sível? A tanú: Igen. Gyöngyösi is közölte velem, hogy kértek tőle tízezer» dinárt,, de ő azt felelte, hogy nincs pénze és nem tud rá áldozni. A tanút vallomására a bíróság megesketi. A következő tanú Hódosi Sándor, Szloboda-szálló tulajdonosa, elmondja, hogy 1923 nyarán egy délutánon Pálics József együtt ült a kávéházban Klein és Bruck József igazgatókkal, majd Klein odament hozzá és közölte vele, hogy Pálics tízezer dinárért meg tudja neki'szerezni az állampolgárságot. Klein oda is hívta Pálics asztalához, de ő kijelentette, hogy nem szükséges, mert úgyis meg tudja szerezni. Az elnök: Mit szólt erre Pálics? A tanú: Nem szólt semmit. Az elnök: ön a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy amikor ez a beszélgetés történt, Pálics kivett zsebéből egy noteszt és egy számot olvasott fel, amely tizenegyezerrel kezdődött és azt mondta, hogy ez az ön kérvényének a száma. Ugyanekkor azt is vallotta ön, hogy Pálics ajánlatot tett az ügy elintézésére. A tanú: Ezekre nem emlékszem. Az ügyész: Meg mer erre esküdni? A tanú: Igen. Az elnök: Hogyan lehetséges hát akkor, hogy ön a vizsgálóbíró előtt, amikor még mindenre pontosan emlékezett, azt a vallomást tette, hogy beszélt Páliccsal, most meg azt vallja, hogy ez nem igaz? A tanú: Én a vizsgálóbíró előtt erről nem szóltam egy szót sem. . Az ügyész: Hát a Vizsgálóbíró az nem csendőrség, áz nem vesz* be mindent jegyzőkönyvbe. A tanú: Azt hiszem, hogy a vizsgálóbíró nagyon ambicionálta az ügyet. Az elnök: Ilyeneket ne mondjon... Beszélt a fiával erről az ügyről? .4 tanú: Igen. A tanút vallomására nem eskették meg. A gazdagok listája A bíróság ezután Gyöngyösi Dezső volt munkáspénztári igazgatót szólítja a bírói emelvény elé. Gyöngyösi azzal kezdi vallomását, hogy a szombori munkáspenztár vezetője volt, Pálics pedig igazgatósági tagja. Pálics 1923 tavaszán két kollégájával, Radó Imrével és Székely Endrével sétált a Bajai-uccán és amikor visszafelé jöttek, megszólította dr. Bruck József ügyvéd, aki közölte vele hogy kiutasították. ö ezt nem hitte el, de amikor a Szloboda elé érkeztek, Páliccsal találkoztak, aki odament hozzá, kabátjánál fogva elhúzta és azt mondta: «Diri, fontos ügyben akarok magával beszélni.« — Amikor félrementem vele — folytatta vallomását Gyöngyösi — közölte velem, hogy kiutasítottak, de az ügyet nem kell komolyat» venni, mert ö hajlandó tízezer dinárért megszerezni az állampolgárságot. Erre én kijelentettem, hogy nekem nincs rá pénzem, mire Pálics azt mondta, hogy szerezzek a kiutasítottak közül egy gazdagot, aki majd meg fogja fizetni helyettem is a tízezer dinárt és akkor nekem ingyen meg fogjáli szerezni az állampolgárságot. Megígérte, hogy ebből a célból másnap átadja a kiutasítottak listáját, hogy válasszak ki egy megfelelőt. Én visszautasítottam az ajánlatot és amikor visszatértem Radóékhoz, elmeséltem nekik a történteket. Másnap a hivatalban felkeresett Lungulov Radivoj, a szuboticai állami titkos rendőrség akkori főnöke és kérte, mondjam neki jegyzőkönyvbe a Páliccsal folytatott beszélgetésemet. Én nem mondtam jegyzőkönyvbe, privátim elmeséltem Lungülovnak az egész beszélgetésünket. Az ügyész: Nem tudja milyen viszonyban volt dr. Magossy Irma Páliccsal? A tanú: Úgy tudom intim viszony volt közöttük. Az ügyész: Milyen viszonyban volt ön Páliccsal? A tanú: Jó viszonyban, annál is inkább, mert igazgatósági tag volt a pénztárnál. Az ügyész: Hogy van az, hogy még mindig itt van és nem utasították ki? A tanú: Dr. Matics Márton, az országos pénztár igazgatója Beogradban elintézte az ügyemet. A bíróság Gyöngyösit szembesíti Páliccsal, aki azonban tagadja, hogy a kiutasításról beszélgetett volna Gyöngyösivel. Bruck József tanú. a Szloboda volt igazgatója vallja, hogy Pálics közölte Klein Miksával, hogy tízezer dinárért minden kiutasítást vissza lehet vonni, meg is bizta, hogy szerezzen »pasasO' kát«, kap per centet. Radó Imre iró tanúvallomásában megerősíti Gyöngyösi vallomását, hogy látta, amikor Pálics félre hívta Gyöngyösit. A szembesítésnél nagy derültséget keltett, hogy Pálics félreértve a tanú sza vait, ragaszkodott ahhoz, hogy Radó őt utólagosan ismerte meg, nem pedig futó lagosan ismerte. A tárgyalást ezután az elnök délutánra halasztotta. A délutáni tárgyalás Délután fél négv órakor nyílt meg újra a tárgyalás. Sperr Katalin tizenötezer dinárt, Dvoracsek Katalin tizenötezer, Müller Krisztina hétezer dinárt adott át Fuderernek, vallomásuk szerint a pénzt a vádlott már az eljárás megindulása után fizette vissza. Mer kiér Erzsébet tanú előadja, hogy Pálics tőle és Schmidt Máriától először 200—200 dinárt vett. Elküldte őket dr. Magossy Irmával Beogradba, ekkor elismervény ellenében még ezer-ezer dinárt adtak. Beogradban egész nap vártak az ügyvédi irodában nyolcadmagukkal, végre azzal küldték el őket, hogy ünnep van. Pár nap múlva Pálics újabb 1000— 1000 dinárt vett fel tőlük nyugta nélkül és hitegette őket, hogy Schmidt Mária el is adhatja a bútorait és elhagyhatja a munkahelyét, ami meg is történt. Egyszer felszólította őket, elegánsan öltözve menjenek az amerikai követséghez, mondják, hogy Amerikában nagybácsijuk van. Mikor Pálicsot letartóztatták, a felesége kiadta az okmányokat, de a négyezernégyszáz dinárt nem. Kiszabadulása után Pálics 50—100 dináros részletekben, majd csak perlés után fizette volna vissza Schmidt Mária pénzét. Merkler Erzsébetnek még a 400 dinárjával is adós maradt, amit bátyja illetőségi bizonyítványára vett át. Ezután értesültek, hogy Fuder er tud útlevelet szerezni. ez meg Gycrmanovhoz küldte, aki Sztojkov Mózeshez, »ügyvédjéhez<■ vitte őket. Sztojkov tizenötezer dinárt kért fejenként, csak hatezret adhattak, később ezt czerötszáz dinár hijján visszakapták. Sztojkov szerint ezer dinár a beogradi Colurnbus-ü gynökségnek kellett, ötszáz dinár Qyermanovnak. A tanú mégegyszer találkozott Beogradban Fudererrel. Az ügyész kérdéseire a tanú kijelenti még, hogy az első kétezerkétszáz dinár után Pálics ujbói kért pénzt. Sztojkov megígérte, hogy az útlevél három-négy napon belül meg lesz. Úgy egyeztek meg, hogy ha kész az útlevél, akkor fizeti ki a hátralévő huszonnégyezer dinárt. Sztojkov mondta, hogy már meg van az engedély, a beogradi Columbusirodában mutattak is Írást, de Sztojkov megkérte a tanút, hogy senkinek se árulja el. Az elnök szembesíti a tanút Pálics Józseffel, aki mindent tagad, mire a tanú így szól: — Hát nem emlékszik, hogy azt is mondta, hogy levághatjuk 3 nyakát, ha nem lesz meg az útlevél. Mit szólna hozzá, ha ezt most megtenném? (Sagy derültség.) A bíróság a tanút megesketi. Este fél hét órakor a tárgyalást ismét félbeszakították. A bíróság elutasította a bizonyítási eljárást, mire Makszimovics Szvetiszláv áilamügyész és Ankics Bózsa magánvádló elmondották vádbeszédüket és kérték, hogy a bíróság az ítéletben szerezzen érvényt a közerkölcs és az újságírói becsület védelmének. A bíróság Reyser Lajos dr.-t négv havi fogházra és kétezer dinár pénzbüntetésre, Juhász A. Györgyöt pedig három havi fogházra ítélte. Az ügyész és a magánvádló az ítéletben megnyugodtak. Juhász felebbezett. Súlyos visszaélések a budapesti Fasorszanatóriumban Letartóztatta c a szanatórium egyik hivatalnoknöjét és gondnokát Budapestről jelentik: A budapesti rendőrség szerdán délelőtt letartóztatta I'eldmann Vilma huszonnégyéves budapesti magántisztviselőnőt, a Fasor-szanatórium hivatalnoknőjét és egy nyugalmazott őrnagyot, a szanatórium gondnokát, akikről kiderült, hogy a szanatórium kárára súlyos visszaéléseket követtek el. A szanatórium igazgatósága bizalmas utón értesült a visszaélésekről. mire Feldmann Vilma lakásán házi vizsgálatot tartottak. A vizsgálat eredménye alapján tették meg a feljelentést a rendőrfőkapitányságon- A nyomozás során megállapították, hogy Feldmann Vilma, aki a szanatórium részére a bevásárlásokat végezte, minden alkalommal a lakására is nagyobb mennyiségű árut szállíttatott, amelyet azután értékesített. Özeiméiről a szanatórium gondnoka is tudott, aki részesedett az eladott holmik árából. A rendőrségen mindketten beismerő vallomást tettek. Elmondták, hogy a kézipénztárt is rendszeresen dézsmálták és körülbelül hatszázmillió koronával károsították meg a szanátóriumot. Feldmann Vilma azzal védekezett, hogy szeretett elegánsan öltözködni és a pénzt ruhákra költötte el. A német kormány megbízottai tárgyalnak a nagyköveti tanáccsal Választott bíróság elé kerül a német keleti erődök kérdése Parisból jelentik: A német kormány megbízottai, Pawels tábornok és Forster követség! tanácsos megkezdték tárgyalásaikat'■ a nagykövetek tanácsának elnökével. Cambonne-val és Massigli főtitkárral majd Baraáicr tábornokkal is tanácskoztak. akit a Népszövetség az .úgynevezett kutatóbizottság elnökének Szemelt ki. Ezek a tanácskozások éppúgy, mint a versaillesi katonai bizottság tagjaival folytatott tnegbe^ szélések is csupán arra szolgálnak, hogy előkészítsék a talajt a nagyköveti tanácsban hamarosan meginditló érdemleges tárgyalásokra. A német kormány megbízottai Focit marsallal még nem vették fél az érintkezést. A francia sajtó pesszimisztikusan ir a nagykövetek tanácsában meginduló tárgyalásokról és a lapok biztosra veszik, hogy a németországi keleti erődök kérdése mégis választott bíróság elé kerül végső döntés végett-Kosztka büntetését leszállították Négy havi fogház — szerkesztői üzenetért Elítélték a becskereki Rendkívüli Újság „szerkesztőjét“ egy újságíró megsértése miatt Becskerekről jelentik: Rendkívül érdekes és mulatságos sajtópert tárgyalt szerdán a becskereki törvényszék büntető tanácsa. A vádlottak Reyser Lajos dr. és Juhász A. György, a Becsekereken néhány hónap e'őít megjelent rendkívüli újság szerkesztői. Az államügyészség Reyser ellen a Rendkívül Újságban megjelent *Borsos kis történet« című cikk miatt, azonkívül »Dob-uccai vizes nyolcas rettenetes halóid«, továbbá «Tévedésből tartóztatták le dr. Gócs Endrét« cimü cikkek miatt emelt vádat. Az első cikkben az ügyészség közerkölcs elleni vétséget látott, a Gots-cikknek pedig a címét inkriminálta. Juhász A György ellen Kelemen János hírlapíró, a Torontót munkatársa tett feljelentést, mert Juhász »Eltemettem« cimü cikkében azt irta Kelemenről, hogy szellemi halott és tehetségtelen. A szerkesztői üzenetek rovatban szintén megjelent »Simanyclvü fiatalember« cimü közleményt is sértőnek találta magára nézve Kelemen Jánós,-'mért a cikk ah-" Kelemen névé szerepel Jeligének. A tárgyalásokon Reyser nem jelent meg .és az ügyészség indítványára elhatározták, hogy az ügyet nélküle is le fogják tárgyalni. Juhász A. György, aki eredeti! nyomdász volt, azután grafológus lett, majd a »Rendkívüli Újság« szerkesztője, az elnök kérdéseire azt mondja magáról, hogy újságíró, iskolai végzettsége négy elemi. Nem érzi magát bűnösnek. Kelemen János maga kérte, hogy grafologizái.ja Írását és azután Írjon róla jó erősen, ö majd válaszol és a polémia következtében a Torontói előfizetőinek száma ötszázra szaporodik. Különben sem érti, miért tett ellene feljelentést, hiszen Kelemen a cikkel nagyon meg volt elégedve és utána még sört is fizetett neki. Végül kijelentette, bogy hajlandó bizonyítani, hogy Kelemen tehetségtelen és indítványozta, hogy a bíróság hallgasson ki szakértőket ennek megállapítására. 'Ankics Bózsa, Kelemen ügyvédje kérte. hogy ezt az indítványt utasítsák; el, mert komolytalan és becsületsértésnél különben sincs bizonyításnak helye. Az ítélőtábla két évi börtönre itélteValerián alezredes gyilkosát Budapestről jelentik: Az ítélőtábla szerdán hirdette ki dr. Kosztka István, pénzügyi tanácsos bűnügyében az Ítéletet. Kosztka tudvalevőleg agyonlőtte Va-' lerián Zsigmond alezredest, aki felesé-' gének udvarolt. A törvényszék ezért négy évi fegyházra Ítélte Kosztkát, az ítélőtábla azonban megsemmisítette eztaz Ítéletet és erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondta ki Kosztka Istvánt bűnösnek és ezért két évi börtönre ítélte, amiből kilenc hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy a bűncselekmény elkövetésére okot szolgáltató telefonbeszélgetés során Kosztkáné, aki megelőzően férjével látszólag őszinte békét kötött, jcllemtelen fráternek nevezte Kosztkát és találkát beszélt meg Valérián alezredessel másnapra. Valérián tudta, -hogy Kosztkáék kibékültek s mégis tovább ostromolta Kosztkánét és újabb találkozást kért tőle. Valeriánnak ez a magatartása erkölcstelen és jogtalan volt. Kosztkát férfiúi és férj! becsületében súlyos inzultus érte és ezeknek az indulatoknak a hatása alatt rohant el hazulról, hogy Valeriánnal beszéljen. A jogos önvédelmet nem látja ai ítélőtábla fenforogni, mert Kizártnak látszik, hogy Valérián megtámadta Kosztkát, kétségtelen azonban, hogy a vádlott erős felindulásban követte cl tettét. Súlyosbító körülményt az ítélőtábla nem látott fenforogni, viszont enyhitő körülménynek vette azt, hogy Kosztka ideges, ingerlékeny ember. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlott semmtségi panaszt jelentett be.
