Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-25 / 352. szám

1926. december 25. BÁCSMEGYEI NAPLŐ 51 . oldal. a finom faragásba és káromkodott egyet (Ezt a iószokását még megtartotta a rikkancsidökböl) Valamikor boldog lett volna, ha csak megállhat egy ilyen elegáns palota előtt. Vagy ha bekukucskálhat és megcirógat­hatja a gyönyörű lábtörlő szőnyeget. Most ur, dúskál benne és parancsol. Fel­gyújthatja, lebonthatja, járkálhat fcl­­alá a méltóságos termekben, ezüstök és nippek között és nem néznek a kör­mére távozáskor... UÉRTES (TlflRCEL Ami finomságot és előkelőséget Paul Váléry reprezentál az uj francia költé­szetben, azt produkálja a pikturában és rajzban a legpárisibb magyar festőmű­vész, Vértes Marcel. Hogy Vértes mű­vészete hol és milyen fokon áll, ezt megállapítani már a képzőmüvészettör­­ténészek feladata. Én az emberre voltam kiváncsi, a szőke magyar fiúra, aki hat esztendővel ezelőtt faképnél hagyta a pesti dzsungelt, hogy meghódítsa a szajnaparti Babilont. Párisban több ezer tehetséges fiatal­ember tülekszik a Parnasszus, de sok­szor csak egy falat kenyér felé! Itt nemcsak talentum, de szerencse és ki­tartás is kell az érvényesüléshez. Vér­tesben megvan mind a kettő. Barátságos, kellemes műterme van a hatodik emeleten, de enyhítő körülmény a lift. amely egész az ajtajáig szállított. Vértes éppen dolgozott. Nem az a vélet­len, hogy munkaközben találtam, mert Vértes a legszorgalmasabb piktorok egyike. Reggel, ahogy kilép a fürdőkád­jából. már az Íróasztala előtt is ül és féllábbal a vízben, féEábbal a földön: dolgozik. így mesél önmagáról: — Tempó, tempó, tempó! Csak rend­szeres munkával lehet boldogulni. A te­hetségnek ép úgy kell a tréning, mint az egészséges testnek. A munka nekem szórakozás, nem robot, de ha abbahagy­nám, hamar leszoknék róla. Nem dol­gozni: ez a legkellemesebb. Az én mú­zsám reggel kilenc órakor áll helybe és hajrá! nem szabadul este kilencig. Rit­kán kap kimenőt. Ma néha szabadnapot csinálok, határozottan rosszul érzem magam. LelkiismeretlurdaláSaim vannak. Még szerencse, hogy őrökké zsebem­ben a vázlatkönyvem. — Az otthoniakra emlékszik-e még? Elgondolkozva néz maga elé. — Hogyne! A régi pajtásaim ma is pajtásaim maradtak. Pest! Istenem, un­tam a reménytelen tétlenséget Higyje el, a magyar írók sokat ártottak ön­maguknak a Parisból exportált bohém­­romantikával. Beülni a kávéházba és egy fekete mellett lesajnálni a világot. Vagi' kártyázni a fészekben végkimerü­lésig és lia már minden hitel kimerült, rajzot sózni potom áron a Borszem Jan­kóra, vagy a Fidibuszra. A pesti rajzo­ló a legsajnálatraméltóbb kulija a világ­nak. Mikor egy hét múlva viszontláttam a skicceimet a borbélynál, rosszul érez­tem magam. Itt megbecsülik a rajzot, bársonyba, bőrbe kötik és mikor bevi­szem a képet a kereskedőhöz, mielőtt hozzányalna, előbb gondosan megmossa a kezét. Mért tagadjam? Jól esik. — Fest? — Keveset Ma nem lehet nagyot pro­dukálni. mint a klasszikusok, mert nincs idő. Az ember ezerféleképen van el­foglalva. Az élet csupa rohanás és íz idő kétségbeejtően rövid. Azelőtt hét­szer ennyi ideig tartott egy nap. mint 1926-ban huszonnégy őr a. Néha azért én is megcsömörlök. Ilyenkor menekülök a várostól, van egv kis autóm és sporto­lok. Minden versenyben benne vagyok. Imádom a motort, a benzinillatot és a száguldozást! A sebesség az élet leg­szebb csudája. Lehet, hogy egyszer ki­töröm a nyakam, de ez egészséges ha­lál. Boldogság és öröm. ilyenkor gyű­lölöm ezt a kis szobát, a ceruzát, az ecsetet és a rajzlapot, amely előtt gör­nyedek. Viszont most folyton csudálk '­­zom, hogy is tudtam büdös soffőrökkel és sáros gépekkel vesződni! — Nehéz küzdelmei voltak Parissal? — Képzelheti. Az első magyar vol­tam itt, idegen, barátok és ismerősök' nélkül. A világ szivében társtalanul. Két hét múlva találtam csak meg a Mont­­martreot, egy pénteki éjjel. A kihalt ut­cákon néma csend honolt, sehol egyet­len lélek a rendőrön kívül és én szentül hittem: svindli az egész, reklám, hogy Wecsöditsék az idegeneket. Franciául kukkot se értettem. Vicclapokba rajzol­tam. Legalább kétezer krokit csináltam öt esztendő alatt. Csupa tanulmány, ujj­gyakorlat, mint a zongorásnak a skálá­zás. Aztán jött a Dancing, első kiállítá­som és nyomában a siker. Az Illustra­tion két oldalt szentelt a képeimnek, a hozta elibéric Is néhány frappáns ecset­vonással — nem őnagysága bájait - hanem komisz, vadáilati lelkét. Költő nem tud ilyen portrét adni a modern asszonyról, mint Vértes boszorkányos ceruzája. Mig a képeit néztem, a sarokban foly­ton szólt a »Katóka légy. hej Katóka légy a babámé. — Ez az én hangulat gramofonom — magyarázta Vértes — a Pathé cég csi­nálta külön az én számomra. így. zene mellett kellemesebb dolgozni. A gramafonra egyébként rém büszke. Ahová csak lehet, berajzolja. • - Korunk hőse — mondta oly in* mozdulattal, mintha személyesen akarná Figaró ós a többi lapok hasábokon ke­resztül foglalkoztok velem. (Matatja, mint az ékszerész a kincseit, az elsár­gult lapokat.) És kineveztek a legpári­sibb franciának. Azóta tényleg megsze­reztem a francia állampolgárságot. A többi már könnyen jött: kiadók, albu­mok, kiállítások és megrendelések. Mi a siker titka? Megláttam Párisi ugy, ahogy millió és millió ember látja, de ahogy rajtam kívül még senki se rajzol­ta meg. Karrikaturák. De ez tükrözi bemutatni — a parketfáncos, a kis ar­­gentiniai tánckenguru. A legeslegújabb állatfajta, amit Európába importálnak. Ez már az uj generáció, kicsi karokkal könnyű, hajlékony testtel és kitorná­szott izmos lábakkal, amelyek reggelig bírják az Iramot. Vértes nem tömegcikk, elitközönsége van. finyás müértők. akik fantasztikus összegeket adnak albumaiért. Száz és ötszáz példányban jelennek meg mind­össze pazar kiállításban. Csak a ra­tes Six Et ages de Gerarđ Baner 500 példány. Ed. Etoile Paris. Les Tableaux de la Mode. Ed. Nöuvel­­le Revue Fratcaise 350 példány, de Ge­orges Armand Masson. V Age d'Or de Raymond Hesse 250 példány. L’ Amour Venal de Francis Carco 95 példány. En preparation. L‘ Europe Galant de Paul Morand Ed. Lart ct Livre. La Vagabondc de Colette Ed. de citi de Livre. les vaccanccs de Venus preface de Carco 6 nagy szines Iitho. Rue Pigalle de Francis Carco Ed. B. grasset És egy könyv, ami most jelent meg róla ezzel a címmel: Vértes. Irta: Carl Roger Marx 100 ráz! reprodukcióim Vértes gazdag ember ós önálló, nin*u* kiszolgáltatva kicsinyes lapszerkesztők kényére-kedvére. Egy kétkötetes regény illasztrdlásáért százezer frank honorá­riumot kapott. Tipikusan francia. Nem a tehetsége. A szeme. Ugy Iát, mint egy francia, de ugy rajzol, mint Vértes. A legérdekesebb téma — magyaráz­za — a sexuáüs mocsár. Itt egyformák mind a nők. Mindegy, hogy a