Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-25 / 352. szám

53. oldal.

1926. december 25.

DÁCSMEGYEI NAPLÓ

6RBY fTlORLRY

A Theater Oytnnase művésznője es a legjobb tragikája Franciaországnak.

Mademoiselle Gaby Morlay, az uj Sarah Bernhardt. Így titulálják a párisi lapok. Minden fellépte esemény. Nemrég átcsábították a filmre. Rimsky Korzakoifal jászott, de még a Személyes környezete sem ösmert rá, amikor viszontlátták a moziban. Itt bizonyult be, hogy milyen reménytelen a film ve

télkedese a színházzal. Az élet. a szenvedély, a hang rezgése, szilié, a mozgás és a testek melege csak a rivalda varázsos atmoszférájában igaz és emberi. A vászon némasága kísérteties és érdekes: »nahát, hogy táncol a kép»! Ami lebilincsel bennünket, az inkább a technika irdnti csudálat és ami kacagtat, az a trükk.

Gaby Morlayt Bernstein Félixjébcn láttam először. Ez a háromfelvonásos komédia tulajdonképen nem is érdekes. Ami sikerre vitte és viszi most is estéről-estóre, az Gaby Morlay vonzó egyénisége és elragadó talentuma. Nem lehet jelzőket faragni rá. Nem lehet öszszehasonlitanl senkivel. Még Sarah Bemhardttai sem, aki patetikus lihegő és szenvedélyes asszony volt. mig Gaby Morlay fenséges egyszerűségével

ladás veszedelme fenyeget. Égy ötperces csókjelenet van az első felvonásban.

— Unja már nagyon: kétszázharmin* cadszor játszani ugyanazt?

— Nem. Én minden nap más vagyok. És a szerepem is olyan ezerarai, akár lómagam. Lehetek szomorú', bágyadt, temperamentumos, vagy mélázó, sohase vészit a darab, mert Bernstein alakjai annyira élő figurák, hogy nem is szabad őket szigorúan endormán játszani.

A FéÜxben van egy szenzációs slágerjelenet. amikor a művésznő levetkőzik a színpadon. Megkérdeztem a színésznőtől:

— Nem találja túl frivolnak?

Meglepődve emelte fel hosszú szempilláit:

— Frivolnak? Bernstein nem sikerhajhász. Az írás nála szent dolog és ha ő megcsinálta ezt a jelenetet, bizonyára tudta is, hogy miért Ez adia meg az ütemét, a líráját a drámának.

Az asztalán pnderes dobozok, virágok és egy csomó illatos levél.

— Sok szerelmes levelet kap?

Büszkén, mint a menyasszony, aki

a vőlegénye fényképével dicsekszik:

— Naponta tizenöt-húszat. Férfiak ás nők. Ezerféle kérdés tisztelet, sóhaj, autogrammkérés, »csak egyszer szeretném látni egy pillanatra!«. Mint a regényekben.

— És ön mosolyog rajtuk?

— Igen. De mindenkinek válaszolok. Szeretem őket, mert ők is szeretnek.

— Szerelmi ajánlatok?

Kacag:

— Nem veszélyes. Nem unalmas az életem soha. Sokszor azon kapom rajta magam, hogy otthon is játszom. Beszélek. veszekszem és egyszer csak megdobban a szivem: micsoda komédia ez? Viszont a színpadon elérzékenyülők, transba jövök és irtózatosan szenvedek ismeretlen asszonyok bűneiért, amely ekét az iró talált ki.

~ A film?

Legyint:

— Szégyenlem magam. Én nem is akartam, de mindenáron rábeszéltük, hogy próbáljam meg. Az én országom a színpad. Játék az ájulásig.

És elragadtatva • kitárta fehér, kislányos karjait.

Gaby Morlay nem népszerű primadonna. mert nem a karzat a publikuma. Az ö közönsége nem üvölt a gyönyörűségtől és nem veri lábaival a padlót. Úgynevezett »entellektüel« rajongói vannak, ami azért szintén nem utolsó dicsőség Parisban. Csak tapsolnak és virággal várják, a kiskapunál. És ha lehetne. bizonyára kifognák a benzint is az autójából, hogy személyesen húzzák végig a grand bouievardon.

Az adóegységesitésről

Irtat Fischer Jákó dr.

korbácsolja a néző torkába a szivét.

A Félix kétszázharmincadik előadása közben, a második felvonás utáni szünet alatt kerestem fel az öltözőjében. Éppen jött a színpadról, fáradtan, kipirultam mint akit kergettek.

— Fáradt? — kérdeztem a bemutatkozás után.

Egyszerűen belerogyott az ajtó melletti fotelbe.

— Nagyon. Egy este kétszer is kell siml ebben a darabban. Én még olyan fiatal vagyak. Nem bánnám, ha már vidámabb históriát írna ez a Bernstein.

A világhírű drámairó Gaby Morlayra szabja a darabjait. Most forrnak a próbák uj drámájából, amely szintén egy asszony válságait tárgyalja, kétségbeesett küzdelmét önmagáért, izgalmas és fordulatos jelenetekben.

A művésznő keserűen felsóhajtott:

— Ebben a darabban állandóan a fulJáték a szavakkal, szemforgatás, reservatió mentalis, diplomatlzálás, az őszinteség hiánya és még néhány kifejezést lehet felsorakoztatni, amikor ezzel a régen vajúdó kérdéssel foglalkoznak irányadó körökben.

Politikai jelszóvá vált, hogy az egy ország területén belül lakók nem állhatnak különböző adótörvények hatálya alatt és az északon lakóig nem fizethetnek többéi, mint a déliek, a keleten lakók nenf HWülhetnek rosszabb1 helyzetbe, mint azok, akijei a sors nyugaton telepített le.1 Az egyenlő adóztatás elve igazság másutt és mindenütt, tehát nálunk is meghonostiandó. Hirdetik és hangoztatják régtől fogva, de még mindig nem vált valósággá. Mindenki jót és megkönnyebbülést vár tőle és mégsem sietnek a megvalósításával és életbeléptetésével. A vajdasági radikálisok és a Radlcs-pártiak nem csinálnak belőle titkot, hogy az adóztatás egyenlőtlenséget tovább tűrni nem hajlandók és inkább kenyértörésre viszik a dolgot, semhogy az ország terheiből tovább is nagyobb porciót hordjanak a villáikon, mint a régi szerbiaiak és mon* tenegróiak, a boszniaiak és hercegovinaiak. Az a reményük és kívánságuk, hogy azok a bizonyos váltak, amelyek eddig már görnyedeznek. teliermentesittesenek és a súly szélesebb felületen osztódjék széjjel.

Megkönnyebbülés és boldogság Ígérkezik az úgynevezett adóegységesités keresztülvitele által és a kormánynak, valamint a parlamentnek szerbiai és montenegrói tagjai sem zárkóznak el a szónoklatokban és az ígéretekben a _kiegyenlités munkája elől, csak éppenhogy a gyakorlatban késik még egy kicsit a dolog és késik addig, ameddig csak késhetik. Mert hát ez az adóegységesítési. ..időkiegyenlítés! törvényjavaslat már 1922. évtől kezdve jött divatba és munkába, de vannak fossz nyelvek, amelyek azt hirdetik, hogy még sokáig el lehet taktikázni a törvény meghozatalával parlamenti utón, az életbeléptetésével pedig adminisztratív utón, addig legalább az ország egyik részéből nem zudul fel a panasz hangja.

Már a jelszóban és a törvényjavaslat cimében sincs meg az őszinteség. Nem az adóegysegesitésre kellene a hangsúlyt helyezni, hanem az adókiegyenütésre, a vajdasági adórendszer kiterjesztésére, általánosítására. A javaslat tartalma legalább arról győz meg minden objektív szemlélőt, hogy Itt nem adóegységesttésről van szó, nem egy uj adórendszer statuálásáról és kodifikálásáról, miként ezt Perics Ninkó a pénzügyi bizottságban elismerte, hanem arról* hogy azokat az, adóterheket, melyeket eddig csak a Vajdaság és Morvát-Szlavónia viseltek, viseljék ezentúl az ország öszszes lakosai — leieméit adókulcsok szerint. -■........ %

Miért késik az uj adótörvény?

A törvény megalkotása és életbeléptetése azonban nem azért késik, mért az eddig' terhesnek bizonyult adórendszeren könnyítéseket terveznek, hanem azért," mert politikailag nem dportunus Szerbiát, Montenegrót, Boszniát és Hercegovinát azokkal az adókkal megismertetni, amelyek a Vajdaságra nehezednek. Szerbiában és Montenegróban hozzá voltak szokva, hogy az állami kiadások főleg közvetett adókból és vámokból fedeztessenek, ott az egyenes állami és községi pótadók rendszere nem bántotta az embereket. Legfeljebb az jött számításba, hogy hány »füsU.je, vagy mennyi jószága volt valakinek. Rentabilitásról, házbéradóról, hadlpőtlékról, jövedelmi és vagyonadóról ott vajmi keveset tudtak,

De azért sem sietős a dolog, mintha az eddigi adókulcson enyhíteni almának, hanem azért, mert valami tetszetős formába kell burkolni az általános adóemelést. Vajdasági radikális képviselők és koaleált Radics-párti urak! miért türelmetlekednek és sürgetnek, a mikor a beterieszitett és a pénzügyi bizottság által már letárgyalt javaslatból arra a meggyőződésre kellett jutniuk, hogy az adóterhek egy része nem vétetik le rólunk és kiegyenlitésképen és egyensúlyozásul nem vitetik át máshova, hanem előbb az érvényben levő adókulcsok emeltetnek fel éj azután osztódik el egyenlően az ország minden vidékére és lakósára.

Azt a csekély kedvezményt, mely a vagyonadó és némely pótlék megszüntetéséivel jár —■ hiszen ezek eddig sem voltak az ország egész területén érvényben — nem lehet adómértéklésnek tekinteni az adóalapok és adókulcsok következetes és általános emelésével szemben. És én nagyon csodálkozom azon, hogy sem a törvényjavaslat miniszteri indokolásában, sem a pénzügyi bizottság tárgyalásain szó sem esett azokról azi eredményekről, amelyeket az eddig hatályban levő ötféle adórendszer az egyik országrészben okozott és miféle statisztikai adatok kerülnek elő az egységesítő és kiegyenlítő adótörvény nyomán?

Minden adóreformnak az az. első előfeltétele, hogy előbb tisztában legyünk azon Összeggel, amely a vámok, monopól, közvetett adók, illetékek és egyéb állami bevételeken ml szükséges, az állami kiadásoknak adókkal történő fedezésére. Azután állapítsuk meg, hogy az adórendszer mennyit fog jövedelmezni, másszóval kontingentálni kell az adójöVedelmet és nem a végtelenségig, korlátlanul szabadjára ereszteni az állami adóbevételek gyűjtőcsatornáit, mert minden V adóbevétel fokozásának ellensúlyozója az adózók teherviselő képessége, amire nézve helyesen jegyezte meg Setyerov Szlávkó képviselő, hogy a mostani adóterhek már háromszorosan meghaladlak az aranyva- Intában fizetett adókat.

Jóbarát, vagy ellenség

Nem hiszem, hogy készen volnának azok a számadások, amelyek feltüntetnék, hogy egy-egy adónemből mennyi bevételre számíthat az állam? Már pedig pénztári feleslegeket nem szabad az adófiüérékből gyűjteni. Erős a sejtésem, hogy az általános adóemelés szükségtelen mértékben fogja megdagasztani a fiskus páncélszekrényeit és kiüresiteni az adózók zsebeit, hogy az állam mint öncél fog jelentkezni és nem mint a polgárok összeségének érdekképviselete. Nem mint két jóbarát, hanem mint két ellenség fog egymással szemben állani az önző fiskus és a megélni akaró polgárság. Ezért van szükség arra, hogy a polgárok önadóztatási rendszere klforgattassék az eddigi formájából és korlátlan hatnom biztosíttassák a pénzügyi kormánynak.

.Milyen adók szűnnek meg?

Ezen általánosságok után vonjunk mérleget a nyereség és veszteség számlából és az eredmény igazolni fogja azt a szállóigét, hogy az adó soha kisebb nem lesz.

Megállapíthatjuk,, hogy megszűnik a kereseti adó I. és IV. osztláya, a betegápolási pótadó, a vadászati és fegyveradó, a 30-»35%-os általános jövedelmi pótadó, a 60%-os hadipótlék, az 500 és illetve 30%-os rendkívüli pótadó, továbbá a nálunk nem ismeretes obertnlssa és az utazási jegyek adója, el fog tűnni a jövedelmi adóra életbeléptetett 120%-os pótadó is.

A törekvés az, hogy a kincstár ne dolgozzék többé » sokféle pótadóval Ennek ellenére mégis fentart ja a rokkantadót, a 100%-al felemelt kulcs alapján, az előtogati és a forgalmi adót, amelyek korlátlan mértékű Jövedelmeket biztosítanak az állam részére..

A pótadóknak a színtérről való lekerülése azonban nem tekinthető véglegesnek és csak arra való, hogy indokolják vele az adókulcsoknak általános emelését. A háttérben máris megjelenik a rezerváció, hogy a minisztertanács hozzájárulásával — a parlament megkérdezése nélkül —1 uj pótadókat léptessenek életbe. Eltekintve attól, hogy ez a felhatalmazás az alkotmánynak világos megsértése és még a nemzetgyűlés hozzájárulása esetén sem tehet hatályos, az álalmi adókulcsnak felemelését a községek és a tartományok fogják elsősorban a saját háztartásuk javára kihasználni és kisebb százalék helyett nagyobb bevételeket biztosítani maguknak.

A legnagyobb mértékbeli kíváncsiak lettünk volna a törvényjavaslat indokolásából és a pénzügyminiszter expozéjából arra, hogy e? a nagy horderejű törvényhozási munka mennyit hoz az államnak és mennyi jövedelmét veszi Igénybe a polgárnak? Mert ha ismét ott tartunk, hogy az adók túlhaladják a keresetet, vágj' annak nagyobb részét veszik el, akkor ne gondoljunk a takarékossági szellem növelésére és az adómorál meghonosítására.

Ezután Is kétszer

Már pedig a törvényjavaslat maga sem csinál belőle titkot, hogy minden keresetet legalább kétszeresen fog meg-