Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-08 / 278. szám

T926. október 8. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. KISEBBSÉGI ÉLET Az erdélyi szászok élénk figyelem­mel kisérik a magyar pártban folyó har­cot a pártvezetőség és áz ellenzék kö­zött. A kolozsvári Újság munkatársa be­szélgetést folytatott Hans Otto RothtaL a szászok parlamenti csoportjának ve­zetőjével, aki a következőket mondotta: — A kisebbség egyetlen fegyvere az egységesség. Remélem, hogy a mostani magyarpárti nagygyűlésen is ki fog domborodni ez a magyarpárti egység, mert ennek az ellenkezője nemcsak a magyarokra, hanem a többi kisebbség­re nézve is nagyon rossz hatással len­ne. Én hive vagyok a szabad és józan kritikának, de ažt mondom, hogy ez minden párt belügye és ezért nem örü­lök annak, hogy kifelé is hallatszanak a magyar párt ellenzéki hangjai. Ez.any­­nyira szigorúan belügye a magyar párt­nak, hogy még a sajtóban sem kellene, hogy nyoma legyen. Szigorú egység­ben kell megőrizni pártunkat, mert el­lenkező esetben spekulálnak velünk és tönkretesszük kisebbségi érdekeinket.« * Gyergyőban csodának kell történnie címmel vezércikkben foglalkozik a Ke­leti Újság a magyar pártban legutóbb történt eseményekkel. »Meg kell előbb­­utóbb találni a módját — írja többek közt — hogy a magyarságnak ne csak az intellektueljei, hanem minden rétege átérezze a nemzetfentartó küzdelemnek kötelességét, munkálni azt, hogy min­den rétegéből a magyar társadalomnak álljanak ki a világítás első soraiba ál­dozatkész, nemzeti munkabíró, vezetésre képes emberek, munkálni azt, hogy ezek segítségével a letárgia adjon helyet olyan, még erőteljesebb felbuzdulásnak, amely állandó forrását nyissa meg a magyar nemzet akaraterejének. mun­kálni azt, hogy egymás összefogott ere­jében mint szervezett, egységes magyar társadalom találjuk meg egyéni és nem­zeti érdekeinknek védfalát. Munkálni azt, hogy néptöbbségi testvéreink bizalmát és becsülését hazaszerető, alkotó mun­kánkkal megnyerni tudjuk. Küzdeni, an­nak tudatával, hogy mindezt nem erőt­­pazarló harccal, hanem inkább békés, egymást meggyőzni akaró küzdelemmel lehet elérni. Azzal a békés küzdelemmel, amelynek alapja a nemzeti hivatás mély átérzésén keresztül az emberszeretet, amelyről az idegenbe szakadt magyar bölcsész Schmidt Jenő Henrik mondja: »A napok mély tengerénél nagyobb az emberi szeretet, amelynek szent lángja a lények mindenségét egy nagy egészbe olvasztja össze: a világegyetem köz­pontja nem valami központi nap, ha­nem az emberi szív.« Ez adjon tanácsot Gyergyószentmiklóson és ez adjon ta­nácsot már Gyergyó előtt is a magyar párt mai felelős vezetőinek, amikor a pártellenzék mozgalmával és kívánságai­val foglalkozik. Mert ha igaz is, hogy inkább intellektuelek, az értelmiség ve­zetői azok, akik az előttünk lejátszódó mozgalomban vezetőszerepet vállaltak, másfelől azonban kezdeményező és fele­lősségteljes munkájuk a közvélemény­ben figyelmet ébresztett már is és ma már tömegek lesik aggódva, vájjon a szivre is hallgató józan mérlegelés ke­rekedik-e majd felül az egymásközti meggyőzésben, vagy az indulatok és a féltékenység dönti majd el a küzdelmet. Azoknak a rétegeknek is az érdekében, akik nem tudnak, vagy nem mernek ma még közvetlenül a politikai porondra lépni, kívánatos volna, hogy a pártellen­zék mostani, kezdeményezői, még ha ezt ma már némelyek közülök csodával határosnak mondják is, ne ellenségként, hanem kezdeményező barátként legye­nek fogadva. Ha ez csoda: úgy űyer­­gyóban csodának kell történnie.« ¥ ' A bukaresti sajtó szintén sokat fog­lalkozik az erdélyi magyar párt válsá­gával. A Dimineata hosszabb cikkben emlékezik meg a kolozsvári értekezlet­ről és Krennerék memorandumáról. »Ed­dig — mondja a cikk — a magyarok egyetlen pártban tömörültek, ami mind­azokat, akik ismerték a régi Magyaror­szág politikai megosztottságát, érthető csodálkozásba ejtette. Ez a politikai je­lenség természetesen ama »katasztrófa« következménye, amely a tegnapi kisebb­ségben lyyő Itaiaknaskodókas az ezred­éves történelmi igazságtalanság jóváté­telével érte. S a kataklizmától félve, egy tömegbe csoportosultak, bízva ve­zetőiknek ama ígéretében, hogy a ma gyarság kívánságait győzelemre juttat­ják.« A lap ezután a paktumról ir: »Megtörtént, hogy a liberálisokkal az agrárkamarai választások idején kötött paktum ellenére életbelépett az Anghe­­lescu-féle iskolatörvény, viszont a jelen­legi kormány nagyon is késlekedik, va­lószínűleg szándékosan, a, csúcsai pak­tum negyvennyolc nagyfontosságu pont­ját megvalósítani. A közoktatásügyi mi­nisztert valami jó szellem szállta meg. hogy — szándékosan-e vagy se — pon­tosan most az iskolaév kezdetén a kül­földre utazzék, viszont a minisztérium végrehajtó közegei mitsem akarnak tud­ni a paktum titkos megállapodásairól, a melyek igy végül is csak a papíron ma­radtak.« általános feltűnést kelt. A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy a hadsereg főparancsnoka a leg­alkalmasabb ember volt ennek az állásnak a betöltésére, mert a pártpolitikától mindig távol tudta magát tartani. A Daily Tele­graph megállapítja, hogy Seeckt tábornok lemondásának a külpolitikai téren is nagy je­lentősége lesz. Az osztrák tisztviselősztrájk szombat délben kezdődik A táviró- és telefon-alkalmazottak, az adóhivatalok, az államnyomda és a pénzverde személyzete lépnek először sztrájkba — A pártok vezetői közvetítenek a kormány és az állami tisztviselők között Becsből jelentik: Az állami tiszt­viselők és alkalmazottak szövetsé­gének központi végrehajtóbizottsága szerda óta permanenciában van. A sztrájk szombat déli tizenkét órakor kezdődik és a sztrájk­parancs egyelőre csupán a táv­iró- és telefonalkalmazottakra, az adóhivatalok tisztviselőire, az államnyomdánál, állami pénz­verő intézetnél és a hivatalos Wiener Zeitungnál alkalmazás­ban levő tisztviselőkre és mun­kásokra vonatkozik, ellenben a posta, a rádiótávíró, törvényszék, az állambiztonsági in­tézmények, az állami közigazgatási hivatalok, a haderő és a kórházi és élelmiszerüzemek ki vannak véve a sztrájk alól. Szerda óta, amikor a viszony az állami tisztviselők és a kormány kö zött a végsőkig kiélesedett, a politikai pártok vezetői léptek közbe a békés mgegyezés érde­kében. A német néppárt és a keresztény­szocialista párt között létrejött meg­állapodás alapján a két párt vezetői eljártak a kormánynál, hogy enge­dékenységre bírják az állami tiszt­viselők érdekében. A kormány azon­ban arra utal, hogy a tárgyalások elhalasztásának csupán technikai okai vannak, mert kétség sem fér hozzá, hogy a kormány a lehetőség határain belül kész a tisztviselők helyzetén segí­teni. A kormány reméli, hogy az ál­lami tisztviselők nem fognak mégsem a legvégső szakszerve­zeti fegyverhez nyúlni, mert az a vád, hogy a kormány tak­tikából halasztja el a tárgyalásokat, alaptalan, hanem az egyetlen oka a halasztásnak, hogy a kormánynak még nem állnak rendelkezésre azok a pénzügyi kimutatások, amelyek szükségesek a fizetésrendezés mér­tékének megállapításához. Csütörtök délben Wotava képvi­selő vezetésével a nagynémet nép­párt küldöttsége jelent meg Ramek kancellárnál, akit arra kértek, hogy kövessen el minden lehetőt a sztrájk elhárítása érdekében és felhívták a kancellár figyelmét arra. hogy a párt kívánatosnak tartaná, ha a kor­mány felvenné mielőbb a tárgyalá­sokat az állami tisztviselők huszon­­ötös bizottságával. Ramek kancellár megnyugtató választ adott a kül­döttségnek, amely azzal a benyo­mással távozott, hogy a kormány legkésőbb péntek estig megteszi újabb javaslatát, amelynek alapján megkezdhe­tők lesznek a tárgyalások, úgy hogy remélik, hogy a tisztvise­lők sztrájkja mégsem fog szombat délben kitörni. Franciaországban megelégedést kelt a német hadsereg főparancsnokának lemondása A francia lapok szerint Stresemann távolította el Seeckt tábornokot és a porosz belügyminisztert Párisból jelentik: A német biro­dalmi .hadsereg főparancsnokának, Seeckt vezérezredesnek lemondása Franciaországban nagy meglepetést és általános feltűnést kelt. A lapok kivétel nélkül terjedelmesen kom­mentálják a nagyfontosságu ese­ményt. A Journal Seeckt lemondá­sáról azt a következtetést vonja le hogy a német birodalomban felülke­rekedett a józan ész. mert köz­tudomású, hogy Seeckt vezér­­ezredesnek a német birodalom hadvezetőségének az élén min­den törekvése az volt, hogy ki­­játsza a versaillesi békeszerző­désnek a lefegyverzésre vonat­kozó rendelkezéseit. A Journal szerint ez nagyrészt si­került is, mert Seeckt a birodalmi védőőrségből nivós hadsereget te­remtett és meggyökereztette benne a revans-gondolatot. Hasonló hangnemben Írnak a töb­bi lapok is, csak a Quotidien figyel­mét nem kerüli el az a körülmény, hogy Seeckt vezérezredes a né­met birodalmi, úgynevezett hon­védelmi fajvédő szervezeteknek és a jobboldali pártoknak a sze­mében soha sem volt rokonszen­ves, roett peiu yeJjLíászi a Kaoo-pucsban és mert lehetővé tette, hogy a had­sereg hü maradjon a köztársasági alkotmányhoz, bár köztudomású, hogy; a tisztikar egy része bizonyos nacionalista szervezetekkel tart fenn kapcsolatot. A Matin-ben Sauerwein ir cikket Seeckt lemondásáról és összefüggést lát Severing orosz belügyminiszter és Seeckt egy­idejű lemondása között. Nem hihető — irja Sauerwein — hogy Severing egészségi okokból mondott le és épp úgy nem elég ok Seeckt vezérezredes lemondásán, hogy az egykori trónörökös legidő­sebb fia beállt katonai szolgálatra egy porosz gránátosezredbe. Az igazi ok, hogy a porosz külügyminiszter és a hadsereg főparancsnoka akadá­lyai voltak a német-francia kö­zeledésnek és Stresemann kül­ügyminiszter szerencsés kézzel eltávolította mindkettőjüket, akik más-más helyen és más szem­pontokból akadályai lehettek volna annak, hogy a siker reményében tár­gyaljon Brianddal, bár nem titok, hogy a közeledés pszichológiai és technikai nehézségei sokkal nagyob­bak, mint Stresemann kezdetben hitte volna. Londoni jelentés szerint Seeckt táhnmnk lemondása Anvliáhan is Mint Berlinből jelentik, német po­litikai körökben Seeckt tábornok lemondását a tisztogató munka megkezdésé­nek tartják. Elismerik ugyan, hogy a hadsereg volt főparancsnoka a jobboldali puccsoknak útját állta, azonban jobboldali alakulatok erős tá­maszra találtak benne. Seeckt tábornok a nyilt szinen a hi­vatalos politikát támogatta ugyan, tulajdonképpeni hatáskörének a »védképesség fokozása« volt az esz­méje. Csupán az volt a kikötése, hogy a nem hivatalos szervezkedé­sek titokban történjenek. Politikai körökben azt hiszik, hogy Seeckt tábornok lemondását csak a legszél­sőbb jobboldal fogja kritika tárgyá­vá tenni. Ä Slovenszka Banka ötven százalékos egyezséget ajánl a beté leseknek Négyszázezer dináros kölcsön a fizetésképtelenség előtt Szomborból jelenük: A fizetéskép­telenséget jelentett Slavenska Banka igazgatóságának érdekelt tagjai azon fáradoznak, hogy megegyezést létesítsenek a bank betéteseivel. A bank fiókjai közül a bécsi fiók már kezdett ilyen irányú akciót, melynek során a betéteseknek és a folyószámla tulajdonosoknak 50 szá­zalékot ajánlott fel betétjeik után. A szombori fiók hasonló ajánlatot akar tenni a betéteseknek, akik azonban nem hajlandók megelégedni az öt­ven százalékkal, mert azt remélik,' hogy a bank szanálása sikerülni fog' és ez esetben pénzük nyolcvan szá­zalékát megkapják. A Slavenska Banka fizetésképte­lenségével kapcsolatban bankkörök­ben súlyosan elitélik a bank szom­bori fiókja vezetőjének eljárását, aki a fizetésképtelenség nyilvános­ságra jutása előtt két nappal bonra egyik szombori intézettől összesen négyszázezer dinárt vett fel negy­vennyolc órás határidőre s amikor a határidő lejárt, nyilvánosságra ju­tott, hogy a Slavenska Banka fize­tésképtelen. Valószínű, hogy emiatt a manipuláció miatt büntető eljárás is indul a Slavenska Banka ellen. Botrányba fulladt a páneurópai kongresszus irodalmi estélye A közönség tüntetett egy reakciói előadó ellen Bécsből jelentik: A páneurópai kon-, gresszus irodalmi estélye kínos botrány-, nyal végződött. Az estély egyik előadója, Kurt Hiller a demokrácia válságáról tartott szabad­előadást, melyben kifejtette, hogy a de­mokrácia, mint életforma jelentős pozí­ciókat vesztett el. Az előadás további részében olyan antidemokratikus elve­ket hangoztatott Hiller, hogy a közön­ség — nagyrészt szociáldemokraták —■ hangosan tüntettek ellene. A közönség soraiból ilyen közbekiáltások hangzot­tak el: — Szégyelje magát! — Hagyja el a pódiumot! Kurt Hiller a közbeszólókat lecsönde­­siteni igyekezett, a közönség azonban egyre türelmetlenebbül követelte, hogy fejezze be az előadását. Az előadó vé­gül is elhagyta a pódiumot a jelenlevők hflngos abcugolása közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom