Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
22. oldal, BÁCSMKGYEI NAPLÓ 192Ö december 25. vagyok, kezét csókolom Herceg a vezetéknevem, nem úgy mint például Windisch'graetznek, aki viszont nem Manó s nincs olyan jövedelmező vállalata, mint nekem... De ami azt illeti.. . én sem vagyok akárki... magam is vagyok egy {eledelem, ha éppen kell — tette hozzá büszkén. — Tudom, tudom — bólintott a hölgy — az ispillángi fejedelem. / — Nagyobbarányu tévedés — legyintett — prézh-fejedelem. Zsemlemorzsakirály kedvesem.., Közben alaposan szemügyre vette a nőt és arra gondolt, hogy ezzel a kaladdnl kenterben ver minden kalandhöst. — De ki hiszi el? Ha most beállítanék vele valamilyen tánclokálba. Ezzel a loreleyhaju démonnal . . . Nem is olyan rossz ötlet — ragadt meg ennél a gondolatnál. — Botrányos feltűnést keltene. Nézne nagyot a Szőke Pipi, meg a Krikszkraksz báró. fis a Csokonai- Grünbaum, hogy meresztené a szemét. Leült az ágy szélére. —- Kissé megöregedtél — mondta Csipkerózsika, hogy mondjon valamit és kezével végigsimitotta Herceg Manó kopaszodó homlokát. — Sokat bolyongtál tigv-e, altiig rám találtál, hogy kezemmel vidd atyám hetedhét országát hozományul? — Hát hői is vagyok én tulajdonképpen— ■ próbált tájékozást szerezni a hozomány tekintetében a prézlis. — Hogy hol? Hát hajdanában danában atyám királyi várában... Puczpaszta. — Pucz-paszta? Hát az mit jelentsen? — Azt sem tudod? Hát az úgy történt, hogy hol volt, hol nem volt, volt egy orsónk, de nem volt puczpasztánk és igy az orsót nem lehetett kipucolni, mire felséges anyám, részletfizetésre vásárolt egy Singer-varrógépet, aminek én nagyon megörültem. A gépet egyszeribe izlbe ki akartam próbálni, na és képzeld megszurtam magam a tűvel. Úgy megszurtam az ujjam, hogy menten elájultam. Nem is tértem magamhoz, rnig te nem jöttél, nehogy a Grimm ellentmondásba keveredjen. A prézligyáros teljesen ellágyult. Ráborult Csipkerózsa vérvörös ajkúra: — Szálikám— suttogta. — Ha igy áll a dolog, most már tegezhetsz — és hoszszasan csókolta... Csókolta... VI. ... Jack mindinkább türelmetlenné vált Idegesen dugdosta ki a fejét a kocsi alól, hogy nem látja-e már közeledni gazdáját. — Az ördög vigye ,de elmarad! — kiáltott fel bosszúsan. — ... Az ujjaim már elzsibbadtak.. A Nap, a poézis kedvéért épp ekkor tűnt el a fák mögött. VII. — Hat. megyünk? — Előbb szólok a papának — vélte Csipkerózsika — tudott mégis ... a rossz nyelvek. — Fölösleges — ellenkezett hevesen Herceg Manó — az nincs a mesében, azaz csak a mesében van. Manapság egy jól nevélt hölgy búcsú nélkül mond búcsút a kapufélfának. — Ja!? Hát én. most jut az eszembe, jól nevelt vagyok, tehát mehetünk. De várj csak édes férjem ladiladiilom, hogy gyorsabban járjunk, előkeritem a hétmérföldes csizmákat. — Sohse kerítsd cicám — fölényeskedett a prézlis — van nekem egy hetven mérföldesem az ut szélén. Gyorsabban jár az. — Na nem bánom — egyezett bele Csipkerózsika, fejére illesztve piciny koronáját — akkor csak a ridikülöm veszem és hipp-hopp, ott legyünk, ahol te akaród . . . VIII. Már a napot felváltotta a hold, amikor az erdőbe érkeztek. Egymást átkarolva-törtettek a bokrok között, az autó felé: Útközben senki sem . tartóztatta fel őket. Csak egy kis erdei manóval találkoztak ... Egy üveg Juniper-sósborszeszt cipelt a hátán... rx. Jó félóra! gyalogolás után előtűnt a? Opel és Jack kimagasló alakja, aminek láttára Herceg Manó megtorpant. — Aj vél — Mi baj van édes férjem? — riadt fel álmodozásából Csipkerózsika is. —- Hát a forrasztó... Jack... Jack! Hé! Baj van! Nincs forrasztó... Most mit csinálunk? Mi van a repedéssel? — A repedést az idő beheggesztette — válaszolt Jack nagy lelki nyugalommal és máir kurblizott is. A következő pillanatban berregett a motor és az utána következő pillanatban pedig már száguldott az Opel. Hátsó piros lámpája csak úgy imbolygóit a fák között De mit tehetett volna egyebet? X. Reggel korán ébredt az udvar. A parkban a virágágyakról összeseregkttek a törpék. Egyíkük-másikuk szakaijával a földet seperte, mert ami igaz az igaz, nagy gondot fordítottak a tisztaságra. A fiatalabbak körbe-körbe táncoltak és közbe-közbe énekeltek. »Ki evett a tányérkámból kuk Ki ivott a pohárkámból kuk Ki szurkált a villácskámmal Ki vágott a késecskémmel kuk.* Épp tizenötödször ismételték óriási sikerrel, amikor a király kiadta a parancsot: —Gyüjjön össze menten minden teremtett lélek, hogy a királynak kívánjon pálinkás jóreggelt! Nosza lett erre nagy riadalom. A trónterem egy-kettőre megtelt, mire előállott a fő-ceremoniamester: — Felséges királyom egy életem, egy halálom, azt is kezedbe ajánlom, a pálinkás jóreggelt szivemből kívánom. — Jól van édes szógám — felelte a király lenge szakállával a legyeket csapkodva — ásó-kapa válasszon el benneteket. — Herstált! Ezt csak a királykisaszszony lakodalmán szabad mondani — igazította ki a király szavait a föigazitómester. _ Eh — kiáltott indulatosan a király — műszál nekem mindig ahhoz a Grimm Jakabhoz alkalmazkodni? Apropó hol van a lányom? Az udvaroncok szétnéztek, bekukkantottak a trónterem minden szegletébe, miközben az udvari dalárda nagy érzéssel elénekelte: »Kis ttikröcském mond meg bátran Ki a legszebb az országban« Kétszer ujráztak, aztán előállott a főkutató Sámuel: — Felséges királyom, túl az operenclástengeren, mint ahogy illik, megnéztünk minden polcot, sarkot, függönyj^diőt, pókhálót, elkalandoztunk, amerre a kurta farkú malac túr, megkérdeztünk mindenkit, még arra is, merre a madár se jár, de hiába, a királykisasszonyt még a kályhacsőben sem találtuk. . — Nem jó — vetette közbe a főigazitómester — kimaradt a mondatból az életem-halálom... — Kikérem magamnak — pattant fel a főkutató Sámuel. — Mindig megzavar. —Zavar? — meresztette feléjük pápaszemét a király. — Irgum burgum ha mondom, távőlitsátok el a zavargót. Nézze meg az ember szakálla volt kender...! — majd jóságos arcával a főkutató Sámuel felé fordult —- jól van hű szógám, jól megfeleltél, tehát hívjátok elő a hü Jánost! -Mig egyet Is gondoltak volna, a hü János előtoppant. — Mond meg nekem hü János, Itt van-é a széles termetű taposó asszony? — Egyszeribe előállítom — feleié a hü János, majd noviszadi jelentés alapján Kukutyinban elfogta és a király elé vitte. — Na gyere ide bugám — intett a király — had bízzak rád egy fontos/ teendőt, mert mást úgy sem bizhatok. — Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál — renitenskedett a kővér taposó asszony — mert máskülönben, hogy ne mondjam, mi egymás, azt a kutya teremtette, adj hálát! A király ismervén a taposóasszony pletyka természetét, nem akart fösvénynek látszani és ezért teljesítette kívánságát. majd ismét feléje fordult: — Most pedig felmássz a kisasszony szobájába és megnézed felébredt-e már. Kis vártáivá visszaérkezett a taposóasszony a nemrég elhunyt vasorru bába sikerült jelmezében és a király elé kacsázott: — Felséges királyom életem halálom a kisasszonynak hült helyét találom. — Nyomban fussatok orvosért *•— adta ki a parancsot a király — nem szabad. hogy a lányomnak hült helye legyen. mert könnyen tüdőgyulladást kaphat!' Az orvos a kertben épp a fákat oltogatta vőrheny ellen, amikor a parancsot kézhez kajpta. Rögvest Csipkerózsika szobájába sietett, ahol megkönnyebbülten sóhajtott fel: — Hál’ istennek úgy látom, már későn érkeztem. Nem kell diagnózison törnöm a fejemet. Megállapította, hogy a királyklsaszszonynak valóban hült helye, amin azonban már nem lehet segíteni. Mindamellett elővette hallgatócsövét és megvizsgálta a lepedőt. — Azt hiszem himlő — jegyezte meg feltekintve a lepedőről. — Miből gondolja kedves .doktor ur? — kérdezte látható érdeklődéssel a mel lékelt javasasszony. — Gyanús foltokat találtam rajta. Tizenkét apród aranytálcán vitte a hirt a király elé, aki rettentően és még annál is jobban felbőszült: — Kerítsétek elő azonnal a gonosz csábitót, meg azt a hitvány vászonc-selédet! Aki előbb ide hozza, fele királyságom kapja. A kilátásba helyezett jutalom megmozgatta az egész rendőrséget. A detektívek százai rántották fel hétmérfoldis csizmájukat és rengő léptekkel, hegyen, bokron, völgyön át, a világ négy tája felé szálltak szét, mint a buborék. Maradt mi volt a puszta lég. XI. Herceg Manóék már második napja, jóformán megállás nélkül száguldoztak. Csipkerózsika nem tudott hová lenni a csodálkozástól. — Na gyorsabb-e ez, mint a ti hétmérföldes kalocsnitok? — szellemeskedett a prézli-fejedelem. — Hát tudod lelkem gyönyörűségem mézes-mázos férjem — felelte Csipkerózsika köntörfalazva — engem kicsi koromban az asztal körül kergettek, hogy gyorsabban menjek, de ilyen gyorsan még sohse közlekedtem. Néhány percre, közös megbeszélés alapján gondolataikba merültek, majd Csipkerózsika megtörte a csendet. — Brrr... — Mi az szóltál valamit — érdeklődött Herceg Manó. — Fázom. Útközben betérhettünk volna a mitsütsz-kisszücshöz, a Morgensteinhöz a bundámért. Látod, látod... — Látom — felelte könnyedén a prézlis és visszamerült gondolataiba. Majd Jack törte meg a csendet, gazdája felé fordulva: — Hova parancsolják? , — Hát hová, mint a Tabarinba — volt a lakonikus válasz. XII. A Tabarinban, amely egyike volt a legelőkelőbb helyeknek, eleven élet pezsegett. A pezsgő nyüzsögött. A néger jazzband tombolt» Legszebb formáját játszotta ki. A nők nemkülönben. A dobos dobolt, a szaxofonista szaxofonált. Kápráztatóan. A hölgyek táncoltak. Szemkápráztatóan. A zongorista énekelte a refraint: »Nem kell a szerelmet mellre szivni egy kis pitire csúszóst...* ...K1KIRIKU...1 ».... ki fogsz birnl Mert az aki fejjel megy a falnak... Nagyot kopván és aztán elhallgat.. .* ...B1M...BAM...BIM...BUM .1 ...TRÜTÜTÜ...1 Rendületlenül. Végkimerülésig. Egymás után a slágerek. ebktxe. Lajos: HAJN4L A HEGYEN A ködben ülünk, térdeink közé csuklóit fejekkel; hiivös a hajnal a hegyoldalon. A harmat száll, a hegyorma füstöl s a rámátlan távolból valaki kikiabál. Alattunk olvadt ólom gyanánt alig moccan cpálszin testével a folyó s rajta kis mecsszemü tutajok lomha húzása rémlik. — A szomszédhegyen fürészmalom zuhog; odvas szájjal tátong a tárna s bányászok jönnek fekete dallal, mint feszítetten szomorú Krisztusok. S aztán leszállítok éjsötétbe; a földnek éhesen korog a gyomra, de kiönti magából végső kincséi s a terhes csillék már csikorognak. — A lázadás vörös jegyében kel a nav s az első rőt sugárban diadalmasan megcsillan az érc»
