Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-25 / 352. szám

december 25. BÁCSMEGTET napuv 55. oldal. AHOGYAN KEZDŐDÖTT... Beszélgetés a legidősebb szubo'icai orvossal, ügyvéddel, kereskedővel és iparossal pályájuk kezdetéről és a régi szabadkai életről Furcsák ina az elindulások és szeszé­lyesek az utak, amelyeken a háborúk, forradalmak és nagy átalakulások után az cmebcrek bizonytalanul tapogatóz­nak. A világgazdaság válsága, a társa­dalmi átalakulás forrongó erői, a mai kor ezernyi kiszámíthatatlan körülmé­nye vadul dobálják ide-oda az embere­ket. mint a dühöngő vihar a kis csóna­kot a hatalmas tengeren. Gúnyt űznek a szeszélyes események az emberi akarat­ból, pályák törnek ketté, akkor, amikor az ember azt hinné, hogy már nem jöhet gyökeres változás az életében és újra kdl ke leni a harcot, az egzisztenciáért, a kenyérért vívott nehéz küzdelmet sok- j szór a férfikor delén, vagy még azon | Is túl. Nem mindig Volt igy. Csak tegnap, vagy tegnapelőtt — milyen messzinek látszik ež a még köztünk élő múlt — biztosabb alapokon épült az élért szilár­dabb bázison vethette meg a lábát a dol­gozó ember és a becsületes, jószándéku múrikát néni fenyegette minden percben az összeomlás, a minden nehezen kihar­colt eredmény megsemtíiisülésével fe­nyegető veszedelem. Tegnap tnég nem véletleneken, kiszámíthatatlan szeszé­lyeken múlt az remberek sorsa és ha vol­tak is harcok, szenvedések akkor is, fi ÓT vannak ázoK a mi küzdelmeink, a ml halaink mellett? Nyugodtabb volt a tegnap embereinek a munkája és több eredménnyel kecsegtetett, mint a mai, súlyos harc, a létért való' kíméletlen tü­lekedés. Felkerestük a tegnap néhány emberét akik mint egy boldogabb, jobb korszak emlékeztetői ma is itt élnek és itt dol­goznak kőiőttünk és megkértük őket, mondják ek milyen volt régen, egy fél­­stáiaddal ezelőtt az elindulás. Hogyan kezdte meg ebbén a már-már feledésbe Merülő kórban az orvos, az ügyvéd, a kereskedő, az iparos, általában a dolgozó polgár pályafutását? Milyenek voltak akkor a viszonyok ebben a tunya, nagy alföldi városban? Mik voltak akkor a nagy Szenvedések és kis örömek? Hogy kezdődött? Amit elmondtak, abból nemcsak a sa­ját érdemes munkás-életük emlékei, ha­nem az egész régi Szabadka élete is megelevenedik... így kezdődött. Amikor hat orvosa volt csak Szabadkának A legidősebb szuboticai orvos dr. Wilhelm Adolf orvosi rendelőjében fo­gadott bennünket ö maga is aktiv orvos dolgozik, gyógykezel fiatalos kedvvel éj erővel, mlntjha néni is lenne túl a hetve­nedik éven. Fekete csomtkeretes szem­üvegét leteszi, mintha anélkül tisztában látná a múlt képeit és a jóleső vissza­emlékezés hangján beszél. — A jövő évben lesz ötven éve. hogy orvos vagyok — kezdi. — Bécsben pro­­moyeálták 1877 jtinius 4-én. aztán ha- : zamentem Szegedre pihenni, ahol Cson­­grádmegye akkori levéltárosa, volt osz­tály társam könyörgött, hogy menjek I Szegvárra, a megyeszékhelyre községi! orvosnak, mert akkortájt halt meg az > ottani, orvos. Fiatal voltam, gondoltam: átmeneti stációnak jó lesz Szegvár. De | megválasztottak községi orvosnak és í ottragadtam három esztendeig. Aztán í visszamentem két évre Bécsbe. ahol a klinikákon tökéletesbitettcm tudásomat X tervem az volt hogy Szegeden nyitok rendelőt de közbejött a szegedi árvíz, a szüleim Szabadkára menekültek és igy kerültem én is idé, ahol 1880 október 1-én nyitottam meg orvosi rendelőmet. — Hat orvjos volt akkor mindössze Szabadkán, holott a városnak már ak­kor körülbelül 80.000 lakosa volt. A leg­értékesebb orvos dr.Mükó Lipót kórházi igazgató főorvos, Milkó Izidor író édes­apja volt Nagy tudású, rendkívül sze­­retetfémélflv ' kollégiális gondolkozást!, humanisztikus érzésű ember, aki már előrehaladott korban volt és mivel jó anyagi viszonyok közt élt, azzal a terv­vel foglalkozott, „hogy feladja az orvosi gyakorlatot eš engem ajánlott a legelő­­kelőbNígbadfcai családoknál, htódául. így kezdődött meg a prakszisom, amely ha­marosan már nagy elfoglaltságot jelen­tett számomra. — Ittlétein harmadik évében megvá­lasztottak kórházi orvosnak és ugyan­ekkor a kórház igazgatója Kertész Sán­dor tett, Az akkori kórház ott volt, ahol most a tűzoltólaktanya van. A régi kór­ház azonban mindössze ötven-hatvan ágyra volt berendezve, ami persze nem elégítette ki a szükségletet és ezért dr. Feuer Náthán honvéd ezredorvos. a ki­tűnő szemspecialista indítványára kü­lön szemkórházat létesítettek a Szentai­­uton. azon a helyen, ahol jelenleg a gya­logsági laktanya van. A jelenlegi uj kór­ház 1910-ben nyílt meg. első igazgatója dr. Welsz Ignác volt. aki azonban ha­mar meghalt és ezután én lettem a kór­ház igazgatója. Mint kórházi orvos egészen az átalakulásig negjreen és fél évet töltöttem a város szolgálatában. Az uj kórház 160 ágyra volt berendezve, az én igazgatásom alaitt azonban az évi megtakarításokból állandóan bővítettük és amikor megváltam a kórháztól, már 40Ö beteg befogadására volt alkalmas. — Az első időkben bizony nagy felvi­lágosító munkát kellett itt az orvosoknak végezni. Orvosi és gyógyszerész-egye­sület működött a régi Szabadkán, amely­nek ír. Wiener Salamon volt az elnöke, tudományos előadásokat tartottunk, be­tegbemutatással, barátságos összejöve­teleket, azonban később az orvosok sza­porodásával az érdeklődés mint kisebb lett A lelvilágositó munka terén a leg­többet de. Szilasl Mór végezte, aki nép­szerű előadásokat tartott > - ie * "'•« kezettet világosította fel nénu i i ve a tüdovész, a tracli-.uio < *- .V*-1 I,in a ragályos betegségek eV ”i iivumK/ti déseKet — Az orvosok helyzete Y '■ mégis lényegesen jobb volt. mint -'vvéiM Iában nem volt ilyen nehéz • VV >i *tó küzdelem, mint napjainkbaf A f. családnak állandó háziorvosa %t?:t , nyolcvanas években a háetrmáft. Av •' jazása körülbelül harminc torjai .• esetleg ötven és ha valaki i»<iev.utkáu száz forintot? fizetett,...s^z „yiaT tejedehtii díjazás volt.Az orvosi rendelőben ölvén krajcár volt egy vízit díja. a beteg la­kásán egy forint, A helyzet niindenképen jobb volt mini ma, mert nem volt ilven sok orvos és nem működött ennvi beteg­­segélyző egyesület, amely már már megszünteti a háziorvosi intézményt Pedig a régi háziorvosok lelkiismerete­sek voltak, bizalmas barátaik voltak azoknak a családoknak, amelyeket ke­zeltek és gyakran hasznos tanácsokat és útmutatásokat adtak a gyermkek neve­lését Illetőleg is... Kopognak a rendelöszoba ajtaján Az előszobában betegek várakoznak. Egy szemoperáció és egy betegvizsgálat köz­ben szakított magának dr Wilheim Adolf annyi időt, hogy elénkidézze a múltat Egy félszázadot, amely alatt ál­landóan betegeket gyógyított és szenve­dést enyhített. A pár percnyi múltba íe­­ledkezés után pedig folytatta az ember­­baráti munkát a jelenhez visszatérve. Volt idő amikor a mainál Is lassúbb volt a jogszo'gáltatás A szuboticai ügyvédi kar doyenje dr. Szilasi Fülöp az irodájában beszéli el hogy milyen volt pályája kezdete és mi­lyenek voltak régen az állapotok a sza­badkai törvényszéken, amely a mai vá­rosi zeneiskola épületében működőét. Egyik ügyfelével intéz el előbb telefonon egy sürgős ügyet, aztán kényelmesen el­helyezkedik a karosszékbeu, amelyben annyi ügyes-bajos ember panaszát hall­gatta meg hosszú évtizedek folyamán és bámulatos, mindenre kiterjedő emlé­kezőtehetsége csak úgy ontja az adato­kat, amikor a következőket mondja: — Deák Ferenc temetése napján, 1876 február 3-án tettem le az ügyvédi vizs­gát és pár nap múlva már megnyitottam Szabadén az irodámat. Körülbelül tizen­öt ügyvéd működött akkor a városban rajtam kívül: Szkenderovics János. Mo­nies József, Parties Mihály, dr. Pertics József. Milosavljevics Milán (akit ké­sőbb egy ügyfele megölt) . dr. Schdffer Mór. Paukovics Andor. Mamuzsics Ágos­ton, Mamuzsics Lázár, a későbbi pol­gármester, dr. Manojlovics György vá­rosi főügyész. Léndrt István, Czeisz Máté,. Szomborcsevics Ferenc, dr. Lan­dauer Adolf, Blrkáss Gyula, Gyelmis Gerő, Regényt Lajos, dr. Gain György. aki még a Bach-korszakbau került ide mint közjegyző és az ügyvédi kamara elnöke volt. — A törvényszék elnöke Biró Antal, a járásbíróság vezetője Milassin Jakab volt, az ügyész Sátor Jenő, alügyész Piukovics János. Az igazságszolgáltatás menete bizony meglehetíősen primitiv volt és a bírói kar nagyrésze a régi, elég gyenge elemekből állt. Egy váltókereset kisürgetése hetekig tartott. Az én prak­­szisonthan történt, hogy amikor egyszer egy válróbiztositási kereset elintézsét sürgettem hetek után, Vojnich Mihály az ügy referense ezt felelte: »Miért sür­geti iig^éd nr az ügyet? Ne ad­tak volna hitelt az itleiönekf* így meiit akkortájt a jogszolgáltatás és évekig el­húzódott egy pör elintézése. — Az ügyvédek nagyrésze akkor ta­nulta meg ezt a mesterséget. amikor aira a legkevesebb szükség iiplt. Mégis akadt néhány kiváló jogászunk! *gy Manojlovics Emil, a szabadkai ügyvédi Jcar kimagas­ló alakja, aki országgyűlési képviselő lett és mint kúriai tanácselnök halt meg húsz évvel ezelőtt. A bírói karból pedig kivált Corda Bódog, aki .ugyancsak kép­viselő volt és 1872-ben igazságügyi ál­lamtitkár lett. maid táblai elnökké ne­vezték ki. — Érdekesebb ügyek? 1895 körül nagy port vert fel Baky Gedeon törvényszéki biró ügye. aki ellen a zen táj közlegelö tagosítása körüli eljárásból kifolyólag vesztegetési Összeg elfogadása miatt In­dult bűnügyi eljárás. Tekintve, hogy sza­­’adkai biró voh. az ügy letárgyalására I kikindai törvényszéket delegálták és j "entáti tartották meg a főtárgyalást, a •elven Baky Gedeont felmentették. Szí­nsen emlékszem vissza erre. az ügyre, •n t én voltam Baky védője. Általában nagyön primitívek voltak '•* akkoriban még a viszonyok és az ■ievvédek kereseti lehetőségei nagyon kö­zepesek A kereskedelem és a forgalom tekintve; < hogy az-Alföld—íiunjei va.s-i (tton kívül más vasútja a városnak nem;' volt. egész minimális volt'csak és nagyon' kezdetlegesek voltak az: állapotok 'aj kereskedelem, ipar és a gazdasági élet minden ágában. A régi szabadkai' viszo­nyokat talán szemléltetőbbé teszem, ha elmondom. Iiogv abban az időben a vá­ros még kövezve sem volt és gyér petro­leum lámpák világítottak csak, télen pe­dig még a főtéren is elakadtak a kocsik a feneketlen sárban... Szilasi ügyvéd ur, a paragrafusok embere Itt már szinte egészen a múltban é! és mesél színesen és érdekesen sokat a régi Szabadka életéről. Akik nyolc azaz forintból nyitottak üzletet Sugár Belát, a szuboticai kereskedők nesztorát az üzletében kérjük meg. hogy mondjon valamit pályája kezdetéről és a régi szabadkai kereskedelemről. — Amikor 1886-ban megnyitottam üz­letemet — mondja — egészen mások voltak az üzleti viszonyok, mint ma. 800—1000 forint elég tőke volt ahhoz, hogy valaki önálló üzletet nyisson és ha valakinek enné' nagyobb tőke állt ren­delkezésére. az' már fényesen berendez­hette raktárát. Nem szabad azonban el­felejteni. hogy áfáján az időben' ötveri fo­rintból fedezni lehetett egy polgári ház- j tartás havi kiadásait — A kereskedelem a régi. Szabadkán; elég élénk vett. bár korántsem olyan, j mint ma. \ kö-nvt-k. am* ide gravitáit ' bizonyos mértékben nagyobb volt azon- i ban, mint ma és egészen Újvidékig. Zom- j borig és Bajáig terjedt. Áruinkat légin- j kább Budapestről és íőkepen Becsből szereztük be. A legiejletíehb már a. régi időkben a füszerr és kézaniáru-kereske­delem volt a régi Szabadkán. Ä kereske­dők és alkalmazói