Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-24 / 294. szám

20. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 október 24. üti Emlékek 3. A Japán Pincsi BeJgrádban láttam meg a pályaudva­ron. Akkor még nem sejtettem, hogy ő lesz a hálókocsi társam és azzal az ud­varias közönnyel szemléltem, mely sze­rintem az egyedül helyes modor idegen kutyákkal szemben. Pázuánál aztán az a meglepetés ért, hogy a hálókocsik ellenőre bemutatta nekem és megkérdezte, van-e valami ki­fogásom ellene. Istenem — kifogásom! Tulajdonképpen nem igen lehetett. A japán pincsinek csu­pa jó tulajdonsága volt. Először is japán volt. ami igen szimpatikus race. Nem va­gyok faj smokk, de határozottan vannak ellenszenvesebb fajok, pláne nyáron, há­lókocsiban. Például a néger. Aztán pin­csi volt és nem bernáthegyi, vagy dán dogg, igy mindenesetre kevesebb helyet foglalt és levegőt vett el tőlem. Harmad­szor kutya volt és nem kisgyerek. Ezen szembeszökő előnyök ellenére, ridegen visszautasítottam a sleeping emberénei; ajánlatát. , A kocsi másik végében egy nagyon csinos, táncosnőnek látszó nőcske várta izgatottan a döntést, ö tartozott a japán pincshez. Mikor a hivatalos közeg meg­vitte neki a gyászhirt. utolsó remény­séggel odajött ő és elkezdett főzni. Magam is, mint mondtam, sok előnyét láttam a kutyának, de amiket a kis nő mondott, az egyenesen fantasztikus volt. Negyedórán belül elhittem neki, hogy Tomyval aludni a legritkább élvezetek közé tartozik, hogy Tomy csendes, mint a hal, tiszta, mint a frissen esett hó, sze­rény, mint az ibolya és jó modorú, mint egy angol lord. Amit pedig Tomy ön­megtartóztatásáról beszélt, az egy kő­sziklát is könnyekig meghatott volna. Elvégre nekem is van szivem. Mikor aztán kimondtam a boldogító igent, ak­kor könnyed »merci«vel sarkonfordult és ellibegett a mellettünk lakó fiatalem­berrel. (II. számú fülke, alsó ágy.) Egy ideig gyönyörködtem a tájban, a mely ezúttal a világ legszebb tájaival si­keresen versenyzett. Ugyanis koromsö­tét volt és olyan pompázó csülagos ég, mintha akár az olasz Riviérán, vagy a svájci havasok közt utaztam volna! Mikor aztán elfáradtam, be akartam menni a fülkébe, ahol közben Tomy há­ziasán elelyezkedett. Azonban kis uti­­tátsnőm csak engem kért meg, hogy tűr­jem el Tomyt, de elfelejtett Tomynak meg az én érdekemben szólni néhány jó szót. így aztán olyan agresszíven foga­dott, hogy sürgősen bevágtam az ajtót és visszahúzódtam a folyosóra. Rövid fél óra múlva Tomy megbánta, hogy ilyen barátságtalan volt és enyhe nyafogással jelezte, hogy unatkozik és hajlandó kijönni hozzám. A nyafogás mind erélyesebb lett és minthogy nem vagyok haragtartó, kieresztettem. így semleges területen sokkal leeresz­­kedőbb volt velem szemben, úgy látszik csak a »my house rny castle« elvet va­riálta olyanképen, hogy »my sleeping my castle!« Egész jól elszórakoztunk vagy öt per­cig, de ekkor Tomy orrát hirtelen meg­ütötte a kis táncosnő parfümjének visz­­szamaradt illata, szaglászni kezdett és vágtatva megindult az étkező kocsi felé. Minthogy én engedtem ki, némi felelős­séget éreztem és kénytelen voltam utána loholni. A második wagon végén sike­rült elfognom a szökevényt. Ölemben vittem a fülkémig és rácsuktam az aj­tót. Ettől fogva félóránként ismétlődött ugyanez a játék oly pontosan, mint egy astronomiai tünemény. , Tomy negyedóráig sir. Ennyi idő múl­tán én megsajnálom és kieresztem. Tiz percig hálásan örül velem, aztán egy­szerre kereket old és megy az asszonyát keresni. Én utána és — itt mégis volt némi változatosság — fölváltva az első, második, vagy harmadik kocsiban, el­fogom. Végre éjfél felé előkerült a kis táncos­nő az én nagy megkönnyebbülésemre. Addig ugyanis nem mertem lefeküdni. Bájosan megköszönte, hogy* törődtem Tomyval és-biztatott, hogy csak feküd­jem le nyugodtan, ő még egy kicsit be­szélget (II. sz. fülke alsó ágy) mindjárt jön ő is. Lefeküdtem, (III. fülke, alsó ágy) és éppen elszunnyadtam, mikor bejöttek hálótársaim. A nőcske teljesén kivilágí­tott és vagy háromnegyed óráig végez­te különböző kozmetikai műveleteit. Sok hasznosat tanihattam volna, ha nem let­tem volna túlságosan álmos. Tomyt föltette az ágyra, ahol azonnal el is aludt és elkészülve éjszakai toilet­­tejával őnagysága is fölmászott. Eloltot­tam a lámpát. Végre, gondoltam boldo­gan a fal felé fordulva. Még nem alud­tam el, mikor Tomy nyugtalankodni kezdett. Előbb csak föl és alá sétált az ágyon, majd sírásba fogott. Úrnője sok megéréssel volt ismeretlen bajával szemben. Kínálta vízzel, kínálta csokoládéval. Betakarta, hogy ne fáz­zék és a padlóra engedte, hogy ne le­gyen melege. Simogatta, hogy ne féljen és kiküldte a folyosóra, hogy ne unat­kozzék. Mindezt persze az én segítsé­gemmel. De minden kísérletnek legfel­jebb két percig volt eredménye. Amint eloltottunk és aludni próbáltunk, Tomy rázendített. Hova lettek Tomy remélt qualitásai? Többet bőgött mint egv csecsemő, mint egy ikerpár: amilyen kicsi, olyan nagy forgalmat csinált. Egy bernáthegyit leg­alább nem kellett volna föl meg le emlegetni. Egyetlen elismeréssel tartozom neki: tiszta volt. Igazán olvan tiszta mint a leesett hó. De ami a többi dicséretet illeti, bizony Tomy nem szolgált rá és én fájó szívvel gondoltam, hogv mégis csak más volna együtt utazni egv hal­lal. ibolyával vagv last not least — an­gol lorddal. Miután meguntam Tomyt ötnercen­ként föl és lesegiteni. inkább ient tartot­tam magamnál. Megpróbáltam vissza­emlékezni mindenre ami kevés tapasz­talatom van gvermekaltatás m-ón. Fog­tam a »kezét« meséltem, énekeltem — eredménytelenül. A ringatást alaposan elvégezte a vonat, az se használt. Mi­kor már egészen reménytelen voltam, még valami eszembe iutott: égve hagy­tam a lámpát. Alig hittem a süniem­nek: használt! Tomv pár perc múlva boldogan kinvuitózott és elszenderc­­dett. Én persze nem tudtam elaludni, mert világos volt meg, mert Tomy a gyom­romon feküdt és nem mertem megmoz­dulni. Igv hát csak élveztem, hogv csend van és hogv békességben fekhe­­tek. Közben pedig azon elmélkedtem, hogv nem szabad az embernek enge­dékenynek lenni és levontam a tanulsá­got: ne dőüünk be könnyelműen ígére­teknek és iól fontoltuk meg. hogv mi­csoda állatot engedünk be magunkhoz éccakára. Kutyát semmiesetre se. Lucia. összeválogatva, Fairbanks maga ked­ves és ötletes, mint mindig. Trükkjei és akrobatamutatványai kitűnőek. Ahe­lyett. hogy felmászna az árboc tetejére, úgy jut fel, hogy eioldozza a kifeszitett nagyvitorla egyik csücskét. beleka­paszkodik. mire a szél felcsapja huszon­öt méter magasra, ahol elengedi a ■ vi­torlát és elkapja az árbóckötelet. Visz­­sza ugv jön, hogv hdeszurja kését a vitorlába és azon lóg. amig a kés, vé­­giébasitva a ponyvát, le nem ér a ma­gasból. A külvárosi mozik és az olcsó helyek 'publikumának Douglas megint nagyon fog tetszeni. d. t. * Bernhard Götzke Newyorkba készül. Nagy nemet filmsikerek után ritkán maradnak a német rendezők és a sze­replők otthon Götzke a »Hindu sír­emlék« c. filmje után a »Sorsüldözöt­­tck«-ben játszotta a főszerepet Egy börtönből kiszabadult mérnök szerepé­ben olyan sikert ért el az egész vilá­gon, hogy az amerikaiak jónak látták őt több film részére biztosítani. Götz­ke azonban szerzcMésiíeg még 2 évre Berlinhez van kötve és most tárgyalá­sok folynak, hogy arra az időre cseré­be lejön Clire Brook, az F. B. 0. Pic­tures sztárja és átveszi Götzke szere­pét. FILM —s® — Az uj filmszenzációk A szezon megkezdődött. A nyári »slá­gerek« kikerültek a kültelki mozikba, a hazafias és konfekciósfilmek plakátjai letűnnek a hirdetőoszlopokról és a Ki­­nopalast-ok egymásután rukkolnak ki a nagy attrakciókkal. Az Ufa-Pavillon már a harmadik hete játssza a Ben Hur-t zsúfolt házak előtt, a Gloria-Pa­­last .két héttel ezelőtt jött ki a Bohém­életbe.1, az Ufa-Palast am Zoo-ban pe­dig most volt a nagy német szenzáció­nak, a Faust-filrnnek a premierje. A saj­tó számára bemutattak két amerikai slá­gert, A vig özvegy-et és az uj Douglas Fairbanks-filmet, A fekete kalóz-t, ame­lyek csak decemberben kerülnek bemu­tatóra. Az uj darabok közül legnagyobb sike­re a Ben Húr-nak van. Egyelőre csak egy moziban játsszák, felemelt hely­­árak mellett — a legolcsóbb jegy há­rom márka, tehát körülbelül harminchat dinár — és kedden már nem lehet egy hétre előre jegyet kapni, mert hétfőn elkapkodták. A film az ismert regény után készült, három év alatt 'fejezték be a felvételeket, állítólag négymillió dol­lárba került. Ezt a filmgyár kommüni­kéi állítják, tehát egyezzünk ki kettő­ben. Ami szintén elég szép pénz, ha meggondoljuk, hogy a kisebb német filmgyárak harminc-negyvenezer dollár­ból állítják elő darabjaik legnagyobb részét. Ugyancsak a filmkommünikék mondják, tehát körülbelül a fele igaz, hogy a felvételeknél háromszázötven­ezer méter filmet használtak el. Ebbőtl megtartottak négyezerét — ilyen hosz­­szu a darab, tehát másfélszer akkora, mint átlag a filmek — a többit eldob­ták. így természetesen lehet jó képeket kiválogatni. A felvételek szenzációsak. Azután a sok érdektelen kocsiverseny után, amit az ember rossz ókori filme­ken látott lélekzetelállitóan izgalmas i Ben Húr kocsiversenye. Van a darab­ban egy tökéletesen felépített ókori ha­jóhad, ami végül kigyullad. Ezúttal azonban nem a hajók kis modelljét gyúj­tották fel, mint az szokásos, hanem az igazi hajót. A statisztákat óriási prémi­umokkal rávették, hogy minél tovább az égő hajón maradjanak, aki utolsó­nak ugrott a vízbe, az kapta az első di­jat,, ötezer dollárt. A film főszereplője: Ramon Novarro. Majdnem annyira nem bírom ki, mint a szegény Valentinot... A Bohémélet-ben Lilian Gish nagyon kedves. Miatta — és csak miatta — ér­demes megnézni a Murger-filmet. A többi szereplő mind csapnivaló, bár le­het, hogy nem is ők tehetnek erről, ha­nem a rendezés, amely tönkretette ezt a kedves szüzsét. Undorítóbb bohéme­ket el sem lehet képzelni, mint akik itt ágálnak. Ha egy amerikai rendező buta, akkor az nagyon buta. A Baust nagy sláger lesz, főleg Né­metországban. Hans Kyser, aki a film­kéziratot irta, nem ragaszkodott szoro­san Goethe drámai költeményéhez, lia­­a legenda régi feldolgozásait is figyelem­be vette a darab összeállításánál. A film jó. Éppen csak nem az a »noch nie da gewesen«, aminek a német mozisovi­nizmus fel akarja tüntetni A trükkök elég érdekesek, de nem újak. A »Bag­dadi tolvaj« emlékezetes repülőszönve­gét szerencsésen beplagizálta ebbe a filmbe is W. Murnau, a rendező, de rosszabbul. Grätchent uj csillag. Kamilla Horn alakítja, nem tehetségtelenül. Éve­kig kerestek egy igazi Grütchen-tipust. amig Horn kisasszonyra ráakadtak, aki — fekete. Grätchent parókával játsza. Mefisztó: Jannings. Nem rossz Sőt jó. Sőt egészen jó, mint mindig. Conrad Veith sokkal jobb Mefisztó lett volna. A vig özvegy-et Amerikában csinálta meg egy német rendező, Carl Stroheim, aki Németországban közutálatnak ör­vend, mert a háború alatt Amerikában, ahol internálva volt, részivett egv né­metellenes propagandafilm felvételeinél mint katonai szakértő. Stroheim, aki ak­tiv tiszt volt azelőtt az osztrák-magyar hadseregben, ekkor került a filmhez, ott­ragadt és ma egyike a legfelkapottabb amerikai rendezőknek. A vig özvegy — főszereplő Mae Murray — nagyon gyenge. Tipikus német iilmoperett, amit az tesz amerikaivá, hogy folyton ve­rekszenek benne. Minthogy a darut) a monteblancoi királyi udvarban játszó­dik le, tehát a dinasztia férfi tagjai po­fozzák egymást sorra benne. A trón­örökös állandóan ... felteszi lábát az íróasztalra, a király — aki tudja, hogy ez neveletlenség — lelöki, de hiába, mert a fia megint visszateszi, ö egy egyéni ség. A másik királyi herceg az uralko­dó előtt összeverekszik a trónörökössel, megpofozza, leteperi a földre és ledobja a padlóra őfelségét is, az ifjabb herceg egy vázával úgy fejbeüti a trónörököst, hogy elájul. Harmadszor pofozkodnak és boxoilnak. Negyedszer az uccán, a járókelők szemeláttára pofozza meg a princ a trónörököst, miután feltápász­­kodott az árokból, ahol részegen fe­küdt odáig. Jó, hogy Lehár még nem halt meg, mert forogna a sírjában, ha látná, hogy Stroheim mit csinált az ő lo­jális operettjéből. Douglas Fairbank darabja, A fekete kalóz nagyon messze van a »Bagdadi tolvaj «-tói, de nem rosszabb és nem jobb, mint a többi Fairbanks-darab. A meséje: romantikus ponyva. A rende­zés kifogástalan, a színészek jól vannak * Iskolai mozielöadások. Amerikai min­tára Németország után most Orosz­országban kötelező az »iskolai mozi.* Hetenként mutatnak be kulturfilmeket az iskolaépület mozitermében, amelyek­ből azután a t^nutóknaV vizsgázni kell. Ez is bizonyítéka a kinematográfia ma még beláthatatlan fontosságú fejlő­désének. * Grete Reinwald fizetésképtelen! »Ber­lin legszebb csillaga», a szőke Grete elen hitelezői pert indítottak: Megunták a várakozást, hiába volt a kecsegtető Ígéret, hogy maid jönnek a iobb idők és -a mozisztarokat újra bizarr ajánla­tokkal csalogatják el egymástól a vál­lalatok. Úgy látszik mar a hires szí­nésznőknek is rosszul megy. Vagy csak reklám az egész história? Az »Asszony pénz nélkül« c. filmjéhez?! * Mozifelvételek Dalmáciában. Mint ér­tesültünk a »Mesék világa« c. film fel­vételeinek ogv részét a közeljövőben a Dalmát tengerparton fogják megcsinál­ni Végre egv film. amelyen az SHS. királyság szép vidékeit fogják a világ­nak mutogatni * Chaplin Napoleon filmet alakit. A világhírű komikus Pártsoan megkezdte ■legújabb filmjének, a >.Naooleon«-nak a felvételeit. A darab sufetfe történelmi adatokon nyugszik és az egész világon érdeklődést jelent a nagy komikus el­határozása, hogy egy komoly törté­nelmi dráma főszerepét vállalta. PAUL VERLAINE: ŐSZI DAL Az ősz szürke Hegedüfe Busan temet, Zokogása Egyre rágja A szivemet. Minden komor S halvány, mikor Az óra üt És elémbe ■ Múlt emléke Sir mindenütt. És én megyek Hová vetnek Gonosz szelek Ide. oda Éppúgy, mint a Holt levelek. Fordította: Salgó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom