Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-11 / 339. szám
2. oldal. HÁCSMEGYEí NAPLÓ 1926 december 11. ban a szenvedések elviseléséhez erőt és kitartást merített a felszabadulás és egyesülés eszméjéből. A halhatatlan Karagyorgye sírján meggyultotta a felszabadulás lángját és az minden nehézségen keresztültör. Pasicsot mindig üldözték eszméiért, de ő hősi szilárdsággal kitartott és elérte, hogy a nagy eszme végül is győzedelmeskedett. Pasicsra a rágalmak hegyeit dobták. olyan rágalmakat, amelyeknek mindnyájan ki vagyunk téve. Ámde Pastes soha nem ingott meg, tántorithatatlanu! haladt az igazság utján és a nagy eszmét győzelemre vitte. Önök tudják, hogy mennyire korrekt volt és hogy késő aggságáig állandóan a nép javáért küzdött. — Javaslom, hogy nagy halottunk iránti kegyeletünk kifejezéséül öt percig állva hallgassunk és gondoljunk azokra az eszmékre, amelyeket ő képviselt. A halottasház Pasics Nikola az előkelő Pozorisnaulicában egy villaszerű épületben lakott. A kisrácsos kapun belépve, a kertbe jut a látogató, majd hét lépcsőn keresztül jut fel a lakásba. Kis előszobán át jut az ember be az ebédlőbe, ahol Pasics csütörtökön este még vacsorázott. Szemben iilt a kertbe vezető ajtóval, karosszékében. Az ebédlőből jobbkéz felé nyílik a dolgozószoba, amelyből a hálószobába vezet az ajtó. Kilenc órakor, amikor a Bácsmegyei Napló beogradi szerkesztője felkereste a halottasházat, hogy részvétét fejezze ki, Pasics holtteste még az ágyon volt, arca verteién, álla leesett, kezei a mellén összeíonva. Az ágyon és az ágy körül még ott vannak a csütörtök esti operáció vémyomai. Féltizkor megmosták a halottat és tiz órakor már ott van a gyászháznál Uzunovlcs miniszterelnök vezetésével az egész . kormány, amelynek tagjai tíz. percig tartózkodtak a halottasháznál. A kondoleáló látogatás nem ment végre drámai momentumok nélkül: Janjics Voja, aki többször felzokogott, állandóan azt kiáltotta síró hangon: — Ezt az embert tegnap még tolvajnak nevezték! A király a gyászházban A kormány távozása idejére nagy tömeg gyűlt össze a Pozorisna-ulicai villa előtt, úgyhogy csendőröknek kellett a rendet fenntartani és megakadályozni, hogy hivatlan emberek el ne lepjék Pasics házát A folyosókon, a lépcsőn mindenütt könnyező emberek. Mikor a kormány tagjai távoznak, a tömegben egykét ember hangulatot próbál kelteni a miniszterek ellen. Különösen Nincsics elten tüntetnek és ilyen kiáltások hallatszanak:- Ezek ásták meg a sírját! Egymásután érkeznek Pasics régi barátai, politikai hívei, megjelenik az egész radikális párt és elvonulnak a halott előtt. Háromnegyedegykor udvari autó áll meg a villa előtt amelyből a király, Pavle herceg és egy adjutáns szállnak ki s néhány percen át benmaradnak a villában Őfelségét az özvegv. Pasics Ra4a és, ennek felesége fogadta. Délben Uzunovics miniszterelnök értesíti a gyászoló családot, hogy a minisztertanács ülést tartott amelyen kimondták, hogy Pasicsot a nemzet halottjának tekintik. a temetésről a kormány gondoskodik, amely elrendelte a holttest bebalzsamozását. Csakhamar megjelennek Kosanovics és Milovanovics orvosok s elvégzik a boncolást Egy órakor, még mielőtt a holttestet felravatalozták volna, Rudics Pavle és Kovacsevics Dragutin jelennek meg és a Radics-párt nevében részvétüket tolmácsolják. Egy óra tájban koporsóba teszik Pasics holttestét A koporsó kettős, ólom és tölgyfa. A ravatalt a dolgozószobában állítják fel. amelyet gyászdrapériárval vonnak be. A halott feje fölött két lámpa ég, lábánál kedvenc virágai, a fehér szekfü. Pasics fekete redingotban fekszik a ravatalon, álla felkötve. Mikor a holttestet elhelyezik a koporsóban, a család tagjai és a ház barátai ősi szerb szokás szerint sorra odajárulnak hozzá és kezet csókolnak neki. Az ellenzéki blokk vezetői. Korosec, Davidovics és Spaho délután négy órakor érkeztek a halottasházhoz es az ellenzékiI politikusok részvétét fejezték ki Félötkor Pctrovics Nasztáz és Ivunics Momcstlo a független radikálisok nevében, Vukicsevics Veija a Jovanoyics-párt nevében feiezte ki részvétét. * Mlhajlovlcs Dija, a radikális klub alelriöke ezrével kapja az ország minden részéből a táviratokat. Dr. Kralt, a német parlamenti klub nevében levelet intézett Mihaj'ovics injához, amelyben lelkérte, hogy az SHS királyságbeli németség részvétét tolmácsolja a radikális klubnak és kifejezte azt, hagy a kirá yság német polgárai a nagy állumlérfi emlékét tisztelettel megőrzik. Pasics és a Vajdaság Miletics Sziávkó dr., közegészségügyi miniszter, a vajdasági radikálispárt vezére, a következő nyilatkozatot tette Pasics halála alkalmából a Bácsmegyei Napló beogradi szerkesztője előtt: — Pasics politikai tevékenysége kezdetétől fogva mindig a legszorosabb összeköttetést tartotta fenn a Vajdaság politikai tényezőivel. Miletics Szvetozár betegsége után nagyrészt Pasics befolyásának köszönhető, hogy a Vajdaságban megalakult a radikális-párt, amely Pasics Nikola szellemében kezdte meg működéséi. Tomics Jásával való viszonya ismeretes. Tomics az ő tanítványa volt és működésének végéig szoros kontaktusban volt vele. Pasics politikai tevékenységét mindenhova kiterjesztette, ahol szerbek éltek. Egyike volt a leginformáltabb politikusoknak Szerbiában és állandóan tudott a szerblakta vidékeken megindult mozgalmakról. Szerbia, Montenegró, Horvátország, a Vajdaság és Dalmácia szerbjei mindig a legnagyobb reményekkel néztek Pasics felé, érezték, hogy Pasics szeme mindenhová elér. Különösen a Vajdaság hálás neki, mert a háború után a legléltékenyebben vigyázott a vajdasági szerbség érdekeire, nehogy megcsonkítsák azokat a határokat, amelyekre a vajdasági szerbek jo- Bot formáltak. A bánáti szerbség állandóan hozzáfordult, amikor védelmet keresett. A háború után ezek a kötelékek csak' megerősödtek. Az agg politikus állandóan érdeklődött a Vajdaság sorsa iránt és szívesen vállalta a képviselőséget a Szerémségbt-n. Minden a Vajdaságot érintő kérdésben a mi oldalunkon állott és nagy befolyással Igyekezett a Vajdaság bajain segíteni. Az egész Vajdaság szerbsége benne látta az egyesülés és a felszabadulás megtestesítőjét és korlátlan bizalommal és a legmélyebb tisztelettel volt iránta. Radonics .lován dr. Paslcsról A vajdasági származású Radonics Jován dr. képviselő, a parlamenti pénzügyi bizottság elnöke, aki Pasics személyes barátai közé tartozott, szintén nyilatkozott a Bácsmegyei Napló beogradi szerkesztőjének. Radonics azzal kezdte nyilatkozatát, hogy tegnapelőtt volt alkalma utóljára beszélni az ősz pártvezérrel. Ez Pasicsnak a klubban tartott beszéde után volt, amikor Pasics a klub elnöki szobájába vonult vissza. — Látod Jovó — mondta Radonicsnak — meggyógyult am, kipihentem magam és látod, minden rámszakadt. Látod, mennyire jutottunk. Radonics dr. ezután felelevenítette régi emlékeit Pasiccsal kapcsolatban. A hábom eleién, amikor Radonics a hadügyminiszteriumban, mint főcenzor működött, hirtelen magához hivatta Pasics és a Bánátra nézve kért tőle adatokat — Láttam — mondotta Radonics — hogy akkor Pasics szemei előtt lebegnek az ország ui határai. 1915 novemberében Nisbcn Srbi u Ugarskoj (Szer bek Magyarországon) cim alatt könyvet adtam ki, amelyből sajnos csak néhány kötetet lehetett megmenteni, mert a bolgárok a visszavonulás alkalmával a többit elpusztították. Ez, a könyv nagyon tetszett Pasicsnak. Azóta állandó kontaktusban álltam Paslccsal, akit különben húsz éve ismerek. 1915-ben felmentett a katonai szolgálat alól és maga mellé osztott be. Egyszer a háború alatt elmentem Nisbe. Odaérkezve, a főispánt hivatalba mentem, ott találtam Pasicsot Pacsu Lázár társaságában. Akkor azt mondotta, hogy menjek Bu karestbe és ott a bánáti szerbség helyzetéről készítsek egy memorandumot a nagyhatalmakhoz. Mielőtt elutaztam Bukarestbe, újból felkerestem őt. Ek kor is a főispáni hivatalban találtam meg nagyobb társaságban. Megkérdeztem tőle, hogyan képzeli el az állam uj határait. Pasics nagy vonalzót vett elő és a főispán] hivatalban levő térképen kőriilrajzolta körülbelül a mai országhatárokat. Ö úgy képzelte el. hogy a mai Vajdaságon kívül az ország nyugati határa Klagenfurtnál, a keleti Krassószörény vármegyénél lesz. Pacsu kedélyesen azt kérdezte Pasicstól: — Oráccal mit csinálunk? — Ez már sok lesz Lázó — mondotta Pasics. — Te azonban ne félj, a te Csurogod a mi államunkban lesz. — Pasics állandóan érdeklődött a bánáti kérdések iránt és a bánáti eseményeket mindig különös figyelemmel kísérte. A szerb katonaság katasztró-Pasícs a békekonferencián — A párisi békekonferencián a szerb delegáció tagjai Pasics, Vesinics és T rutfibics voltak és amikor a jugoszlávrornán függő kérdések kerültek napirendre, a békekonferencia tagjai: Wilson. Lloyd George, Clemenceau, Orlando és a japán nagykövet egy órás késéssel érkeztek a tanácsterembe. Vesznics. akinek először kellett a konferencián felszólalnia, még egyszer fel akarta olvasni argumentumait Pasicsnak, aki azonban igy szólt: — Hagyd ezt. Különben se beszélj te elsőnek. Hadd mondják el a románok a magukét, legalább tudni lógjuk, mit válaszoljunk rá. Pastes és a magyarok — A magyarokról — folytatta ezután Radonics — mindig úgy beszélt Pasics, mint vitéz nemzetről. Amikor a radikális-párt első magyar szervezetei megalakultak, Pasics hangsúlyozta, hogy szereti a magyar népet, mert hazaszereíő és a szerbek sokat tanulhatnak tőle az agrik uhura terén. — A magyar népet — mondotta egyszer — épugy kell politikailag nevelni, mint a szerbeket, mert ők is, mint a vajdasági szerbek, egész más rendszer alatt éltek Ungarskában. — Jól ismerte Pasics a magyar politika történetét, különösen a negyvennyolcas eseményeket és sokat és szívesen beszélt Deák Ferencről, a kit nagy magyar államférflunak tartott. A háború előtt is többször hangsúlyozta, hogy a vajdasági szerbeknek a magyarokkal egyenlő politikát kell folytattok, mert a Habsburgok által egyformán el vannak nyomva. Épen ezért helyeselte a Justh-pártnak a szerb radikálisokkal kötött politikai megegyezését. — Ami az agrárreformot illeti, erről is sokat beszéltem vele és ő is helyeselte azt az állásomat, hogy a földosztásban nemcsak a szldvoknak kell részesülni. Aki jó állampolgár— mondotta — és viseli az állam terheit, annak részesülnie kell az állam által nyújtott kedvezményekben is. Amikor egyszer a topolai járásból panaszkodni jöttek hozzá, hogy a nagybirtok kisajátítása folyfája után engem a párisi szerb követségre osztottak bt, mini a Vajdaság és különösen a Bánát szakértőjét. A békeszerződés előtt Pasics megmondotta nekem, hogy milyen eredményeket vár. Nagyon értett hozzá, hogy az egyes munkák elvégzésére a megfelelő erőket válassza ki Nekem az volt a feladatom, hogy a Vajdaságról adatokat gyűjtsék, amely munkám Horvátország és Szerbek Magyarországon című írancia könyvemben megjelent. Ugyanekkor megtudtam, hogy Pasics még öt embert megbízott ezzel és amikor ezen szemrehányást tettem neki, ezt válaszolta: — Tudod, az emberek nagyon lusták és azért bíztalak meg téged is. — Egv napon, a háború befejezése előtt felkeresett, hogy a Vajdaság felől értekezzen velem. Adatokat kért. Azt mondotta, hogy magyar irodalmi müvekből kell merítenem az adatokat. Mivel ezeket Parisban nem volt lehetséges beszerezni, ezért Londonba mentem, aliol tiz hónapig dolgoztam az ottani könyvtárakban. — Pasics mindent jól meggondolt. Terveit alaposan és jó előre kidolgozta és azokat senkinek sem árulta el. A részletek kidolgozását pedig jól kiválasztott emberekre bizta. Radonics ezután egy érdekes élményét elevenítette fel. A béketárgyalások idején, amikor első ízben jelent meg a szerb delegáció a nagyhatalmak ötös tanácsa előtt, hogy a románokkal a bánáti kérdést letárgyalják, Pasics magához kérette Radontcsot és délután háromtól este nyolc óráig dolgozott vele dolgozószobájában Ekkor a titkára jelentette, hogy a vacsora tálalva van. Pastes hidegen végigmérte titkárát és egy szót sem szólt. Azután megszakítás és vacsora nélkül éjiéli tizenkét óráig dolgozott Radoniccsal együtt. tán kenyér nélkül maradtak. Pasics igy szólt: — Van nekünk egy Metóhiánk, talán jó volna, ha odamennének, ott földet kapnának és a nép legalább tanulhatna tőlük földet művelni. Pasics Miklós azt üzente... — Egy alkalommal — mondotta Radonics — tanúja voltam annak, hogy egy topoiai korcsmában mulató magyarok tamburazene mellett a Kossuth-nótát énekelték ezzel a szöveggel: Pasics Miklós azt üzente. Amikor ezt elmondtam Pasicsnak. jóízűen nevetett és láthatóan igen kellemesen érintette ez az epizód. «Legyetek lojális állampolgárok».« — Pasics a vajdasági szerbekkel egész politikai karriérje alatt szoros kontaktust tartott fenn. A nagyszerb politika képviselője volt, de minden ui eszmét szeretett beleilleszteni felfogásába. A háború előtti időkben Pasics állandó összeköttetésben állott a vajdasági szerbekkel, de mindig azt tanácsolta nekik. Hogy legyenek lojális állampolgárok és ne keveredjenek bele semmiféle forradalmi vagy hasonló mozgalomba. Szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy mint szerb államiérfiunak nincs joga beleavatkozni idegen állam belügyeibe. Ezzel szemben annál inkább fáradozott a kulturális kapcsolatok kiépítésén. Helyeselte a radikális-párt harcát az egyházi autonómiáért a Vajdaságban és azt tahácsolta, hogy a szerb népet az egyházközségek keretében szervezzék meg. Horvátországban is - érezhető volt Pasics befolyása és a szerb-horvát koalíció megteremtésén ö és Protics SztojáD sokat fáradoztak. Pasics élete Pastes Nikola 1845 december 19-én (görögkeleti naptár szerint december 6-án) született Zajecsarban. Az elemi iskolát szülővárosában végezte és aztán Kragujevacra került a gimnáziumba. 1866-ban érettségizett s aztán a beogradi főiskolára került, hogy két év múlva, mint állami ösztöndíjas Zürichben a . műegyetemet hallgathassa. Abban az időben, amikor Pasics Zürichbe
