Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-31 / 356. szám
4 oldal. BÁCSMEGYEf NAPLÓ 1926. december 51. Éles választási harc a noviszadi ipartestuletben Meghiúsult az 5nálló iparkamara megalakításának terve Noviszadról jelentik: A noviszadi ipartestület január másodikéra összehívott tisztújító közgyűlését erős választási harc előzi meg, amely főleg Czidlik Ferenc elnök személye körül zajlik. Most derült ki az igazi oka annak, hogy miért maradt el novemberben a bizalmi szavazat és miért mondott le az elnök és a vezetőség. Czidlik Ferencnek régi terve volt, hogy Noviszadon önálló iparkamara létesüljön és ebben támogatására sietett Sztoianovics Milán, a beogradi iparkamara elnöke is, aki egy Ízben Noviszadon az Országos Iparbank érdekében összehívott gyűlésen éles támadóbeszédet mondott a noviszadi kereskedelmi és iparkamara ellen. Sztojanovics, akit Czidlik Ferenc hivott meg a gyűlésre, amiatt kelt ki a noviszadi kereskedelmi és Iparkamara ellen, mert az szerinte nem támogatja az Országos Iparbank érdekében kifejtett agitációt. Beszédére dr. Mirkovics Miso, a noviszadi kamara titkára, nyomban válaszolt és tiltakozott az ellen, hogy a beogradi iparkamara elnöke a noviszadi kamara székhelyén ilyen szokatlan, sértő és igazságtalan módon bírálja a noviszadi kamara ténykedését. Az efölött megindult vita a sajtóban is folytatódott és a Trgovinszki Olaszaikban több cikk foglalkozott ezzel az üggyel. A kereskedelmi és iparkamara legutób bi teljes ülésén Czidlik Ferenc, aki a kamarának alelnöke,' élesén támadta a kamara titkárait, amiért beleavatkoznak az iparosság belső ügyeibe. Dr. Koszics Mirkó egyetemi tanár, a kereskedelmi miniszter helyettese, a noviszadi kereskedelmi és iparkamara főtitkára erre azt felelte, hogy a kamarának tudomása volt arról az akcióról, amely a kamara ellen és főleg annak elnöke ellen megindult és azért utasttota dr. Mirkovics Misa titkárt, hogy menjen elrai-ra; az iparasgyü lésre, ahol tényleg súlyos, támadások hangzottak el, olyanok részéről, akik elfelejtették, hogy'.N^úsfa^Q^ v>xndOgpk. Azok azt ajánlották beszédeikben, hogy a bácskai községek iparosai a' közigazgatási közegek elleni panaszaikat ne a noviszadi, hanem a beogradi iparkamarához juttassák el, ami által a meglevő jogrend ellen vétettek, mert sérelmeik orvoslására a Vajdaságban megvannak az illetékesek fórumok. Dr. Mirkovics Misa azt a sérelmet tette szóvá, hogy a szóbanlevÖ értekezletre a kamara eg5'etien iparos tagját sem hívták meg és igy kézenfekvő, hogy annak be nem vallott célja a noviszadi kamara ellen irányult. A kamara teljes ülésén nagy vita, indult meg és valamennyi felszólaló élesen elítélte Czidlik Ferenc eljárását. Az elégedetlenség az ipartestületben is talajra talált és amikor Czidlik Ferenc ezzel kapcsolatosan felvetette a bizalmi kérdéet, mélységes hallgatás fejezte ki a megjelentek álláspontját. Ezt követte lemondás és a most megindult választási harc Czidlik Ferenc eddigi elnök személye ellen irányult. Az ipartestületi el lenzék erősen szervezkedik, hogy uj elnököt és uj tisztikart választhasson. A lázárföldi birtokper miatt rágalmazási perek indulnak meg A németek ügyvédje súlyosan megsértette az igazságügyminisztert és a semmitoszék három bíróját Noviszadról jelentik: Evek óta foglalkoztatja a bíróságokat a lázárföldi németek birtokpöre. A budapesti Altruista Bank kétezer hold földe»t parcellázott Lázárföldön. A németek birtokbavették a földet, de a telekkönyvi átírás nem történt meg és a telekkönyv alapján az agrárreformminisztérium lefoglalta a földet és felosztotta a dobrovoljácok között A németek pert indítottak az Altruista Bank ellen, majd később perbe vonták a dobrovoljácokat és a kincstárt is. Elsőfokon a becskereki törvényszék a németeknek Ítélte oda a földeket, de az Ítélet végrehajtását a dobrovoljácok erő, szakkal megakadályozták és emiatt véres összeütközés volt a németek és a dobrovoljácok között. A dobrovoljácok íelebbezésére az ügy a felebbviteli bíróság elé került A tábla megválasztotta az elsőfokú Ítéletet és elutasította a Iá, zárföldieket, akik erre felebbeztek a semmitőszékhez, amely legfelsőbb fokon fog a nagy perben dönteni. A németek ügyvédje, dr. Radoszláv Szteván becskereki ügyvéd, a semmitőszékhez ügyfelei nevében kérvényt adott be, hogy a perben Ítélkező semmitőszéki tanácsból rekessze ki Markovics Emílián, Desks Vásza és Boskovks Csedomif semmitőszéki birákat, akik szerbiai biróságöfttól kerültek a noviszadi semmitő- Székhez és — a beadvány szerint — nem ismerik a Vajdaságban érvényben levő magyar törvényeket és az itteni bírói: gyakorlatot. Dr. Radoszláv Szteván ügyvéd továbbá beadványában elmondta, hogy amikor ügyfelet a törvényszéken megnyerték a pert és az Kelet végrehajtását szorgalmazta, akkor az igazságügyi és az agrárreform miniszterek a dobrovoljácok rábeszélésére kiküldték dr. Kfllcsics József és Taschner Viktor inspektorokat, akik meg nem engedett eszközökkel nyomást akartak gyakorolni a birákra és bíróságokra, hogy az ítélet végrehajtásához ne nyújtsanak segédkezet. De a két kiküldött minden igyekezete a bírák köteleségtudásán és lelkiismeretességén hajótörést szenvedett. A mikor a két minisztérium látta, hogy a becskereki bíróságoknál nem tudnak elérni célt, a felebbviteli bíróságot akarták befolyásolni. Dr. Radoszláv Szteván ezzel kapcsolatban súlyos vádakat emel a két minisztérium ellen és megemlíti annak a bírónak nevét is, akit ezzel az akcióval megbíztak és aki szerinte ezt a felebbviteli bíróság tagjainál meg is kísérelte. Dr. Radoszldv mindebből azt a következtetést vonja le, hogy ezzel nemcsak a bírósági függetlenségen történt súlyos sérelem, de megsértették a biróság tekintélyét is nemcsak az országban, hanem annak határain túl is. A beadvány szerint a belügyminiszter 1923 november hó 18-án 25.780/1923. szám alatt rendeletet adott ki, amelyben eltiltotta a csendőrséget, hogy az Ítélet végrehajtásához fegyveres segiséget nyújtson. A beadvány ezt a rendeletét hivatali visszaélésnek minősíti. Végül a beadvány megemlíti, hogy az igazságügyminiszter elmozdította állásától Kiss István bírósági végrehajtót, áld ebben az ügyben egy bírósági végzést végrehajtott a dobrovoljácok ellen. Az ügyvéd beadványa tele van súlyos kitételekkel és vádakkal. A semmttöszék ezta-beadványt áttette a noviszadi Ügyvédi kamarához, hogy annak fegyelmi hatósága járjon el dr. Radoszláv Szteván ellen. A noviszadi ügyvédi kamara többizben foglalkozott ezzel az érdekes üggyel és kedden meghozott határozatában a feljelentést azzal terjesztette vissza a semmitőszéknek, hogy nem tartja magát ebben az ügyben határozathozatalra illetékesnek, mert szerinte a semmitőszéknek lett volna kötelessége a súlyosan megtámadott minisztereket a beadvány tartalmáról értesíteni és felhatalmazást kérni, hogy dr. Radoszláv ellen a bűnügyi eljárás megindítható legyen. Noviszadi jogászkörökben azt- hiszik, hogy a megsértett miniszterek és bírák a rágalmazási pereket rövidesen megindítják dr. Radoszláv ellen és á per kimenetel elé annál nagyobb érdeklődéssel tekintenek, mert Radoszláv Szteván a kamarához intézett feliratában kijelcntete, hogy állításait bizonyítani tudja és kívánja. I erente Jugoszlávia ban A hírhedt román rablóvezer Zsombolyánál lépte át a hxtnrt és nyomtalanul eltűnt Bukarestből jelentik: A »Dlmlneata« cimü lap szerdai számának első oldalán érdekes hirt hoz Terentéfől, a hírhedt romániai rablóvezérről. A lap «tudósítása szerint az elmúlt napok egyikén a Bukarest—Zsotnbolya-1 gyorsvonat utasainak figyelmét egy különös utas vonta magára. Az illető egy harminc-harminckét éves, saSorru, hosszúkás arcú, erőteljes termetű férfi volt, akin elegáns ruha volt, azonban meglátszott rajta, hogy más öltözethez van szokva és kínosan feszengett az elegáns öltönyben A feltűnő utas nem beszélgetett senkivel és a hozzáintézett kérdésekre rövid feleletet adott, amelyekből meg lehetett állapítani, hogy perfektfll beszél románul, de kissé oroszos az akcentusa, Giurgiuból jött és a jugoszláv határ feló tartott a titokzatos utas, aki a határ kö-^ zelében az egyik állomáson leszállt és megreggelizett Amikor néhány per$ múlva a vonat titokzatos utasával együtt továbbrobogott, a kis állomás éttermének pincére legnagyobb meglepetésére annak az asztalnak a márványlapján, a melynél az Ismeretlen vendég reggelizett, egy rajzot és egy felírást talált g következő szöveggel: ; — Itt utazott dt Terente. Hiszem, hogy most-is megmenekülök. Adieu hazám! A rajz, határozott vonásokkal felvázolva, a haramiavezér önarcképe volt A pincér azonnal értestette a rendőrséget, amely a rajz alapján felismerte a régóta üldözött hírhedt rablóvezért. Azonnal táviratokat küdtek szét minden irányban, Terente azonban eltűnt Valószínűnek tartják, hogy a félelmetes haramiavezér átlépte a jugoszláv határt Mind g tavaszt aka ni l ta : Ki iin Zo í n Tavaszra festette ki magát az ősz akkor is: púderes volt, szemé digitáliszszal csillogóra és újrakezdőre csinált, ajkán ügyesen felkent a rúzs. Tudta ezt minden ember és bogár, ámde azért mégis örült neki, mert meleg volt, tiszta és mert olyan jó mindig, de mindig tavaszt akarni. A férfi kezénfogva vezette az aszszonyt. Cél nélkül mentek, hiszen ez a legnagyobb boldogság, párosán menni utakon-erdőköu, cél nélkül. Es beszélgettek közben. — Különös ez az őszi nap, az ember lelke úgy elnyúlik benne — mondta a férfi. — A célok mögöttünk vannak és ime, megint csak sétálunk, mint egykor a célok előtt. — A célok soha sincsenek mögöttünk — mosolygott az asszony. — Az elért cél .egyszerűen nem volt az igazi. Az igazi cél pedig mindig vár a teljesülésre. — Mégis, amit az élet eredményeinek neveznek, azok mögöttünk vannak, ügy érzem azonban, hogy nem változott semmi. Egy-két forma: hintó Helyett autón járnak, meg ilyesmi. — Meghogy tavaszt játszik az ősz! — Az ősz mindig tavaszt játszik... Az én őszöm azonban nem. Nem szeretném mégegyszer végigélnl az életemet, pedig nagy balok nem voltak benne. — Vekre :-e: — Veled.., istenem, te nő módiin gondolkozol, tehát mindig valakivel. *Az én gondolatjárásom azonban a férfié. Ezt a férfisorsot nem kezdeném újra. — Ugyan! — Nem. Az emberek az embertelen akadályok egész tömegét állították maguk elé, megbirkóztam velük, de másodszor nem tenném már. Későn jelentkeznek, sőt el is maradnak értük az eredmények. Inkább elmaradnak... — Érdekes. Pedig te mindig optimista vagy. — Tisztán látok, ez csak a szokatlan. Minden öreg ember, aki beérkezik, azt mondja magában: küzdöttem én is, tegyék az utánam következők is. Pedig az élete szörnyű akadályaitól mindegyik undorodik. Ez volna a szép hagyaték, minden öregember, aki hatalomra jut, könnyítene az uj nemzedék sorsán. Ehelyett uj gátakat emelnek, vizsgarendszereket és végtelen várakozásokat. — Hiszen éppen te is kiépitője voltál egy ilyen rendszernek! — Ez bánt. Neked meggyónom m03t. Férfikorom derekán én is az életet elfojtó jelszavak embere voltam: küzdeni kell, kiérdemelni mindent... Most látom csak a hibát. Tudod, hogy be nem ülnék az első elemibe újra! Gondold csak végig, a középiskola, az egyetem ... Soha semmi, ami jól esnék, amit szived szerint akarnál... öregek önkénye később is... —- Na, de küzdés nélkül mégsem lehet mindenbe csak belecseppenni! — Nem» a*t uwfldcep. Mérlegel vetettem csak és a serpenyőm üres. Ncn segítettem senkin. Nem vittem előbbre semmit Pedig úgynevezett munkás és szervező életet éltem. — Igazságtalan vagy önmagaddal szemben. Azt tetted, amit az életviszonyok rendeltek számodra. — Akkor miért nem akarom mégegyszer a leélt életemet?! Éí miért mondja minden öreg ember a sztereotip megállapítást: hej, ha a mai eszemmel kezdeném mégegyszer, akkor bezzeg tudnám! Mi más ez, mint a leélt életek csődjének bevallása? Ha mindönki tudja a jobb módot, miért nem erre tanítják a fiatalokat? Miért csupa olyan dologra, melyet felnőtt korában nem használ sohasem? — Ejnye, de bogaras vagy ma! Élvezd a jó kis napot és hagyd csak a fiatalokat. Vénségedre csak nem akarod életed egész épitőmunkáját megcáfolni! Még bolondnak hinnének... — Látod ez az. Vénségében senki sem mer előállni az akkor megtalált igazsággal. Milyen jó őszben a nap! Tavasszal pedig elveszik a napot... Az élet a legtöbb korlát elvén épül fel a legtöbb szabadság helyett. Világosan érzem most. — Hát hallgass vele! Ne törődj semmivel, vagy járj a régi csapáson. Most tűznél ki uj célokat magad elé? — Miért ne? Az előbb magad mondtad, hogy az Igazi cél még mindig várat magára! — Csürő-csavaró huncut öreg vagy. W Sütetlek! — Hohó, éppen most, szivem? Amikor uj életcélt találtam? Mindig tavaszt kell akarni, fiam, uj munkát... Bizonyos életkornál az újak elsodorják az öregeket és az öregeket munka hijján eleven halottakká teszik. Bosszút állnak. Melléjük állok most. A gátözön lerombolásáért küzdők! Az Ősz ragyog zavartalanul. Az aszszony finoman mosolyog, kalapját leveszi és fehér haját megfüröszti a langyos levegőben. Neki régi napok Sárnak eszében. Csodálatos, korlátlan ’napok, melyeken együtt jártak fiivön és hegyeken. Egymás kezét fogták és nem •beszéltek még okosan. Mi múlt el azóta. a föld és a nagy kékség még ugyanaz... Ó, régi napok, célok, programok és harcok nélkül... Épitőmunka, karriér. Istenem, ezek a bolond könnyek mindent kifiguráznak... Újra kezdeni, újra... — Mire gondolsz, bogaram? No, nézd csak, csupa könny a szemed! Hogy ez az ősz-... Ne sírj, no... ne... mert én is... Ördög vigye a rendellenes időjárást! Már nem kifestett tavasz az ősz. Testszinharisnyás, finom bokáju időszak ismét, szoknyája rövid, ma ez a fiatalság halhatatlanitása. Eltűnt a rúzs, a púder elszáll... Miért kell sírni ezen? A férfi kezénfogva vezette az aszszonyt. Cél nélkül mentek, hiszen zz a legnagyobb boldogság, párosán menni utakon-mezőkön, cél nélküh Nem beszélgettek útközben. Lelkűk kinyúlt az örök elérhetetlen felé, mely egykor az övék volt.