meztelen asszonynak buton van-e a fűiében, vagy üveg. Vértes tárgyilagos, hideg, elegáns és sokszor kegyetlen. Mikor megmondtam neki, hogy milyen indulatokat váltott ki belőlem a Maisons cintü mappája, ekso­­'dálkozott és mentegetőzve mondta: —’ En igazán nem akartam. A tusait, viaskodásait. nem ősmerem. Hol fog megállni? Kiforrni magát? Lesz­nek-e véres, katasztrófális szenzációi? A holnap titka. Vértes nem filozófus, nem kutat a jövőbe, nincsenek nyug­talanító problémái, csupán végigkalau­zol bennünket a bűnön és a szennyen, az ö egyéni, diszkrét modorában és bizalmasan elárulja, hogy Íme: a po­gány Babilon után jött a keresztény Babilon. Ez a ma. Nem ítélj el, nem is dicséri. És nem kiabál mentőkért De ujjal mutogat rá: »igy nézünk ki,« És csak ennyit mond halkan: s ' •' — Jól nézünk ki... pimsso vissza igazán a századunkat a torz gri­­n ész, amely n : n;!- se irgalmaz. Elibém teregette a DANCING. impo­záns lapjait. Vizfestmények. Tizenkét megrázó kép, a fény és az árnyék, a •téboly, a dzsessz, a nő és minden, ltinit ez a rothadt civilizáció adott az embe­riségnek. Csak George Gross tudja még ennyire elképesztően torkunkba szalaj­­tani az undort, hogy genny és bűzös kelevény fakad a papírról, ha az arcuk­ba nézünk. Vértes látta ezeket az em­bereket köztük forgolódott és most el­naissance IrecsiUtc meg ilyen tüntetőén a művészi munkát, mint ma a párisi kiadói. S »rrs mutatja valamennyit. Az első ,i Dancing ij lit' 55 ...htimi Peliett Pans !924 i. os,..„ . au Reboux 100 példány. Maissons. Előszó Pierre Mac Orlan. 10 lito Ed. Pellet Paris 1925. La lournée de Madame. Előszó Pierré Piessis 10 lito 100 példány. Ed. Guiot Paris. Les jeux de de mi jours de Pierre Mac Orlan 10 lito 500 példány. A kubizmus ifjú ősapja hallat»! se akart interjúról. Műterme közepén állt, ecsettel a kezében és ingerülten hado­­ná szőtt. — Uram az istenért nincs semmi mondanivalómt — Csak tiz percet Mester — kértem, mindenesetre az ajtóból. Egyetlen kemény ráncba szakadt az arca: — Irtózom a felületességtől! Én se tudnék tiz perc alatt portrét csinálta önről. Hogy akarja hát az egész élete­­met egy tízperces interjúba gyömö­szölni? Marokra fogtam a ceruzámat: — Kérem, igy tehát saját érdekében szenteljen nekem legalább félórát! Elnevette magát és most már végre hellyel kínált meg a bősz spanyoL — Bocsásson meg, hogy ilyen ba­rátságtalanul fogadtam, de el se kép­zeli mennyi zaklatásnak vagyok kitéve! Napjába ezerszer üldöznek, keresnek, kíváncsiskodnak nálam, hogy alig jut időm munkára. A barátaim lakására me^ nckülök festeni, mert itthon nincs egy nyugodt percem se.. Óvatosan megkérdeztem: — Kik üldözik a Mestert? Montecuccoli se felelt volna elkese­redettebben: — Újságírók, újságírók és újra újság­írók! És kerge nők. Démonok. Pedig nős vagyok, boldog férj és apa: csuda­szép tiam van! Ragyog a szeme, ahogy dicsekszik, zömök, vállas teste ide-oda himbálózik a derekán és fekete haja a homlokába Imii. Markáns és lágy vonások olvadnak egybe az arcán, csupa temperamentum egy tnokány spanyol zsidó, aki ,tnár nem vállal felelősséget az őseiért. Keresztbecsapta a lábait a térdén és megnyugtatott: — Rólam annyit összeíirkáltak már. ' hogy egy könyvtár kitellene belőle, de elvből nem olvasok el soha semmi/. Csák5 nevetek azon a sok szőrszálhasogató el

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom