Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-11 / 339. szám
1926. december 11 3. öldal BACSMEGYEI napló került, erősen terjedni kezdett az egyetemi ifjúság körében a szocialista mozgalom s különösen az orosz diákok között akad az uj tannak sok hive. Pasics csakhamar megbarátkozott az orosz forradalmárokkal, akik nagy hatást gyakoroltak rá. Ugyanakkor nagyobb mozgalom indult meg Európa elnyomott népeinek, különösen a balkáni népek felszabadítása és egyesítése érdekében. Ehhez is csatlakozott Pasics. Bolgár, görög és román forradalmárok ekkor alapították a »Balkán köztársaságok szövetségét«, melynek célja a balkáni népeknek Törökország uralma alól való felszabadítása volt. Pasicsot, mint szerbet, szintén beválasztották a szervező-bizottságba és ő élénk részt is vett a mozgalomban. Pasics alapította w szerb szocialista klubot is és az uj társadalmi rend propagálása mellett főképpen a szerbek felszabadításáért való küzdelmet igyekezett megszervezni. 1873-ban befejezte tanulmányait, mérnöki oklevelet nyert és visszatért Szerbiába, ahol állást kapott az építésügyi minisztériumban. Pasics tervezte az első szerbiai vasutat is. Mivel azonban Pasics továbbra is megmaradt a forradalmi diákság vezérének, ellentétbe jutott az uralmon levő politikusokkal s ezért egy év után elbocsátották az állam szolgálatából. Azóta teljesen a politikának élt. Akkortájt Szerbiában, különösen a fiatalabb generáció körében nagy elégedetlenség : uralkodott a teljesen reakcionárius al- ! kotmány miatt, melyet még Obrenovics \ Mihály fejedelem adott az országnak. I Ebben a küzdelemben a kis ország népe két táborra oszlott: a haladó liberális és a radikális-pártra. Pasics a radikálisokhoz csatlakozott, akiket akkor Markovics Szvetozár és Todorovics Pera vezetett. A radikálisok főkövetelései szocialista jellegű széleskörű szabadságjogok és széleskörű autonómia voltak. Ez a radikális mozgalom mind élesebb ellentétbe került az Obrenovics dinasztiával. ami Mihály király lemondására vezetett. A radikálisok első nagyobbszabásu üldöztetése 1875-ben kezdődött, amikor a párt vezetőinek külföldre kelleti j menekülniök. Ennek a küzdelemnek a folyamán került Pasics a párt főbizottságába s 1878-ban választották meg Pasicsot először képviselőnek szülővárosában, Zajecsaron. Állandó harc, de állandó siker és dicsőség volt azóta Pasics életpályája. A radikálisok és az Obrenovics-dinasztia közötti harc mind élesebb méreteket öl- ! tött és 1883-ban érte el tetőfokát a zajé- i csari felkelésben. Pasics maga is élére I akart állni a szülővárosában kitört mozgalomnak, de nem érhetett idejekorán haza s ezért Ausztria-Magyarországból, majd később Romániából és Bulgáriából vezette a felkelést. A kormány azonban nem tréfált, kihirdette a statáriumot, rövid utón kivégeqtetett tiz radikális vezért és halálra Ítélte Todorovics Perat, akinek azonban Milán király később megkegyelmezett. Pasicsot is halálraitélték. in contumaciam hozott ítélettel. A szerb-bolgár háború után kissé j mérsékeltebb politikai rezsim került ; uralomra Szerbiában és Milán is kibé- ! kiilt a radikálisokkal. Pasics is kegyet' met kapott és 1890-ben visszatérhetett Szerbiába, ahol megválasztották a szkupstina elnökévé. 1904-től 1908-ig tagja volt minden kormánynak miniszterelnöki vagy külügyminiszteri minőségben. Külpolitikájának vezérelve mindig az összes délszlávok egyesítése volt, ami pedig csak két nagyhatalom, Törökország és az osztrák-magyar monarchia bukásával volt elérhető. Ezt is megérte Pasics. Az első Balkán-háború kitörésekor 1912-ben miniszterelnök volt Pasics s az maradt a világháború végéig, ü irta alá Trumbics Anteval a hires korfui paktumot ás, amely alapvető okmánya az egyesült Jugoszláviának. A párisi béketárgyalásokon ő volt Jugoszlávia első delegátusa és 1920 óta, kis megszakításokkal mostanáig ismét miniszterelnöke volt az SHS királyságnak. Legutolsó, úgyszólván jubiláns mestermüve a horvát parasztpárttal kötött megegyezés volt. össrven tizenhét Ízben volt Pasics az ország miniszterelnöke. Barátok és ellenfelek Pasicsról Davidovics Ljuba Pasics haláláról a következőképpen nyilatkozott: — Ifjú korban jóbarát, később ellenfél, de soha nem ellenség. Pasics kétségtelenül szerette népét és országát, állandó törekvése az volt, hogy a kis Szerbiából nagy államot alkosson. Spaho Mehmed ezeket mondotta: — Az impressziók oly óriásiak, hogy alig találok szavakat. En a politikai életbe csak az egyesülés után kapcsolódtam be. Az ő működésének nagyrésze pedig az egyesülés előtti időre esik. Az uj S. H. S. királyság körüli érdemei óriásiak. Az utolsó szó Pasicsról kétségtelen a történelemé. Uzunovics miniszterelnök ezeket mondotta: — Pasics Nikola halála nemcsak a radikális pártnak, hanem az egész országnak óriási vesztesége. A legnehezebb pillanatokban hagyott itt bennünket, olyan súlyos időben, amilyen még az egyesülés óta nem volt.- Elmúlásával pótolhatatlan veszteség ért bennünket. A horvát lapok Pasicsról Zagrebí’ó’ jelentik: Pasics halálának hire pénteken reggel kilenckor érkezett Zagrebba. ahol villámgyorson elterjedt. A délelőtti lapok különkiadásban számoltak be a tragikus eseményről, míg a délutáni lapok részletes nekrológot közölnek. A legtöbb lap rendkívül éles hangon parentálja el Pasics Nikolát, igy többek közt a Hrvat, azonkívül a független demokrata-párti Rjecs, amely azt írja, hogy Pasics elhunyta következtében szét fog bomlani az egész radikálispárt. Pasics halálának hatása a politikai válságra Pasics halála a politikai helyzetben gyökeres változást jelenthet. A haláleset miatt azi udvarnál Davidovics Ljuba pénteki kihallgatásával egyelőre befejeződtek a kihallgatások s azok a temetés ufánig szüneteinek. A kombinációk ennek ellenére megindultuk a kormány jövendő összetételére vonatkozólag. Általában az a vé'emény, hogy egyelőre sikerül a rad ikális párt egységét megőrizni s rövidesen olyan kormányt alakítani amely a parlament többségének támogatására számíthat. A diplomáciai kar részvéte Az orvosok félhétkor lettek készen Pasics holttestének bebalzsamozásával. A balzsamozás alatt és után a részvétlátogatók százai jelentek meg a gyászháznál. A diplomáciai kar valamennyi tágja részvétét fejezte ki, Grenard francia követ a köztársasági elnök részvétét hosszú, meleghangú levélben közölte a gyászoló családdal. Vasárnap less a temetés Pasics temetésének időpontját, vasa map déie'ött kilenc órára állapították meg A temetés a székesegyházból történik ahova szombaton szállítják át a ho .te tel. 'Szombaton és Vasárnap Bcogi d né-ét kibocsátják a ravatalhoz. A beogradi virágüzletekben ezer és ezer s ámra rendelik a koszorúkat, úgyhogy Pasics vasárnapi temetése a legimpozánsabbnak Ígérkezik. Az ország minden részéből küldöttségek vesznek részt a temetésen. Szarajevó város bejelentette, hogy elindult szerbekből, borvá’okból. muzulmánokból és zsidókból álló nagyobb küldöttség és egy ifjú ági csapat, hogy résztvegyen a temetésen. Pénteken délután a radikális-párt főbizottsága ülést tartott, amelyben résztvett a táviratilag Beogradba hivott Szanojevics Áca is, a, főbizottság .ak elnöke. A főbizottság a temetés és az országos gyász szervezésének kérdésével foglalkozott és elhatározta, hogy a kormány által kikiildendö országos bizottsággá! együtt működik. A temetésre rendkívül sok szónok jelentkezett, a szónokok névsora még nincs megállapítva, eddig mintegy harmincán vannak, akikre számítani kell. A főbizottság elhatározta, hogy a szónoklatok számát lehetőleg redukálni fogja, de közvetlenül a temetés után Pasics-emlékalbumot ad ki, amelybe a temetésen el nem mondott beszédeket is felveszi. A temetés a székesegyházból történik aaol Dimitrije pátriárka tartja a gyászbeszédet. Lesz beszéd a templomban, a templom előtt és a menetközben is kétségtelenül beszélni fognak a parlament elnöke, a miniszterelnök, Iíkovics Momcsilo, a radikális-párt főtitkára, a helyi szervezetek egy küldöttje és a tartományok egy-egy képviselője. Az eddigi megállapodások szerint a Vajdaság nevében dr. Radonics Jovan búcsúzik el Pasicstól. A temetés országos szervezése tekintetében azt határozta, hogy a kerületi bizottságokat és járási szervezeteket felkérik, hogy a temetésen képvisel.essék magukat és hogy a saját körzetükben gyászistentiszteleteket és íyásziinnepélyt tartsanak Ember, aki korszak volt 1891-ben lett Pasics először miniszterelnök, 1893-ban pedig pétervárí követ. Oroszországba azzal a misszióval ment. hogy megteremtse a két állam közt a közeledést és hogy hiztosifsa a hatalmas orosz birodalom támogatását Szerbia részére a Habsburgok esetleges támadása esetére. Közben azonban ismét felujult a radikálisok és az Obrouovicsok közötti harc. 1893-ban Milán király lemondott, tizenhét éves fia ped'g az erőszak uralmát vezette be Szerbiában. Amikor 1899- ben Milán exkirály ellen merényletet követtek el, Pasicsot öt évi börtönre Ítélték, a cár közbenjárására azonban megkegyelmeztek neki. Pasics ekkor külföldre ment és csak 1903-ban az Obrenovicsok bukása után tért haza, amikor már 1. Karagyorgyevics Péter volt az uralkodó. Most kezdődött államférfim pályafutásának legeredményesebb szakasza. Budapestről jelentik: Pasics halálhíre Budapesten a váratlan nagy szenzáció erejével hatott. A választások folytán a belföldi híranyaggal túlzsúfolt sajtó hasábokon át foglalkozik a váratlan ese-' ménnyel és a magyar lapoknak csaknem egyöntetű »7. a megállapítása, hogy Pastes halála beláthatatlan politikai következményekkel fog járni Jugoszláviában. A délutáni és esti lapok részletesen fogla’hv.nak Pasics politikai jelentőségével és kivétel nélkül megállapítják, hogy Paries a Balkán egyik legkiválóbb politikusa és diplomatája hazájának pedig legnagyobb államié, Ha volt. Az Az Est első oldalán közli beogradi tudósítójának részletes jelentését Pasics haláláról, majd méltatva Pasics államférfiúi jelentőségét, a következőket írja: — Pasics Nikola a Balkán leghatalmasabb és legviharosabb életű politikusai közé tartozik. Ember, aki korszak volt és alakja éppen két korszak közi, a béke és háború keresztutján rajzolódik le a legélesebben Európa elsötétült láthatárában. Útja hullámvonalban vezet a zürichi műegyetemtől, a börtöntől, a beogradi polgármesteri hivatalon, a pétervári követségen és megint egy összeesküvésen, egy elitéltetésen és egy emigráción keresztül a szerb miniszterelnöki székig, amely általa lett Jugoszlávia miniszterelnöki pozíciójává. Szerencsecsillaga igazán 1900-ban emelke-( dik fel, amikor miniszterelnök lett. ö j fordította meg a szerb külpolitika irá-i nyát Oroszország felé. Azóta valósággal a gépházában volt az egész diplomáciának, sőt voltak pillanatok, hogy ö volt a/ áramkapcsolója az egész európai i politikának. A nyugateurópai politikus simasága furcsán keresztülszövődött benne a régi Balkán-politikus fenomenális ravasz, sagával, kíméletlenségével és energiája vai. Amióta hazája a Balkán-háboru után megerősödött, még élesebb a politikája a kettős monarchia ellen. Azokban a percekben, amikor a monarchia ultimátumáról döntöttek Beogradban, szinte világok és civilizációk sorsa volt a kis Szerbia miniszterelnökének kezében. Megindult a háború és Pasics a katasztrófában mutatkozott a legerősebbnek. A központi hatalmak katasztrófája után megvalósult a szerbek, horvátok és szlovének királysága és Pasicsot a jugoszláv egység Bismarckjaként és Cavourjaként ünnepük. A kormánypárti »Esti Újság« a következőket írja Pasics halálával kapcsolatban: — Vele nemcsak Jugoszláviának, hanem az egész Balkánnak legkiválóbb államférfia távozik abba a birodalomba, ahol megszűnik minden politizálás, diplomatizálás és intrika szövése, ami Pasicsnak mind nélkülözhetetlen életeleme volt. Nagyrésze volt a főleg Magyarország ellen irányuló kisantant megalakításában. Hivei a Balkán Bismarckjának nevezték, ez talán túlzás de kétségtelen, hogy Szerbiának még nem volt nagyobb ál’amiérfia, mint ez az eszközeiben egyáltalában nem válogató politikus. A szélső jobboldali »Uj Nemzedék«, a fajvédők lapja, a többek között a következőket irja: — Pasics kifürkészhetetlen egyéniség volt, soha el nem árulta magát és soha fel nem tárta belsejét. Meg voltak benne a Balkán-politikus vonásai, de viszont gazdag volt olyan vonatkozásokban, amelyek Európa tüneményesen nagy áHamférflujává tették. Az Esti Kurír a következőket irja: — Ugyanolyan szorosan és szétválaszthatatlanul összenőtt az utóbbi évtizedek világtörténetével, mint a nagyhatalmak vezető politikusai a Uyod Georgok, a Clemenccauk és a Wilsonok. Nemcsak azért, mert annak az országnak volt a miniszterelnöke, amelynek az osztrák-magyar monarchiával támadt konfliktusából a világháború kirobhant, hanem mert ez a fantasztikus szívóssága, energikus, szinte rajongóan agilis és másrészt óvatosan ravasz politikai zseni a maga egyéni kvalitásaival olyan döntő befolyást gyakorolt a huszadik század történetének folyására, mint a nagy birodalmak politikusai is kevesen. Pasicsot a történelem könyveiben, amelyekbe kemény ököllel törte be magát, nem lehet beosztani kész rubrikákba, Pasics: Pasics volt. Megteremtője és szinte heroikussá nőtt szimbóluma annak a Balkánnak, amely száz év óta lassankint visszanyerve függetlenségét, gyújtópontjává, súlyos és problematikus tényezőjévé nőtt az európai politikának. Konok és kérlelhetetlen ellenségünk volt és mégis halálával zászlót keli hajtani előtte, mert Pasics az utolsó száz év politikájának egyik legnagyobb és legromantikusabb alakja. Minden hibája mellett voltak nagy erényei: törhetetlenül hitt és eredményeket tudott elérni. Pasics nélkül talán másként alakult volna a Balkán és másképen íródott volna az utolsó évek történelme. A kormány félhivatalos lapja, a 8 Órai Újság Pasics életrajzának ismertetése után a következő két mondatban méltatja Pasicsot: — Pasics ravasz, józan és tanult államférfi volt, egyike ama, kevés balkáni politikusoknak, akiket nyugaton is ismertek és nagyrabecsültek. Halála pótolhatatlan vesztesége Jugoszláviának.
