Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-05 / 275. szám
T926. október 5. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal Párisi Posta Az egész világ egy falu! Fenti elkeseredett kiszólást mintha már hallottam volna valahol. De ettől eltekintve most spontán belőlem szakadt föl, gondolom méltányos felháborodásomban. Az ember társaslény. Hogy felcseperedtem, nekem is számos ösmeretségem keletkezett. Először az óvónővel kellett naponta foglalkoznom, majd az ábécével erőltettek össze, később egy egész csomó középiskolai tanárral és igy most, mire huszonkét esztendős lettem, elmondhatom, hogy kiterjedt összeköttetésekkel rendelkezem. Na jó, kijöttem Párisba, ahol a kutya se ösmer. Ez valami elmondhatatlan jó érzés, mintha sósborszesszel kenegetnék az ember hátát. Itt dolgozom, tanulok és gyarapodok, már amennyire a francia kormány takarékossági biztosa megengedi, hogy jólakjak az étteremben. A múlt héten aztán, amint éppen ballagtam a Szajna partján, autók és emberek sürii erdejében, nagy biztonságban, egyszercsak a hátamba csap egy kéz, nyomában egy még undorítóbb hanggal: — A, bonzsur kedves Tamás ur! A szuboticai szomszédom volt, aki annak idején a mellettem levő házban lakott. Ezzel az emberrel otthon évekig nem találkoztam, utoljára 1922 decemberében láttam, akkor is madártávlatból, amint egy repülőgépről leintegetett. Nem zuhant le... Ezt onnan tudom ilyen holtbiztosán, mert most itt vigyorog rám, zöld bögölyszemeit epedőn rajtam nyugtatva. — Hogy vagyunk mössziö? — bokszolt hasba kedélyesen és hogy még hol mindenhol tapogatott össze a viszontlátás ürügye alatt, azt nem nem is irom le, mivel én egy jobbérzésü teremtés vagyok. — Ó, Páris, Bakonyerdő, világ fővárosa! — gondoltam — itt csak nem lesz nehéz eltűnni ez elől a vadállat elől és nyájas arccal beleegyeztem, hogy majd este találkozunk a Casino des Parisban. — Grand murit rendezek az ön tiszteletére! — biztatott a bucsuzásnál és én futólépésben .ordultam be a Place St. Michelre. Eltelt kép nap és már meg is feledkeztem az egész incidensről. Épp a színház pénztáránál vártam, hogy sorra kerüljek, amikor hirtelen belémkarolt egy kar: — Á, hol volt, maga kis huncut? — vigyorgott rám szemrehányóan szuboticai ösmerösöm és már jegyet is váltott mellém az Operába. Fogalmam sincs, hogy mit adhattak. Ez a szörnyeteg folyton utána énekelt, utána fütyült, utána bőgött a zenekarnak, hogy a végén már azt se tudtam az énekest kiséri-e a zenekar, vagy a barátomat az énekes? Tény, hogy a nézőtéren dühösen pisszegni kezdtek. — Ki innen a neveletlen idegenekkel! — ordította magából kikelve egy hóhérszakállu ur, mire szuboticai ösmerösöm is üvölteni kezdett, hogy micsoda disznóság megzavarni ezt a gyönyörű előadást! — Csak . egy jött-ment idegen lehet ilyen tapintatlan! — mondta hiányos francia tudásával és merőn rám nézett, úgyhogy a nézőtér dühe ellenem fordult, pedig nem is tudok fütyülni. Az incidens után, kifeléjövet mindenáron haza akart kisérni és amikor nagy erőfeszítéssel sikerült erről a szerencsétlen ötletről lebeszélnem, a hotelom címét kérte. Habozás nélkül bemondtam a Hotel Claridget, ott kereshet. Másnap este a Rotond előtt fogyasztottam a csokoládémat. Egyszer csak megszólal az asztalom előtt a jól ösmert átkozott hang: — Bocsásson meg kedvesem, de anynyi dolgom volt, hogy nem értem rá felkeresni. No nem baj, majd most kipótoljuk! — tette hozzá ragyogó arccal és már le is ült mellém. Az asztalon csak egy kis kanál volt. Azzal nem lehet embert ölni. Csaljam le a Szajna partjára és éjjel, amikor kevesen járnak a hídon...? Nem, ez nagyon kockázatos, itt mindig égnek a gázlámpák és állandó rendőrőrjáratok cirkálnak az uccán... — Egy évig maradok Párisban! — mesélte boldogan — ide helyezett át a cégem. Azt a lelkiállapotot, ami erőt vett rajtam, csak egy börzespekuláns érezheti meg, aki átélte a frankkontremin borzalmait. — Hallja, akár össze is költözhetnénk! Londonból jelentik: Csütörtökön ül össze a konzervatív párt országos pártgyiilése Baldwin miniszterelnök elnöklésével. A pártülés elé a kormány indítványt fog beterjeszteni a munkásszervezetek jogainak korlátozására és a szakszervezetek teljes átalakítására vonatkozólag. Az indítvány a következő rendszabályokat tartalmazza: A szakszervezetek tartoznak kártérítést fizetni, ha tagjaikat határozattal kényszerítik arra, hogy érvényben levő bérszerződést felmondás nélkül szegjenek meg. Meg kell szüntetni azt a törvényes intézkedést, hogy a szakszervezetek a tagsági dijakon kívül valamely politikai párt pénzalapja javára is szed-Budapestről jelentik: Rakovszky Iván belügyminiszter betegségére való hivatkozással hétfőn levélben felajánlotta lemondását Bethlen miniszterelnöknek. Félhivatalos közlés szerint még nem történt lényeges ' 'döntés" arra ttézve, hogy Bethlen elfogadja-e a lemondást, de politikai körökben senki sem tartja kétségesnek, hogy Bethlen miniszterelnök elfogadja Rakovszki lemondását. Rakovszynak a kormányból való távozása, mint ismeretes, már a frankhamisitási ügy kipattanása óta esedékes, mert a frankügyben a kormány tagjai közül Rakovszky volt a legsúlyosabban kompromittálva. A belügyminiszter távozása azonban akkor nem következett be és most Rakovszky ürügyül használja fel régebben húzódó betegségét, hogy végre levonja az elkerülhetetlen konzekvenciákat. Az egységes-pártban már Rakovszky utódjáról is tudnak és valószínűnek A jugoszláv újságírók egy csoportja a cetinjei ujságiró-kongresszusról viszszatérőben ellátogatott Cavtatba, ahol Pasics Nikola tea-uzsonnán látta őket vendégül veiének, Racsicsnak villájában. Szigorú kötelezettséget vállaltak az újságírók, hogy egész ottartózkodásuk ideje alatt politikai kérdéseket nem hoznak szóba, amint azonban a hangulat felmelegedett, a beszélgetés fesztelenebbé vált, egyreinkább átcsaptak a politika területére és a végén Pasics Nikola a szenzáció erejével ható kijelentéseket tett a szarajevói merénylet és a háborús felelősség sokat vitatott kérdéséről. Erről a témáról már évek óta zajos sajtókampány folyik az országban és a külföldön, amelynek során számtalanszor kapcsolatba hozták Pasics nevét a merénylet előzményeivel. Az ösiz államférfi most szólalt meg először ebben az ügyben és igy nyilatkozata annál nagyobb je— indítványozta leereszkedően — úgy olcsóbban jövünk ki! Ez volt a kegyelemdöfés. Itt már csak radikális intézkedés segíthet. Párisban maradni? Lépten-nyomon beléje botiok! Csak Szuboticán leszek ismét biztonságban! Tamás István hetnek pótlékot, illetőleg, hogy a tagsági dijak egy hányadát pártcélokra használják. A szakszervezet titkos szavazással köteles tagjait a sztrájkra nézve leszavaztatni és teljesen független egyéneknek kell a szavazást ellenőrizni. Az angol szakszervezetek óriási ellenállásra készülnek a kormány jogfosztó rendeletével szemben. A szakszervezetek között már tárgyalások indultak meg, hogy az egyes hivatási ágak szakszervezeteit megszüntessék és ezek helyett két óriási szakszervezetet létesítsenek, egyet a munkások, egyet pedig az alkalmazottak részére, hogy ezzel védekezzenek a kormány tervbevett rendszabályai ellen. tartják, hogy Vass József népjóléti miniszterrel fogják a belügyminiszteri tárcát betölteni. Rajta kívül még Scitovszky Bélát, a nemzetgyűlési elnökét és Almássy Lászlót az egységes-párt elnökét emlegetik, mint belügyminiszter-jelölteket. Politikai körökben egyébként biztosra veszik, hogy a belügyminiszter személyében beálló változással egyidejűleg Bethlen keresztülviszi a kormány rég esedékes rekonstrukcióját, amely ugyancsak a frankügy kipattanása óta húzódik. A rekonstrukció folyamán Walkó Lajos valószínűleg megválik a kereskedelmi tárcától és csak a külügyi tárcát tartja meg és szó van arról is, hogy Pesthy igazságügyminiszter is távozik a kormányból. A kormányrekonstrukció azonban csak a nemzetgyűlés összeülése után fog megtörténi, amire valószínűleg október hó 14-én, vagy 15-én kerül sor. lentőségii. Miután a jelenlévő újságírók Pasics egészségi állapotának örvendetes javulását állapították meg, megdicsérték a vidék szépségeit, érdeklődtek az iránt, hogy Pasics mikor fog hozzá memoárjainak megírásához, Zsukov Tvrdoreka Evgenije, a londoni Morning Post tudósítója és a beogradi Rossia orosz szerkesztője elmondotta, hogy egy könyvön dolgozik, amelyben a szarajevói merényletet tárgyalja. Hozzátette, hogy Pasics nyilatkozata döntő fontosságú volna, mert egyes verziók szerint Pasics Nikola előre tudott volna a merényletről. — Az nem úgy van, azt nem lehet mondani — szólt erre Pasics. — Akkor védekezni kell ez ellen, elnök ur. A németek azt állítják, hogy ez a gyilkosság volt a világháború oka — mondotta az újságíró. — Nem — válaszolta Pasics — nem kell azt úgy venni, mondjanak a németek, amit csak akarnak. A szarajevói merényletet nem mint magában álló dolgot kell venni, meg kell nézni Ausztriának nemzeteivel való egész történetét a háborút megelőző utolsó ötven év alatt. Ezen sokat lehetne tanulni. Ezt figyelembe kell venni. Es ha mindezt átvizsgálták, csak akkor lehet megvilágítani a szarajevói merényletet. Minthogy Ön könyvet ir erről, ezt kell mondania: Ha Ferenc Ferdinándot nem ölték volna meg Szarajevóban, megölték volna Csehországban, vagy Magyarországon . . . igen Magyarországon. Pasics láthatólag szívesen ragadta meg az alkalmat, hogy ezekről a dolgokról beszéljen és felesége intő közbeszólása ellenére, részletesebben kezdte kifejteni véleményét: — Azokban a fiatalemberekben anynyi patriotizmus volt, hogy senkisem lett volna képes megakadályozni őket. Senki. Ausztriában tudják ezt. Minden más pedig valótlanság, rágalom, esztelenség. — Vannak olyan* állítások — vetette közbe az újságíró — hogy Jovánovics lován akkori bécsi követ a merénylet előtt Beogradban járt, bizonyos vasutiigyi instrukciókat kapott és hogy akkor elnök ur figyelmeztette a követet Ferenc Ferdinánd szarajevói utazásának veszélyes voltára, sőt a szerb nép elégedetlenségére a hadgyakorlat és Ferdinánd útja miatt. Pasics fejét csóválva jegyzi meg: — A szarajevói merénylet a Boszniában lappangó elégedetlenség müve volt. Azokban a fiatalemberekben annyi nemzeti érzés volt, hogy senkinek a segítségére sem volt szükségük és nem is akadályozhatta őket meg senki. A mi rendőrségünk akkor jónak bizonyult, azt pedig, hogy hogyan viselkedett az osztrákmagyar rendőrség, nekik maguk között kell kimagyarázni. Amig Pasics a nála egészen szokatlan bőbeszédűséggel nyilatkozott a szarajevói merényletről, elfelejtette meginni a teáját Azután kezet nyújtott az újságíróknak és szívélyesen elbúcsúzott. Nem tilos már a magyarországi egyetemek látogatása Az államvédelmi osztályhoz kell folyamodni engedélyért A külügyminisztérium államvédelmi osztálya egy hónappal ezelőtt rendeletet adott ki, amellyel megtiltotta, hogy jugoszláviai, de főleg vajdasági tanulók beiratkozzanak a magyar egyetemekre. A rendeletet a minisztérium azzal indokolta, hogy a magyarországi egyetemi ifjúság legutóbbi kongresszusán éles kifakadások hangzottak el a kisantant államai ellen. A rendelet szerint azok sem kaphatnak rendőrségi vízumot, akik tanulmányaik Magyarországon való folytatására az elmúlt években engedélyt szereztek a belügyminisztériumtól. A rendelet kínosan érintette azokat az egyetemi hallgatókat, akik már több évet töltöttek magyarországi egyetemen. A diákok és szüleik ezért széleskörű mozgalmat indítottak a rendelet visszavonása érdekében, de eredménytelenül. Később több tekintélyes vajdasági radikális képviselő is közbenjárt a belügyminisztériumnál, ahol ígéretet kaptak, hogy enyhíteni fogják a rendeletet. Egyelőre újabb rendeletet nem adtak ki erre vonatkozólag, de az utóbbi napokban Szuboticáról több egyetemi hallgató megkapta már a Magyarországba való kiutazási engedélyt. Illetékes helyen nyert értesülésünk szerint a tanulási engedély iránt közvetlenül a belügyminisztérium államvédelmi osztályához kell kellőleg felszerelt kérvényt benyújtani. A kérvényhez csatolni kell a leckekönyvet, amit az engedéllyel együtt visszaadnak a kérvényezőknek az illetékes hatóságok. Az angol kormány harcot Indít a szakszervezetek ellen A konzervatív párt lehetetlenné akarja tenni a szakszervezetek működését és a szíráj okát — Ä munkásság két hatalmas szakszervezet alapi kásával akar válaszolni a kormány rendszabályaira Lemondott a magyar belügyminiszter Bethlen rekonstruálja kormányát Pasics nyilatkozott a szarajevói merényletről „Ha Ferenc Ferdinándot nem ölték volna meg Szarajevóban, megölték volna Csehországban vagy Magyarországon“