ak akkor a Kereskedő Ifjak Egyesületéiben tömörültek, amelynek Freidenberg Zsiginond volt az elnöké, a Lloyd csak,később, alakult és egyikben j vendége volt Pilinszky volt bánkkor­­mányzó és Vózsonyi Vilmos,- áklyadó­ügyekben ailott felvilágosítást :a heh beli I kereskedőknek. —• A régi kereskedelem egészen szolid alapokon nyugodott és korántsem’ • volt olyan nagy az üzleti verseny a kimélet­­k-n konkurreneia. mint ma. Igaz, hogy akkor is voltak olyan kereskedőt;, akik fizetési zavarókkal'.küzdöttek, de(•ibol­yán azoknak a száma á mai fizetéskép­telenségeit mellett?! Itt már?a jelenbe kapcsolódik .a be­szélgetés és szóbakerülnek a kereskedők sérelmei, a súlyos adó- és vámterhek. A mai kereskedő nem ér rá sokat a múlt szép- emlékeivel foglalkozni, minden gondolatával és Idegszálával a jelen ne­hézségeihez kapcsolódik. Amikor nyolcvan krajcár , volt a napi munkabér A legöregebb, szuboticai Iparos Ndnay Mihály szabómester,, már visszavonul üzlete vezetésétől. Amikor meglátogatjuk mégis régi könyveivel' bajlódik és öreg­­uras kényelemmel közbén uzsonnázik. Szívesen foglalkozik a múlt emlékeivel amelyek fiatalságát juttatják- az eszébe. — Amikor 1888-ban Szabadkára jöt­tem — kezdi -- egészen mások voltak minden tekintetben a viszonyok, mint ma. Az iparosok helyzete azonban nem volt olyan jó, mint 1914 elején, közvet­lenül a világháború előtt. A szabóipar — és általában a régi szabadkai ipar — bi­zony nagyon gvenge és primitiv voh még, főleg azért, mert nem volt elég kép­zett munkaerő. A legnagyobb szabó-mü­­hc'v például a Krammer-cév volt. amely­hez én szabásznak jöttem, de még en­nek a cégnek is‘csak kis zugüzlete volt a mai viszonyokhoz mérten. Csak a ki­lencvenes, években, amikor én is önálló­sítottam magamat, kezdtek az iparosok egymásután modernül berendezkedni. — A fnünkásviszonyok nagyon gyat­rák voltak abban az időben és fokozato­san kellett nevelnünk használható mun­kásokat. A legfejlettebb az asztalos- és lakato&ripar vök , akkoriban és lassan fejlődött a többi is, igy például a sütő­ipar, amelynek egyik szabadkai képvise­lője Oontő István pékmester a párisi ki­állításon kétszersültjével kitüntetést nyírt. > ' • — Az Ipartestület akkor már megvolt és Lendvai Antal volt az elnőlke. Az iparosok egyébként döntő tényezői vol­tak a város társadalmi életének, igy pél­dául mi alapítottuk meg a városi köz­könyvtárat is Döntő István, Fiador József. ■ Sümegi Ferenc, Turzó Pál és a magam közreműködésével. Én ezenkí­vül ifjúsági müvelödés-kört is alapí­tottam. — A régi szabadkai iparnak elég nagy területre kiterjedt a piaca. Szegedig Kiskunhalasig. Bajáig és Újvidékig ter­jedtek' ki á kapcsolataink. Az iparosok és a munkásság között általában jó volt a viszony.. A napi munkabér átlag nyolc­van kfajcár Volt. ami többet jelentett a mai; látszólag-. nagy munkabérnél Az első! bérharcra p$ak I900.^örüí. került a sor Szabadkán, de akkor sem volt álta­lános sztrájk..’hanem csak szakmánkint részleges múnkabeszühtéfés. Még azok­nak az időknek a krónikájához tartozik, hogy egy öltözet-ruha ára 18—40 forint közit váltakozott és én havi öt forintos részletekre dolgoztam. Hányán vannak akik még ma is tartoznak ezekkel a rész­letekkel ... Fizetni már akkor sem szerettek az emberek, állapítjuk meg, aztán Nánay Mihály megmutatja még nagy arany­érmét amelyet egy kiállításon kapott és sok-sok érdekes részletet mesél a régi szabadkai, ipartestüjet életéből. A munka a régi becsületes iparos husba-vérbe fa­ragott szobra ez az ember, aki most az emlékezés szárnyán repül visza régi, feledésbe halványuló napokba,- * A tegnap emberei —talán kicsit a maiak okulására Is — Igy mondták el, azt, hogy hogyan kezdődött. L. F. Egyedáruaitáa s • Roth Ármin cégnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom