Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-05 / 275. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1Q26. október 5. ban lakó mostohaapját is, a fiú láthatólag megijedt és azt mondta: — Az teljesen fölösleges. Ennél többet nem akart mondani. Amikor a rendőri bizottság elment, Qangl utána kiáltott: — Ha öngyilkos akartam volna lenni, (ikkor nem szenvednék most is a kórházi ágyon. A rendőrség a vizsgálatot Brankován Dragisa megérkezéséig beszüntette. Brankován kedden reggel érkezik és kihallgatása valószínűleg teljesen tisztázni fogja a tényállást. „A legközelebbi háború kettős öngyilkosság lesz“ A páneurópai eszme kezdeményezőjének előadása a bécsi kongresszuson Bécsből jelentik: A páneurópai kongresszus vasárnap esti ülésén nagy érdeklődés közepette felszólalt Coudenhove-Kalergi gróf, a páneurópai eszme kezdeményezője és legfőbb propagálója is, aki nagy beszédében többek közt a következőket mondotta: — Európa ma csatatér, de holnap államszövetség lehet. Páneurópa a mai Európa számára parancsoló szükségesség. Ma az a helyzet, hogy a haditechnika nagyarányú fejlődése miatt egész Európát a megsemmisülés veszedelme fenyegeti. A legközelebbi háború kettős öngyilkosság lesz, mert a győző épugy elpusztul, mint a legyőzött. Ela nem sikerül Páneurópát megteremteni, akkor a legközelebbi háború megteremti a nyomor Európáját. Meg kell szüntetni a nacionalista gyűlölködést és a kisebbségek kiszolgáltatottságát, mert ma nincs béke, nincs egyetértés és nincs védelem a kisebbségek részére. Európában ma csak irredentizmus és fegyverkezés van. Páneurópa létrejöhet a Népszövetség utján és egy európai parlament révén. így Páneurópa csak államszövetség lehet, nem pedig szövetséges állam. De nevezzük akár európai egyesült államoknak, akár európai vámegyesületnek, a név mellékes. Aki nem csatlakozik a páneurópai mozgalomhoz, az bűnös lesz abban a katasztrófában, amely Európára vár. Európa csak akkor tudja legyőzni a leselkedő háborút, ha egyesül. Coudenhove-Kalergi gróf előadását a hallgatóság felállva és lelkes éljenzéssel ünnepelte. Az előadás után Gratz Gusztáv magyar kiküldött mondott beszédet, amelyben kifejtette, hogy az a cél,' amit a pánerópai mozgalom követ, nem torz nemzetköziség és világpolgárság, ami a nemzeti sajátosságokat elmossa, hanem egészséges nemzeti és nemzetközi törekvések magasabb egységbe foglalása. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a kis államoknak kell azoknak az eszméknek a szolgálatába állni, amelyek a nemzetközi együttműködés megteremtését célozzák. Di. Mittelmann német birodalmi képviselő ezután a következő javaslatot terjesztette a kongresszus elé: Az első páneurópai kongresszus küldjön ki bizottságot a kisebbségi kérdés megvizsgálására és ennek alapján az interparlamentáris unióval és a népszövetségi ligák uniójával egyetértésben dolgozzon ki uj javaslatot az európai nemzeti kisebbségek kulturális életének biztosítására. A kongresszus abból a feltevésből indult ki, hogy e kérdés kielégítő (szabályozása nélkül a páneurópai mozgalomnak a jelenlegi európai határok mellett a legcsekélyebb sikerre sem lehet kilátása. Hubermann Broniszláv hegedű művész és Wirth dr., volt német birodalmi kancellár felszólalása utár a kongresszus vasárnap esti ülése végétért. Hétfőn a pánerópai kon-' gresszus gazdasági egységének! gresszus gazdasági kérdéseket tár-.' gyalt, amelyeknek célja az európai1 államok gazdasági egységének megteremtése. A kongresszus érdekei közé tartozik, hogy Ghyca román delegált »Páneurópa felé« címmel röpiratot adott ki, amelyben Lengyelország, Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Bulgária és Ausztria föderációját javasolja az Európai Egyesült-Államok alapjául.; Rotschildot igazolták a francia választók Vesztegetés miatt megsemmisítették kép*, viselői mandátumát, kerülete azonban ajból megválasztotta 1 Párisból jelentik: A kamara közvet' in a parlamenti szünet megkezdése előtt tudvalevőleg megsemmisítette Maurice Rotschild képviselői mandátumát. Rotschildot 1924 májusában választották' meg, ellenfelei azonban megvádolták az-j zal, hogy mandátumát vesztegetéssel szerezte. A francia politikában egészen! szokatlan botrányt idézett elő a kiküldött parlamenti vizsgálóbizottság közel; két évig tartó munkája, amelynek során megállapította a bizottság, hogy Rotschild meghamisította a választók akaratát és lélekvásárlást követett el, amikor egyesületek és magántársaságok számára nagy összegeket adományozott, Rotschild mandátumának megsemmisítése folytán kerületében vasárnap tartották meg az uj választást, amely azonban váratlanul újból Maurice Rotschild fölényes győzelmével végződött. Rotschildnak öt ellenjelölttel kellett megküzdenie, azonban a szavazatok túlnyomó .többségét - ismét megszerezte... Rotschildra 10540 szavazat jutott, migj a szocialista jelölt 3600, a radikális 3000; szavazatot kapott csak, a többi jelöltre! pedig alig jutott néhány szavazat. 4. oldal. Noviszad nyert a Noviszad—Vrrac városkőzi sakk mér közében Noviszadról jelentik: Az országos sakkbajnokság keretében vasárnap Noviszad és Vrsac játékosai kerültek egymással szembe Noviszadon. A versenyen, amely Noviszad győzelmével végződött, Kosztics sakkmester nem szerepelhetett, mert előzetesen nem jelentették be részvételét. A versenyen a következők indultak: Vrsacról: Jovanovics Kóka, Tóth Boris, Markovics Ernő, Jünker Sándor, Jovanovics Jóca, Weidner Antal és Czveits Szvetisziáv. Noviszadról: Csirics Szteván noviszadi bajnok, Kulzsinszki Nikola, dr. Ilibs Raduskó, Vidor László, Bizam László, Oribusin Geriman, Rosenberg Sándor, Csányi János és Nicifor Sándor. Eredmények: Dr. Ilics nyert Czveits ellen, Csányi Weidner ellen, Rosenberg Jovanovics ellen és Nicifor Jovanovics Kóka ellen. A Mesterovics—Puskás es a Bizam—Kremer játszmák remivel végződtek. A noviszadiak végeredményben 6:2 arányban győztek a vrsaciak felett. Noviszad jövő vasárnap Szuboticával kerül össze. A sebesicsi rejtély A mellbelőtt beográdi fiatalember tagadja, hogy öngyilkossági kísérletet követett el Gangl Lóránt beográdi fiatalember, Brenkován Dragisa beográdi mérnök mostohafia, aki — mint jelentettük — szombaton éjjel Hercog László sebesicsi tanyáján mellbe lőtte magát, az orvosok véleménye szerint két hét alatt teljesen felgyógyul. A golyó Gangl egyik bordáját sértette meg és a tüdő egyik szárnyában akadt meg, de nem okozott nagyobb vérzést. A rendőrség hétfőn újból kihallgatta Ganglt, aiki megismételte vasárnapi vallomását, hogy gondatlanságból történt a baj. Amikor a kihallgatást végző rendőrbiztos tudomására hozta, hogy az esetről nyomban értesítették Beograd-Az öreg Helmont titka Irta: Módos György A hajnali szél ujjai motoszkálni kezdtek a Gellért-hegy bokrai között, mikoT Holdermann Ulrich tabáni borkereskedő hirtelen kiugrott ágyából és az ablakhoz rohant. A kövezetről apró, csoszogó és egyre közeledő lépések zaja hallatszott, néha asztmás köhögés hangfoszlányát, bádogedény csörrenését kapta el a szél. Pillanatra csönd lett, de mire Holdermann tölcsért formált tenyeréből füle köré, a papucsok már az ablak alatt csoszogtak. — Jól sejtettem, a vén gonosz ilyenkor jár ki a pincéjébe — szaladt át agyán a gondolat — de most már kilesem a titkát, kilesem. S pillanatig még dühösen nézte, amint az öreg Helmont Joákim, a konkurrens borkereskedő, fekete törökkaftánjában a fial mellett előretopog. HoMermannt esztendők óta tépte a gondolat, hogy Helmont Joákimnak valami nagy titka lehet, vagy pedig gonosz praktikával vezeti üzletét, mert két pozsonyi garassal mindig olcsóbban adja a bort, mint ő s mégis erkélyes házat tudott építeni a rondella előtt s két vízimalmot vásárolt a lágymányosi parton. A napokban is majdnem szétvetette az indulat, mikor hírül hozták neki, hogy Helmont nyolc garasért adja pintjét a kroáciai vörös ürmösnek, holott azt együtt vásárolták ugyananynyiért. * Lent a Dunán a dereglyések, utrakészülődve, már a láncokat oldozgatták, mikor Holdermann Ulrich a Madárdomb déli oldalába vájt ablaküreg alá lehasalt, honnan beláthatott a Helmont pincéjébe. Körülötte csend volt, a falevelek is mozdulatlanul fürödtek a reggeli fényben. Lent a pincében dróthorogra akasztott olajmécs homályában imbolygóit Helmont Joákim. Meg-megállott a fal hosszában egymásmellé állított hordók előtt, lehajolt s fakalapácsáva! az oldaldongákat megkongatta s ha úgy érezte, hogy leapadt a bor, kiverte a penészvlrágos fadugót és szinültig töltötte a hordót cinkvedréböl. Hold'ermann feszülten figyelte minden mozdulatát s még a szemgolyói is kigömbölyödtek pillái alól, mikor Helmont a pinceablak alá érkezett... Nagyot konditott egy akós hordón, fejét megcsóválta, ami azt jelenthette, hogy ez már legalább a felére apadt, de nem gondolkozott, gyorsan kiverte tetőiéből a dugót, a bádogtölcsért beleillesztette és fölé emelte a cinkvedret. Holdermann szeme szörnyüködve meredt szét és szájtátó csodálkozással bámult le a pincébe. — Hát... én erre sohasem gondoltam ... nem .’.. nem gondoltam ... a vén akasztófavirág vizet r~eszt a borba... vizet a jó italba, a drága kincsbe vizet. Majd azt is látta, hogy kosarából halenyvet, fodormentát és ürömfüvet gyömöszöl a hordóba, hogy a vízzel legyilkolt italba visszavarázsolja a zamatot. Lejebb húzódott az ablak mellől, menekülni akart a bűnnek e förtelmes közelségéből, de az össztorlodó gondolatai között fellobbant a bosszú ... A gyilkost is tulajdon lelke öli meg, hát hadd ölje meg őt is —1 gondolta. Óvatosan az ablaküreg szögletéhez húzódott, rálapult a földre s komor, félelmes, mélyhangon megszólalt: — Látlak Helmont Joákim... látom orcád, melyen ördög képe vigyorog, látom kezed, mely vízzel hóhérolja a bort, látom a lelked, mely nem különb a pecérénél. Tudd meg, Helmont Joákim, hogy halálodig ötvenet veret rád nyilt piacon naponként a császár, vagyonodot elkoboztatja és a budai vár tömiöcébe löket, ha zsoldosai rálátnak szörnyű vétkedre ... Pedig rálátnak ... még ma... Mikor az utolsó szót kiejtette, féllábával már a domboldalból kiálló sziklakövön állott, majd leugrott az ösvényre és elrohant a rácvárosi torony irányába. ... Helmont kezéből kihullott a veder s kaftánján végigloccsant a viz. Mellében pillanatra megállóit, majd vadul hullámzott a szív. — Jó A-tyám, Te-rem-tőm — vacogott benne a rémület s amint ámulva és reszketve szétpillantott, nem látott senkit, semmit, csak a falon titokzatosan csillogó salétromot s a szögletek homályába iramodó pókokat. — Rámláttak ... a praktikámra ... most, rámszakad minden és jön.-.. jön a szörnyű szégyen — lihegte és szemében lobogni kezdett a félelem. ...Szaladt a Dunának. * Fent, a várbástyák kozott, még fel sem állították sátrukat a rác és görög kalmárok, mikor Holdermann Ulrich már a boldog konkurrens fájdalmas hangján észleletéről megtette jelentését a budai helytartótanács itélőmesterének. De, hogy szive örömét még szórványosabbra fürössze, sebtiben hírül adta szörnyű felfedezését mindazoknak, akik eddig a Helmont Joákim borára esküdtek és elkerülték az ő bormérését. Ezért történt aztán, hogy mikor a városbiróság dárdás porkolábjai a Madárdomb felé igyekeztek, már mögöttük loholt dohányszinü kürtőkalapjában Kajetán Béni is, a vártemplom rezesarcu, potrohos orgonistája, mellette az ágyus-uti részeges kovács bicegett, oldalt a mindenttudó Borbolyáné sipitozott, akit javasasszonyként tiszteltek ifjak és öregek, ott kullogott utánuk a vén Nikolics Tátyó, a városi alkimista, óik, akik minden iránt érdeklődtek e földi élet vonatkozásaiban, de különösen az ital iránt, tanúi akartak lenni annak is, hogy tényleg akadt-e budai polgár, aki meg-, becstelenitette a legfőbb földi jót: azj italt s ezzel önmagát. • ... Mikor a pince elé érkeztek, a két, tagbaszakadt porkoláb vállát nekifeszi-i tette a bezárt ajtónak, amely beszakadt1 s széthulló robajjal zuhant le a grádicsra. Berohantak a pincebolt alá és a; hordók sora közt Helmont Joákimot ke-: resve, tapogatóztak előre, néha meg-1 álltak s a sötét szögleteket átkutatták,; de az egymásrahányt korhadt dongákat is szétdobálták, hogy nem lapul-e alattuk a megrettent bűnös. . Az ablaküreg alatt egymásra csodálkozva állottak meg. Ott már csak a vízzel féligtelt taposókádat találták, amely mellett oldalára dőlve hevert a cinkveder. — Elinalt a vén lator — pihegte az orgonista és fújva, szuszogva törölte, zekéje ujjával homlokáról a verejtéket.^ Az alkimista sebtiben aláfeküdt egy; hordó csapjának és nyelés nélkül eresz-i tette torkába az italt. — Ezt is megkeresztelte az a gomba-! fejű ördög, érzem az izén — recsegte; levegő után kapkodva. Az orgonista szinültig eresztette a cinkvedret és vadul. mohón, szomjasan emelte szájához.’ Ivott egyfolytátyn, szakadatlanul s mikor végre megpihent, dörgő hangon kiáltotta a pincebolt csöndjébe. — Lélek és szív gyilkosa az, aki vízzel öli az italt, mert a lélek és szív derűjét oltja ki vele! Az ágyus-uti kovács helyeselve bólogatott. * Nyolc nap múlva, mivel Helmont Joákim háromszor^ dobszóra sem került elő, a Budai Bormérő-céh házának! ajtaja fölé, elrettentő példának, szétfeszített szárnyakkal kiszegezték a denevért. Alá a céh betüvető tanácstagjai ezt a rigmust faragták: Helmont Joákim lelke vagyon ez, így jár, ki hasznot bűn árán szerez.
