Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-05 / 333. szám

Í8. oldal.

i

Ugyancsak Krasznojarskban történt meg áz is, hogy a tanukat letartóztatták. Épen elhagyni készültünk a várost, amikor az egyik fontos állami intézménynek,, a »Soviet narodnogo hazaistva odgyehnek nyolcvannál több magasrangu hivatalnokát letartóztatták. Lopással voltak vádolva .Ugyanekkor a tanukat ts lefogták és azokat is a börtönbe zárták. Be a tyurmába, .ahol ugyanolyan bánásmódban részesültek, mint azok, akik lopás miatt leitek letartóztatva. A főtárgyalás, amelyet a színházban tartottak meg — nyilvános volt. Ekkor még Krasznojarskban voltunk A tyurmából a főtárgyaláshoz szuronyok között kísérték a vádlottakat, de —- a tanukat is.

A mi különben magát a tyurmát illeti, ott az elhelyezés valamivel jobb volt, mint a csekán. Itt legalább száraz, magas és tágas cellákban ültünk. A baj csak ott-volt, hogy ezekben a cellákban mindig több embert helyeztek el, mint menynyire hely lett volna. Legalább két- háromszor annyit. így például ami cellánkban, a II. emelet 6-os számúban, legfeljebb tizenöt emberre lett volna hely. Csakhogy mi nem enyien ültünk ott. Hanem harmincan-harmincöten, sőt volt rá eset, amikor negyvennél is többen. Még a pricsek alatt, az asztal és a pad tetején is feküdtek, sőt még a cella közepén, a földön is.

Ugylátszik ez mindig igy volt Oroszországban. Kennan is azt írja az orosz börtönökről irt könyvében, hogy az egyik börtönben, ahol csak 207 fegyencre lett volna hely, 484-en ültek. Szuvalkíban 165 helyen 433-an, Pctrokar-ban pedig

Pr.

PC- v -ifi". -123 helyen 652-en voltak lezárva. .

Ha már a békében is igy volt, mennyivel nagyobb volt a túlzsúfoltság most a háború után, a forradalmak idejében, a mikor annyi ezer meg ezer ember sínylődött a börtönben.

A cellák nemcsak magasak, de világosak is voltak. Minden cellának volt 2—3 ablaka. Az ablakok az uccára nyíltak és nagyobb részt töröttek voltak. Ennek az az előnye volt, hogy állanóan friss levegőt kaptunk a cellába. De meg volt a hátránya is. Az, hogy sokszor majd megfagytunk. Különösen éjjel.

Az ablakok oly magasan feküdtek, hogy nem lehetett rajtuk keresztül az uccára látni. Legfeljebb akkor, ha az ember felállt az asztál vagy a pad tetejére. Ez pedig veszélyes vállalkozás volt. A tyurma magas kőfallal volt körülvéve. A fal mentén, az uccán kis tornyocskák álltak (innen kapta a tyurma elnevezését is*). Ezekben vörös ' katonák álltak őrt, akiknek szigorú parancsuk volt, mindenkire rálőni, aki az uccai ablakokhoz közeledik. .

S a vörösőrök akárhányszor éltek is ezel a jogukkal.

Addig, amig én a börtönben voltam, egy kozákot lőttek agyon. Pedig nem is ő állt aZ .ablaknál, hanem az egyik cellatársa. De a golyó célt tévesztett. Az ablaknál ácsorgó fegyenc füle mellett elsivitott és a a kozákot ölte meg, aki gyanútlanul feküdt a helyén.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

*) Ma a bolsevikik alatt a börtön hivatalos elnevezése: »szabadságuktól

ideiglenesen megfosztottak kastélya«.

A búcsúzó királyné

Újabb epizódok Mária román királyné amerikai tartózkodásáról Jaj! Az illetlen r-vii — Mi lesz a zsidókkal és a nemz tiségekke'? Indiszkrét kérdések a királynéhoz — A román királyné a zsinagógában----------------------jé '

hói. A. vitának a polgármester vetett véget, aki állását, kötötte ahhoz, hogy a felséges vendéget illően fogadják. Ezzel le is csillapította a íelzaklatott ke délyeket s intézkedett, hogy a tüntetőket tartsák távol, akik jó messziről zajongak és emlegették a zsidókat és a nemzetiségeket.

Chicagóból Indianapolisba autón tették meg az utat Mihály herceg és Ileana hercegnő. Maguk vezették a kocsijukat. A városon kivül hóviharba értek s egy fordulónál a hercegnő neki hajtott egy teherautónak. A gép használható állapotban került ki az összeütközésből, a bennülőket a baleset jól öszszerázta, de sebesülés nem történt. A hercegnő átadta helyét a soffőrnek, aki bevezette a kocsit Danville-be. A városba érve Ileana elájult, orvost hívtak, aki azt tanácsolta, hogy a hercegnő töltse az éjt egy szanatóriumban. Sürgősen elkészültek a hercegnő fogadására, akit hiába vártak. Ileana, amint áju lásából magához tért, visszaült az au-1926 december 5.

tóba, meg sem állt Indianapolisig, s mintha mi sem történt volna, részt vett az ünnepségekben.

Lois Fuller, a volt táncosnő, aki egy darabon a királyné sültjében vett részt az utazáson s akit Caroll ezredes még Denverben eltávolított a királyné közeléből, nyilatkozott Newyorkba való visszaérkezésekor; tagadta a pletykákat és kijelentette, hogy ö is a Berengarián lesz a szerdai távozáskor és a királyné kíséretében indul Európába. A táncosnőt hiába keresték szerdán reggel a Cunard hajón, amikor kitudódott, hogy már előző szombaton a Majesticen elutazott Párisba.

Mária királyné összesen tizenhatezer kilométert töltött vasúton az Egyesült- Államokban. A tervezett utazásokból kimaradt California és Florida meglátogatása. Előbbi a caliiforniai vasúttársaság szükkeblüsége miatt, mig a floridai utazás az idő rövidsége miatt maradt el.

W. D

TERE-FERE

Newyorlz, november végén.

Mária román királyné'öt hetes .'amerikai tartózkodás után november 25-én hajóra szállt Newyorkban. A királyné eredetileg január elején szándékozott hazatérni, később úgy határozóik hogy karácsonyra lesz otthon, legutóbb’- ■ egy héttel távozása előtt úgy döntött, hogy a kirándulást félbeszakítja s az első rendes hajóval elutazik. A hirtelen programváltozást egy kábel okozta, mely a király súlyosbodó egészségi állapotáról szólt, a sajtó azonban politikai okokat, sőt intrikákat látott az események hátterében.

Az utolsó pár nap épp oly gazdag volt eseményekben, mint az öt hetes amerikai tartózkodás egész ideje. A Berengaria a volt német Imperator nevű hajó, melyet a háború után a Cunard vett meg s most a társaság legnagyobb és legszebb luxus hajója — szerdán reggel indult. A királyné kedden érkezett meg Newyorkba vidéki túrájáról, napközben a városban bevásá rolt, estefelé megjelent William Cromwell házában, ahol a rádió előtt búcsú beszédet intézett Amerika népéhez. Szavait ezzel végezte: — »Ne zárjátok el sziveteket az Óvilág elől. Az Ó- és Újvilág kell, hogy ' megértse és segítse egymást, isten veled drága, szép Amerika..«

A fogadás alatt a királyné ama makacs óhajának adott kifejezést, hogy szeretne egy valódi, hamisítatlan nevvyorki revüt látni. A kiséret egyik tagja áttelefonált George White színházába, aki több páhollyal várta a felséges vendéget és sültjét. A White revük évek óta, Newyork leghíresebb és legmeztelenebb produkciói, körülbelül megfelelnek a párisi Follies Bergere-ben látható látnivalóknak és a sokat Ígérő »Scandals« cimet viselik. A páholyok együkében Ileana hercegnő és Miklós herceg is helyet foglalt. Alig zajlott le az első pár jelenet, mikor a hercegnő nevelőnője rájött arra,-hogy a revü nem való a fiatal lleanának, sőt Miklós hercegnek sem, ott hagyta az előadást és magával vitte védenceit. Szerencsére a pár lépésnyire levő szomszéd színház ban volt üres páholy, ahol a »Kastélyok a levegőben« cimü fehér operettet adtát-5 az este nem veszett kárba.

Szerdán reggel, egy órával az íudulás előtt tartotta utolsó' fogadását a királyné a Berengarián,~ mely alkalommal kétszáz személytől búcsúzott el.

A királyné vidéki túrája alatt történt pár feljegyzésre érdemes epizód. Egyikről,- mejynek kulisszatitkairól ke /esen tudtak, következeképpen számol be a san-franciscoi »Chronicle«.

Kanadából jövet a királyné programján szerepelt Seatle, a Csendes óceánparti kikötőváros meglátogatása. Ezt ügyesen kihasználta egy S. Millard nevű letört californiai exszinrgazgató. Átutazott Seatle-ba, felkutatott negyvenöt románt, akiktől fejenkin egy dollárt kért kölcsön egy a királyné tiszteletére rendezendő díszelőadás költségeire. Ebből a pénzből kölcsön vett egy frakkot, felkeresett egy szinigazgatót, aki elhitte neki, hogy hivatalos minőségben jön, átengedte a színházat szereplőkkel, azzal, hogy a királyné is jelen lesz a díszelőadáson. Millard a kész programmal beállított a fogadó bizottsághoz s felajánlotta a föl bevételt .a román ár vák javára. Az ajánlatot elfogadták. A királyné, megjelent a színházban, Millard felkalauzolta a páholyába, utána rögtön lement a pénztárhoz, átvette a bevételt, a felét azonnal átadta a román árvák javára, a kölcsön vett frakkot vissza küldte, az apró kiadásokat kifizette s az éjjeli vonattal visszautazott San-Franciscóba. A »Chronicle« szerint 900 dollárt keresett az üzleten. *

A chicagói vasúti állomáson a közönség egy része kissé zajosan várta az érkező királynét. Nagy tömeg állt a pályaudvar előtt s egy csoport az autók körül hangosan kérdezte, hogy mi lesz a zsidókkal és a nemzetiségi kisebbségekkel Romániában.

A királynét nem hozták zavarba a tüntetők, sem az indiszkrét újságírók, ott az állomáson kijelentette, hogy országában a törvény előtt mindenki egyenlő. S hogy szavainak még nagyobb nyomatékot adjon, másnap meglátogatta a legnagyobb chicagói zsidó templomot.

Hasonló események fenyegettek Clevelandban is, ahol az első fogadóbizottsági gyűlésen pár tag protestált az ünnepélyes fogadás ellen, ugyanilyen okok-Mikor a tigris még fiatal volt . . .

Kedves történetet mesél ifjúi éveiből Clemenceaa, ki arról számol be, hogy vesztette el egy diákos csinyje miatt harmincöt esztendővel ezelőtt házelnöki állását

Utóbb a Tigrist lefotografálták nagy barátjával, Mélinevel együtt. Akkor adta elő ezt az adomát.

Cleraenceau emlékezett hogy fiatalabb volt Méline-nél, mert a régi időben Melinet választották meg az ő helyére az idősebb volta miatt, hogy egyforma sok szavazatot kaptak.

— Ha ebben az időben — mondotta — kevésbé vagyok könnyelmű, megkapom egy képviselő szavazatát s házelnök leszek. Michonról van szó, akit egyszer cudarul megtréfáltarn. Ez a fúgához vert minden garast. Az ebédjét mindig a képviselői étkezdében szerezte be, hogy takarékoskodjék. Sonkás zsemlyékkel bélelte ki kabátja s nadrágja zsebeit, aztán haza vitte. Egy napon meglestem s ügyesen kilopkodtam zsebéből az összes sonkázsemlyéket. Oda tettem őket egy padra. Michon érezvén, hogy könnyebb, riadtan tért vissza, megpillantotta a sonkászsemlyéket a pádon, de engem^ is meglátott, aki úgy kacagtam, hogy könnyeztem bele. Úgy tett, hogy nem haragszik, de másnap, mikor szavazásra került a sor, egy szavazás híján vesztettem el az állást. Michon nem • szavaziott rám.

P

Paradicsom a börtönben. A Tribune de Geneve egy munkatársa körútra indult a svájci f egy házakba és börtönökbe s részletesen beszámol a bellechassei fegyintézetben uralkodó szokásokról.

Mint Belgium és Skótország sok fegyházában, Belle- Chasseben is minden újonnan érkező fegyencet gondosan meg vizsgálnak, kikérdezik előéletére, szüleire és nagyszüleire, föl és lemenő rokonaira, lelki hajlamaira és eddigi tanulmányaira vonatkozólag.

A fegyenc viselkedése, jelleme határozza meg, milyen osztályba kerül. Legszigorúbb bánásmódban részesülnek azok, akik javíthatatlanok s hosszú büntetésre vannak Ítélve. Azok, akik jóviseletüek és a javulásra való szándékukról tesznek tanúságot, a második osztályba jutnak, ahol a szigor sokkal kisebb. *

Van aztán egy harmadik osztály is: u Paradicsom.

Itt úgyszólván alig van felügyelet, a fegyencek virágokkal, képekkel díszes, világos szobácskákban laknak, szabadon Írhatnak, olvashatnak, újságot kapnak, a rendelkezésükre áll až a gazdag könyvtár is, melyet emberbarátok létesítettek. Élelmezésük egyszerű, de bőséges és egészséges, úgyhogy joggal megirigyelheti őket azok a nincstelenek, akik semmi bűnt sem követtek el. Korareggel tejeskávét kapnak és bundás állmát, kilenckor csokoládét, délben rántott levest és főzeléket délután kettőkor teli ■

áznak, ese bablevest esznek, vagy teát kapnak, kenyérrel. Hús háromszor hetente!

Érthető, hogy a szerencsétlen vendégek kitöltvén büntetésüket örömmel állnak be a fölszabadult foglyok otthonába, mely a fegyfóznak mintegy fiókága, itt aztán mezei munkákra tanítják őket s a fegyelem még lanyhább.

A svájci tapasztalatok szerint <—> leszámítva nehány esetet — azt eredmény kitűnő. Ezek az emberek többé nem bűnöznek. Belle-Chasseban van egy elitéit, aki szabadon ki és be jár a fegyházba, annyira megbíznak benne, hogy kapukulcsot kapott.

P

Tatiána kisasszony a mai Oroszországban. Galzini, orosz utrajzaában egy ottan élő sajátos típust rajol meg, az egykori úri leányt, aki a körülmények kényszerítő hatása folytán bekódolt az uj rendszernek, de lélekben még mindig a régi világot sírja vissza.

Az urileány, az úgynevezett kisaszr szony, teljesen eltűnt. A mai orosz leányok majdnem mind kontyot hordanak, hosszú hajat, varkocsot, de e frizurák alatt modem gondolatok nyüzsögnek. Ha a háború előtti szokásokról beszélnek nekik, a bolseviki leányok elmosolyodnak, nem értik.

Vannak azonban kivételek. Ilyen Tatjána kisasszony is, aki Szent-Péterváron. lakik — ő mondja ezt igy — ma sem* bírja Leningradnak nevezni, hiszen valaha ezt a várost Nagy Péter cár alapi tóttá. Tatjána szőke, karcsú, a kezet fehérek. Történetét igy meséli el:

— Külföldön halt meg aa édesanyám s én elutaztam a temetésére. Mihelyt visszajöttem, házkutatást tartottak nálunk, letartóztattak, kihallgattak, az: édesapámat tömlöcbe vetették. Antiikor kiszabadultam, egyedül lézengtem ezen a Péterváron, melyet annyira imádtam, napról-napra jobban elnéptelenedett, a Néva befagyott, harminc fok hideg volt. Mit tehettem: orosz nyelvleckéket adtam az, első idegen kereskedőnek, ajdk visszaszállingóztak. De nem volt békességem: éjjel-nappal csöngött nálunk a csengő, teherautók álltak a kapu előtt Jött a Csék.a: mindig uj emberek, mim dig uj vallatások. Már azt kívántam, bárcsak letartóztatnának. Minden jobbnak tetszett ennél, a rémült várakozásnál, lázas álmatlanságnál. Aztán le is tartóztattak. Egy hajam szála sem görbült meg, de minden áldott éjszaka a halál járkált a börtönöm atjaja előtt, abban a mintabörtönben, amely a karboltól szagos Végre megértettem, mit akarnak tőlem: be kellett állnom a Csékába, higy visszakapjam szabadságomat. De a legkritikusabb az volt, mikor kiszabadultam. Azt hitték, hogy közülük való vagyok és futni engedtek. Mikor a mi falunkban elfognak egy farkast, csengetyüt kötnek a nyakára, hagyják hadd szaladjon a többi farkasok közé, hi-