Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-24 / 294. szám
rp26. október 24._____________________________________________________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ 21 oldal : |i4u;pfc . v;, . • - . -> čjs :; j t.. s* ,u;i?c?ei?öu pLbjtfftivsjiii fcpps* % \ ' -‘ •i*qi . • - •: • ■ •: ■, • • .'■ .' i'. .V : Lohengrin kisasszony a Báesmegyei Napló eredeti regénye Irta: Forró Pál L Egy hétfői napon Tihamér félórával későbben érkezett a müvészklubba, mint ahogyan barátai várták és látható izgalommal, köszönés nélkül e szavakkal tört a fiukra: — Nagyon kérlek benneteket, beszéljünk bármiről, csak nőről ne! Szörtsey, egy szőke, nagykezü festő, gúnyos mosollyal ugrott fel és a kezét nyújtotta Tihamér felé: — Fogadd baráti részvétemet! Szóval, újabb csalódás! Figdor, a rajzmüvész, aki a cinikus bölcs szerepében tetszelgeít, elégedetten bólogatott: — Helyes! Minden naiv álmodozó és regény hős megérdemli, hogy a nők végiggázoljanak rajta. Bizonyára megint verseket szavaltál neki, finom lélektani boncolgatásokkal mulattattad ahelyett, hogy egy kis' charlestont táncoltál volna vele. Egyébként ki a hűtlen? Különben mindegy. A név nem jelent semmit. Nő, az csak nő! Mind egyforma! Tihamér helybenhagyólag bólintott: — Sajnos, most már magam is igazat kezdek adni neked. Az egyetlen lehetőség, amely megkímél a csalódástól az, ha nem visszük szivünket a harcba. És különösen a pénztelen ember mondjon le a hóditó és egyeduralkodó vágyakról. Mert, kérlek, mi a modern szerelem? Csupa külsőség. Ragyogás az autóban, a páholyokban, pazar vacsorák a Ritzben, egy kis kirándulás a Riviérára, drága ajándékok. A filmek rontották meg a nőket. Az a rengeteg buta amerikai film, , amely a milliárdos leányok életét szemlélteti és amelyeknek a hősei yachtokon szöktetnek és aranypalotákban laknak. A hősnő, ha Szegény, a film végén milliárdos lesz. Vagy a szegény fiú hódítja meg a nábob leányát. Szóval, a győztes a szivén kívül min-1 Forró Pót — Látod, mondotta, ez egy amerikai! Szinte árad belőle az energia és egész lényén elömlik az a különös biztonság, melyet csak a pénz bősége ad az embernek. Az amerikait Qrünnek hívták, két hete került ki a Markó-uccából. Ismertem tőzsdeügynök korából, nékem is elsikkasztotta vagy ötven értékpapíromat De nem szóltam semmit Klárinak. Láttam, hogy úgyis lecsúsztam, nem tudok többé imponálni neki. Ettől kezdve, amig csak el nem váltunk, azokról az előkelő családokról beszélt, melyeknél tanitónősködött. Szécsi direktorékról, akik husvétkor autón mennek a Semmeringre. Horváthékról, ahol százszemélyes estélyt rendeztek, melyen a Pesten vendégszereplő Yvogün Mária és Slezák is felléptek. Orrom alá dörzsölte a méltóságos asszony összes brilliánsait, apróra leírta a szalon és hálószoba csodáit és végül csípősen megjegyezte,’ hogy ezek az előkelő urak és hölgyek egyáltalán nem ismerik a nevemet, soha egyetlen sor írásomat, könyvemet, cikkemet nem olvasták, pedig nagy könyvtáruk van! — Mind ilyenek a milliárdosok — jegyezte meg Oaál. egy sovány, izgékony szobrász. — Megvetik, lenézik az élő művészetet. Csak az antik festők, szobrok imponálnak nekik. Az Írók közül csak külföldieket olvasnak, a hazai irót lenézik, az nem elegáns, annak az olvasásával nem lehet hencegni, hiszen arról mindenki tudja, hogy valami kócos, nyomorgó alak, akinek gondolataira egy lipótvárosi palota tulajdonosa nem kiváncsi. • — Halljuk Tihamért! Ne tessék közbeszólni! — utasította Gaált rendre Szörtsey. Tihamér idegesen simította végig a haját; — Nincs tovább. Ennyi az egész. Elváltunk néhány lélektelen, erőszakolt közhely mormogása után. Éreztük, hogy valami közénk zuhant és hogy a lelkűnknek, érzésünknek semmi köze sincsen már az üresen kongó szavakhoz. — Szóval — kiáltott fel Figdor — szabad vagy, kereshetsz uj ideált! Tihamér nem is hallotta ezt a megjegyzést, a hogy megmutassák újonnan készült tavaszi ruhájukat. Két karcsú termetű, nagyon szép nő különösen feltűnt válogatottan szép toalettjével. Az egyiken zöld selyemköppeny volt, alatta egy árnyalattal világosabb zöld crepe georgete-ruha Ízléses hímzéssel. Kalap, harisnya, cipő a ruhához stilizálva. A másikon halványkék köppeny és ruha, buzavirágkék kalap, remek, férfias szabás, bubifrizura. Tihamér elragadtatva és kissé busán nézett utánuk. Valamelyik dúsgazdag vezérigazgató felesége lehet az egyik, a másik pedig külföldi arisztokrata. És álmodozva maga elé képzelte a két nő fejedelmi otthonát, a márvány fürdőszobát, a selyemgoblinos szalónt, a falakon lógó nagyszerű képeket, a feketeruhás, fehérbóbitás szobalányokat. Álmodozásából szomszédjának egy gömbölyű, kövér emberkének izgatott szuszogása verte fel, aki élénk mozgolódás közepette döfködte a mellette ülő-csúnya öreg lánynak az oldalát: — Lina kisasszony, Lina kisasszony, oda nézzen, ott jön a Tusi meg a Mici az uj kreációnkban. Nézze, hogy bámulnak utánuk az emberek. Ez jó ötlet volt, mi? Ez aztán a reklám, ugy-e megmondtam előre? Két jótermetü csinos mannequine kisasszonyt végigsétáltatni a korzón többet ér, mint húsz hírlapi hirdetés! Tihamért elöntötte a düh és keserűség. Érezte, hogy elpirul. Egész becsületes emberségében megalázódnak és megszégyenitettnek érezte magát. Micsoda gazság, gondolta, két szegény leányt milliárdosnak öltöztetni és micsoda pokoli kin lehet ennek a két szegény leánynak levetni a remek ruhákat, melyekben hódítottak és amelyben végigélvezték a gazdagság minden nagyszerű megmámorosodását és azután viszszaöltözködni egyszerű szürke szegénységükbe. Soha többé ez a két leány nem lesz boldog, örökké keresni fogják ezt a lopott fényt, amely néhány órára beragyogta őket. Elzüllenek, a pénzt fogják lihegni! Gyűlölte a korzót, ahol teljes meztelenségében és sivárságában uralkodott a pénz. Micsoda együgyü, • lélektelen beszélgetést folytattak ezek a tündérien 8 Lohengrin kisas 'zono gondolatai egészen lekötötték. Az ajkát harapdálta, idegesen dobolt az ujjaival, azután hirtelen kirobbant belőle a keserűség. Egy dolgot azonban megtanultam. Csak olyan nőt válasszunk, akinek fantáziáját, becsvágyát teljesen kielégítjük és betöltjük. Bolond az a szegény férfi, aki gazdag nő után lohol, mert akármennyire felgyújtja is annak a nőnek a szenvedélyét, ha a mámor elszáll, nem tud többé semmit sem nyújtani neki, nem tudja a gazdagság ezerféle lehetőségével kellemessé és széppé tenni együttlétüket. A nő ragyogni, csillogni, emelkedni akar Csak olyan nőt szabad hát választanunk, akinek szemeben mi képviseljük a legmagasabb ideált. Aki például a maga szerény viszonyai között a legnagyobb boldogságnak tartja egy művész barátságát, akit a társadalmi ranglétra és beérkezés legmagasabb fokára helyez. Mondjuk egy regényes lelkű, rajongó, kis masamód aki rossz német regényeket szokott olvasni még rosszabb fordításban Egy ilyen egyszerű kis nő legmerészebb álmában sem kíván különb barátot egy ismertnevü művésznél. Anyagi álmait is teljesen kielégíti, ha egy kissé figyelmesek vagyunk hozzá, elvisszük kirándulni, cukrászdába, néhanapján meglepjük valami aprósággal. Az ilyen leány eldicsekszik azzal, hogy milyen értékes ember szereti őt, kiválasztott, különb nőnek érzi magát a többieknél és ha megjelenik valahol barátjának egy cikke vagy éppen fényképe, hát ezt személyes sikerének tekinti. Hiszen vannak tudom, a gazdag nők között is ilyen rajongó természetűek, akik beérik a férfi szellemi kiválóságaival, de ez a szerelem mégis sok megalázást . hoz a férfira. Mert melyik finomlelkü, figyelmes férfi ne szenvedne, ha pénztelensége folytán nem kedveskedhetik apró ajándékokkal kedvesének? És minél «• műveltebb, ízlésesebb ember, annál nehezebb probléma számára az ajándékozás kérdése, mert természetes Ízlésénél fogva csak a művészi becsű, valóban értékes, tehát drága porcelánokkal, csipkékkel, könyvekkel, selymekkel szeretne kedveskedni. Ha a nő nem is érezteti a férfival, lelke mélyén mégis várja az aján-4 5
