Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-12 / 311. szám
1926. november 12. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. olda CIRKUSZ Csudák az aranyhallal Volt már kutyám, gőzgépem, szájharmonikám, rádióm és most végre vettem két aranyhalat is, hogy lépést tartsak a kultúrával az egész vonalon. Párisban hallatlanul olcsó az ilyesmi: két frank egy csinos, fiatal, abszolút korrekt uszóiecnnikáju aranyhal tömör aranyból. Még az elemiből ösmerem azt a közmondást, hogy nem mind arany hal, ami fénylik, ám ez arany volt, még a vízben se kopott le róla az aranyozás. Elősző a hotelben jöttem zavarba a halaimmal. A szobám csak egy személyre szólt és nem tudtam hova elhelyezni .őket. Van ugyan egy nagy lekváros üvegem, de az még félig tele finom barackizzel és a Ruhrvidék kiürítése sokkal ííisebb feladat lett volna számomra, mint a lekvárosüvegé. Nem maradt más .választásom, csak a mozsdó. A fenekére •alma és cigarettacsutkákat szórtam, •hogy némi misztikus színezete legyen a dolognak, elhelyeztem halaimat, ők az egyetlen aranyaim és kiadtam nekik a napi porciót a haleledelből. Tanulmányokat folytattam rajtuk. Az első gondolataim nagyon is anyagiasak voltak. Milyen sok pénze van egy ilyen halnak! Kár, hogy nem jegyzik a zürichi tőzsdén az aranyhal pikkelyt, most szanálhatnám a francia francot is, magamat •is. (Ne haragudjon Poincaré, nekem ez az utóbbi a fontosabb.) Megállapítottam, hogy az aranyhalak ^szénié hideg, merev, józan és ostoba. ■Nincs bennük semmi lira, kacérság, (vagy humor. Általában ilyenek ezek a 'gazdagok. Egy egérben összehasonlíthatatlanul több báj van. Integetek nekik, .rájuk nevetek és becéző szavakat kiáltozok a mozsdó fenekére, de nem felelnek. Egyik kopoltyuján bemegy, a mási'kon ki. Csak ha a meleg csapot eresztem rájuk, akkor kezdenek el ficánkolni felháborodottan. Nem bírják a trópusi kiimát. A szomszéd szobában hegedülnek. Szép magyar nótákat. De a halaim Irá se hederitenek. Nem muzsikális lélek egyik se. Van egyáltalán lelke? Azt hiíszem csak hólyagja van. Pár nap alatt teljesen megbarátkoztak ,az uj környezettel. Mindent kitapasztalnak, nekisturmolnak a medence falának, aztán őrülten curukkolnak hátrafelé, akár a rák, úgy tolatnak. (Apropo rák! Mikor már nagyon elvoltak bizakodva, vettem egy szép piros rákot, gondoltam, rájuk ijesztek ezzel a ragadozóval. Ám •a rák megse moccant. Csak harmadnap vettem észre, hogy nem tud úszni szegény — nem mintha nem tanították volna kicsi korában — hanem mert már ki 'volt főzve.) Egyébként megosztom velük az első falatomat is. ök az előkóstolóim. Ha már ők is kiköpik a rántott halat, akkor egész biztos, romlott az a hal. Tegnap véletlenül becsúszott a lavórba a szappanom. Habozás nélkül megették. Félreértések elkerülése végett ki kell itt jelentenem, hogy csak abban vagyok biztos, hogy a szappan nem habzott. A halak talán igen. És a ragasztómat is megették, pedig ez halenyvből készült. Micsoda kanibalizmus! A szobám csupa bűz. Aggasztó halszaguk van az aranyhalaknak. Egy állat, amely aránylag élete javát a vízben tölti, hogy lehet ilyen büdös? És hiába locsoltam kölni vízzel. Az aranyhalszag és a heringillat között egyébként semmi különbség nincs. Éppen csak a hagymát nem érezni. Nemrég elkezdtem az aranyhalakat dresszirozni. Állatkínzás? De hát hol van a hal jó helyen? Szabadon engedjem, mint az eltévedt fecskét, hogy »hess madárka?« De a hal köztudomásúlag nem tud repülni. Az uccán se jár. Dobjam a Szajnába? Tele van a partja halászokkal. Még a szomszéd hídig se jutnának. Inkább vállaltam tehát továbbra is a védelmüket. Az ötlet, amelyből kiindultam, ez volt: ha a bolhát lehet idomítani, akkor miért ne lehetne az aranyhalaris? Cérnát kötöttem a kopoltyujukra és igy irányítottam őket. Előre, hátra, fel, le és tótágast állni a lavórban. Pacsizni sajnos pern tudnak. A nagyobbik feltűnően lusta, mig a kicsi bájos fejeseket ugrik a fogkefetartóból. A másik folyton a spongya alá bújik, ha rákerül a sor. Egyelőre úgy kell belökni a gyáva hüllőt, mert fél a víztől. De nem kell félteni. Jó kezekben van. Én vagyok az úszómestere. Én pedig Palicson tanultam. »Legközelebb benevezem védenceimet a La Manche csatornái versenybe« — gondoltam és azóta már biztos az uszonyaik között lenne az első dij, ha közbe nem jön valami. Reggel a mosdásnál ugyanis rendszerint kiveszem őket a lavórból, persze csak pár percre. Sokszor viszont elfelejtettem vissza tenni. A rendszeres szárazföldi élet aztán annyira megedzette őket, hogy egy hét múlva már vidáman mászkáltak a szobába szerteszét, az uszonyuk visszafejlődött és többször előfordult hogy este, amikor hazajöttem, a szekrény tetejéről kellett leszedni őket. A vízről már hallani se akartak, mindegyik a másikat tolta előre és tegnap is erőszakkal bírtam csak a mosdóba dugni a halaimat. Reggelre mindaketten mégfulladtak. Víziszonyban szenvedtek. (t. i.) Radies Beogradba érkezett A horvát paraszípárt vezére ki akarja küszöbölni a vitás kérdéseket — Pasics audienciájára még nem érett meg a helyzet A parlament megszavazta a vasutasok további ideiglenességét Beogradból jelentik: Radics megérkezése Beogradba minden jel szerint azt a célt szolgálja, hogy a kormány helyzetét megerősítse. A Radics-pártnak ugyanis nem áll érdekében a jelenlegi helyzet felforditása és Radics beogradi tárgyalásai valósziniileg hozzá is fognak járulni ahhoz, högv kiküszöböljék a vitás kérdéseket és legalább egy időre biztosítsák a parlament munkaképességét, ami a kormány legfőbb gondja. Pasics és környezete csütörtökön sem fejtett ki nagyobb tevékenységet és Pasics audienciája sem történt meg mindezideig, sőt olyan hangok hallatszanak már, melyek szerint még nem érett meg a helyzet arra, hogy a radikális párt vezére őfelsége előtt megjelenjen. Egyébként az egész politikai világ érdeklődése csütörtökön az olaszor- Szágtoésemények felé fordult kapcsolatban Wilfan József dr. olaszorákagi szlovén képviselő letartóztatásával, ami olyan felháborodást keltett pártkülönbség nélkül, hogy számolni kell egy esetleges súlyosabb természetű jugoszláv-olasz diplomáciai konfliktussal. A parlament ülése Délelőtt tiz órakor nyitotta meg a parlament csütörtöki ülését Szubotics alelnök. A formalitások elintézése után rátérjek a napirendre: a közlekedési tisztviselőkről szóló törvény módosítására. Miután az általános vita már a múlt ülésen befejeződött, Jovanovics Vásza közlekedésügyi miniszter szólalt fel a zárószó jogán és reflektált az ellenzék részéről tett észrevételekre. A közlekedésügyi miniszter viszszautasitotta azt az állítást, mintha kizárólag pártszempontból volna szükség a közlekedésül*vi személyzet ideiglenességének meghosszabbítására. Igaz, hogy a tisztviselőket az állandóság megszabadítja gondjaik egy részétől, azonban a kormány csak az állam érdekeit tarthatja szem előtt. Visszautasította a miniszter azt a vádat is, mintha a kormány nagyszerb politikát folytatna. Maga a megegyezés politikája a legjobb garancia arra, hogy a kormány nem folytat nagy, szerb politikát. Vilder: És az ön beszéde az igazoló bizottságban? Jovanovics Vásza közlekedésügyi miniszter: A verifikációs vitában azt mondottam, hogy ha akartunk volna nagyszerb politikát folytatni, azt keresztül is vihettük volna, amikor a békeszerződést aláírtuk, mert elég lett volna, hogy ceruzával jelöljük meg azokat a határokat, amelyek nekünk tetszenek. Vilder: Hallják Radics-párti urak, miket mond a miniszter? Tisztára kegyelemből vannak önök most itt! Jovanovics Vásza: Ezt az államot a vérünkkel teremtettük meg. Demetrovics Juraj: Az egész nemzet vérével! Vilder: Mi börtönökben ültünk! Hangok a centrumból: Maga ült börtönben? Neudorf er: Mulattak a börtönben! Nagy zaj támadt erre és Szubotics alelnök alig tudta a rendet helyreállítani. Végre is az alelnök a következőket mondotta: — Kérem, uraim, legyenek csendben, vegyenek példát a keresztény egyesületekről, amely mára két perces hallgatást rendelt el a fegyverszünet emlékére. Demetrovics Juraj: Éljen a pártái kta túr a! ■ Jovanovics Vásza: Nem akarjuk senkinek az áldozatát lekicsinyelni. A kormány a megegyezés politikáját folytatja. Mihelyt sikerül az állami tisztviselők szolgálatát rendezni, megadjuk nekik az állandóságot. A miniszter beszéde után Szubotics alelnök elrendelte a szavazást, amelynek eredménye, hogy a javaslatot 121 szóval 3 ellenében elfogad\ Iák. Az ellenzék legnagyobb része a szavazás alkalmával nem tartózkodott az ülésteremben. Elfogadták a javaslatot részleteiben is, majd a panasz és kérelembizottság jelentéseit tárgyalták és azokat a többség elfogadta. Az ülés délután fél egykor ért véget. Radics István Beogradban Radics István csütörtök reggel Zagrebból Beogradba érkezett. A pártvezér az egész délelőttöt a horvát parasztpárt klubjában töltötte. Beogradi látogatásának nagy jelentőséget tulajdonítanak, tekintettel a kormány labilis helyzetére. Az újságírók kérdést intéztek Radicshoz, hogy mi a véleménye Korosecék kormánvbalépéséröl, mire Radics ezt mondotta: — Nem a kormányról van most szó, hanem a parlamenti munkáról. Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy meddig marad a fővárosban, Radics kijelentette, hogy mindaddig marad, mig az összes ügyeket el nem intézi. Az ellenzék kiáltványt intéz a néphez A szükebb ellenzéki blokk vezérei csütörtökön konferenciát tartottak, amelyen főleg a parlament munkátlanságáról beszéltek. Az ellenzéki vezérek megállapították, hogy a kormány és a parlament tétlensége annál nagyobb súllyal esik a latba, mert az ország pénzügyi és gazdasági válsággal küzd. Elhatározták, hogy nagy népgyüléseket fognak tartani, amelyeken felvilágositják a népet a kül- és belpolitikai helyzetről. Pénteken ismét konferenciát tartanak az ellenzéki vezérek és annak a kiáltványnak az anyagát fogják megbeszélni, amelyet a néphez akarnak intézni a politikai helyzetről. A pártvezérek kollégiumának ülése Trifkovics Márkó, a parlament elnöke csütörtökön összehívta a pártvezérek kollégiumát, hogy egy husztagu bizottságot válasszanak a csehszlovák-jugoszláv kulturális közeledés előmozdítására. Megegyezés nem jött létre, mert az ellenzék azt kívánta, hogy minden párt két tagot választasson a bizottságba. Garibaldit megfenyegették hogy megölik November 16-ra hívták össze az olasz szenátus rendkívüli ülését Rómából jelentik: Mussolini miniszterelnök a belügyminisztérium kabinetfőnökévé Malinverno génuai polgármestert nevezte ki. Mussolini csütörtök délelőtt hosszasan tárgyalt a karabinierik parancsnokával, San Marcono tábornokkal. A tanácskozásokról semmi hir nem szivárgott ki, valószínűnek tartják azonban, hogy a miniszterelnök azokat az intézkedéseket beszélte meg San Marcono tábornokkal, amelyeket az olasz kormány a fasisztaellenes elemek fékentartására akar foganatosítani. A kamara a legközelebbi ülését előreláthatólag január végén tartja meg. .Ezen az ülésen 531 megválasztott képviselőből már csak 392 vesz részt. Ezek közül 370 a fasiszta párthoz tartoznak, a többi 22 Salandra hive, aki tudvalevőleg kívülről támogatja Mussolini kormányát. Mussolini csütörtökön tanácskozást folytatott a szenátus elnökével és megállapodott vele abban, hogy a szenátust november 16-ra hivják össze rendkívüli ülésre, amelynek egyetlen tárgya a halálbüntetés visszaállításáról szóló törvény és az államvédelmi törvény megszavazása. Nápolyban és néhány kisebb délolaszországi városban a hatóságok betiltottak több hetilapot és irodalmi folyóiratot, amelyeknek iránya nem volt kifejezetten fasiszta. Párisi jelentés szerint a becsületrend tanácsa a lapok szerint úgy határozott, hogy Garibaldit törli a becsületrend tagjai sorából. Garibaldit egyébként az elmúlt este szembesítették három olasz anarchistával, akiket Garibaldi politikai megbízással Olaszországba akart küldeni. Az anarchisták azonban gyanút fogtak és Garibaldi utasításait nem tartották be. A szembesítés bővelkedett a drámai jelenetekben. Az anarchisták szemére vetették Garibaldinak, hogy elárulta az olaszok szabadságát és megfenyegették, hogyha szabadlábra kerül, haladéktalanul elteszik láb alól. A szembesítés alatt az olasz emigránsok majdnem tettleg bántalmazták Gariijäljlit. t
