Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-31 / 301. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 október 31. Nyugdijeloleg a nyugalmazott községi or­vosoknak Újabb akció a nyugdíjas orvosok érdekébeit Noviszadról jelentik: A vajdasági nyu­galmazott községi orvosok már régóta panaszolják, hogy bár a jugoszláv kor­mány nyugdíjazta őket, nemcsak hogy nyugdijat nem kaptak, de még illetmé­nyeiket sem állapították meg. A községi orvosok nyugdijkérdése, mely az egész országban csak a Vaj­daságban maradt rendezetlenül, a no­­viszadi egészségügyi inspektorátus ha­táskörébe tartozik. Az egészségügyi fel­ügyelőség minden lehetőt megtett a rég húzódó és kétszáz orvost és családját érintő kérdés rendezésére, de mindeddig teljesen eredménytelenül, mert az egész­ségügyi minisztérium a pénzügyminisz­térium magatartása folytán ezideig egyetlen nyugdijkiutalást sem eszkö­zölhetett. A pénzügyminisztérium azon az állásponton van, hogy a magyar ál­lam tartozik húsz millió aranykoronát a községi orvosok nyugdijának kiutalásá­ra a jugoszláv államnak átadni, mert a magyar uralom idején a községi orvo­sok állami tisztviselőnek minősíttettek és nyugdijaikat felerészben az állam, felerészben a községek tartoznak fizetni. Amikor a Vajdaság Jugoszláviához ke­rült, a községi orvosok befizetett nyug­­dijjárulékai az állami tisztviselők nyug­díjintézeténél maradtak és azokat a magyar állami nyugdíjintézet nem szol­gáltatta át Jugoszláviának, A pénzügy­minisztérium a kérdés tisztázását az ál­lamtanácsra bizta. amely ezideig még nem döntött, a jugoszláv-magyar tár­gyalások során pedig — ahol mindig szóbakerült a községi orvosok vissza­tartott nyugdíjügyeinek rendezése — a magyar delegáció magatartásán szenve­dett a kérdés hajótörést. Jovánovics Péra dr., a noviszadi egészségügyi felügyelőség személyi ügyeinek előadója egymásután terjesz­tette be a sürgetéseket, előterjesztése­ket és javaslatokat a rég húzódó kér­dés végleges rendezése érdekében, de minden esetben azt « választ kapta, hogy egyénenként ez a kérdés nem rendez­hető és csak együttesen akkor, amikor ezügyben az államtanács meghozza a löntést. Jovánovics személyesen eljárt Bács­­negye főispánjánál és alispánjánál és rámutatva a kérdés szociális fontossá­gára, azt javasolta a megyének, hogy Egy szál piros szeg fii Irta : Tamás istv n A hintán egy csinos kisasszony mel­lé került, aki folyton sikongott, mo­solygott és jószagu volt. akár a kölni­­vizes bolt. Hopplálá! A körhinta dühös bukfencet vetett a levegőben és a sza­gos kisasszony a legény ölébe pot.v­­tyant. A. vad forgás és a kergült lárma elkábitották. János feje szédült a gyö­nyörűségtől és az éhségtől. —• Na itt jó helyen van — mondta előzékenyen a lánynak, aki nem is igen igyekezett menekülni. Viháncoltak és diskuráltak. amelynek során kiderült, hogy a hölgyet Juci­nak hívják, huszonnégy éves és szoba­­cicus a báró urnái. Külön szobája és fixe van, hogy a borravalókról ne is be­széljünk. A túra végeztével karonfogva andalogtak a ligetben, kicsit melegük volt, kicsit megizzadtak és János vanília fagylaltot vett a nőnek. A gyöngéd ölel­kezések után, mikor már beesteledett, abban állapodtak meg, hogy a jövő va­sárnap is itt fognak találkozni a liget­ben, mert a báróék egy finom hely, ahová nem lehet legényt beereszteni. # János falusi gyerek, a mezőről- szö­kött föl a városba, mert unta már na­gyon a falusi életet. Egy hét alatt kifo­gyott az utolsó krajcárjából is. Ma még nem ebédelt. Ismét vasárnap volt. sü­tött a nap és neki délután találkozni keB Jucival a ligetben. Kétségbeejtő. Zsebredugott kézzel ácsorgott a sarkon, ahol az úri fertály sorakozott. A csukott kapus palota tövében, amely olyan volt, akár egy összeszoritott. elutasító száj, amint éppen ezt mondja keményen: *uem!* addig is, amíg az államtanács meghozza a döntést, vagy a magyarok kiadják a követelt húsz millió aranykoronát, ne hagyjon nyomorogni annyi családot és a megállapítandó nyugdijaknak kéthar­madát előlegezze a nyugalmazott orvo­soknak, illetve özvegyeiknek és árváik­nak. A megye részéről meg van erre a hajlandóság és ezek az előlegek már a jövőévi megyei költségvetésbe beleke­rülnek. Dr. Jovánovics Péra egyidejűleg be­jelentette akcióját az egészségügyi mi­A körúton tüntető menet közeledett. Piros lobogóval és piros kedvvel. Per­sze, ma május elseje van! Erezte a le­vegőből, a csöndességből. Eh mit! Neki mindig ünnepe volt. mért tisztelné meg különösebben a fák és a madarak ün­nepét? És félrecsapta a süvegét. A tö­meg ezalatt melléje ért. Vígan masíroz­tak és mind őt nézték. Ez a sok kérdő szem rosszabb volt a vesszőfutásnál is! Szégyelte az ácsorgást és elindult a tö­meggel egyirányban. Aztán szépen át­vágott és igy marsolt, de még egy stráf aszfalt folyt közöttük, akár egy kis pa­tak. Úgy lopakodott egyre közelebb és aztán olyan magától értetődő arccal trappolt a zászló alatt, mintha vele in­dult volna. A bliccelők ülnek Mven izgal­masan ártatlan képpel a villamosban. Mellette egy öreg munkás kocogott, ősz haja kócos fürtökben hullott a nya­kára. de a szeme fiatalon ragyogott. Méregette, gusztálta, majd rászólt: — Melyik szakmában dolgozol? János zavarodottan dadogta: — Vidékről való vagyok. Nem dol­gozom sehun se. Nincs állásom. A vén proli tovább firtatta: — Mihez értesz? János felkapta a fejét: — Értek én mindenhez, ha köll! Összemelegedtek. Az öreg a maga le­génységét bámulta a legény vörös nya­kában, izmaiban és mafla kék szemében, amelyben a fiatalság pásztortiize boron­gott, a fiúnak még mindegy volt. Az öreg prédikált taktusra, ahogy lépkedtek: — Iratkozz be fiam a szervezetbe. Csak a szervezett munkás tud boldo­gulni. Aztán egy női hang ívelt: — Mit mond édesapám? Egy sápadt munkáslaiwarc hajóit köztbük. nisztériumnak és kérte, hogy állapítsák meg a községi orvosoknak — egyénen­ként — nyugdíjigényét, hogy a megye annak megfelelően kétharmad előlegeket utalhasson ki. Amennyiben a körülbelül négy hét előtt megtett előterjesztésre a válasz megérkezik, az inspektorátus azt beküldi Bácsmegyének. Ha Bácsmegye hozzájárulása értelmében a költségveté­sébe beállítja a községi orvosok részére a kétharmad előleget, az inspektorátus hasonló kérelemmel fog a bánáti főispáni és alispáni hivatalhoz fordulni. — A Mariska lányom — mutatta be az öreg — itt van az anyjukom is. Félszeg. csudálkozó ismerkedés. »Ba­ranyából való? — kérdezte a lány — ott van nekünk rokonunk is.« A tömeg hirtelen megtorpant. Moraj, lárma, szitkozódás. Köröskö­rül rendőrsisakok hullámzottak, lovak, verekedés, jajgatás, kardlap. Jánost is elöntötte a forróság. — De az anyád!... futott ki a szá­ján és követ ragadott fel az úttestről. — Ide mellém! —• sikoltotta és teljes erőből ellenditette a féltáglát. A rendőr lekapta a fejét és a szemközti palota nagyablaka csörömpölve hullott száz darabba. Zsupsz! Ritt az üveg. Bősz lárma és por kavargóit. .János harcolt elszántan és vakon, akár a mozi­lepedők hősei. És afnikor a rendőr Ma­riskára sújtott a kardjával*. János elébe ugrott a saját mellével. Úgy vitték haza. kézben, az egész család. A hálószobában lefektették az ágyra, Mariska borogatást csinált a tö­rülközővel és kimosta a véres sebet. Es­tére jobban lett. Ottfogták vacsorára. A derék mwnkácsalád ellátta ezeT jóta­náccsal. — Ha megürül a gépész szobája, magának adjuk ki — mondta az anyó. Éjfélig diskuráltak. Mariska halová­­nyan ült a muskátlik között és az öreg elásitotta magát. — Gyüjj el fiam holnap biztosan be­viszlek a szervezetbe. Ott maid szerez­nek munkát. És Mariska, kezében az ernyős petro­leum lámpával, kikisérte Jánost a ka­— Hej. szépember, megse ösmer? János felnézett. Az ablakban, amelyet tagnap ütött be, mint a menykő, mint Belacrkván is fellángolt a harc a hivök és a becskereki érsek közt Rodics érsek szabadkőművességgel vádolta és elmozdította tisztéből az egyháztanács egyik tagját Beogradból jelentik: A becskereki katholikus hívőknek Rodics Rafael beo­­gradi érsekkel vívott harcai mind széle­sebb hullámokat vernek. Az elmúlt na­pokban történt, hogy Rodics Rafael beogradi érsek felfüggesztette az állásá­tól Schab Mátyás dr. ügyvédet, a bela­­crkvai katholikus egyháztanács megvá­lasztott tagját. A felfüggesztés abból az indokból történt, hogy Schab Mátyás dr. szabadkőmives és mint ilyen, nem lehet a belacrkvai egyháztanács tagja. Rodics Rafael rendelkezése ellen Schab Mátyás dr. a belügyipiniszterhez panasziratot intézett. A rendkívül érde­kes panaszirat bevezetőjében dr. Schab hangsúlyozza, hogy Rodics Rafael ér­sek magának olyan jogokat vindikál, amelyek homlokegyenest ellenkeznek az eddigi egyházjogi gyakorlattal és ez a hivök között is a legnagyobb aggodal­mat kelti. Schab Mátyás panasziratában kijelenti, hogy ö és számos belacrkvai katholikus hivő nem ismeri el az uj egy­házi statútumokat, mert ezek a belacrkvai katholikus hitközség autonómiájával éles ellentétben állnak. A panaszirat az uj egyházi statútumokat teljesen felesleges­nek tartja, mert a Csanádi érsek a bá­náti egyházmegyének 1921-ben már adott statútumokat és azokat 1924-ben Rodics érsek magáévá tette és érvényüket meg­újította. Az uj statútumok életbelépteté­se Schab Mátyás szerint teljesen egy­oldalúan történt, arról senkit meg nem kérdeztek és ezeknek a szabályoknak az a legnagypbb hibájuk, hogy az egy­házközségek autonómiáját egyáltalán nem veszi figyelembe. Schab Mátyás szerint az uj statútu­mok magánjogi szempontból is súlyos kifogás alá esnek, mert az egyházköz­ségek anyagi vagyonáról is rendelkez­nek, holott az anyagi kérdésekbe a püs­pöknek semmiféle beleszólása sincsen. Az érsek által életbeléptetett statútumok az egyházközségek pénzkezelésébe is beleszólnak s az érsek felügyeleti jogá­nál fogva ezekbe is be akar avatkozni, holott ez a felügyeleti jog Schab dr. sze­rint csupán csak a lelkekre vonatko­zik, de nem az egyházközségek tulaj­donjogát képező javakra. Az uj püspöki szabályzat még a temetők rendtartásá­ban is különféle ellenőrzést akar gyako­rolni s ez Schab szerint mélyen sérti az egyházközségek polgári jogait. A lelkészek fizetése tekintetében is újításokat akar a püspök életbeléptetni, pedig azokat a felemelt fizetéseket, ame­lyeket az uj statútumok írnak elő, a katholikus hivök nem tudják megfizetni. Schab a panaszirata végén tiltakozik az érsek-püspök felfüggesztő határozata ellen. A szabadkőmivesség szerinte nem ellenkezik az egyházi és a vallási tör­vényekkel, a szabadkőmivesség csak jót akar cselekedni és nem harcol az egy­ház intézményei ellen. Pápák, püspökök s egyházatyák voltak a szabadkőmives testvéri szövetség tagjai. Kifogásolja Schab, hogy ugyanakkor, amikor Ro­dics érsek elfogadja, hogy szabadkőmi­­vesek katholikus templomot építsenek és az egyház javára kegyes adományokat tegyenek, az egyházközségek anyagi ügyeit intéző egyháztanácsban nem akar szabadkömivest látni. Hivatkozik Schab dr. beadványa arra is, hogy Rodics érseknek nincs mindig kifogása a szabadkőmivesek ellen s ő maga is többször volt vendége a jugo­szláv szabadkőmivesek nagy mesteré­nek: Weif fért Györgynek. Schab végül kéri a belügyminisztert, hogy semmisítse meg Rodics felfüggesz­tő határozatát és vizsgálja meg ezeket az uj statútumokat, amelyek az egyházi és a polgári törvényekkel éles ellentét'­­ben vannak s mint legfőbb felügyeleti hatóság, semmisítse meg az érsekség ál­tal oktrojált statútumokat. A jugoszláv agrárszövetségek kongresz­­szusa Noviszadon Az agrárszövetségek kivá óságaikat memorandumba foglalják Noviszadról jelentik: A jugoszláv ag­rárszövetségek szombaton és vasárnap Noviszadon, a noviszadi agrárszövetség helyiségeiben kongresszusra jöttek ösz­­sze, melyen az ország mind az öt agrár­­szövetsége: a noviszadi, becskereki, oszi­­jeki, zagrebi és szkopljei képviseltették magukat. Skoplje részéről megjelent a kongresszuson Obradovics Vásza szö­vetségi igazgató, Tatics Jován szövetségi elnök, Zagreb részéről Stojanovics Ste­­van szövetségi igazgató, Becskerek kép­viseletében Budisin Jócó képviselő, a szövetség elnöke, Maíics Gavra szövet­ségi igazgató, Oszijekről Milanovics Mi­lán szövetségi elnök, Cvejics Szvetiszláv szövetségi igazgató, Srducski Ilija, ifjú Hadzsi Koszta dr., Jovánovics Bogu­­szláv és Pejovics Fülöp, akik egyúttal a kongresszus előadói tisztjét betöltik. A kongresszust szombat délelőtt tíz órakor Maletin Zsarkó, a noviszadi ag­rárszövetség elnöke nyitotta meg, aki rögtön átadta az elnöklést Milanovics Milánnak, az oszijeki szövetség Ülnöké­nek. A délelőtti ülésen letárgyalták a napirend első pontját: az uj adótörvényt, tekintettel az agrárérdekekre, a délutáni ülésen pedig az agrárszövetségek és az agrárminisztérium közti viszonyról ta­nácskoztak. A kongresszus vasárnapi ülésén az ag­rárszövetségeket és az agrárigényíőket érdé'klő fontos kérdéseket vitatnak meg: igy többek között a napirenden szerepel az agrárszövetségek állásfoglalása az uj agrártörvénnyel szemben, kamatmentes1 állami kölcsönök folyósítása és ezzel összefüggő kérdések, továbbá a telepe­sek és a telepitvények kérdése. A kongresszus az agrárszövetség kí­vánságait és panaszait memorandumba foglalja, melyet küldöttségMeg fognak hétfőn átnyújtani az agrárminiszternek. a bosszúálló Igazság, a Juci bóbitás fe­je hajolt ki kacérosan. Az újonnan vá­gott üveget fényesitette. János köszönt és megállt. — Itt vagy alkalmazásban? — Itt — felelte a lány durcásan. Hol volt va sálra ap? János elmondta az egészet. Csak a Mariskát hagyta ki. Juci viszont di­csekedni kezdett, hogy micsoda úri so­ra van, haj. a méltóságos asszony mi­csoda gálánt és aztán az urak, a ten­ger borravaló! János tréfásan közbeszólt: —• Nem kommendáinál be? Juci hencegve ágált: — Miért ne? Most szükség van úgy­is kocsisra. Csak egy szavamba kerül! És Jánost, miután Juci kijelentette, hogy földiek, a báró felvette parádés­­kocsisnak a négy fekete lova mellé. Ott is fogták nyomban. • ■* — Oholló! — konstatálta le elégedet­ten János a kis tükörcserépből, — mi­lyen takaros pocakom van! A sovány korgóhasa úgy nekigömbö­­lyödött, akár a báró űré. A tükörben tisztán látszott. Ez a tükör valódi ve­lencei üvegből volt. A nagy szalonban törte össze még régebben a báró ur fia. Jókedvében. »Hja ezeknek a méltósá­goknak jól megy« — morfondírozott János. Ámbár ő úgy hallotta, hogy a mágnások már kimentek a divatból, a báró mégis fenemód gazdag. Fogatja, autója, mindene van. A lányát egy gyáros vette el, a fia meg két zsidó­lánynak is udvarol egyszerre. Okos az ilyen báró, átmenti a múltat és a tra­dícióikká] járó örömöket a mába. Ép­pen a héten mondta neki a méltósága: — János, miért nem veszi feleségül a Jucit?

Next

/
Oldalképek
Tartalom