Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-28 / 327. szám
1 920. november 28.___________.________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal. Belépve a zárkába, a gárdahadnagy is, meg én is ’>Zdravstviijte«-\e 1, a szokásos orosz köszöntéssel üdvözöltük az oítlevőket. Ezután, az ajtóban egy- pillanatra megálltam és körülnéztem. Helyet kerestem magamnak. Mindjárt a második hely az ajtó mellett üres volt. A holmimat ide leraktam és leültem. Ugyanezen idő alatt, tőlem valamivel távolabb, a zárka másik felében, a gárdahadnagy is elhelyezkedett. Jobboldali szomszédom egy alig 18— 20. évesnek látszó orosz fiatalember volt. Egészen gyermek volt még. Az álla is alig pelyhedzett. Amint, .csakhamar megtudtam, praporcsik — zászlós — volt a fehér hadseregben. Amikor mellé letelepedtem, felállt, udvariasan meghajtotta .magát és. bemutatkozott. Le sem Írhatom, mennyire sajnáltam ezt a szegény fiatal embert. Már épen hét hónapja ült a börtönben, de kihallgatva eddig még nem volt. A baloldali szomszédom egy 26—28 éves lengyel főhadnagy volt. Megmondta a neyét és perfekt németséggel a rangom iránt érdeklődött. Azt, hogy az osztrák vagy a magyar hadseregnek vagyok tagja, azt az egyenruhámról’ látja, csak a rangfokozatomat nem tudja megállapítani. A vörösuralöm alatt ugyanig se aranyzsinórokat, se pedig a rendfokozati jelvényeket — a csillago-, kát — nem viselhettük. Megmondtam, hogy ki vagyok. Megmondtam, hogy* huszárkapitány vagyok s hogy a csekából kerültem ide. Hogy miért, azt magam sem tudom. Erre ő is, elbeszélte részletesen az éiethistóriáját. Főhadnagy volt az osztrák-magyar hadseregben. Mint lengyel nemzetiségűt, később a lengyel légióba sorozták. Ott kellett neki hagyni a fogolytábort és újra fegyvert fogni, ö- is a fehérhadseregben harcolt mindaddig, amig szét nem verték azt. Ekkor fogságba került. A vörösök fogságába, akik mindjárt az első napokban börtönbe zárták. Azóta itt ül és szenved. A nagy járvány idején ő is megkapta a kiütéses tífuszt. Negyven fokos lázzal ieküdtr;a céllá padlóján- Máshol, nem. volt. hely.- A abörtöJikórháza zsúfolva volt, a'zárkák.is -tele voltak betegekkel. Akinek nem' jutott hely a priccsen, az a pries alatt feküdt, vagy a cella közepén — a földön. Rengeteg ember elpusztult. Szerencsétlenségére ő felgyógyult. S most mi. haszna van belőle? Az ö sorsa is csak az lesz, ami a többi lengyel tiszté. Egy szép napon élvezetik és agyonlövik. Ezután csakhamar a cella többi lakójával is megismerkedtem. Egyik a másik után jött hozzám. . Mindegyiknek volt valami kérdezni, vagy mondani valója. A velem szemben lévő priccsen, a cella másik oldalán, két lengyel százados feküdt a puszta deszkán. Még csak egy köpenyük sem volt, amit maguk alá rakhattak volna. Ök is *Kölcsák hadseregéből kerültek ide. Rörtönből-börtön- j be cipelték őket, amig végre ide hozták. | Mind" a kettő sovány, vézna, sápadt, be- j tegcs ember. Csak csont és bőr. Már! csak hálni jár béléjük a lélük. Be nem j áll á szájuk a köhögéstől. Az egyiknek1 lábbelije sincs. Cipő helyett, piszkos rongydarabokba. van belecsavargatva a| lába. Mellettünk egy orosz generális feküdt. ( Perm városának katonai parancsnoka i akinek a felesége is le van tartóztatva. Itt 'ül ő is velünk, nem messze tőlünk, a börtön női osztályában. A generális szomszédja egy szibériai zsidó kereskedő. Sziiberstein-nek hívják. Csalás miatt került a börtönbe. Egész cellánknak ez a legkellemetlenebb lakója. Éjjel-nappal sóhajtozik és hangosan sir. Egy pillanat nyugtunk nincs tőle. Formálisan idegbeteggé tett mindannyiunkat. Több intelligens ember nem volt a cellában. De volt vagy 25—28 muzsik. Orosz paraszt. Akik az ő furcsa szokásaikkal és különös modorukkal nagyon elkeserítettek. . Igen kellemetlen lakótársak voltak. Le sem tudom írni, el sem tudom mondani, milyen nehezére esik egy európai embernek ezekkel az alacsony műveltségű és ápolátlari testű szibérijákokkal hosszabb időt eltölteni és ÜtekPABßal V#, SgflttJgnat. leg» alább nagyon sokat szenvedtem tőlük. Természetesen nem csak politikai bűnösök ültek a cellánkban. Volt ott minden fajta ember. A rablógyilkostól a pénzhamisítóig. Az első éjjel nagyon rosszul aludtam. A Szememet nem tudtam lehunyni. A priccsektele voltak bolhával, poloskával, de főleg ruhatetvekkel. Ezek a bestiák egész éjjel marcangoltak. Majd megettek. . Egy pillanat nem sok, de annyi nyugtom sem .volt tőlük. Kétségbe voltam esve. Az egész testem égett. Majd. megörültem. Nem tudtam már mit csináljak, mihez . kezdjek. Lehetetlenség volt ellenük védekezni. Úgy láttám, társaim sem igen tudtak aludni. Legalább az intelligens emberek nem. A sok szibériai muzsik persze fel sem vette. Az ő bőrük már edzve volt az ilyesmihez. Hiszen otthon is csak piszokban és tetvek közt éltek. A generális sem aludt. Egész éjjel még csak le sem feküdt. Felhúzott lábakkal törökösen ült a priccsen. Folyton kereszteket hányt magára, imádkozott és hangosan sóhajtozott, ő már tudta, hogy mi sors vár reá. Tudta, hogy legfeljebb napok kérdésé lehet már csak és végeznek vele. Valahányszor a zár csikorgóit, mindig összerezzent. Azt hitte, hogy érte jönnek. A ‘lengyelek is nyugtalanul forgolódtak a priccsen. Sorsukkal ők is tisztában lehettek már. Szilberstein sem aludt. Egész éjjel sóhajtozott, sirt és jajgatott. Úgy, hogy még ázokat sem hagyta aludni, akik a poloskáktól és tetvektől talán tudtak volna. DEBRECZEN JÓZSEF KÉT BAL A t * sápadt bus balkezed, cikk-ca' kos k k erek folyóiát, ha ászt dón kopogsz a halk neszedi kis gijürüd két kerek betűjét az A-betüt s a kerek J-t, a te sá adt bus balkezed megcsókolom, mint egy ereklyét Te arcodon húsz éved púderét, zekéd a barnaszin si ont, a mosolyod lepergő berkenyét s melybe-rcgimódi másni font póézist re ement hajad. A sóhajod, teásfind sába hullát, tornáctok oszlopán torrázó árnyad; ha holdudvart nézegni várjad este nyugvását, ábránd hintáját. A te sápadt bus balkezed, melq futva visz az éjjel éterén, mint félegykor utolsó villamos, oly bágyadt, tiszta, csendes illatos. Megcsókolom a te bus balkezed míg félve érzek fejemre hullni,, , egy másikat, .' egy suli/ös; sújtó, másik balkezet.. Jean Cocteau aforizmáiból , A.francia irodalom enfant térrible-je 1918ban irta a Le.coq et l'Arteqain (A kakas és a harlekin) cimü könyvét, a mely egy csomó szellemes aforizmában szórja szerte ötleteit zenéről, irodalomról, művészetről, színházról, szerzőkről és közönségről. A háború utolsó hónapjaiban. keletkezett az aperszüknek ez a sorozata és itt-ott meglátszik rajta, hogy Cocteau nincs túlságosan elragadtatva a német szellemtől, talán ez is az oka annak, hegy, ezek az írásai edütg nem kerültek el a magyar olvasók elé. Azóta Cocteau irt egy sereg verset, szin! darabot • («Az Eiífel-torony lakodalmas népe« bizarr,, öadaisztikus darab), r.egéj nyékét (amelyek közül a »Gránd écart« A párisi fin címmel magyarul is megjelent) és minden Írásában friss, eredeti, merész és fölényes az örök' cinizmus filozófiájának üj lendületével. Néhány más kritikai és vitatkozó munkájával együtt most adta ki újra. Le rappel a l'ordre (Rendreutasítás) gyűjtőcímmel A kakas és a harlekin-t, amelyből alább a Bácsmcgyei Napló közöl először'magyar nyelven részleteket: A* Fiatalembernek nem muszáj biztos értékeket vásárolnia. At A tapintat a szemtelenségben — az óvatos duhajság — annyi mint: tudni, meddig lehet nagyon meszire menni. At Otthoni fontos müveink mindegyike mögött egy ház, egy lámpa, egy leves, tűz, bor és pipák vannak. At Hogyan énekel a fiilemile? Rosszul. At Az igazság túlságosan meztelen; nem izgatja az embereket • * Valamely érzelgős skrupulus megjitadálaPA bennünket ,hogjr Ja* mondjuk a teljes igazságot és csinál belőle Vénuszt, aki ujjával eltakarja a nemiséget. Különben az igazság ujjai mutatja a nemiségét. At A forrás csaknem mindig kifogásolja a folyó útirányát. t At Á gyorsáruként feladott ló gyorsasága item számit. At Egy művész nem ugrik, ez csak időveszteséget jelentene, mert akkor újra meg keil tennie ugyanezt a lépést viszsZafelé'. At Élő embernek és posthumus művésznek kell lenni. At A iegkegyétlenebb dráma, ami egy költőt érhet az, ha félreértésből arat hódolatot. * Érzékszervek. A fül kárhoztat bizonyos zenéket, de azért elviseli, vigyük át ezeket az orr hatáskörébe és — futni fogunk. At Egy költőnek mindig túlságosan sok I szó van a szótárában, a festőnek túlságosan sok szin a palettáján, a zenésznek túlságosan sok kotta van a zongoráján. At Előbb le kell ülni s csak azután lehet gondolkozni. At Ez az axióma ne szolgáljon mentségül az ülök számára. Az igazi művész mindig mozgásban van. At Az alkotó szükségképen egy férfit és egy nőt foglal magában és ez a nő csaknem mindig elviselheletlen. At A szobrászat kétségtelenül egyike 3 lepekjntélyesebJ) művészeteknek ,Elös. szőr is: ez az egyedüli művészi munka, amely arra kötelez bennünket, hogy forogjunk körülötte. At Faasztalnál dolgozom, faszéken és fatollszárral s ez az ami nem akadálya annak, hogy bizonyos mértékig felelős legyek a csillagok járásáért. At Az álmodozó mindig rossz költő. At A halottak szemét gyengéden csukjuk le; ugyanilyen gyengéden kell kinyitni az élők szemét. At Londonban előadják Wagnert; Párisban titkon sajnálják Wagnert. At Nietzsche iszonyodott bizonyos es-éktől, például Goethe és Schiller, vagy ami még rosszabb, Schiller és Goethe. Mit szólna, ha látná a Nietzsche és Wagner, sőt... Wagner és Nietzsohe kultusz terjedését! At Szókratész mondotta: »Ki ez az ember, aki úgy eszi a kenyeret, mintha az lakomái fogás volna és a lakomat fogást, mintha az kenyér volna?« Felelet: A zenerajongó német At Elég a felhőkből, a hulámokból, az akváriumokból, a vizisellőkből és az uj illataiból; nekünk egy eföldi zene, egy mindennapi zene kell. At A művészetben van hasznos és haszontalan. A közönség nagyrésze ezt nem érzi, mert a művészedet szórakozásnak nézi. At Publikumok. — Azok, akik védik a mát, felhasználva a tegnapot és elöresejtik a holnapot (1 percent). Akik védik a mát, rombolva a tegnapot és akik tagadni fogják a holnapot (4percent). Akik tagadják a mát, hogy megvédjék a tegnapot, az ő holnapjukat (10 percent. Akik azt képzelik, hogy a ma egy tévedés és holnaputánra adnak randevút (12 percent.) Azok a tegnapelőttiek, akik elfogadják a tegnapot, annak bizonyítására, hogy a ma túllépi a megengedett határokat (20 percent.) Akik még nem értették meg, hogy a művészet folytonos és úgy képzelik, hogy a művészet megállt tegnap és talán újrakezdődik holnap (60 percent.) At Akik nem vesznek tudomásul se tegnapelöttöt, se tegnapot, se mát (100 percent.) * Az emberek nem ócsárolnak egy korszakot, hanem boldogoknak érzik magukat, hogy nem voltak benne. At Debussy franciául muzsikált, de orosz pedált használt. At Bizonyos frivol magatartásról. Ha misszionáriusi hivatást érzesz magadban, ne dugd le a fejed, m)int a strucmadár, hanem indulj a négerek közé és töltsd meg zsebeidet bóviiáruval. At Sok csodát követeinek tőlünk; én már felettébb szerencsésnek tartom magain, ha egy vakot képessé tettem a hallásra. J*3&£ss!sm
