Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-04 / 303. szám
12 OLDAL » ÁRA 1'/, DINAR Postarina u gotovom piacénál BÁCSMEGYEI NAPLÓ XXVI!. évfolyam Szubotica, 192a CSÜTÖRTÖK november 4. 303. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délhsa _ Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 o.izetési ár negyedévre x65 d.l. Kiadóhivatal: Subolica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) Kell-e külön párt? Irta: Prokopy Imre Nagy érdeklődéssel olvastam a Bácsmegyei Napló »Külön párt?« cimü cikkét, noha fejtegetéseivel nem tudok mindenben egyetérteni. Alaptételét, mely szerint legális követeléseink teljesítésével menten megszünhetik a magyarság külön politikai szervezete, a magyar párt le'gexponáltabb tagjai is aláírhatják, azzal a megszorítással, hogy ezt a teljesítést a jogoknak intézményes biztosításával kell alátámasztani. A felfogásbeli különbség abban van, hogy a cikk egyáltalán nem domborítja ki a magyar párt fenntartásának kikerülhetetlen szükségességét, legalább is jogos kívánságaink realizálásáig s hogy a magyarság egyezkedési hajlandóságát olyan kivételekkel kiséri a pianissimótól a crescendón át egész a fortissimóig, melyek . könnyen félreértést és zavart kelthetnek intra és extra muros. Nagyon sokan vagyunk, akik nem tesszük a magunkévá azt a kétségtelenül jóhiszemű beállítást, hogy »a magyar pártnak szívesen leszünk dezertőrjei... és kilépünk a magyar pártból, csak teljesítsék araink az ígéreteiket«. Itt nincsenek urak és nincsenek rabszolgák. Csak egy ur van: a törvény és az ezen alapuló jog. És nem hangzatos, megtévesztő ígéretek kegyes beváltásáról van szó, hanem törvényes garanciákról. Csupán Ígéretekre és azok esetleges teljesítésére nem lehet százezrek életsorsát és jövőjét ráépíteni, mert amit a hatalmon levő egyik párt vagy kormány nyújt, azt a kocka fordultával a másik párt vagy kormány kénye-kedve szerint bármikor megvonhatja. Szerintünk tehát a magyar párt önkéntes feloszlásának a kérdése csak abban az esetben válhatik aktuálissá, ha az állam biztonságát miben sem veszélyeztető, sőt annak konszolidációját lényegesen előmozdító legális követeléseinket nem puszta ígéret és ünnepélyes deklarációk formájában, hanem megfelelő jogalkotás keretében teljesitik és jogainkat tételes törvényekkel intézményesen biztosítják. Minekünk ez az Ígéret földje! Tisztában vagyunk azzal, hogy ofláig hosszú és rögös ut vezet, teli szenvedéssel, nehéz megpróbáltatásokkal és kemény harcokkal. De rá kell lépnünk erre az útra, csüggedés és félelem nélkül és férfiasán államink kell a küzdelmeket, ha fajunkat át akarjuk menteni a »béke és nyugalom révébe«. Már régen megírták: »Der Kampf ist der Vater aller Dinge«. A közszabadságok és az emberi jogok ára még mindig harc és szenvedés volt. A vívmányok és eredmények nem repülnek sült galamb módjára az ember szájába. Ezekért küzdeni és verejtékezni kell. Még sohasem volt a jogszerzés útja a »kikötés és ellenszámla« nélküli behódolás és »a csak nagyon őszintén' átérzett, nagyon mélyről felszakadó sóhajjal felszökő kívánságot« alázatosan elrebegő meghunyászkodás. Mindez természetesen nem zárja ki az okos és mindkét félre egyaránt előnyös kompromisszumok lehetőségét, amire a magyar párt úgyszólván már fennállása óta törekszik. Csakhogy mint paktáló félnek is erősnek és egységesnek kell lennünk, mert másként nem lenne értékünk és becsületünk az önérzetes szerb nemzet előtt, mely a saját pártcéljaira esetleg felhasználja a gerinctelen szökevények bérszolgálatait, de megtagad velük minden erkölcsi közösséget. Hogy is lehetne bizalommal azok iránt, akik saját fajtájukat megtagadják és állhatatlanságukban a mindenkori kormány zsoldjába szegődnek? Futó homokra nem lehet szilárd alapot rakni. A magyarság is csak úgy felelhet meg rendeltetésének, ha megtalálja önnönmagát és a benne rejlő szellemi, erkölcsi és anyagi erőket éppen faji tulajdonságai alapján iparkodik uj hazája javára értékesíteni. Nekünk sem ön- és végcél a külön magyar párt. Csak eszköz a cél elérésére. Ez a cél pedig fedi: »a testnek, léleknek és kenyérnek, a keresetnek és foglalkozásnak biztonságát, egyenlő közterhet, az államnyelven történő oktatást, a földreformot, mely nemcsak reformot ad, hanem földet is, a munkának és anyanyelvnek szabadságát« és még egyebet, ami minden öntudatos ember politikai evangéliumához tartozik. Sohasem állítottuk, hogy mindezeket a jogos követeléseket a magyar párt fogja megvalósítani. Mindezt csak az ország többsége és ennek kormánya adhatja meg. A magyar pártnak csak az lehet a feladata és kötelessége, hogy a magyar nép igényeinek és jogainak ébrentartója és szívós szószólója legyen, hogy a faji öntudatot ápolja, a nemzeti kultúra iránti érdeklődést fejlessze, a népet államhüségre és a törvények tiszteletére nevelje, a bajok okát feltárja, a sérelmek orvoslását szorgalmazza. az üldöztetések és igazságtalanságok ellen szót emeljen s végül a gyorsan változó politikai helyzet ügyes kihasználásával a kötelességek hűséges teljesítéséért járó jogok teljességének érvényesítését megkönnyítse és biztosítsa. Ezt a feladatot egyesek — ha még oly kiválók is — vagy más pártok csatlósai nem végezhetik el. Ehhez szervezettség és tömegerő kell. Minden igyekezetünk tehát az legyen, hogy közös akarással és bátor nekilendüléssel mielőbb megadjuk a magyar pártnak a kellő szervezettséget és a nélkülözhetetlen tömegerőt. Arra még gondolni sem lehet, hogy majd akad olyan szerb országos párt, mely a magyar párt helyett vállalja és mindvégig következetesen állja is a mi programunkat, önzetlenül és minden ellenszolgáltatás nélkül. Akik a választások előtt más véleményen voltak és vakon hittek az igézetes szó szentségében, azoknak a sok be nem tartott ígérettől még ma is felkopik az álla. Ma — sajna — még a gravaminális politikánál tartunk. Szüntessék meg séfelmeinket és teljesítsék maradék nélkül,» ha csak fokozatosan is, mindazt, amihez Isten és ember előtt megtámadhatatlan jogunk van és sorra kerülhet a felszámolás kérdése is. Addig azonban vigyázzunk minden szóra, amely különben sem tulerős pozíciónk gyengítésére alkalmasnak látszik s amellyel akaratlanul is azok malmára hajtjuk a vizet, kiknek jóvoltából eddigelé teljesítetlen maradt mindaz, ami a kitűnő cikkírónak is annyira a szivén fekszik. Készenlétben a Pasics-csoport Klubülésen akarják tisztázni a radikális párt belső ellentéteit — Korosee kapandó belépni a kormányba—Trlfkovies Márkó, a parlament elnöke felgyógyult Vita a parlamentben a közlekedésügyi politikáról $ Beogradból jelentik: Minthogy a kormány helyzete elsősorban attól függ, hogy magában a radikális pártban milyen biztos hátvédje van, ezért a politikai világ feszült érdeklődéssel kiséri a radikális klub hangulatát. Kétségtelen, hogy a radikális klubban elég nagyszámú csoport alakult ki, amely nincs megelégedve a kormánynyal és alig várja az alkalmat, hogy felborítsa a jelenlegi helyzetet. Eddig is csak Pasics Nikola várakozási álláspontja tartotta vissza ezt a csopor t a nyílt fellépéstől, a ham gúlát azonban állandóan feszült é; türelmetlenül várják a radikális pártban egy olyan klubü'óctie^ az összehivását, amely módot nyújtana az aktuális politikai kérdések m iit megbeszélésére. Ilyen klubülést a radikális párt mái régen nem tartott és most a radikális képviselők mind határozottabban kezdik követelni, hogy a kormány hallgassa meg a klub véleményét az aktuális politikai kérdésekben. Ebben az irányban a klub alelnöke, Mihajlovics Ilija már napok óta folytat tárgyalásokat egyrészt a klub elnökével, Pasics Nikolával, másrészt Uzunovics miniszterelnökkel és az előjelek szerint kilátás van arra, hogy a legközelebbi napokban összehívják a radikális klub ülését, amely ilyenformán meglehetősen nagy politikai jelentőséget nyer. Trifkovics Márkó, a parlament elnöke újságírók előtt szerdán kijelentette, hogy a radikális klub négy napon belül ülést fog tartani, a klubülés összehívása azonban egyelőre nem történt még meg. Korosee nyilatkozata a szlovén néppárt kormáp^Mtépéséről Ljubljanából jelentik: A Slovenec nyilatkozatot közöl Korosee AntuntóL a szlovén néppárt vezérétől, aki jelenleg Ljubljanában tartózkodik. A nyilatkozatban Korosee kijelenti, hogy a szlovén néppárt a kormányba való belépésről általános és nem kötelező tárgyalásokat folytatott a jelenlegi kormányzópártok vezetőivel. — A politikai helyzet ma olyan, hogy szükség van különböző programokkal biró pártoknak koalícióban való egységesítésére. Koalícióban egyik párt sem várhatja el, hogy programjának összes pontjait végrehajthatja. Kompromisszumra, engedményre van szükség, mert enélkül komoly munka nem lehetséges. A mi programunk a kétkamarás rendszert kívánja: egy nemzetgyűlést és egy szociális-gazdasági alanon összeállított felsőházat. Bár meg vagyunk győződve, hogy a felsőház intézményére a mai gazdasági krízisben különösen nagy szükség volna, mégis nem tudjuk elképzelni, hogy azt megvalósíthatnánk. Mi becsületes párt vagyunk és nem akarjuk sem népünket, sem más pártokat becsapni. Mindig megtartottuk szavunkat. Nem vagyunk összeesküvők, de viszont nem akarunk lakájok sem lenni. A szlovén néppárt kész arra, hogy az ország érdekében belépjen olyan kormánykoalícióba, mely honorálja a szlovén nép minimális kívánságait. Az osztálysorsjáték jövedelmei A pénzügyi bizottság szerdán az osztálysorsjáték helyiségében ülést tartott, amelyen az ósztály sors játék ügykezelését vizsgálták felül. Az ülést Antula osztálysorsjátéki igazgató jelentése vezette be. Az igazgató elmondotta, hogy a háború előtt a szerb osztály sors játék harmincezer sorsjegyet bocsátott ki, amelyből huszonhétezret adtak el. A sorsjáték jövedelme egymillió dinár volt. A háború alatt a sorsjegyek kiadása szünetelt, 1921-ben azonban újra megkezdték s először százezer, később százötvenézer sorsjegyet adtak ki, ez év januárjától kezdve pedig kétszázötvenezer sorsjegyet bocsájtanak ki, amelyből máris elfogyott kétszázhuszonhétezer. Az osztálysorsjáték jövedelmei a különböző években a következőképpen oszlottak meg: 1921-ben négy és félmillió, 22-ben hét millió, 23-ban kilencmillió, 24-ben tizenegy millió, 25-ben tizenhárommillió, 26-ban huszonöt millió dinár, mig 1927-ben valószínűleg negyvenmillió dinár lesz az osztálysorsjáték jövedelme. A kiadások évenként három és félmillió dinárt tesznek ki. A jelentés után nagy vita indult meg, amelyben először Crtkovics radikális kifogásolta, hogy az igazgatóság tagjai rendlöyül magas tan-