Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-24 / 294. szám

22. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1Q26. október 24. — Uraim — zárta most be a vitát Szörtsey — ime egy ember, aki nyíltan bevallja, hogy akár jól, akár, rosszul megy a dolga... öngyilkos lesz. II. Déli egy órakor Tihamér lassú, hanyag léptekkel ment végig a korzón és a kioszk előtt ő is leült egy második sorbeli székre. Innen kedvére nézte a nőket, akik közül legtöbben a szabónőjüktől szaladtak ide, 7 — Akkor feleségül veszem. Mert ez volna az egyetlen nő, akivel halálomig boldogan tudnék élni. _____________ Loh-ngrin kisasszony letességet? Kísérletezem, de a saját bőrömet kockáz­tatom. Mert én mindig komolyan vagyok szerelmes és ha most újra csalódnék, akkor azt hiszem, örökre elveszítem a szerelemben való hitemet. — És ha csakugyan találsz egy ilyen nőt? dig pénzt is kap. A pénz szerves kiegészítője lett a szerelemnek. A szerelmesek feltétlenül anyagi jólétbe kerülnek, mert a mai ember szerint a szerelem csak olyan talajon tud gyökeret verni, amelyet perzsasző­nyegek borítanak. Sőt a filmek tovább is mennek. Igen kitűnő szemléltető képeken mutatják be a ruha hatalmát és szépítő erejét. A hősnő az első képeken kopott, szürke kis verebek, jelentéktelenek, azután megváltozik a sorsuk, káprázatos ruhákba bujtatják őket és a néző maga állapíthatja meg, hogy semmi­féle szavalás, szívj óság, érzelmesség, rajongás nem virágoztatja ki annyira a szépséget, mint a pénz. Hát igen. bevallom, szakítottam Klárival... Halljuk! Halljuk! — kiáltották a fiuk. — Illetve ne beszéljünk nőkről — jegyezte meg frónikusan Figdor. A többiek könyökükkel megdöfték a szőke sátánt — igy hívták egymás között Figdort — és biztatták libámért, hogy csak beszéljen. Úgy történt, hogy Klári megállt egy plakát előtt, amelyen a' »Vágy paradicsoma« cimü filmet hirdették. Hiszen ismeritek ezt az aljas plakátot, Figdor bará­tunk rajzolta. Egy istenien szép nő ájuló, szerelmes mozdulattal tapad egy frakkos, monoklis férfi ajká­hoz. Klári el volt ragadtatva. Figdor helyeslőén bólintott: — Jó Ízlése van a kicsikének! — Szóval, kedvet kapott megnézni a filmet. — És egy ilyen nagyszerű plakátért nem adtak többet, mint nyolcszázezret! Disznóság! Holnaptól kezdve egymilliót kérek. Tanúm vagy plakátjaim cso­dálatos vonzóerejére! Néhányan ismét oldalba döfték Figdort, Tihamér lesújtó pillantással mérte végig és azután folytatta előadását: — A film érzelgős és buta volt. A hősnő egy fiatal, derék nyelvtanárnő, aki a milliárdosok leányait tanítja. Hát éppen csak ez hiányzott. Klári nyomban magára ismert, ö is nyelveket tanít, ő is csinos, szor­galmas. És ettől kezdve a legnagyobb rokonszenvvel, 2 l?d Forró Pál dékot. Ebben a szerelem bizonyítékát látja és az aján­dékok úgy sorakoznak szobájában, mint az apró féti­sek, a szerelem istenének kis szobrocskái, melyek előtt órákig képes meghatott, szerelmes szívvel ábrándozni. Ha nincsen jelen a férfi vagy mikor várja, ezeket a kis nippeket, miniatűröket, porcelánokat csókolja, si­mogatja. A négerek, ha meg akarnak valakit ölni, elkésziiik annak viaszk szobrát és azt fúrják keresz­tül. A szerelmes nő ha meg akarja csókolni távol levő kedvesét, azt a kedvenc holmit szorítja magához, me­lyet ajándékba kapott tőle. Minden ajándék egy kis akkumulátor, amelyből úgy árad a szerelem, mint vi­rágból az illat. A nő, bármennyire is imádja a férfit, a csókját, ölelését, melyet a férfinak ád, nagy áldozat­nak érzi és igy természetesnek találja azt, hogy a férfi is áldozzon érte Ismertem egy nagyon kedves, gazdag nőt, aki egyszer maga fizette ki egy arany­táska árát az ékszerésznél és azután megkérte sze­gény barátját, hogy vegye át az ékszert és... aján­dékozza neki. Kellett néki valami, ami attól eredt, akit imádott. En hát csak olyan nőt választok ezentúl, akinek minden kívánságát teljesíteni tudom Figdor tapsolt: — Éljen Tihamér, az utolsó lovag! Tihamér végre a likőtös pohara után nyúlt és egy hajtásra kiitta. — Tudom — mondotta néhány pillanatnyi szünet" után — kinevettek engem. Nem tudjátok megérteni, hogy én másféle férfi vagyok, mint ti. Ti beéritek az­zal a gyönyörrel, melyet a nőtől kaptok. Én ellenben ennél többre becsülöm azt az örömet, melyet én nyúj­tok a nőnek. Minden vágyam: tökéletesen boldoggá tenni egy nőt Megvalósítani minden vágyát, kíván­ságát, valósággá változtatni a képzeletét. Egy kissé merész és hálátlan játék, tudom, mert önmagamat te­szem a mérlegre, hiszen más szóval arról van szó: vagyok-e olyan férfi, aki százszázalékos boldogságot tudok vinni egy nő életébe? önmagamat is keresem tehát akkor, amikor ezt a nőt kutatom. Lehet-e em­ber embertársának az istene, jelentheti-e neki a töké­& Lohttsngrin khax zong testvéri megértéssel kisérte a leány történetét, akibe természetesen beleszeret az egyik milliárdos fiú, a másik pedig elcsábítani próbálja. A leány a csábitó hálójában vergődik, de tisztessége és szépsége min­denen győz és végül is a milliárdos fiú feleségül ve­szi. És itt romlott el, kérlek, az egész dolog. Klári, mikor kijöttünk a moziból, valósággal szédült. Za­vart volt, kábult, összetévesztette magát a film hős­nőjével. Először is azt mondta, hogy ugy-e én soha­sem venném őt feleségül? Másodszor azt kérdezte, hogy miért nincs nekem pénzem? Ezt, kérlek, eddig sohasem vette észre. Azután úgy folytatta, hogyha ö férfi lenne, feltétlenül milliárdjai lennének. Hiszen ez csak a férfi energiájától és leleményességétől függ. Csak a tehetségtelen és lusta férfiak nem viszik sem­mire. Ezután előadást tartott az amerikai férfitipus­­ról és szembeállította anak gyakorlatias eszét és munkabírását a mi keleti álmodozásunkkal és élhetet­lenségünkkel. Végül, mikor a korzón a Ritz-szálloda elé értünk, megállt a terrasz előtt és rámutatott egy táisasagia, amelynek központjában egy magas, borot­­vállképü, őszeshdju férfi ült: 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom