Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
1920. december 25 17. oldal BlGSMEGTEI napló VAJDASÁGI MAGYAR IRODALOM A vajdasági magyar irodalomról ma divat lekicsinylőén beszélni. A vérmes szkeptikusok — és ezekre hallgat leginkdob az idevaló magyar közönség — odáig bátorodnak, hogy egyszerűen kijelentik: vajdasági magyar irouulom pedig nmcs, hogy Írók, akik itt a Vajdaságban élnek, művészek, ak.ket ulevelett a sors, lehetnek jó irók, jó művészek, vajdasági irodalom azonban, egész és organikus még nem fejlődött túl a dilettantizmus keretein. Hogy ez az irodalomellenes felfogás mennyire nem helyt álló, ezt bizonyítják az alább következő írások, melyek a vajdasági magyar irodalom életképességét és figyelemreméltó erejét dokumentálják. A vajdasági magyar irók közül természetesen csak a Bácsmegyei Napló szőkébb gárdáját szólaltatjuk meg, amely nem is reprezentatív munkáival, hanem tisztán alkalmi Írásaival szerepel. Már ez az értékes iró-gárda is teljes mértékben igazolja azt a véleményünket, hogy Vajdaságban igenis vannak magyar irók és van magyar irodalom. De ezenkívül akadnak még vajdasági irók, olyan nevek, akik a vajdasági magyar irodalomban tiszta értéket képviselnek és megérdemlik, hogy az idevaló magyarság szeretettel és segítő jószándékkal fogadja őket, mint a magyar irás, a magyar kultúra úttörőit. Az írásokat egy kritikai dialógus vezeti be. amely a vajdasági magyar irodalom helyes szempontj át igyekszik kitűzni és vitába száll a jogosulatlanul magasigényii szkeptikusokkal. író és közönség Párbeszéd a va dasági magyar irodalomról Én: Hiába keresünk kákán cső- { mót. annyi tény. hogy van vajda- í sáKi magyar irodalom, amely idővel kicsiszolódik az itteni magyarság í speciális életviszonyainak tükrévé. ö: Kákán csomót nem keresek, de igenis keresek irodalmat a könyvekben. Rám. aki a nyugati irodalom m'nden újdonságát megveszem elolvasom és kiélvezem, a Vajdaságban megjelenő könyvek semmi vonzóerőt nem gyakorolnak. Vájjon irodalomnak tekintiiető-e az. a mi egy műveltebb olvasót egyá talán nem érdekel és az átlagos igényeket nem elégíti ki? Én: Abba senkinek sem lehet beleszólása. hogy ki milyen könyvet olvasson. Érre nézve az egyéni Ízlés szuverén parancsai az- irányadók. Az olvasó azonban, ka még olyan müveit is. még nem irodalmi tényező és a kritikája, ha a saját szempontjából még olyan jogosult Is, nem foszthat meg egy könyvet irodalmi jellegétől és kulturális jelentőségétől. Igen sokan vannak, még a literátus emberek között is, akik Dante Divina Cowed diát nem tudták végigolvasni, azért a nagv firenzei költő mégis a \ ilágiroja'om egvik legmasszivabb alakja. Zrinvi Miklós grófnak a magyar iroda1 m első igazi eposzirójának Obsdio Szigetiana-\'i a nemesi olvasóközönség alig méltatta heveimére mi" Gyöngyöesv István M’"'ssal Té sálködó Murányi Vrw/s-át « legnagyobb elragadtatással olvadták. Mégis az irodalomtörténet sokkal kivóióbb epikusnak ismeri el Zrínyit. mint Gvönsryössyt. Katona József Bánk-bén iát is betemette a közöm'' össég és meg nem értés ‘•ivó homokja, ahonnan csak az utókor ásta ki. 'Kölcsev sokkal több ' i' át talált Berzsenyiben és Csokonaiban, mint Kis Jánosban, de Berzsemit és Csokonait most is citáljuk, míg Kis Jánosnak egyetlen sora sem ragadt meg em'ékezetünkbeu. G'-ulai Pál szerint Kentén'- Zsivmond külömb regényíró, mint Jókat, ami semmit sem von le Jókai nagvságából. ' iszont K»'ménv érdemeit sem homálvositia ti Tókai még most is friss népszerűsége. Az irodalmi értékmérésrél tehát nem lehet föltétlenül döntő szerepe az olvasó Ítéletének. sőt e tekin*etben gyakran az éles judiciumu kritikus szemmérté- j ke is csal. Kérdem: milveti jogon I törsz te olyan fölényesen pálcát a j vajdasági magyar irodalom fölött? j ö: Szép az a lelkesedés, amely-' lyel a vajdasági magyar irodalom ügyét felkarolod. Azt hiszem azonban. kissé elveted a sulykot, amikor az itteni Írókat nagynevű irodalomtörténeti személyiségekhez hasonlítod. Itt tulajdonképp» nem is lehet szó Írókról, legfeljebb müveit emberekről, akik passzióból imák is néha. Én: Szóvá! ktilömbséget teszel I hivatásos és dilettáns írók között? Ö: Természetesen. Ahogy a műkedvelő színészt nem lehet színésznek nevezni, ugv a műkedvelő írónak sem iár ki az iró elnevezés. Ív merek egy orvost, aki kedvtelésből foglalkozik rádióapparátusok felszerelésével és valóságos szaktekintély ezen a téren anélkül, hogy bárki is műszerésznek titulálná. Az < mherek foglalkozását hivatásszerű munkáink és nem a szórakozásuk határozza meg. Én: Rendben van. Az az orvos, aki pompás rádiókészülékeket állít össze. \a'f> un nem műszerész > avv gépészmérnök, hanem orvos. De ha te ettől az orvostól e"v kitűnő rádiót !<■ p z. nem élvezed-e azt jobban. mint azt a rossz tákolmányt, ami esetleg e?'' ipareugedélves mccbanikus kezéből kerül ki'3 A munka a fő és nem alkotójának címe és rangia. Bus Fekete László hivatásos iró. az a bizonvos lógó" ajuszu. A folyón ezer zö d sugár zizeg: és énekelnek az életerős lekér vizek. Bég vadas, hevület a déle ött. és a csöndnek vérrel telt. iiedt szive nőtt: a fölhők haboson összehányva, és a vágy arany hit! acskán ballag át a délutánba. Sárga csirák égnek a szó lángoló selyem, az összeesett hó tündöklő szagos rejtelem. Álom, dililás. kangha mázok villogó szinü ! t'élénkszemü alsószitregovai földbirtokos pedig, aki Az ember tragédid- I iát irta. gazdálkodott, a megyénél ; szolgált és csak üres óráiban iroga; tott. Nevezd a vajdasági magyar irót !ügyvédnek, orvosnak, papnak, tanárnak, hivatalnoknak vagy újságírónak, vagy aminek akarod, de a munkálkodását és nemes ambícióját .ne becsüld le. Ö: És La ugv tlaálom. hogy a müvei nem érdemesek az elolvasásra? Én: Akkor tanúságot teszel arról, hogy semmi fogékonyság nincs benned az irodalomtörténeti és kulturhistóriai szempontok iránt. ; ö; Ezt nem értem. ]• Én: Majd megmagyarázom. Te a j műveltségedre hivatkozva kijelen- I ted, hogy csak nagyszerű, csak világhírű könyveket olvassz. Én meg azt mondom: a tiednél magasabb- I rendű műveltség kell ahhoz, hogy az j ember mint olvasó is ne puszta játéknak, hanem stúdiumnak fogja fel az irodalmat, be tudjon Hatolni mélységeibe és észre tudja venni a fejlődés lelkét a kezdetlegesebb müvekben is. ha azok valamely kulturális, vagy szociális, vagy történeti állapot kifejezői. A magvar irodalom a Halotti Beszéd-tői kezdve a Baridul és Jozafdt legendáján. Apáti Ferenc Feddö ének-én, Az igaz papság tükörén. Pázmány Péter prédikációin, Falndi Ferenc Téli Éjszakáin. Bessenyei Phi osophus-in és Fáy i András Bélteky-ház-ón keresztül a legvegyesebb értékű elemekből tevődött össze. Akármilyen atomikus »arányok azok. akiket az irodalomtörténet a.z egyes korok keretében amelynek te a legfejlettebb és legfelsőről. mégis részel az egésznek, nemesebb gyümölcseit válogatod ki. A vajdasági magvar irodalom termékeit sem szabad az abszolút művészet követelményeinek látószögéből megítélni, hanem bele kell őket helyezni egy most bontakozó uj korszak távlatába. Ö: Most megint Kónyi János strá! zsamestemek. »a magvar nemzet együgyű ’nádi szolgájáénak nívójára süíyeszted a szegény vajdasági magyar írókat, akiket az imént Zrínyi Miklóssal és Katona Józseffel ee- sorba állítottál. É-: Szó sincs róla. Nem sorolom én őket sem a nagyok, sem a jelentéktelenek közé. csak méltánylom lés méltánvoltatni szeretném azt a missziót amit betöltenek. ő: Nem tudom, milyen missziójuk lehet kiskaliberű íróknak a virágzó magyar irodalomban. A Balassa Menyhárt árultatdsáról szóló érett percek, a sápadt kézen hideg tüzpehely serceg: szé.. dallam, kis koppanások bánatos, bíbor mérgek; bomló szoknyavirág hős szirmain megfehérült csintalan térdek. Egy hunyorgó ibolya s arannyal szegett száz kicsi rés, a fölhők bojtján hintázó langyos nevetés. Néha egy etsóhaitott fekete árnyék, édes Idzitó. És a kékség az örök szerelmes csendes égi tő. BERÉNYI JANOS !komédia annak idején figyelemreméltó drámai kísérlet lehetett, mert ; a magyar dráma akkor még embríój ban volt. De miért kellene térdet-fejet hajtani holmi gyönge experimentálások előtt most, amikor a magyar irodalom minden ága olyan örvendetesen meglombosodott? Én: Ha nem untatlak, ennek az I okát is kifejtem. A Vajdaság ezelőtt j még annyira sem volt elhatárolt magyar kulturterület. mint Erdély, vagy Szlovenszkó. ahol a hegyek húznak természetes választóvonalat egy-egy vidék köré. — Itt már csak amagyar kultúra metropolisának közelsége miatt is hiányoztak egy külön — mondjuk: provinciális !— magyar irodalom kialakulásának feltételei. Az uj nemzeti államokban a kisebbségi sorba szakadt magyarság helyzete alapvető változáson ment keresztül és ehhez képest a magyar irodalomban is szükségkép megindult egy differenciálódási folyamat. A Vajdaság. Erdély és Szlo- I venszkó magyar népének gondjai. I bajai, lelki diszpozíciói és célkitüzéj sei annyira specifikálódtak, hogy lennek megfelelően kell a magyar irodalomnak is decentralizálódnia. IAz erdélyiek és a szlovenszkóiak ! magukkal hoztak némi irodalmi alaptőkét, amelyet továbbfejleszthetnek, de nekünk elölről keli kezdenünk. magunknak kell a bányából kitermelnünk a köveket amelyekből a vajdasági magyar irodalmat felépíthetjük. Tisztelet és becsület a vajdasági magvar Íróknak, akik az építőkövek kibányáSzásának keserves és hálátlan munkáját végzik. ő: Igen ám. de az Íróknak közönségre van szükségük és azt nem tagadhatod, hosrv az olvasók túlnyomó része nem úgy gondolkozik, mint te. Pártoljuk a hazai ipart de I ruhát csak angol szövetből csinál- I tatunk, mert az a legjobb. Megvere;getjük a vajdasági magyar irók vállfát. de ha könyvesboltba megyünk, I bizony csak a bevált ió márkát vá- I sdroljuk meg. Én: Épen ezért kell mindent elkövetnünk. hogy a közönségben (bizalmat ébresszünk, szeretetet és ragaszkodást szítsunk íróink iránt Nézd, mi lett a magyar színészetből száz év alatt. Amikor a szárnyait bontogatta, lehetetlen feladatnak látszott, hogy a Pesten meggyökerezett német színészettel versenyre keljen. A magyarság azonban a nemzeti kultúra érdekében Thália magvar papjai mellé állott, ámbár a német színházban jobb volt a műsor, gyakorlottabb az előadás és tetszetősebb a diszletezés. Ettől a minőséget nem latolgató áldozatkészségtől terebélyesedett ki a magyar színészet annyira, hogy bármelyik nyugateurópai nép színészetével vetekszik. A vajdasági magvar irodar lom is a hőskorát éli és' első rohamcsapatát a kisebbségi magyar kultúra híveinek rokonszenvező pártfogása illeti meg. ö: És a kritika? Én: A kritika'ellenőrizzen, szabályozzon, purifikálja az illést, tűzzön ki irányelveket, de ne követelőzzék és ne tartson statáriumot az irók fölött. A kritikus legven megértő és ■ jóindulatú összekötőtiszt iró és közönség között. Állapítsa meg módjával a fogyatkozásokat, de mozdítsa elő lelkes propagandával azoknak az értékeknek kelendőségét, amelyek a vajdasági magyar irók miiveiben megcsillannak. A -bírálat szigorúságánál egyelőre fontosabb a harc a tömegek kulturális közömbössége ellen. Tompítsuk le a kifogásokat és sokszorozzuk meg a dicséretet azokkal szemben, akik a vajdasági magvar irodalom fundamentumát rakják le. (béta) ■■>11 ll'l—P'rrui'» KÉP
